2. fejezet: Egy váratlan hívás!

Felnéztem a nővéremre. Az arca maszatos volt, valami massza csepegett a bőréről.
- Mit csináltál?- kérdeztem egy ásítás kíséretében.
- Hihi...- nevetett zavartan.- Anya nincs itthon.
Megértettem a problémát. Mira fantasztikus hatást ér el a fiúknál, viszont a konyhában borzalmas. A kezében szorongatta a mixert. Valószínűleg palacsintát akart csinálni. Egy ügyetlen mosolyt eresztett meg.
- Segítesz?- kérdezte.
- Menjünk!- mondtam és kiugrottam az ágyból.
Amint megláttam a konyhát, földbegyökerezett a lábam. A padló, a pult, sőt még a szekrények is ragadtak a palacsintatésztától. A pulton egy nagyobb edény volt, belenéztem. Alig volt benne valami. Gondolom, most a falon van a tartalma.
- Kezdjük az alapoktól!- mondtam.
Segítettem megcsinálni a palacsintát. Mire 7 óra lett, el is készültünk. Az édes, drága, egyetlen bátyámat is felébresztettem és megreggeliztünk. Különös érzéssel készülődtem. Próbáltam figyelmen kívül hagyni azt a furcsa izgatottságot, ami elragadott. Mosolyogva öltöttem magamra hollófekete, csatos szövetkabátomat. A füles a nyakamban, óra a kezemen, telefon a zsebemben nyugszik. A szemüvegemet is feltettem.
- Oké, munkára fel!- mondta a bátyám.
Nevetve indultunk el a suliba. Mira oldalán laptoptáska fityeg, Dan táskájában tablet lapul. Mikor odaértünk a suli kapujához háromfelé váltunk. Én mentem egyenesen az épületbe, Dan az udvarra, Mira pedig a lépcsőkhöz. Ahogy belépek az iskola küszöbén, Peggy toppan elém.
- Szia, Carly!- mondta.
- Szia, Peggy! Már várom a suliújságot!- mondtam mosolyogva.
- Igen, még kell pár infó, hogy össze tudjam rakni! Csak a szerkesztés nem az erősségem!
- Segítsek?- kérdeztem.- Infószakos vagyok!
- Az jó lenne! Ha hallasz valami érdekes pletykát, tárt karokkal fogadlak!- mondta és kacsintott.
Elviharzott, mielőtt bármit is mondhattam volna. Mentem tovább a termem felé, most viszont egy szőke csávó szólított le.
- Szia, cica, van gazdád?- kérdezte.
Ránézésre egy szörfös gyereknek tűnt, a nyakamat rá, hogy tetkója is van! Rávillantottam egy szikrázó mosolyt.
- Hmm..., most éppen nincs.- mondtam.
- Dake vagyok! És te, tündérkém?- látszik, már jó sokszor mondta ezt.
- A nevem Caroline!- mondtam, végig tartottam a szemkontaktust.
- A neved is olyan szép, mint te!- mondta és közelebb jött.
- Aztán el ne olvadjak a sok bóktól!- mondtam.
A termem felé indultam, de még hátrasandítottam Dake felé. Ő még mindig engem nézett. Bementem órára, ami történetesen matek volt. Tudom, hogy hülyén hangzik, de szeretem ezt a tantárgyat. Kevés tevékenységhez kell ilyen nagymértékű logika, mint ehhez. A tanár ki is hívott a táblához, 5 perc se kellett, és megoldottam az egyenletet.
- Stréber!- rikkantotta a vörös. Én egy mosollyal fordultam felé.
- Mondja az, aki még a szorzótáblát sem tudja rendesen.- mondtam mosolyogva.
Az osztály nevetett. Én a győzelmemtől felélénkülve ültem vissza a helyemre. A csengő berregő hangon adta tudtunkra az óra végét. Felkaptam a táskám és kijöttem a teremből. Éppen a lépcsőn baktattam csigatempóban, mikor egy erős kezet érzek a derekamon. A lépcsősor közepén majdnem vágtam egy hátast. A lépteimet megszaporáztam, viszont, mikor felértem a szeme közé néztem a "támadómnak". Kitaláljátok? Persze, hogy Dake volt az!
- Menekülsz előlem, virágszálam?- kérdezte kiskutya szemekkel.
- Ne csináld ezt többször, megijedek!- mondtam.
- Rossz a lelkiismereted?
- Dehogyis!- mondtam.
- Hiszen te maga vagy a tisztaság!- mondta.
- Te csak ágyba akarsz vinni!- mondtam és a szemébe néztem.
- Mi??? Én????- én csak néztem rá a lila szemeimmel.
A szüleim azt mondták mindig, hogy olyan tekintetem van, mintha a lelkükbe látnék az embereknek. Ő nem tudta állni a pillantásom és elfordította a tekintetét.
- Igazam van?- kérdeztem.
- Igen.- morogta.
- Akkor jó. Még valami esetleg?
- Tényleg érdekes ember vagy! Szeretnélek meghívni egy sütire suli után.- mondta teljesen más hangnemben.
- Rendben. De ez nem randi!- mondtam mosolyogva.
- Baráti sütizés.- mondta mosolyra húzva a száját.
- Akkor suli után!
- Várni foglak!- mondta és elment a terme felé.
Iris és Viola egyszerre kezdtek el magyarázni. Ez a magyarázás még órán sem szűnt meg. Megtudtam, hogy Dake végzős és TÉNYLEG van pár tetkója! Ebédszünetben a csajokat bemutattam a testvéreimnek.
- Dake?- kérdezte Mira, miután elmeséltem neki a reggeli eseményeket.
- Igen. Végzős srác, aki imádja bolondítani a lányokat.- mondtam.
- És vele mész sütizni...- mondta Dan.
- Tudok magamra vigyázni! Nyugi!- mondtam és beletúrtam a bátyuskám hajába.
- Bízom benned, húgi!- mondta és megölelt.
Így teltek a percek, és a tanórák. Az utolsó órám előtt rezegni kezdett a telefonom. Elvonultam egy eldugott részhez és a fülemhez emeltem a mobilom.
- Hallo?- szóltam bele.
- Karola?- szólt bele egy férfi hang orosz akcentussal.
Csak egy ember szólít az orosz becenevemen! Elmosolyodtam, ahogy hallottam az erős és védelmező hangot...

