55. fejezet: Bevetésre készen!

Mire elérkezett a buli időpontja, minden készen állt. Az italok az asztalon, ahogy a szendvicsek is, a hifi már bemelegedett, a fényeket aktiváltuk. A szobákat kulcsra zártuk, minden törékeny tárgyat eltettünk biztos helyre, illetve elpakoltuk a késeket (?). Tom azt mondta, hogy szükséges, mert "vannak olyan részegek, akik szívesen játszanak a késekkel"... Oké... Ő tudja, ő a tapasztalt.
Ami a ruhákat illeti... Én egy térdig érő farmer nadrágot és egy pánt nélküli felsőt vettem fel. A hajamat normálisan kifésültem, kontaktlencsét tettem be. Mira és Ilayda jobban kiöltöztek, mint én, de volt egy olyan érzésem, hogy ezt még meg fogják bánni. Mindketten telitalpú cipőben billegtek, de olyan magasban, hogy ha most nem törik ki a bokájukat, akkor soha. Ami Akeilát illeti, ő is lazára vette a figurát, ő egy combközépig érő nadrágot és egy pólót vett fel, amin orosz felirattal ez áll: "Csapos, esküszöm, hogy nagykorú vagyok!" Nagyot nevettem ezen a pólón. Iván olyan szerelést vett fel, ami leginkább egy kidobóemberre emlékeztetett. De amikor megfordult, láttam, hogy a fekete póló hátán ez a felirat állt: Security. Hiteles, az biztos! A Maddox fiúkat pedig inkább hagyjuk. Úgy öltöztek fel, mintha Playboy fotózásra készültek volna. A fejemet fogtam, ahogy megláttam őket.
- Ne fogd a fejed! Eddig minden csaj elolvadt ettől itt! - mutatta Tom a felsőtestét, aztán a lentebb elhelyezkedő dolgokat.
- Ha táncolsz is, felpofozlak! - dünnyögtem a mutogatására.
- Ne csábítgasd a haverom csaját! - szólt közbe Castiel.
- Ünneprontó! - húzódott mosolyra Tom szája. - Akkor Ilaydát csábítgatom.
A fekete hajú Ilaydára nézett, ahogy a lány billegve lejött a lépcsőn. Felkapta a fejét a nevére.
- Azt próbáld meg! - mondta egyszerre a két vörös.
- Szereztünk neked csajt, emlékszel? - hajolt közelebb Dan a haverjához.
- De még nem... - ahogy ezt elkezdte, csengettek.
Legelsőnek Arminék érkeztek, hiszen ők a szomszédban laknak.
- Wow, nagyon tuti a díszítés! - forgolódott Alexy csillogó szemekkel.
Tomra és Castielre nézett és már majdnem nyáladzott. Úgy tűnt, ez az öltözék nemcsak a lányokat vonzza... Én és Mira kuncogtam egy kicsit azon, ahogy Alexy leste a srácokat. Armint pedig le sem lehetett volna kaparni a hifiről.
- Köszönjük! - mondta Mira a röhögéssel küszködve.
Már javában ettünk, ittunk, miközben szállingóztak be az emberek. Mindenkit kedvesen köszöntöttünk, mikor olyan személyek jöttek, akikre nem is számítottunk. Debora és az öccse. A két legnagyobb szarkavaró. A házunkban.
- Már meg sem hívsz a bulidra, Carly? - nyávogva mondta, kárörvendő mosollyal megspékelve. - Ez igazán szomorú...
- Elférsz - vont vállat mellettem Mira.
Mire kimondta, Debora már a konyhában járt. Viszont állt az ajtóban még valaki, akit először nem ismertem meg. Mikor azonban Iván mosolyogva köszöntötte, egyből ismerős lett.
- Natasa? - szóltam hozzá bizonytalanul.
- Én vagyok az, ki más! - nevetett fel a lány. - Ismersz még egy ilyen dögös, orosz csajt?
- Az egód a régi - mosolyogtam rá.
Ő összehúzott szemekkel nézett végig rajtam. Elégedetlenül rázta a fejét, de a szemeiben mosoly bujkált.
- Ahogy a te konzervatív öltözéked is - jelentette ki. - Hogy fogsz így pasit találni?
Igen, nem mindenkinek áll jól ez a stílus. Viszont ez a hamisítatlan Natasa. Fekete haj, barna szem, hatalmas és telt idomok. Erős és határozott, illetve érdekes humora van. Itt egy kép róla:

Ő most katonaira vette a figurát. A vörös bőrből készült mellényét le is dobta, közszemlére téve a fekete trikóját. Meg a hatalmas ikreit.
