20. fejezet: Áradjon a szeretet!

Reggel frissen és fitten ébredtem... Na jó, nem. Ilyen csak a filmekben és a regényekben létezik, el ne higgyétek! Úgy keltem, mint aki egy percet sem aludt. A sötét karikák a szemem alatt legalábbis erről árulkodtak. És Mira ült az ágyam végében, egy csésze kávéval.
- Öhm... Mira?- nézek a nővéremre, aki szinte nem is pislog.
Nem reagált, hanem még mindig a kávéját nézte. Egy kicsit megrugdostam a combját, de semmi. Felültem és közel hajoltam Mira füléhez.
- MIRA!!!!!!!!- ordítottam teli torokból, mire úgy megijedt, hogy felugrott.
- What the ****?!- visította, mivel magára öntötte a forró italt.
Dan kezében majdnem ottmaradt az ajtó, ahogy besietett. Miután kiröhögtük a saját bénaságunkat, hagytak öltözni. Vigyorogva lementem, immár felöltözve. A telefonom megcsörrent a zsebemben, így a nevet meg sem nézve szóltam bele vidáman.
- Jó reggelt!- dalolom a telefonba.
- Öhm...- biztosan lesokkoltam.- Carlyval beszélek?
- Nem, a szobalányával... Persze, hogy velem!- válaszoltam ingerültebben, mire felnevettek a vonal túlsó végén.- Mit röhögsz, Tom?
- Ez már tényleg te vagy. Mit szólnál, ha együtt mennénk suliba?
- Felőlem, de jönnek a tesóim is!- mondtam.
- Minél több, annál jobb. Akkor mindjárt ott vagyunk.
- Várj, mi ez a többes szám?- kérdeztem sietve, mielőtt letette volna.
- Az öcsém is jön, meg a felemás szemű barátja is.- amint meghallottam, teljesen bezsongtam.
- Kb. hány perc?
- 10-15 perc max.
- Akkor várunk titeket!- mondtam és letettem.- MIRA! DAN! Helyzet van!- kiáltottam le a csigalépcsőről.
Leszáguldottam és majdnem frontálisan ütköztem velük.
- Mi a baj, eltört valamelyik végtagod?- kérdezték aggódva.
- Nem, a másik helyzet!
- Pasi jön ide?!- kérdezte Mira és a szája elé kapta a kezét.
- Nem egy, hanem három!- mondtam rémülten.
- Mennyi idő?
- 10-15 perc maximum!
Villámsebességgel szedtük össze magunkat. Mire a fiúk megérkeztek, mi harci díszben vártuk őket! Még a fejszémet is vittem. Oké, elég a szarkazmusból, a lényeg az, hogy csinosan vártuk a három fiút. Beléptek az ajtón és én úgy éreztem, mintha a bálba készülnék. A fekete kabátomat persze vittem! Azt itthon nem hagyom, az egyszer biztos! Tom öleléssel köszöntött, amit nem tudtam mire vélni. Castiel csak kárörvendően rám vigyorgott. Vagy 2 percig álltunk ott, egymás karjaiban, mikor elkezdtem vörösödni.
- Ezt miért kaptam?- kérdeztem az idősebb Maddoxtól elég egészséges színben.
- Mert olyan édes vagy, mikor zavarba jössz!- mondta mosolyogva.
- Ne nyissunk ablakot?- kérdezte Castiel röhögve.
Erre odalépkedtem Lyshez és megöleltem. Egy kicsit tétovázva, de visszaölelt. Olyan biztonságos volt. Mélyen beszívtam a férfias illatát, ami még a vastag szövetkabáton keresztül is érezhető volt. Az arcomba tódult az összes vérem, úgy éreztem, szét robban. Mikor elváltunk, neki is szép színe lett. Meglepetésemre Mira vigyorogva lekapta a pillanatot.
- Megtudhatnám, hogy ezt miért is kaptam?- kérdezte Lys dadogva.
- Ha Tom kap ölelést, te is!- mondtam lehajtott fejjel.
- És én kimaradok?- kérdezte kutyusszemekkel Castiel.
- Mira, kérlek...- továbbítottam a testvéremnek, aki sóhajtva ugyan, de megölelte a vörös ördögöt.
- Máris jobb!- mondta mosolyogva Castiel, mire mindannyian elnevettük magunkat.
Elindultunk és nevetgélve végigbeszéltük az utat. A többiek előrementek, én pedig hátrasunnyogtam Danhez.
- Anya mondta a helyzetet?- kérdeztem vigyorogva szomorkás bátyámtól.
- Milyen helyzetet?- kapta fel a fejét.
- Veled járok majd bokszolni egy egész hónapig!- mondtam, mire elmosolyodott.
- Remélem, bírod a verést, húgi!- mondta és játékosan beleöklözött a vállamba.