Új alanyok 3.rész

Az óra hátralévő részében mindenki megbámult. Már kezdtem magam kellemetlenül érezni, amikor megszólalt a csengő. Villámgyorsan öltöztem át, de Iris szóval tartott.
- Honnan tudsz ilyen jól oroszul?- kérdezte vörös hajú barátnőm.
- Moszkvában éltünk 5 évig.- mondtam.
Nos, igen. Itt születtem, mikor 1 éves lettem, kiköltöztünk Angliába. 4 éves voltam, mikor Törökországba helyezték át a szüleimet, 7 éves koromban pedig Oroszországba mentünk. 12 éves voltam, amikor ismét hazaköltöztünk. Iris elment, mivel neki nem volt több órája. Ahogy bementem az épületbe, az orvosit kezdtem keresni. Egyedül kóvályogtam, amíg meg nem láttam a feliratot: Orvosi szoba. Óvatosan benyitottam, megláttam a bátyámat.
- Húgi, gyere, segíts fel!- mondta és úgy vergődött, akár egy hal.
Odaléptem mellé és felsegítettem.
- Ez a bájos lány a húgod?- kérdezte a nővér mosolyogva.
Megrebegtettem a szempilláimat.
- Bájosnak nem mondanám, de a húgom!- mondta Dan. Én oldalba könyököltem.
- Szerinted nem vagyok bájos?- kérdeztem puffogva.
Nevetve mentünk a gyakorlatra. Mira a terem előtt várakozott, mikor meglátott minket. Segített elcipelni odáig a bátyuskámat. Pár kilencedikes is volt, de inkább tizedikes. Beléptünk a modern infóterembe, ami egyből elvarázsolt. Hármas padok voltak, ami pont kapóra jött. A testvéreim már le is ültek, én is sietve csatlakoztam hozzájuk. Egy kedves arcú tanárnő jött be, elkezdte magyarázni a programozás alapjait. Mikor a hardver és a szoftver fogalmát magyarázta, mi már javában törtük fel a suli wifi központjait.
- Mira, körbevezettek már?- hajoltam oda a nővéremhez.
- Igen. Óra után megmutatok mindent!- mondta suttogva.
- Mit susmognak hátul?- kérdezte szigorúan a tanár.- Mondják el, mi az USB kábel bekötési sorrendje!
Elmondtuk neki. Ez már a könyökünkön jön ki, könyörgöm! Egész gyakorlaton elméleti anyagot vettünk. Még a gépeket se kapcsolhattuk be! Milyen szemétség már! Kijöttünk a teremből, majd Mira belénk karolt.
- Kezdődhet a túra?- kérdi mosolyogva.
- Hogy a fenébe ne!- mondtam és elindultunk.
Elmentünk a lépcsőházba, ahol volt egy zárt ajtó. Nem kulcs, hanem kártya nyitotta.
- Nat nyakában is fityegett egy ilyen!- mondtam.
- Mira, rád vár a feladat!- fordult oda a bátyám.
- Adjatok egy hetet!- mondta Mira mosolyogva.
Együtt hazamentünk. Mikor elszabadultunk vacsoráról, felsiettünk a szobámba.
- Vannak lehetséges célpontok?- kérdeztem a tesóimat.
Ők csak mosolyogva összenéztek. Ha új suliba kerülünk, mindig kellenek célpontok. Első nap igyekszünk őket megfigyelni.
- Thomas Maddox.- mondták kórusban.
- Mit tudunk róla?- kérdeztem mosolyogva. Megnyitottam egy új mappát Thomas Maddox címmel.
- Igazi csajozógép, a lányok kedvence. Jó sok lánnyal szűrte össze a levet, volt rá példa, hogy többel is járt egyszerre.- mondta Mira.
- Mint az öcsikéje...- mosolyogtam.- Az öccse kilencedikes, hasonlít a bátyjára. Szürke szemével és macsó megjelenésével bárkit levesz a lábáról.
- A szülők kő gazdagok, de mindig utaznak. Így a testvérekre marad a pénz és a ház.- mondta a bátyám.
- Keress rá a házára!- mondta Mira.
Mindent jegyzeteltem és lementettem a mappába. Gyorsan meglett az a tengerparti villa. Modern ház, kamerákkal. Ígéretes célpont! A ház képét és a célpontok fotóját is lementettem.
- Másik esetleg?- kérdeztem.
- Viktor Warner.- mondta a bátyám.
Nyitottam egy újabb mappát.
- Jóképű, de ő elég távolságtartó. Magányos farkas. Nem bízik meg senkiben, nem szokott a múltjáról beszélni.- mondta Mira.
- Titkok sokasága lehet benne!- mondta a bátyám. Jegyzeteltem.
- Állapotuk?- kérdeztem.
- Mindannyian szinglik.- mondta Mira.
- Mozgalmas évnek nézünk elébe.- mondtam és lementettem mindent.
Elmentünk fürödni, ami egy kicsit nehézkes volt. Éppen a hajamat szárítottam, mikor dörömbölnek az ajtón.
- Más is menne!- mondta a bátyám.
- Még 10 perc!- mondtam.
- 10 perc?! Én addig besz*rok!- mondta a bátyám.
- Használd anyáékét!
- Ők is most fürdenek!- mondta.
- Kész is vagyok!- kiáltottam ki.
A bátyám szabályosan berúgta az ajtót. Ő kitaszigált a fürdőből. Visszamentem a szobámba és befészkeltem magam az ágyikómba. Már az álom szállt rám, mikor valaki lerántja rólam a takarót. Én nyöszörgéssel válaszolok.
- Carly, ideadod a körömcsipeszt?- kérdi Dan.
Én félkómás fejjel nézek rá, amolyan "hülye vagy, nyissunk ablakot?" tekintettel. Megráztam magam és a kezébe nyomtam. Az éjszakát végigaludtam, mint akit agyonvertek.
Egy erős hang jelzi a reggelt. Nincs vekkerem, és nem is állítottam be a telefonomat. Slitty-slatty, slitty-slatty. Kinyitom a szemem és a nővéremet látom meg.