- És hol van az a kandúr, aki miatt elhívtatok? - nézett körül. - Remélem, hogy nem szőke!
- Nem, szénfekete a haja, a szemei pedig füstösek - írtam körül Tom arcát.
- Ennyire festi magát? - pillantott rám Natasa nagy szemekkel.
Ez a lány 185 centis megvan, szóval fel kellett rá néznem. A dögcédulás nyaklánca viszont meglepett. Eddig mind a három testvérnél láttam ilyet, de azt hittem, ez valami divat. De ez az egybeesés nem volt véletlen. Biztosan nem.
- Nem, a szeme színe a füstös - nevettem fel, mert elképzeltem Tomot kifestett szemekkel.
- Szóval olyan, mint az éjszaka... - dünnyögött. - Elvezetsz hozzá? Nem ismerem ki magamat ebben a házban.
- Persze, már alig várja, hogy találkozzatok! - ezzel belém karolt, úgy vágtunk át a tömegen.
A nappali olyan forgalmas volt, mint az autópálya. Vagyis élet veszélyes volt átkelni rajta. Egy idő után Natasa haladt előttem, úgy lökte félre az embereket, mint a rongybabákat. Ahogy elértük a hifit, ott találtuk Armint, Mirát és Tomot. Gondolom én, ők feleltek a zenéért. Megálltunk a fal mellett, hogy a táncoló tömeg ne taposson ránk.
- Hé, Tom! - intettem, hogy jöjjön közelebb.
Vigyorogva jött oda hozzánk a fal mellé.
- Nem hittem volna, hogy egyszer te fogsz hívni, Carly! - nevetett fel. - Mit tehetek érted?
- Tom, ő itt Natasa - mutattam a mellettem álló lányra.
Tom először megdöbbent, hogy egy kissé neki is fentebb kellett vinni a tekintetét, mint általában. Hát Tom Natasa orráig ért fel.
- Natasa, ő itt Thomas Maddox. Őt ígértük be neked - mutattam Tomra.
Tom a fülemhez hajolt, csak egy pillanatra.
- Őt értetted a magas lányon? - pillantott Natasára.
- Igen, nem látszik?
- Azt hittem, hogy addig ér nekem, mint te! - én Tomnak a szeméig érek. - Ez már magasnak számít a csajoknál, nem?
- Te kérted! - csíptem bele a karjába, amitől kicsit feljajdult. - Légy férfi! Neki nem egy nagyra nőtt csecsemőre van szüksége, hanem egy férfire - néztem rá. - Érted?
- Igen - bólintott. - De minek kellett megcsípni?!
- Mert jól esett! - vágtam rá.
Tomot Natasához rángattam. Natasa sokat ígérő mosolyra húzta a száját.
- A nagyfiú talán beijedt tőlem? - vigyorgott.
- Én? Dehogy! - mondta Tom és kihúzta magát.
- Helyes - bólintott az orosz lány. - Nagyon örülök a találkozásnak, Tom.
Kinyújtotta a kezét, Tom pedig gyanútlanul kezet fogott vele. Natasa nem elhúzta a kezét, hanem megmarkolta a fiú alkarját és közelebb rántotta magához. Súgott valamit Tom fülébe, amitől a srác engedelmesen hozzásimult, elégedett mosollyal. Natasa megcsókolta a srác nyakát. Magukra hagytam, nem akartam mindennek szemtanúja lenni.
Lysandert a lépcsőnél találtam meg, Akeila társaságában. Éppen a fehér haj hátrányait és előnyeit vitatták meg éppen. Néztem a barátomat és elfogott egy érzés: piszok mázlista vagyok. Lys egy zöld-fekete pólót vett fel, hozzá farmert és tornacipőt. Kicsit hiányoltam a viktoriánus ruháit, de a "jelenben" is jól nézett ki. Nagyon is.
- Carly, olyan jófej a pasid! - mondta Akeila.
Felállt a lépcsőről és még hátranézett rám.
- Én megkeresem Danit, hátha segíthetek neki. Aztán nem rosszalkodni! - nevetve olvadt bele a tömegbe, így nem tudtam visszaszólni.
Ahogy néztem a fehér hajú lány után, két erős kezet éreztem a derekamon. Hirtelen lerántottak, egyenesen Lysander ölébe. Hátranéztem rá, ő pedig mosolygott.
- Lys, mit tervezel? - szembe fordultam vele.
- Én? - mutatott magára. - Honnan veszed, hogy tervezek valamit?