- Majd én páhollak el téged!- mondtam ilyen karatemozgást imitálva.- A sárkány elől nem menekülsz!
- Húgi, ez boksz!- mondta nevetve.
Szó mi szó, elhülyéskedtünk egész úton. Az arcom már fájt, olyan sokat nevettem. A csapattól sokan leváltak, így a vöröskével folytattuk az utunkat. Egy ideig elmerültem a gondolataimban, mikor felém fordult.
- Carly...- kezdte.
- Hmm? Mondd!- fordultam felé mosolyogva.
- Elfogadsz még számkéréseket?- kérdezte.
- Persze! Van egy kiszemelted?- kérdeztem huncut mosollyal.
- Reménykedj csak, zöldike!- mondta vigyorogva.
- Álomvilágban élsz! Ha jól értem, te vagy a postás?- kérdeztem, mire bólintott.
- Tessék!- odaadott egy cetlit.
Eltettem a táskámba és siettünk az órára. Valamiért nagyon pusmogtak az emberek. Odamentem Irishez, aki jókedvűen üdvözölt.
- Szia, Iris! Miről beszél mindenki?- kérdeztem zavartan.
- Új diák jön az osztályunkba!- tapsikolt vidáman.
- Ki? Mi? Hol? Mikor? Merre? Hogyan?- kérdezgettem egyből.- Kérlek, mondd azt, hogy srác lesz!- mondtam könyörgő hangon.
- Nem tudjuk, de a lányok ebben reménykednek!- mondta türelmesen.
- Mikor jön?
- Sajnos csak holnap.
- Á, basszus!- rúgtam bele a székem lábába.- Most ezen fogok görcsölni!
- Azt nem hinném!- pillantott mögém, majd egy furcsa mosollyal távozott.
Megpördültem a tengelyem körül, mire égetően zöld szemek pillantanak rám. Lefagytam, nem tudtam mit mondhatnék. Igen, mint kitalálhattátok, Kentin állt előttem. A szája jobb sarka felfelé görbült. Én meg csak tátogtam, mint hal a vízben. Akaratlanul is a száját kezdtem bámulni, ami olyan puha lehet... Oké, abba kell hagynom a fantáziálást! Éreztem, ahogy a forróság kúszik felfelé a testemen. Végül egy mély levegőt vettem és határozottan a gyönyörű szemei közé néztem.
- Szia, Kentin!- mondtam halkan.
- Szia, Carly! Csak azt szeretném kérdezni, hogy...- ha megint azzal a rühes keksszel jössz, kiverem az egész hófehér fogsorodat és trófeaként fogom hordani! Oké, ez egy erős túlzás, de jelen pillanatban így érzem.- Lennél a párom kémián?
- Mi lett Violával?
- Szegény beteg lett. Te pedig mindig egyedül dolgozol...
- Oké.- egyeztem bele szikrázó mosollyal.
Ő mosolyogva visszament a helyére, én pedig egy darabig még álltam. Hmm... Remélem működni fog köztünk a kémia... Mármint az óra! Nem úgy értettem, hogy mi...! Vagyis... Á, minek tagadom? Igen, úgy gondolkodom, mint Mira. A lényeg az, hogy miután megvolt a napi perverz adagom is, leültem a padomba és elkezdtem rajzolni. A kezem magától mozgott, mintha nem is én csinálnám. Konkrétan az érzéseim alkottak. A becsöngőre felkaptam a fejem és gyorsan elrejtettem a művemet. Hogy mit is ábrázolt a kép? Engem, ahogy egy fiú ölel. De nem látható az arca. Oldalról ábrázoltam, ahogy a derekamnál fogva felemel és úgy ölel magához. Csak a haja látszik, meg még valamennyi a testéből. Nem színeztem ki, de szükségtelen is. Eltelt az óra, ahogy a következő is. Ebédszünetben siettem a stúdióba, ahol nagy sercegéssel beüzemeltem a mikrofont.
- Sziasztok, ismét én vagyok! Ma jól indult a napom, szóval mindenkinek jó étvágyat és szép napot kívánok! Kitűnő kedvemben összeválogattam 3 dalt, nyugi vegyesen és azokat fogom nektek lejátszani. És hogy miért csak ennyit? Mivel utána átadom a dalokat, amiket álnéven küldtetek. Hadd szóljon!- bekapcsoltam a számokat.
Kezembe vettem a telefonomat és belepötyögtem a Castiel által átadott cetlit is. Kíváncsi vagyok, ki írhatta... Jaj, már le is mentek a számok!
- Remélem tetszettek! Most pedig a levelek következnek. Szám szerint hat darab lesz, szóval kezdjük. Fekete üzeni Rózsának:

"Sokat jelentesz nekem, de szavakkal nem tudom kifejezni magam. Sosem voltam jó az érzelmeim kimutatásában, ezért remélem, hogy megbocsátasz!"

- Nos, Rózsa, szerintem bocsáss meg neki, ha még nyilvánosan is bemondatja!- mondtam mosolyogva és benyomtam a küldött számot. Ahogy a dal a végére ért, egyből lecsaptam a mikrofonra.- Reméljük, ez jól fog elsülni! Akkor jöjjön a következő. Ezt Séróbáró küldi Kék Hajúnak:

"Dögös csaj vagy és szeretném bebizonyítani, hogy összeillünk!"

- Én valahogy sejtem, hogy ezt kinek címezték. Megsúgom neki, hogy vigyázzon!- mondtam a mondat második felét suttogva. A dal most sem maradt el.- Következő szerelmesünk pedig... Line küldi Füstszeműnek:

"Találkozunk a büntiben!"

- Nem túl diszkrét, ha engem kérdeztek...- fűztem hozzá és benyomtam valami rockot. Csak a számat húzogattam, mivel ez majdnem csak gitárszóló volt.- A sorban jövő üzenetet pedig Csajszi mondja Vörös Démonnak:

"A hétvége után miért nem hívtál?"

- Mindannyian sejtjük, mi lehetett a hétvégén!- mondtam nevetve és lejátszottam azt a kis zenét. Amikor az 1 perces dal lement, ismét a markomban tartottam az én drágaságomat, konkrétan a mikrofont.- Már a vége felé járunk, szóval Tetkókirály küldi Borostyánnak:

"Mindennek megvan a maga előnye, nemde? Te és én találkozunk valamikor?"

- Sok szerencsét, kelleni fog!- mondtam mosolyogva. Ugye dal, hatásszünet, minden megvolt.- Az utolsót pedig ma reggel kaptam kézhez, tehát Rómeó üzeni Zöld Hajú Tündérkének:

"Sok mindent érzek irántad, ami lehet barátság, vagy esetleg valami más is. Mindenesetre itt van ez a dal, remélem vidám leszel tőle!"

Benyomtam a dalt, amit tudtam, hogy hozzám szól. Nem fűztem hozzá semmit, csak hallgattam. Zöld hajú tündérkém... Így hívott a kártyán is. De ki lehet? Befejeztem a műsort és a gondolataimba mélyedve kullogtam az osztályom felé. Kémia óránk lesz...