Egy szünet

Csak szerdán tudok részt hozni, addig nyaralás alkalmával internetmegvonás uralkodik.

Új alanyok 2.rész

Írói megjegyzés
Nos, a hacker programok feltörésével, kódolásával foglalkozik. Itt a Rin testvérek magasan űzik ezt a "hobbit", ők már rendszereket képesek feltörni. Lehet programozónak is nevezni, de az fizetést kap érte.
Írói megjegyzés vége
Ijedten pillantottam a barna hajú lányra. Szeme kíváncsian csillogott. Zöld ruhája volt, egy régi diktafon fityegett az oldalán.
- Szia!- köszöntem és elraktam a telefonomat a zsebembe, a fülest pedig lecsúsztattam a nyakamra.
- Szia, te új vagy?- kérdezte mosolyogva.
- Igen, Caroline vagyok, de szólíts Carly-nak!- mondtam kedvesen.
- Én Peggy vagyok, a suliújság szerkesztője!- mondta, nekem meg felragyogott a szemem.
- Akkor te otthon vagy az itteni pletykákban, ugye?- tudnom kell, kit figyeljek.
- Persze!- kihúzta magát.- Az újságba szoktam pletykarovatot is írni.
- Akkor majd veszek egyet!- vágtam rá.
- Csak tudod, cenzúrázott formában kell írnom a pletykákat, neveket nem szabad említenem. Így azért elég rossz!
- Pedig a pletykák attól színesek!- mosolyogtam rá.
- Tetszel nekem, Carly!- mondta.
Oké, azt hiszem, meglepődtem. Mindig is abban a tudatban éltem, hogy nekem ezt egy srác fogja először mondani. Ahogy elnéztem Peggy mosolygós arcát, láttam, hogy ő a fő pletykagyáros ezen a helyen. Elsietett, én pedig visszatértem a szokásos tevékenységemhez. Vagyis a telefonozáshoz. Csengettek a következő órára, így besiettem a terembe. Ismét levágtam magam a hátsó padba. Ismét a kamerát vizslattam, persze feltűnés nélkül. A legújabb modell, a piacokra nemrég került ki. Úgy hallottam, nyáron felújítás alatt állt ez az épület. A csengőszó szakította meg a gondolataimat. Most viszont egy szőke ciklon akart elgázolni a terem ajtajában.
- Vigyázz az útból, zöldike!- vetette oda a szőkeség.
Charlotte elé sietett, úgy tűnik ez a szőke a barátnője. A liba amint meglátta a vörös hajú fiút, elalélt. Nem túl diszkrét...
- Szia, Castiel!- nyávogja.
Ez a hang sérti a fülemet! Akkor Castielnek hívják a vöröst! A viharkabátomban kivonultam az udvarra. Mindenhol kisebb társaságokat láttam, de sehol sem voltak a testvéreim. Körbenéztem addig az udvaron. Nem mondható kicsinek ez a terület. Négy kamera volt, különböző szögekben beállítva. Mindegyiknél villogott a piros fény, vagyis kamerázott mindent. Ahogy sétálgattam, hirtelen egy kéz ért hozzá a hátamhoz. Fordultam egyet és egy szürke hajú fiú volt az. Keresett valamit éppen. Viktoriánus ruhái kiemelték az arcvonásait. Kifejezetten helyes volt. Véletlenül ért csak hozzám, így folytattam a kameravadászatot. A folyosón csak 3 volt, de azok mindent beláttak. 6 terem volt ebben a szárnyban, abban 6 kamera. 13 kamera csak a főépületben! Ez komoly és alapos munka. Meg kell találnunk a vezérlőtermet! Még két órát végig kellett szenvednem, majd jött az ebédszünet. Élénken mentem a büféhez, hogy vegyek valamit. Egy kakaós csiga mellett döntöttem és vettem hozzá vizet. Mikor körülnéztem, megláttam a nővéremet, ahogy nekem int. Szinte szaladva igyekeztem a testvéreimhez. Mikor odaértem, leültem közéjük. A bátyám minden fiút méreget, aki elkezd engem nézni.
- Hé, Dan (Den)!- simítottam meg a karját. Ő felém fordult.- Ma még nem is beszéltem fiúval!- elmosolyodtam.
- Nagyon helyes!- mondta poénkodva.
- Hány kamerát láttatok?- kérdezte Mira.
- Én 13-at a főépületben.- mondtam.
- Én 7-et a déli szárnyban.- mondta a bátyám.
- A tesiteremben volt 3, az öltözőkben egy-egy.- mondta Mira.
- Nagy munka lesz!- mondta a bátyám.
- De megéri!- felelt Mira.
Én csak hevesen bólogattam. Nevetgéltünk és beszélgettünk. Jó volt a tesóimmal. Az osztálytársaim néha felém sandítottak, hogyhogy tizedikesekkel lógok.
- Oké, akkor Mira körbevezetteti magát, Dan összehaverkodik pár tizedikessel, én pedig csevegek az én osztályommal, nyolcadik órában pedig találkozunk gyakorlaton!- soroltam a teendőket.