- Hát... - elvörösödtem zavaromban. Igazából én sem tudtam, miért gondoltam ezt.
- Csak közel akarok lenni a szerelmemhez, ennyi - a fejét a nyakszirtemhez hajtotta, a száját pedig a nyakamra tapasztotta.
Másodpercek alatt felolvadtam az érintésétől. Végigcsókolgatott a fülemtől egészen a vállamig. A fülemben dobolt a vér, így alig hallottam a pulzáló zenét. Az előttem táncoló tömegről szinte tudomást sem vettem. Ők jól érezték magukat, én is jól éreztem magam.
Akkor azonban Jeremy sunnyogott fel mellettünk az emeletre. Azt hitte, nem vesszük észre. De én megláttam a szemem sarkából. Újra éberré váltam. Mit akarhat Jeremy az emeleten? Az én házamban? Olyan balsejtelem kúszott fel a gerincemen, hogy beleremegtem.

54. fejezet: Mit kapunk cserébe?

Írói megjegyzés
Mindenkinek szép és derűs napot/estét/reggelt/hajnalt/délutánt kívánok! Átléptük a bűvös 20000 fős látogatottságot az oldalon. Juppiiiiii! Most megtapsollak titeket a türelmetekért és az idegzetetekért, mert kibírtátok ezt a történetet. De még csak most jönnek az izgalmas, akciódús részek. Szóval el ne mozdulj a monitor elől, már jön is az 54. fejezet!
Írói megjegyzés vége

Iván és én Gyémánttal befordultunk az utcánkba. Csendes volt minden. Túlságosan is csendes. Mi viszont hallgattuk a rádiót, így nem nagyon tűnt fel a különbség. Hirtelen egy dobszóló szólalt meg valahol a kocsiban. Egy szempillantás alatt Iván kezében egy mobil termett.
- Szia, mondd! - szólt bele az anyanyelvén.
Az őt hívó illető lány volt, azt ki tudtam venni. Viszont ez a személy egyszerűen úgy hadart, hogy nem értettem egy szavát se. Ez pedig nagy szó! Iván is összeráncolt szemöldökkel bogozta ki magában a hadaró szavait.
- Már itt vagyunk - mondta Iván.
- ... - nem hallottam, mit mondanak a vonal másik végén.
- Hogy mit csinálnak? - a szőke srác úgy szorította a kormányt, hogy elfehéredtek az ujjpercei. - Máris ott vagyunk!
Dühösen lecsapta a telefont és befarolt a házunk elé. Én nyugtatóan megsimítottam a vállát.
- Hé, mi a baj? - kérdeztem ártatlan hangon.
Aztán megláttam Tom kocsiját a feljárónkon. Értem már, hogy mitől akadhatott ki. Gondoltam, hogy Akeila átjött segíteni az előkészületekben, mikor befutott az egyik Maddox fiú. És mivel a Hófehérke és a Szürke farkas még nem találkozott, így... További szavak nélkül ugrottam ki a kocsiból. Nem vesződtem még azzal sem, hogy kinyissam az ajtót. Csupán átlendítettem a lábamat és a talajra érkeztem.
Befelé csörtettem és szinte feltéptem a bejárati ajtót. Hát milyen látvány fogadott? Tom a falhoz szorította az orosz lányt, aki úgy nézett rá, mint áldozat a vadászra. A hangos trappolásra unott arccal felemelte a fejét, majd a tekintete megállapodott Mickey egér fejénél. Azaz a melleimnél. Amikor köhögtem egyet és a karommal eltakartam a srác elől a látványt, vette a fáradtságot és az arcomra nézett. Elég eszelős tekintetem lehetett, mert egyből elhátrált a fehér hajú lánytól.
- Carly-cica... - szólalt meg a legidősebb Maddox fivér. - Ez nem az, aminek...
Mielőtt befejezte volna a mondatot, egy hatalmas pofon csattant az arcán. A kéz körvonala tisztán meglátszódott az arca jobb oldalán. Igen, Akeila a bal kezét részesíti előnyben. A meglepett srác megdörzsölte a piros foltot. Az előbb még sarokba szorított lányra nézett tágra nyílt szemekkel. Pillanatokon belül az állára is kapott egy orbitális erejű ütést. Ugyanis idő közben Iván is beért a házba. Tom hanyatt esett a becsapódás erejétől és hunyorogva bámult fel a dühös arckifejezésű oroszra.
- Ki vagy te? - hörögte Tom.
