1. fejezet: Új alanyok 1. rész

Elköltöztünk... Új város, új suli... Ezekkel a gondolatokkal pakoltam le a költöztetőkocsiról a dolgaimat. Apa és anya rendesen kitettek magukért, a ház egyszerűen meseszép! Sóhajtva vettem tudomásul dobozaim súlyát.
- Carly, gyere!- mondta a bátyám a házból.
Bementem és elámultam. Ízléses kanapé és fotel, mellé plazmatévé. A kis kávézóasztal üvegből van, fény szűrődik be a falnyi ablakon. A tapéta egyszerű fehér, alul-felül vörös szegéllyel. Kis szobanövény a sarokban. Egy kétszárnyú ajtó nyílik innen az étkezőbe. Az étkező és a konyha nem volt elválasztva. A konyhában fekete márványból készült pult terült el. A padló hagyományos fa. A konyhával szemben az étkező világos helyiség volt. Az asztal körül nagy faszékek helyezkedtek el, bársonybevonattal. Egy váza is volt az asztalon egy csokor virággal. Visszatértem a nappaliba, ahol egy klasszikus csigalépcső vezetett felfelé. Felbaktattam, majd körbenéztem. A lépcső volt középen, a szobák pedig körülötte vannak. 5 szoba nyílt innen. A dobozom még mindig a kezemben van, de majdnem leejtettem a csodálkozás közben. Ebben az előtérben a tapéta halvány zöld, fehér szegéllyel. Megtettem azt a 10 métert, ami elválasztotta a lépcsőt a szobáktól. Benyitottam az első szobába. Hófehér baldachinos ágy, világoskék tapéta... Ahogy így bámészkodtam, egy kéz becsapta az orrom előtt az ajtót.
- Ez anyáék szobája!- mondta Mira mosolyogva.- Gyere, megmutatom a szobádat!
Én követtem mosolygós nővérkémet. A szobám a két testvérem szobája között van. Kitárta Mira a szobám ajtaját. Egy pihe-puha ágy, amit levendulaszínű ágynemű fedett. Egy hatalmas gardrób, éjjeliszekrény egy cuki lámpával. A szobám színe narancssárga, lila szegéllyel. Szeretem az ilyen vad kombinációkat. A gépem már bent mosolygott a szobámban, már csak össze kell szerelni. Itt is egy falnyi ablakon szűrődött be a déli fény. Az íróasztalomon régi emlékek sorakoztak...
- És milyen a ti szobátok?- kérdeztem Mirát.
A testvéreim szobáit is megnéztem. A bátyám szobájába került a tévé a videojátékokkal és az Xbox-al, a nővérem szobájába a hifirendszer. A nappaliban helyezkedett el a házimozirendszerünk, illetve még a földszinten terült el anyáéknak a dolgozószoba. Az emeleten az 5. szoba a fürdőszoba. Csak anyáéknak van külön fürdőjük, nekünk gyerekeknek elég egy is. Mivel dél volt, leültünk ebédelni.
- Anya, gyönyörűek a szobák!- mondta Mira hálásan.
- Jöhet este egy játékmaraton?- kérdezte a bátyám.
- Persze!- mondtuk kórusban a nővéremmel.
A nagy halom dobozból estére egy kis halom hulladék maradt.
- Menjetek játszani, mi ezt eltakarítjuk!- mondta apa.
Mintha ott sem lettünk volna, felviharzottunk Dani szobájába. Elhelyezkedtünk a 3 fotelben (igen, nála az is van) és kezünkbe vettük a konzolokat. Mindegyikőnknek volt karakterneve. Mira játékbeli neve a Szexinyuszi, Dani Undertaker (Temetési vállalkozó) néven játszik, én pedig a Greenhorn (Zöldfülű) nevet választottam. Bekapcsoltuk az online verziót és új emberek jelentek meg.
- Na, kit alázzunk le?- kérdezte Mira, akinél a főkonzol volt.
Így kezdődött az este. Már 10 óra felé jártunk, amikor észbe kaptunk, hogy holnap suli. Gyorsan lefürödtünk és elaludtunk.
Már október van, így hűvös reggelre ébredtem. Most kontaktlencsét tettem be, a szemüvegemet viszont eltettem. Felvettem a kiválasztott szerkót és lementem reggelizni. Már korán reggel a nyakamba vettem a fülest, a hófehér telefonom a zsebemben, érintős karórám csuklómon pihent. Megettük a palacsintát és anya már félig kint van az ajtón, mikor odakiáltja nekünk.
- Apátok elvisz kocsival!- és már ment is dolgozni.