Ők bólintottak, vége is lett az ebédszünetnek. Elkenődötten mentem, immár a testvéreim nélkül. Kaptam két SMS-t a mobilomra, így megnéztem.
"Húgi, majd be kell számolnod a pasikról!" Ezt egyértelműen Mira küldte.
"Ne búsulj, mi is hiányolunk téged!" Ezt pedig Dan.
Milyen rendesek! Mosolygósan léptem be az osztályterembe. Mindenki felém fordult. Én a tekintetek kereszttüzében eljutottam a padomhoz. Ott az Iris nevű lány mellém ült.
- Szia, Carly!- köszönt derűsen.
- Szia, Iris!- mondtam mosolyogva.- Szerinted miért bámul mindenki?
- Mert tizedikesekkel ebédeltél!- mondta.
- És az miért nagy szám?- kérdeztem furcsállva.
- Mert az a fiú át is ölelt, többször is!- mondta lelkesen.
- Biztos a pasija!- mondta Dajan fülig érő vigyorral.
- Egy tizedikes? Hagyjuk, biztos boszorkány!- mondta Charlotte. Elhamarkodott döntés volt őt okosnak mondani!
- Mindenki magából indul ki!- mondtam neki, mire az osztály nevetni kezdett.
- De mondd, hogy csináltad?- kérdez ismét Iris.
- Ők a testvéreim!- mondtam.
Mindenki ledermedt. Úgy néztek rám, mintha most jönne ki az orromon egy kard.
- A lány is, aki melletted ült?- kérdezte Castiel.
- Még csak az kéne, hogy csapd neki a szelet! Úgy elküldene, hogy nem tolnád ide többet a képed!- mondtam haragosan.
- Hé, hé! Nyugi Carly!- mondta Iris.
- Egyébként mennyi a mellbőséged?- kérdezi a vörös.
- MÉG VAN POFÁD MEGKÉRDEZNI???!!!- üvöltöttem.
Mi az hogy...? Ez a... Ez a kis bunkó... Fent vagy a kaszás listáján, haver!
- Mit kérdezett?- kérdezte a tanár, aki időközben bejött.
- Semmit!- morogtam és leültem.
Az óra végén Iris mellém csapódott.
- Ő mindenkivel ilyen! Mintha a bátyját látnám!- mondta Iris.
- Van még egy ilyen vadbarom?- kérdezem dühösen.
- Igen, ott van az a vadbarom!- bökött egy ember felé, akinek fekete haja és szürke szemei vannak.
- Mi a neve?- kérdeztem.
- Thomas Maddox.- mondta Iris gyűlölettel.
- Mit tett?- kérdezem hirtelen.
- Miért kérded?
- Közöd van hozzá. Kihallom a hangodból.
- Jártunk.- mondja egy kis hallgatás után.- Megcsalt és SMS-ben szakított velem.
- Az durva!- mondtam.
Beszélgettünk még egy kicsit a szünetben. Viola is odajött hozzánk. Nagyon kedves lányok, bár egy kicsit furcsák. Meglepetésemre odajött Kentin is.
- Sziasztok, lányok!- mondta keksszel a kezében.
- Szia!- mondták kórusban, kivéve én.
- Van kekszem, kértek?- odanyújtotta a csokis kekszet. Én és Viola elfogadtuk.
- Imádom a kekszet!- mondtam, miközben nyammogtam.
Kentinnel is összebarátkoztam egy kicsit. Tesiórára igyekeztünk, amit valamilyen szadista berakott hetedik órának. Az öltözőben én is kiszúrtam a kamerát. Eltudtam volna úgy helyezkedni, hogy ne kamerázzon. De itt jön a 3. szabály: tégy úgy, mintha te is áldozat lennél! Azért gyorsan öltöztem, de a lányok nagy része fehérneműben beszélgettek. Az enyhén pedofilnak tűnő tanár megnézett rendesen, mivel feszült rajtam a tesipóló. A fiúk is leplezetlenül bámulták "izmos" mellkasomat. Azóta 80C-s lett. Tesi közben megcsörrent a mobilom, amit felkaptam. Orosz káromkodást véltem felfedezni benne. Ez biztos Dan lesz!
- Azt a rohadt életbe!- mondta oroszul.
- Mi a probléma?- kérdeztem szintén oroszul, nem akartam, hogy az osztály értse.
- Lebuktam.- mondta egy kicsivel nyugodtabb hangon.
- MIT CSESZTÉL EL, TE IDIÓTA??!!- üvöltöttem (persze oroszul) a telefonba.
A tanár értetlenkedve nézett, ahogy oroszul beszéltem, nem is lassan.
- A lépcsőn buktam le, te szerencsétlen!- mondta mérgesen.
- Óóó.. Oké! Majd szünetben bemegyek az orvosiba, oké? Szólj majd az orvosnak, hogy engedjen be.
- Rendben, húgi! Találkozunk szünetben!- mondta és letette.
Oroszul beszéltünk, aminek az lett a következménye, hogy az osztály tátott szájjal figyelt, beleértve a tanárt is.
- Mi az?- kérdeztem visszaváltva magyarra.
- Ki telefonált?- kérdezte a tanár.
- A testvérem. Szerintem ismét kibicsaklott a bokája...
Ezzel le is volt zárva a téma. Vagyis csak azt hittem.

