Írói megjegyzés
Mindenkinek szép és derűs napot/estét/reggelt/hajnalt/délutánt kívánok! Átléptük a bűvös 20000 fős látogatottságot az oldalon. Juppiiiiii! Most megtapsollak titeket a türelmetekért és az idegzetetekért, mert kibírtátok ezt a történetet. De még csak most jönnek az izgalmas, akciódús részek. Szóval el ne mozdulj a monitor elől, már jön is az 54. fejezet!
Írói megjegyzés vége
Iván és én Gyémánttal befordultunk az utcánkba. Csendes volt minden. Túlságosan is csendes. Mi viszont hallgattuk a rádiót, így nem nagyon tűnt fel a különbség. Hirtelen egy dobszóló szólalt meg valahol a kocsiban. Egy szempillantás alatt Iván kezében egy mobil termett.
- Szia, mondd! - szólt bele az anyanyelvén.
Az őt hívó illető lány volt, azt ki tudtam venni. Viszont ez a személy egyszerűen úgy hadart, hogy nem értettem egy szavát se. Ez pedig nagy szó! Iván is összeráncolt szemöldökkel bogozta ki magában a hadaró szavait.
- Már itt vagyunk - mondta Iván.
- ... - nem hallottam, mit mondanak a vonal másik végén.
- Hogy mit csinálnak? - a szőke srác úgy szorította a kormányt, hogy elfehéredtek az ujjpercei. - Máris ott vagyunk!
Dühösen lecsapta a telefont és befarolt a házunk elé. Én nyugtatóan megsimítottam a vállát.
- Hé, mi a baj? - kérdeztem ártatlan hangon.
Aztán megláttam Tom kocsiját a feljárónkon. Értem már, hogy mitől akadhatott ki. Gondoltam, hogy Akeila átjött segíteni az előkészületekben, mikor befutott az egyik Maddox fiú. És mivel a Hófehérke és a Szürke farkas még nem találkozott, így... További szavak nélkül ugrottam ki a kocsiból. Nem vesződtem még azzal sem, hogy kinyissam az ajtót. Csupán átlendítettem a lábamat és a talajra érkeztem.
Befelé csörtettem és szinte feltéptem a bejárati ajtót. Hát milyen látvány fogadott? Tom a falhoz szorította az orosz lányt, aki úgy nézett rá, mint áldozat a vadászra. A hangos trappolásra unott arccal felemelte a fejét, majd a tekintete megállapodott Mickey egér fejénél. Azaz a melleimnél. Amikor köhögtem egyet és a karommal eltakartam a srác elől a látványt, vette a fáradtságot és az arcomra nézett. Elég eszelős tekintetem lehetett, mert egyből elhátrált a fehér hajú lánytól.
- Carly-cica... - szólalt meg a legidősebb Maddox fivér. - Ez nem az, aminek...
Mielőtt befejezte volna a mondatot, egy hatalmas pofon csattant az arcán. A kéz körvonala tisztán meglátszódott az arca jobb oldalán. Igen, Akeila a bal kezét részesíti előnyben. A meglepett srác megdörzsölte a piros foltot. Az előbb még sarokba szorított lányra nézett tágra nyílt szemekkel. Pillanatokon belül az állára is kapott egy orbitális erejű ütést. Ugyanis idő közben Iván is beért a házba. Tom hanyatt esett a becsapódás erejétől és hunyorogva bámult fel a dühös arckifejezésű oroszra.
- Ki vagy te? - hörögte Tom.
- A lány bátyja - hallatszott Iván szájából a rövid, mégis tartalmas felelet.
- A büdös francba! - átkozódott magában Tom, miközben hanyatt dőlt a padlón.
Egy jó ideig álltunk így, míg Mira ki nem jött hozzánk az előtérbe. Majdnem lepofozott minket, olyan ideges lehetett.
- Maddox, állj fel, ne szerencsétlenkedj már!
Mira egyetlen rántással felrántotta Thomast, aki legalább a nővérem kétszeresét nyomta (mert ugye az izom többet nyom, mint a zsír). Rendesen tele lehet adrenalinnal. Mi volt abban a kávéban?
- Miért van itt? - kérdezte Akeila dühösen.
Hogy honnan tudom, hogy dühös volt? Ilyenkor az akcentusa sokkal jobban érződik, mint máskor. A hangja keményebb, a hangfekvése reszelősebb és morgósabb.
- Azért, csillagom... - Iván kemény nézésére inkább helyesbítette a megszólítást. - Vagyis kedves Akeila, azért vagyok itt, mert Mira hívott. Gondolom én, a buli szervezésével kapcsolatban.
Megigazította a fekete izom trikóját és lesimította a láthatatlan gyűrődéseket. Ha viszont még egyszer rámászott volna az orosz barátnőmre, garantáltan lenne ott gyűrődés! Iván szerintem le is tépte volna nemcsak a trikóját, hanem Tom férfi büszkeségét is a két lába között.
- Ne is reménykedj, hogy több miatt hívtalak ide - röhögött fel Mira.
- Akkor miért van itt? - vetettem közbe.
- Ennyire nem örülsz nekem, cicám? - nézett rám Tom és drámaian a szívére tette a kezét. - Ez igazán sértő!
- Majd azon is megsértődsz, ha kikaparom a szemedet? - vetettem oda neki. - Én Lysander barátnője vagyok, senki másé!
- Elég a párharcokból! - állt elém Mira. - Inkább menjünk beljebb.
Engedelmesen bementünk a nappaliba, amit teljesen átrendeztek. A középső tér teljesen szabad lett, a kanapék és a fotelek a falnál sorakoztak. A tévét rögzítették, nehogy összetörjön. A hifi közvetlenül a fal mellett állt, még mellette a hosszú asztal foglalt helyet. A szőnyeget felgörgették.