Elővettük a napszemüvegünket. Apa a kezébe vette a kulcsot és kisétáltunk a garázshoz. Az Audiba beszálltunk. Éjfekete kocsi sötétített üveggel. A maffiás autóval elindultunk a sulihoz. Még a kocsiban felvettük a napszemüveget. Mindig szerettünk ezzel poénkodni. Apától elbúcsúztunk és az iskolára pillantunk. Egy modern épület tele ablakokkal. Az Audi elhajtott mögülünk.
- Nézzétek, biztonsági kamerák!- mondtam és a könyökömmel megböktem a testvéreimet.
- Nem csak egy van...- mosolyodott el a bátyám.
- Egyre gondolunk?- kérdezte Mira.
- Még szép!- mondtam.
Bementünk az iskola épületébe. Letisztult elegancia mutatkozik meg a folyosókon. Elénk toppan egy idős hölgy.
- Maguk az új diákok?
- Igen.- mondtuk kórusban.
- Keressék meg a DÖK elnököt, ő segít elintézni a beiratkozást! Sajnálom, de sok elintéznivalóm van! Szép napot, kedveskéim!- mondta és elment.
Fürge egy vénasszony! A tesóimmal nézni kezdtük a termeket.
- Gyertek, itt van!- mondta Mira.
DÖK terem. Benyitottunk és egy szőke fiút találtunk bent. Én a napszemüvegemet a hajamra csúsztattam, ahogy Mira is tette. Nem figyelt fel ránk. Mira odament hozzá és rátette a kezét a vállára.
- Szia, szépfiú! Merre találjuk a DÖK elnököt?- ő így szokott kommunikálni.
- Én vagyok az...- mondta és felnézett Mirára. Mintha egy kicsi pirulást vettem volna észre.
- Remek! Én pedig Miranda Rin, a testvéreim pedig Daniel és Caroline Rin.- mutatott ránk.
- Ti vagytok a Rin testvérek? Szóltak rólatok! Egy pillanat...-mondta és előkeresett 3 mappát.- Csak egy aláírás kell tőletek és rendben is vagyunk!- mondta, mi pedig aláírtuk.
- És melyikőnk hova fog járni?- kérdezte Dani.
- Te a 10/C-be, Miranda a 10/A-ba, Caroline pedig a 9/B-be. Mindhárman infószak?- kérdezte meglepetten. Mira egy évet halasztott, mikor Oroszországban voltunk.
- Igen.- mondtuk kórusban.
- Akkor lehet, hogy találkozni fogtok gyakorlaton! Egyébként Nataniel vagyok! Ha bármi problémátok van, nyugodtan keressetek meg!
- Van egy probléma...- mondtam, ő pedig felém fordult.- Milyen óránk lesz?
- Ó, bocsánat, itt az órarendetek!- mondta és a kezünkbe adta.
Mi kiléptünk a teremből.
- Akkor nézzetek jól körül, találkozunk ebédszünetben!- mondta Mira, mi pedig bólogattunk.
Én beléptem a kémiaterembe, ahol minden szem rám szegeződött. Én nyeltem egyet.
- Kérem, mutatkozzon be!- mondta kedvesen a tanárnő.
A táblához sétáltam.
- Sziasztok, a nevem Caroline Rin, de szólítsatok Carly-nak. 15 éves vagyok és infószakra járok.- mondtam és a tanár biccentett, hogy leülhetek.
Leültem az utolsó sorba, hogy ne lássák, hogyan telefonozom. A teremben is volt egy kamera. Közvetlenül a tábla felett. Én a tanárra néztem, úgy pötyögtem a telefonomon.
"Vigyázzatok, a teremben kamerák vannak!"
Elküldtem a testvéreimnek. Megnéztem magamnak az osztálytársaimat. Volt egy lila hajú lány, elég szégyenlősnek tűnt. Egy vörös hajú lány rám mosolygott, a tanár Irisnek szólította. Fiúk is voltak az osztályban, de nem nagyon érdekelt (nem vagyok leszbikus, ne értsetek félre). De az egyik fiú kedvesnek tűnt. Kentinnek szólították. Még ott volt Carla, egy sznob tyúk, Charlotte, aki nagyon okos. A lila hajú lány Viola névre hallgatott. Volt egy vörös hajú fiú is, akiről sütött, hogy jobb ha elkerülöm. Ő ült Iris mellett, úgy látszik, csak őt tűri meg maga mellett. Meg ott volt Dajan, a nagy kosárlabdás. Ennyi fiú van, összesen! Még van pár lány, de róluk nem tudok semmit. De most inkább a kamerát vettem szemügyre. Biztosan kell lennie egy vezérlőszobának is! Amint vége lett az órának, kisiettem az udvarra. A fejhallgatómat feltettem és a telefonommal próbáltam feltörni a wifit. Egyszer csak valaki megböki a vállamat, én pedig ijedtemben majdnem felmásztam a mögöttem álló tölgyfára.