1. fejezet: Új alanyok 1. rész

Elköltöztünk... Új város, új suli... Ezekkel a gondolatokkal pakoltam le a költöztetőkocsiról a dolgaimat. Apa és anya rendesen kitettek magukért, a ház egyszerűen meseszép! Sóhajtva vettem tudomásul dobozaim súlyát.
- Carly, gyere!- mondta a bátyám a házból.
Bementem és elámultam. Ízléses kanapé és fotel, mellé plazmatévé. A kis kávézóasztal üvegből van, fény szűrődik be a falnyi ablakon. A tapéta egyszerű fehér, alul-felül vörös szegéllyel. Kis szobanövény a sarokban. Egy kétszárnyú ajtó nyílik innen az étkezőbe. Az étkező és a konyha nem volt elválasztva. A konyhában fekete márványból készült pult terült el. A padló hagyományos fa. A konyhával szemben az étkező világos helyiség volt. Az asztal körül nagy faszékek helyezkedtek el, bársonybevonattal. Egy váza is volt az asztalon egy csokor virággal. Visszatértem a nappaliba, ahol egy klasszikus csigalépcső vezetett felfelé. Felbaktattam, majd körbenéztem. A lépcső volt középen, a szobák pedig körülötte vannak. 5 szoba nyílt innen. A dobozom még mindig a kezemben van, de majdnem leejtettem a csodálkozás közben. Ebben az előtérben a tapéta halvány zöld, fehér szegéllyel. Megtettem azt a 10 métert, ami elválasztotta a lépcsőt a szobáktól. Benyitottam az első szobába. Hófehér baldachinos ágy, világoskék tapéta... Ahogy így bámészkodtam, egy kéz becsapta az orrom előtt az ajtót.
- Ez anyáék szobája!- mondta Mira mosolyogva.- Gyere, megmutatom a szobádat!
Én követtem mosolygós nővérkémet. A szobám a két testvérem szobája között van. Kitárta Mira a szobám ajtaját. Egy pihe-puha ágy, amit levendulaszínű ágynemű fedett. Egy hatalmas gardrób, éjjeliszekrény egy cuki lámpával. A szobám színe narancssárga, lila szegéllyel. Szeretem az ilyen vad kombinációkat. A gépem már bent mosolygott a szobámban, már csak össze kell szerelni. Itt is egy falnyi ablakon szűrődött be a déli fény. Az íróasztalomon régi emlékek sorakoztak...
- És milyen a ti szobátok?- kérdeztem Mirát.
A testvéreim szobáit is megnéztem. A bátyám szobájába került a tévé a videojátékokkal és az Xbox-al, a nővérem szobájába a hifirendszer. A nappaliban helyezkedett el a házimozirendszerünk, illetve még a földszinten terült el anyáéknak a dolgozószoba. Az emeleten az 5. szoba a fürdőszoba. Csak anyáéknak van külön fürdőjük, nekünk gyerekeknek elég egy is. Mivel dél volt, leültünk ebédelni.
- Anya, gyönyörűek a szobák!- mondta Mira hálásan.
- Jöhet este egy játékmaraton?- kérdezte a bátyám.
- Persze!- mondtuk kórusban a nővéremmel.
A nagy halom dobozból estére egy kis halom hulladék maradt.
- Menjetek játszani, mi ezt eltakarítjuk!- mondta apa.
Mintha ott sem lettünk volna, felviharzottunk Dani szobájába. Elhelyezkedtünk a 3 fotelben (igen, nála az is van) és kezünkbe vettük a konzolokat. Mindegyikőnknek volt karakterneve. Mira játékbeli neve a Szexinyuszi, Dani Undertaker (Temetési vállalkozó) néven játszik, én pedig a Greenhorn (Zöldfülű) nevet választottam. Bekapcsoltuk az online verziót és új emberek jelentek meg.
- Na, kit alázzunk le?- kérdezte Mira, akinél a főkonzol volt.
Így kezdődött az este. Már 10 óra felé jártunk, amikor észbe kaptunk, hogy holnap suli. Gyorsan lefürödtünk és elaludtunk.
Már október van, így hűvös reggelre ébredtem. Most kontaktlencsét tettem be, a szemüvegemet viszont eltettem. Felvettem a kiválasztott szerkót és lementem reggelizni. Már korán reggel a nyakamba vettem a fülest, a hófehér telefonom a zsebemben, érintős karórám csuklómon pihent. Megettük a palacsintát és anya már félig kint van az ajtón, mikor odakiáltja nekünk.
- Apátok elvisz kocsival!- és már ment is dolgozni.
