Ami a ruhákat illeti... Én egy térdig érő farmer nadrágot és egy pánt nélküli felsőt vettem fel. A hajamat normálisan kifésültem, kontaktlencsét tettem be. Mira és Ilayda jobban kiöltöztek, mint én, de volt egy olyan érzésem, hogy ezt még meg fogják bánni. Mindketten telitalpú cipőben billegtek, de olyan magasban, hogy ha most nem törik ki a bokájukat, akkor soha. Ami Akeilát illeti, ő is lazára vette a figurát, ő egy combközépig érő nadrágot és egy pólót vett fel, amin orosz felirattal ez áll: "Csapos, esküszöm, hogy nagykorú vagyok!" Nagyot nevettem ezen a pólón. Iván olyan szerelést vett fel, ami leginkább egy kidobóemberre emlékeztetett. De amikor megfordult, láttam, hogy a fekete póló hátán ez a felirat állt: Security. Hiteles, az biztos! A Maddox fiúkat pedig inkább hagyjuk. Úgy öltöztek fel, mintha Playboy fotózásra készültek volna. A fejemet fogtam, ahogy megláttam őket.
- Ne fogd a fejed! Eddig minden csaj elolvadt ettől itt! - mutatta Tom a felsőtestét, aztán a lentebb elhelyezkedő dolgokat.
- Ha táncolsz is, felpofozlak! - dünnyögtem a mutogatására.
- Ne csábítgasd a haverom csaját! - szólt közbe Castiel.
- Ünneprontó! - húzódott mosolyra Tom szája. - Akkor Ilaydát csábítgatom.
A fekete hajú Ilaydára nézett, ahogy a lány billegve lejött a lépcsőn. Felkapta a fejét a nevére.
- Azt próbáld meg! - mondta egyszerre a két vörös.
- Szereztünk neked csajt, emlékszel? - hajolt közelebb Dan a haverjához.
- De még nem... - ahogy ezt elkezdte, csengettek.
Legelsőnek Arminék érkeztek, hiszen ők a szomszédban laknak.
- Wow, nagyon tuti a díszítés! - forgolódott Alexy csillogó szemekkel.
Tomra és Castielre nézett és már majdnem nyáladzott. Úgy tűnt, ez az öltözék nemcsak a lányokat vonzza... Én és Mira kuncogtam egy kicsit azon, ahogy Alexy leste a srácokat. Armint pedig le sem lehetett volna kaparni a hifiről.
- Köszönjük! - mondta Mira a röhögéssel küszködve.
Már javában ettünk, ittunk, miközben szállingóztak be az emberek. Mindenkit kedvesen köszöntöttünk, mikor olyan személyek jöttek, akikre nem is számítottunk. Debora és az öccse. A két legnagyobb szarkavaró. A házunkban.
- Már meg sem hívsz a bulidra, Carly? - nyávogva mondta, kárörvendő mosollyal megspékelve. - Ez igazán szomorú...
- Elférsz - vont vállat mellettem Mira.
Mire kimondta, Debora már a konyhában járt. Viszont állt az ajtóban még valaki, akit először nem ismertem meg. Mikor azonban Iván mosolyogva köszöntötte, egyből ismerős lett.
- Natasa? - szóltam hozzá bizonytalanul.
- Én vagyok az, ki más! - nevetett fel a lány. - Ismersz még egy ilyen dögös, orosz csajt?
- Az egód a régi - mosolyogtam rá.
Ő összehúzott szemekkel nézett végig rajtam. Elégedetlenül rázta a fejét, de a szemeiben mosoly bujkált.
- Ahogy a te konzervatív öltözéked is - jelentette ki. - Hogy fogsz így pasit találni?
Igen, nem mindenkinek áll jól ez a stílus. Viszont ez a hamisítatlan Natasa. Fekete haj, barna szem, hatalmas és telt idomok. Erős és határozott, illetve érdekes humora van. Itt egy kép róla:
- És hol van az a kandúr, aki miatt elhívtatok? - nézett körül. - Remélem, hogy nem szőke!
- Nem, szénfekete a haja, a szemei pedig füstösek - írtam körül Tom arcát.
- Ennyire festi magát? - pillantott rám Natasa nagy szemekkel.
Ez a lány 185 centis megvan, szóval fel kellett rá néznem. A dögcédulás nyaklánca viszont meglepett. Eddig mind a három testvérnél láttam ilyet, de azt hittem, ez valami divat. De ez az egybeesés nem volt véletlen. Biztosan nem.
- Nem, a szeme színe a füstös - nevettem fel, mert elképzeltem Tomot kifestett szemekkel.