- A lány bátyja - hallatszott Iván szájából a rövid, mégis tartalmas felelet.
- A büdös francba! - átkozódott magában Tom, miközben hanyatt dőlt a padlón.
Egy jó ideig álltunk így, míg Mira ki nem jött hozzánk az előtérbe. Majdnem lepofozott minket, olyan ideges lehetett.
- Maddox, állj fel, ne szerencsétlenkedj már!
Mira egyetlen rántással felrántotta Thomast, aki legalább a nővérem kétszeresét nyomta (mert ugye az izom többet nyom, mint a zsír). Rendesen tele lehet adrenalinnal. Mi volt abban a kávéban?
- Miért van itt? - kérdezte Akeila dühösen.
Hogy honnan tudom, hogy dühös volt? Ilyenkor az akcentusa sokkal jobban érződik, mint máskor. A hangja keményebb, a hangfekvése reszelősebb és morgósabb.
- Azért, csillagom... - Iván kemény nézésére inkább helyesbítette a megszólítást. - Vagyis kedves Akeila, azért vagyok itt, mert Mira hívott. Gondolom én, a buli szervezésével kapcsolatban.
Megigazította a fekete izom trikóját és lesimította a láthatatlan gyűrődéseket. Ha viszont még egyszer rámászott volna az orosz barátnőmre, garantáltan lenne ott gyűrődés! Iván szerintem le is tépte volna nemcsak a trikóját, hanem Tom férfi büszkeségét is a két lába között.
- Ne is reménykedj, hogy több miatt hívtalak ide - röhögött fel Mira.
- Akkor miért van itt? - vetettem közbe.
- Ennyire nem örülsz nekem, cicám? - nézett rám Tom és drámaian a szívére tette a kezét. - Ez igazán sértő!
- Majd azon is megsértődsz, ha kikaparom a szemedet? - vetettem oda neki. - Én Lysander barátnője vagyok, senki másé!
- Elég a párharcokból! - állt elém Mira. - Inkább menjünk beljebb.
Engedelmesen bementünk a nappaliba, amit teljesen átrendeztek. A középső tér teljesen szabad lett, a kanapék és a fotelek a falnál sorakoztak. A tévét rögzítették, nehogy összetörjön. A hifi közvetlenül a fal mellett állt, még mellette a hosszú asztal foglalt helyet. A szőnyeget felgörgették.
- Egyébként hol van Ilayda? - néztem zavartan a nővéremre.
- Pár perce még az öcsémmel láttam - vont vállat Thomas.
Erre a kijelentésre Ilayda tántorgott elő a konyhából. Végigmértem a lányt, akin erős csókolózás, akár még tapizásnak is vélhető nyomok voltak láthatóak. Gyűrött felső, a melltartója majdnem kívül volt a pólóján, vigyorgott mint a tejbetök és a sortja fel volt gyűrve, kivillantva majdnem a combja tövét is.
- Hát ideértetek? - nézett rám és Ivánra nagy szemekkel.
- Igen, de látom, hogy Castiel megtalált téged - mosolyodtam el.
- A démonom mindig megtalál - röhögött fel Ilayda.
Miközben így nevetgéltünk, Castiel is megjelent, hátulról átölelte Ilaydát. A kezei a lány mellei alatt találkoztak, úgy préselte magához.
- Mi az, hogy démon vagyok? - kihallatszott a vörös srác hangjából a felháborodás. - Ha én démon vagyok, te mi vagy?
- Én? - kérdezett vissza gonosz mosollyal a török lány. - Egy rossz lélek, akit meg kéne büntetned! - ezt már törökül mondta, én pedig felvihogtam a nővéremmel együtt.
- Mit mondott? Tolmácsot kérek! - nézett ránk Castiel, égve a kíváncsiságtól.
Mielőtt kinyithattam volna a számat, Mira lefordította.
- Rossz kislány volt, azt akarja, hogy büntesd meg - mondta el a nyersfordítást.
Castiel felemelte az egyik szemöldökét. Amolyan "meglesz" tekintettel végigfuttatta a száját Ilayda nyakán, aki ettől megborzongott.
- Bezzeg én nem tudtam ilyen csajt kifogni! - zsörtölődött magában Tom.
- Oké, gerlepár, elég! - vetett véget Mira a vörösök egymásra találásának. - Azért hívtam ide a Maddox fiúkat, hogy tanácsot kérhessünk tőlük.
- Tanácsot? - visszhangozta mindenki.
- Igen, tanácsot! - bólintott Mira. - Mivel ti vagytok a házibulik koronázatlan királyai, ezért segítséget kérünk tőletek, mint igazi nagyágyúktól.