Elővettük a napszemüvegünket. Apa a kezébe vette a kulcsot és kisétáltunk a garázshoz. Az Audiba beszálltunk. Éjfekete kocsi sötétített üveggel. A maffiás autóval elindultunk a sulihoz. Még a kocsiban felvettük a napszemüveget. Mindig szerettünk ezzel poénkodni. Apától elbúcsúztunk és az iskolára pillantunk. Egy modern épület tele ablakokkal. Az Audi elhajtott mögülünk.
- Nézzétek, biztonsági kamerák!- mondtam és a könyökömmel megböktem a testvéreimet.
- Nem csak egy van...- mosolyodott el a bátyám.
- Egyre gondolunk?- kérdezte Mira.
- Még szép!- mondtam.
Bementünk az iskola épületébe. Letisztult elegancia mutatkozik meg a folyosókon. Elénk toppan egy idős hölgy.
- Maguk az új diákok?
- Igen.- mondtuk kórusban.
- Keressék meg a DÖK elnököt, ő segít elintézni a beiratkozást! Sajnálom, de sok elintéznivalóm van! Szép napot, kedveskéim!- mondta és elment.
Fürge egy vénasszony! A tesóimmal nézni kezdtük a termeket.
- Gyertek, itt van!- mondta Mira.
DÖK terem. Benyitottunk és egy szőke fiút találtunk bent. Én a napszemüvegemet a hajamra csúsztattam, ahogy Mira is tette. Nem figyelt fel ránk. Mira odament hozzá és rátette a kezét a vállára.
- Szia, szépfiú! Merre találjuk a DÖK elnököt?- ő így szokott kommunikálni.
- Én vagyok az...- mondta és felnézett Mirára. Mintha egy kicsi pirulást vettem volna észre.
- Remek! Én pedig Miranda Rin, a testvéreim pedig Daniel és Caroline Rin.- mutatott ránk.
- Ti vagytok a Rin testvérek? Szóltak rólatok! Egy pillanat...-mondta és előkeresett 3 mappát.- Csak egy aláírás kell tőletek és rendben is vagyunk!- mondta, mi pedig aláírtuk.
- És melyikőnk hova fog járni?- kérdezte Dani.
- Te a 10/C-be, Miranda a 10/A-ba, Caroline pedig a 9/B-be. Mindhárman infószak?- kérdezte meglepetten. Mira egy évet halasztott, mikor Oroszországban voltunk.
- Igen.- mondtuk kórusban.
- Akkor lehet, hogy találkozni fogtok gyakorlaton! Egyébként Nataniel vagyok! Ha bármi problémátok van, nyugodtan keressetek meg!
- Van egy probléma...- mondtam, ő pedig felém fordult.- Milyen óránk lesz?
- Ó, bocsánat, itt az órarendetek!- mondta és a kezünkbe adta.
Mi kiléptünk a teremből.
- Akkor nézzetek jól körül, találkozunk ebédszünetben!- mondta Mira, mi pedig bólogattunk.
Én beléptem a kémiaterembe, ahol minden szem rám szegeződött. Én nyeltem egyet.
- Kérem, mutatkozzon be!- mondta kedvesen a tanárnő.
A táblához sétáltam.
- Sziasztok, a nevem Caroline Rin, de szólítsatok Carly-nak. 15 éves vagyok és infószakra járok.- mondtam és a tanár biccentett, hogy leülhetek.
Leültem az utolsó sorba, hogy ne lássák, hogyan telefonozom. A teremben is volt egy kamera. Közvetlenül a tábla felett. Én a tanárra néztem, úgy pötyögtem a telefonomon.
"Vigyázzatok, a teremben kamerák vannak!"
Elküldtem a testvéreimnek. Megnéztem magamnak az osztálytársaimat. Volt egy lila hajú lány, elég szégyenlősnek tűnt. Egy vörös hajú lány rám mosolygott, a tanár Irisnek szólította. Fiúk is voltak az osztályban, de nem nagyon érdekelt (nem vagyok leszbikus, ne értsetek félre). De az egyik fiú kedvesnek tűnt. Kentinnek szólították. Még ott volt Carla, egy sznob tyúk, Charlotte, aki nagyon okos. A lila hajú lány Viola névre hallgatott. Volt egy vörös hajú fiú is, akiről sütött, hogy jobb ha elkerülöm. Ő ült Iris mellett, úgy látszik, csak őt tűri meg maga mellett. Meg ott volt Dajan, a nagy kosárlabdás. Ennyi fiú van, összesen! Még van pár lány, de róluk nem tudok semmit. De most inkább a kamerát vettem szemügyre. Biztosan kell lennie egy vezérlőszobának is! Amint vége lett az órának, kisiettem az udvarra. A fejhallgatómat feltettem és a telefonommal próbáltam feltörni a wifit. Egyszer csak valaki megböki a vállamat, én pedig ijedtemben majdnem felmásztam a mögöttem álló tölgyfára.

Prológus: A hackerek 5 szabálya...