- Szóval olyan, mint az éjszaka... - dünnyögött. - Elvezetsz hozzá? Nem ismerem ki magamat ebben a házban.
- Persze, már alig várja, hogy találkozzatok! - ezzel belém karolt, úgy vágtunk át a tömegen.
A nappali olyan forgalmas volt, mint az autópálya. Vagyis élet veszélyes volt átkelni rajta. Egy idő után Natasa haladt előttem, úgy lökte félre az embereket, mint a rongybabákat. Ahogy elértük a hifit, ott találtuk Armint, Mirát és Tomot. Gondolom én, ők feleltek a zenéért. Megálltunk a fal mellett, hogy a táncoló tömeg ne taposson ránk.
- Hé, Tom! - intettem, hogy jöjjön közelebb.
Vigyorogva jött oda hozzánk a fal mellé.
- Nem hittem volna, hogy egyszer te fogsz hívni, Carly! - nevetett fel. - Mit tehetek érted?
- Tom, ő itt Natasa - mutattam a mellettem álló lányra.
Tom először megdöbbent, hogy egy kissé neki is fentebb kellett vinni a tekintetét, mint általában. Hát Tom Natasa orráig ért fel.
- Natasa, ő itt Thomas Maddox. Őt ígértük be neked - mutattam Tomra.
Tom a fülemhez hajolt, csak egy pillanatra.
- Őt értetted a magas lányon? - pillantott Natasára.
- Igen, nem látszik?
- Azt hittem, hogy addig ér nekem, mint te! - én Tomnak a szeméig érek. - Ez már magasnak számít a csajoknál, nem?
- Te kérted! - csíptem bele a karjába, amitől kicsit feljajdult. - Légy férfi! Neki nem egy nagyra nőtt csecsemőre van szüksége, hanem egy férfire - néztem rá. - Érted?
- Igen - bólintott. - De minek kellett megcsípni?!
- Mert jól esett! - vágtam rá.
Tomot Natasához rángattam. Natasa sokat ígérő mosolyra húzta a száját.
- A nagyfiú talán beijedt tőlem? - vigyorgott.
- Én? Dehogy! - mondta Tom és kihúzta magát.
- Helyes - bólintott az orosz lány. - Nagyon örülök a találkozásnak, Tom.
Kinyújtotta a kezét, Tom pedig gyanútlanul kezet fogott vele. Natasa nem elhúzta a kezét, hanem megmarkolta a fiú alkarját és közelebb rántotta magához. Súgott valamit Tom fülébe, amitől a srác engedelmesen hozzásimult, elégedett mosollyal. Natasa megcsókolta a srác nyakát. Magukra hagytam, nem akartam mindennek szemtanúja lenni.
Lysandert a lépcsőnél találtam meg, Akeila társaságában. Éppen a fehér haj hátrányait és előnyeit vitatták meg éppen. Néztem a barátomat és elfogott egy érzés: piszok mázlista vagyok. Lys egy zöld-fekete pólót vett fel, hozzá farmert és tornacipőt. Kicsit hiányoltam a viktoriánus ruháit, de a "jelenben" is jól nézett ki. Nagyon is.
- Carly, olyan jófej a pasid! - mondta Akeila.
Felállt a lépcsőről és még hátranézett rám.
- Én megkeresem Danit, hátha segíthetek neki. Aztán nem rosszalkodni! - nevetve olvadt bele a tömegbe, így nem tudtam visszaszólni.
Ahogy néztem a fehér hajú lány után, két erős kezet éreztem a derekamon. Hirtelen lerántottak, egyenesen Lysander ölébe. Hátranéztem rá, ő pedig mosolygott.
- Lys, mit tervezel? - szembe fordultam vele.
- Én? - mutatott magára. - Honnan veszed, hogy tervezek valamit?
- Hát... - elvörösödtem zavaromban. Igazából én sem tudtam, miért gondoltam ezt.
- Csak közel akarok lenni a szerelmemhez, ennyi - a fejét a nyakszirtemhez hajtotta, a száját pedig a nyakamra tapasztotta.
Másodpercek alatt felolvadtam az érintésétől. Végigcsókolgatott a fülemtől egészen a vállamig. A fülemben dobolt a vér, így alig hallottam a pulzáló zenét. Az előttem táncoló tömegről szinte tudomást sem vettem. Ők jól érezték magukat, én is jól éreztem magam.
Akkor azonban Jeremy sunnyogott fel mellettünk az emeletre. Azt hitte, nem vesszük észre. De én megláttam a szemem sarkából. Újra éberré váltam. Mit akarhat Jeremy az emeleten? Az én házamban? Olyan balsejtelem kúszott fel a gerincemen, hogy beleremegtem.
Várom a kövit
VálaszTörlés