- Ez nagyon hízelgő, meg minden - húzta ki magát elégedetten a legidősebb Maddox. - És mi mit nyerünk ezzel? - tárta szét a karjait Thomas.
Ilayda Castiel fülébe súgott valamit, amitől a vörös hajú srác szemei felragyogtak. Kihívó tekintettel nézett a török lányra, aki kacéran rávigyorgott. Inkább nem akarom tudni, mit súgott a barátnőm.
- Engem meggyőztek! - jelentette ki Castiel.
- Öcsi, maradj csak, de én megyek! - mondta Tom.
- Ne, mindkettőtökre szükség van! - jajveszékelt Mira.
Az én elmémben felragyogott egy ötlet. Egy ötlet, amivel egy újabb külföldit szabadítok ide, pontosabban Iván másik testvérét. Az a nő viszont felért magával a Sátánnal.
- Iván! - szóltam a szőke srácnak, aki felém fordította a pillantását.
- Hm?
- Azt mondtad, itt dolgoztok, ugye?
- Igen - nézett rám gyanakvó szemmel.
- Natasa is itt van? - kérdeztem rá.
Iván nagy szemekkel nézett rám. Egy hangosat nyelt, mintha azt kérdeztem volna, hogy itt van-e a Lochness-i szörny.
- Őt akarod felajánlani? - bámult rám, majd a tekintete átsiklott az immár érdeklődő arcú Thomasra. A szőke srác szemében gonosz fény villant. - Élve felfalja.
- Úgy sincsen pasija, nem? - az én szememben is az csillogott, mint Ivánéban. - Facér. És valószínűleg ki van éhezve egy kalandra.
- Ez olyan, mintha egy nyulat és egy pumát akarnál összepárosítani - váltott oroszra Iván.
- Tudom, de Tomnak ezt nem kell tudnia - válaszoltam neki, szintén oroszul.
Ugyanis ebben az esetben Natasa lenne az a bizonyos puma. Élve széttépi a fiút. A többiek köztünk kapkodták a fejét. Mira azért nézett ránk kerek szemekkel, mert tudta, miről beszéltünk. A többiek viszont nem értették a nyelvet, kivéve Akeilát. Ő pedig becsatlakozott a beszélgetésbe.
- Ha Natasa itt lesz, Thomast nem fogjuk látni... más szóval, a nővérem ki nem fogja engedni a hálószobából.
- Ennyire ki van éhezve?
- Igen. Az előző pasiját még mindig hiányolja - aztán Akeila már suttogva folytatta. - Esténként az egész ház tőlük rengett.
- Itt van? - kérdeztem gonoszan vihogva.
Így kellett Tomnak! Ha ezután a kaland után még vadászni akar majd, akkor tényleg telhetetlen. Mivel tudtam, hogy Natasa olyan, hogy ágyúval lő verébre. Vagyis, ha buliba készül, teljes fegyverzetében és csáberejében jelen lesz. A három legkisebb testvér együtt... Iván, Natasa és Akeila... Fergeteges bulinak ígérkezik.
- Igen. Máris hívjuk, hogy buli a láthatáron. Ne hagyjatok elől semmi törékenyet! - mondta Iván.
Elvonult telefonálni, én pedig immár magyarul folytattam és odafordultam Tomhoz.
- Remélem szereted a magas nőket! Ugyanis a bulira szereztünk neked egyet. Ami pedig a buli alatt történik, arra nem vállalunk felelősséget - néztem Tomra.
- Benne vagyok! - vágta rá Tom.
A két Maddox fivér összenézett és bólintott.
- Öcsi, tudod mi a dolgod - bicentett Tom.
Ezután az ő irányításuk alatt dolgoztunk. Hát, mit ne mondjak... Remélem, nem kell megbánnunk, hogy Tomnak csajt szereztünk. Vagyis pontosabban egy nehézbombázót, aki képes lerombolni a házat. Ugyanis Natasa be tudja bolondítani a férfiakat.
Miután világosan kinyilvánítottuk, hogy minden hálószoba ajtaja zárva lesz, Castiel felhorkantott.
- De miért?
- Nem akarunk olyan bulit. Akikre rájön a szükség, húzzanak a bokorba vagy egy szállodába - adta világosan az értésére Mira. - De a szüleink megbíznak bennünk, így nem akarok spermafoltot látni sehol sem. Világos?
- Ha te mondod... - emelte fel Castiel a kezeit.
Hjaj... már félek...