A rövid zöld hajammal vígan játszott a szél. Nyolcadikos voltam, a tanévzáróra igyekeztem. Az iskola alig volt kétsaroknyira a házunktól, így gyalog mentem. Persze a testvéreim társaságában.
- Húgi, végre te is gimis lettél!- mondta Mira és megölelt.
- Vigyázz a szemüvegemre!- mondtam nevetve.
A nap csak úgy szikrázott a fejünk felett. Kellemes illat terjengett a levegőben.
- Ma lesz itt az utolsó videónk!- sóhajtotta a bátyám.
- Hé, Dani, mire gondoltál? Most kit kapunk lencsevégre?- kérdeztem izgatottan.
- Az egyik kis csaj ma bulit rendez...- kezdte.
- Ki az?- kérdeztem.
- Valami Lana...- én tapsikoltam örömömben.
- Minek örülsz, húgi?- kérdezte Mira.
Én gonosz mosolyra húztam a számat. A hackerek első szabálya: tudj meg mindent az alanyról, úgy is mondhatjuk, készülj fel mindenre!
- Már rég betörtem a biztonsági rendszerükbe. Úgymond mi irányítjuk mind a 4 kamerát a házban...
- A hozzájáró felvételekkel együtt!- fejezte be Dani.
- Ahogy mondod, bátyó!- mondtam nevetve.
- Akkor ma este showtime?- kérdezte Mira huncut mosollyal.
- Igen!- vágtuk rá.
Odaértünk a suli épületéhez. Kár, hogy itt nincsenek kamerák! Visszaemlékeztem a legemlékezetesebb videónkra... Amikor Mira berontott a fiúöltözőbe egy kamerával! Szakadtunk a röhögéstől, amikor megnéztük. Főleg, hogy az én osztályom tesióráján! Azt még nem töltöttük fel, különleges terveink vannak vele... Elváltunk a suli előtt, mindenki tudta a dolgát.
- Húgi, a pendrive!- dobta oda nekem a bátyám.
Mira a figyelemelterelésért felelős. Daniel pedig a szem. Én vagyok a végrehajtó. A táskámba süllyesztettem a pendrive-ot, ahogy lépkedtem az udvar felé. Láttam a menőket is, köztük Lana nevetgélt. Ő az a tipikus "hercegnő". A suli legmenőbb csaja. Hosszú, platinaszőke haj, telt idomok, menő ruhák, smink... Nekem is stimmel a telt idom. A nővérem csodálkozott is rendesen, amikor kiderült, hogy nyolcadikos létemre 75C a mellbőségem. Vártam a jelre. A folyosón lépkedtem, amikor csipogott az órám. Mindjárt kezdődik! A zsebemben megrezdült a hófehér mobilom. Ez a jel. Mira a számítógép kezelő sráccal enyelgett, így közel tudtam férkőzni a laptophoz. A jelszót könnyedén feltörtem, annak idején az összes laptopnak kiderítettem a jelszavát. Csatlakoztattam a pendrive-ot. Tudtam, hogy csak pár percem van. Az ujjaim szélsebesen nyomkodták a billentyűzetet. Csere és kiiktatás... Remek! A feltöltés megkezdődött, még kéne 3 perc! Második szabály: Légy gyors és feltűnésmentes! Gyorsan nyomkodtam egy üzenetet a nővéremnek.
"Nyerj időt!" Gyorsan elküldtem. A szívem hevesen dobogott. Egy sípolás jelezte, hogy készen van. Sikerült! A cuccaimmal együtt távozni készültem. Az ajtóban viszont szembekerültem a sráccal.
- Mit keresel itt?- szegezte nekem a kérdést.
- Csak bent felejtettem a... táskámat!- mondtam és kiviharzottam.
Huhh! Ez meleg volt! Az osztályomhoz álltam. Megkezdődött az ünnepély. A tesóim napszemüvegben állnak a tömegben. Mindjárt itt az idő! Izgatottan vártam munkánk gyümölcsét... A fájl megvan otthon is a gépemen. Nagyon büszke vagyok rá! Végre... elkezdődött... A ballagási videó! Az alsóbb évesek röhögőgörcsöt kaptak, ahogy jöttek a képek. Persze az öltözős rész sem maradhatott ki belőle.
Itt van néhány kedvenceim közül:

Én magam kaptam le őket! Jól van, a puszilkodósat a bátyám fényképezte. A lényeg az, hogy imádom ezt csinálni! Én is nevettem magamban, mert ha hangosan nevetek, kiderül, hogy én voltam. A hackerek harmadik szabálya: tégy úgy, mintha te is áldozat lennél. Persze már, a tesóim meg kiröhöghetik a belüket is! Hátranéztem és pontosan így tettek. A lényeg az, hogy nagy sikere volt! Később nevetve távoztunk a helyszínről, immár a bizonyítványommal.
- Jó lett a videó! Van hozzá érzéked!- mondták a tesóim.
- Köszi, nélkületek nem sikerült volna!- mondtam és megöleltem őket.
- Részünkről az öröm!- mondta Mira.
Nevetgélve értünk haza. A szüleink már hazaértek.
- Mi ez a vidámság, fiatalok?- kérdezi anya a konyhából.
- Semmi!- válaszoltunk vigyorogva.
- Belepiszkáltatok a ballagási videóba?- kérdezte apa mosolyogva.
- Ami azt illeti...- mondta Mira lesütött szemmel.
- Kihagyhatatlan poén! Annak idején mi is megcsináltuk anyátokkal!- mondta apa nevetve.
Igen, a szüleink lazák. Vacsoraidőben leültünk az asztalhoz enni. A kedvencemet főzte anyu: rizs sertésszelettel. Imádom! A testvéreimmel úgy ettünk, mint akik nem kaptak egy hete enni.
- Bejelenteni valónk van!- mondta apa ünnepélyesen.
- Egy új testvér?- kérdezi Mira. Mi a bátyámmal elnevettük magunkat.
- Ezúttal nem. Elköltözünk, mivel áthelyeztek minket!- mondta anya mosolyogva.
- És melyik gimibe fogunk járni?- kérdeztem.
- Jó kérdés, Carly. A Sweet Amoris Gimnáziumba!- mondták.
Mi a tesóimmal egymásra néztünk és ugyanaz csillogott a szemükben, mint nekem: a kíváncsiság. Mikor befejeztük a vacsit, felbaktattunk a szobámba. Az én szobámban van a 4 monitorral rendelkező hackergép. A hackerek negyedik szabálya: az emberek nem áskálódhatnak a gépedben.
- Készen álltok a showra?- kérdeztem és kiropogtattam az ujjaimat.
Ők hoztak pattogatott kukoricát és üdítőt. Mint a moziban! Ők bólogattak, én pedig rácsatlakoztam Lanáék luxusházára. Minden monitoron megjelent egy-egy kamerafelvétel.
- Jó vagy, húgi!- mondta a nővérem.
Tényleg buli van. A legmenőbbek egy helyen, gimnazisták is voltak ott. A ház két szintes, egy nagy medencével. Egy kamera a bejáratnál, 2 a két emeleten, egy pedig a medencénél. Mindent láttunk, ami ott zajlik.
- Adj hangot a kettesre!- mondta a bátyám.
Megtettem a kérését. Lana és Carlos, a két legmenőbb ember. Legalábbis a suli szerint, szerintünk kis elkényeztetett, nyávogós... jobban jártok, ha nem mondom végig. Bátyuskámnak jó a szimata, mivel édes kettesben voltak, éppen enyelegtek. A nővérem magához ölelt egy párnát, mintha egy romantikus filmet nézne. Feltekertem a hangerőt.
- Akkor felmegyünk?- kérdezte és dobálta platinaszőke haját. Ez egy kis r*banctáska.
- Nem! Még bottal sem piszkálnálak meg!- mondta Carlos, mi pedig felnyerítettünk a röhögéstől.
- Mondd, hogy ez megvan!- mondta a bátyám röhögéstől fuldokolva.
- Minden egyes perce!- mondtam mosolyogva.
Még pár cikis pillanatot kiválasztottunk, majd egybevágtuk. Na, ezután a videó után lesülhet a pofájukról a bőr. Feltettem a kamerafelvételeket ezzel a címmel: Lana, avagy a menők cikis oldala. Nővérem segített kitalálni. Még feltöltöttük a ballagási videót is ezzel a címmel: Búcsúzunk tőletek, 8. osztály! Senki nem tudja rajtunk kívül, ki működteti a csatornát. De a nézettség mutatja, hogy sokan nézik.
- Még több cikis videó...- kezdtem.
- Még több nézettség!- folytatták a tesóim.
Ezzel elérkeztünk a hackerek ötödik szabályához: Csapatban a legjobb. Mint láthatjátok se fiúkat, se lányokat nem kímélünk. Vajon mi lesz az új suliban?

Szereplők és bemutatkozás

Név: Miranda Rin
Kor: 17
Hobbik: zenélés, hackerkedés
Bemutatkozás: Miranda Rin vagyok, de a barátaimnak csak Mira. A családomban én vagyok a legidősebb gyerek. Egy öcsém és egy húgom van, akiket nagyon szeretek. Imádok a barátaimmal lógni, a pasik sem szoktak közömbösek lenni. A testvéreimmel működtetünk egy Youtube csatornát, ahova a cikisebbnél cikisebb dolgokat töltjük fel. Ez a PletykaChannel. Különböző kamerafelvételeket töltünk fel ide. A szüleink programozóként dolgoznak, ragadt ránk is valami. A hajam kék, igaz, hogy már majdnem fekete. Szeretem látni, ha valaki jókedvű, én is az leszek tőle.
Beszélt nyelvek: angol, orosz, török (mindhárom anyanyelvi szinten)
Így nézek ki:

Név: Daniel Rin
Kor: 16
Hobbik: hackerkedés, sportolás
Bemutatkozás: Daniel (Deniel) Rin vagyok, haveroknak Dan (Den). A nővérem már mesélt a csatornánkról. Mind a hárman mesteri szinten űzzük az idegen nyelveket, mivel már laktunk Oroszországban, Angliában és Törökországban is. Imádunk leülni esténként és játszani együtt. Az online játékokban szétverünk mindenkit! A kedvenc időtöltésem a foci, illetve a kosárlabda. A szemem színe tengerkék, ellentétben a tesóimmal, akiknek különleges lila szemeik vannak. Általában mindenkivel kedves vagyok.
Beszélt nyelvek: angol, orosz, török
Így nézek ki:

Név: Caroline Rin
Kor: 15
Hobbik: hackerkedés, rajzolás
Bemutatkozás: A nevem Caroline (Kerolájn) Rin, de a becenevem Carly (Kárli). A testvéreim nem szeretik tépni a szájukat, de a lényeget elmondták. Vérbeli hackerek vagyunk. Szerintük én vagyok a legtehetségesebb. De ez most nem számít! Igazi csodabogár vagyok, a tesóimmal ellentétben jobban kedvelem a magányt. Bár a játékesteket én sem vetem meg! Még annyit rólunk, hogy a szüleink nagyon jól keresnek, mégsem vagyunk sznobok. Én vagyok a legfurcsább is, mert zöld hajszínnel születtem. Ha valaki elveszi tőlem a fülesemet, az megásta a saját sírját!
Beszélt nyelvek: angol, orosz, török
Így nézek ki:

Ők a Rin testvérek, mondhatni a "tökéletes hackercsapat". A blog a legkisebb testvér szemszögéből fog íródni, de a testvérei is terítéken lesznek. Remélem érdekesnek találod a történetem. (A csatorna csak a blog része!)