- Egyébként hol van Ilayda? - néztem zavartan a nővéremre.
- Pár perce még az öcsémmel láttam - vont vállat Thomas.
Erre a kijelentésre Ilayda tántorgott elő a konyhából. Végigmértem a lányt, akin erős csókolózás, akár még tapizásnak is vélhető nyomok voltak láthatóak. Gyűrött felső, a melltartója majdnem kívül volt a pólóján, vigyorgott mint a tejbetök és a sortja fel volt gyűrve, kivillantva majdnem a combja tövét is.
- Hát ideértetek? - nézett rám és Ivánra nagy szemekkel.
- Igen, de látom, hogy Castiel megtalált téged - mosolyodtam el.
- A démonom mindig megtalál - röhögött fel Ilayda.
Miközben így nevetgéltünk, Castiel is megjelent, hátulról átölelte Ilaydát. A kezei a lány mellei alatt találkoztak, úgy préselte magához.
- Mi az, hogy démon vagyok? - kihallatszott a vörös srác hangjából a felháborodás. - Ha én démon vagyok, te mi vagy?
- Én? - kérdezett vissza gonosz mosollyal a török lány. - Egy rossz lélek, akit meg kéne büntetned! - ezt már törökül mondta, én pedig felvihogtam a nővéremmel együtt.
- Mit mondott? Tolmácsot kérek! - nézett ránk Castiel, égve a kíváncsiságtól.
Mielőtt kinyithattam volna a számat, Mira lefordította.
- Rossz kislány volt, azt akarja, hogy büntesd meg - mondta el a nyersfordítást.
Castiel felemelte az egyik szemöldökét. Amolyan "meglesz" tekintettel végigfuttatta a száját Ilayda nyakán, aki ettől megborzongott.
- Bezzeg én nem tudtam ilyen csajt kifogni! - zsörtölődött magában Tom.
- Oké, gerlepár, elég! - vetett véget Mira a vörösök egymásra találásának. - Azért hívtam ide a Maddox fiúkat, hogy tanácsot kérhessünk tőlük.
- Tanácsot? - visszhangozta mindenki.
- Igen, tanácsot! - bólintott Mira. - Mivel ti vagytok a házibulik koronázatlan királyai, ezért segítséget kérünk tőletek, mint igazi nagyágyúktól.
- Ez nagyon hízelgő, meg minden - húzta ki magát elégedetten a legidősebb Maddox. - És mi mit nyerünk ezzel? - tárta szét a karjait Thomas.
Ilayda Castiel fülébe súgott valamit, amitől a vörös hajú srác szemei felragyogtak. Kihívó tekintettel nézett a török lányra, aki kacéran rávigyorgott. Inkább nem akarom tudni, mit súgott a barátnőm.
- Engem meggyőztek! - jelentette ki Castiel.
- Öcsi, maradj csak, de én megyek! - mondta Tom.
- Ne, mindkettőtökre szükség van! - jajveszékelt Mira.
Az én elmémben felragyogott egy ötlet. Egy ötlet, amivel egy újabb külföldit szabadítok ide, pontosabban Iván másik testvérét. Az a nő viszont felért magával a Sátánnal.
- Iván! - szóltam a szőke srácnak, aki felém fordította a pillantását.
- Hm?
- Azt mondtad, itt dolgoztok, ugye?
- Igen - nézett rám gyanakvó szemmel.
- Natasa is itt van? - kérdeztem rá.
Iván nagy szemekkel nézett rám. Egy hangosat nyelt, mintha azt kérdeztem volna, hogy itt van-e a Lochness-i szörny.
- Őt akarod felajánlani? - bámult rám, majd a tekintete átsiklott az immár érdeklődő arcú Thomasra. A szőke srác szemében gonosz fény villant. - Élve felfalja.
- Úgy sincsen pasija, nem? - az én szememben is az csillogott, mint Ivánéban. - Facér. És valószínűleg ki van éhezve egy kalandra.
- Ez olyan, mintha egy nyulat és egy pumát akarnál összepárosítani - váltott oroszra Iván.
- Tudom, de Tomnak ezt nem kell tudnia - válaszoltam neki, szintén oroszul.
Ugyanis ebben az esetben Natasa lenne az a bizonyos puma. Élve széttépi a fiút. A többiek köztünk kapkodták a fejét. Mira azért nézett ránk kerek szemekkel, mert tudta, miről beszéltünk. A többiek viszont nem értették a nyelvet, kivéve Akeilát. Ő pedig becsatlakozott a beszélgetésbe.
- Ha Natasa itt lesz, Thomast nem fogjuk látni... más szóval, a nővérem ki nem fogja engedni a hálószobából.
- Ennyire ki van éhezve?
- Igen. Az előző pasiját még mindig hiányolja - aztán Akeila már suttogva folytatta. - Esténként az egész ház tőlük rengett.
- Itt van? - kérdeztem gonoszan vihogva.
Így kellett Tomnak! Ha ezután a kaland után még vadászni akar majd, akkor tényleg telhetetlen. Mivel tudtam, hogy Natasa olyan, hogy ágyúval lő verébre. Vagyis, ha buliba készül, teljes fegyverzetében és csáberejében jelen lesz. A három legkisebb testvér együtt... Iván, Natasa és Akeila... Fergeteges bulinak ígérkezik.
- Igen. Máris hívjuk, hogy buli a láthatáron. Ne hagyjatok elől semmi törékenyet! - mondta Iván.
Elvonult telefonálni, én pedig immár magyarul folytattam és odafordultam Tomhoz.
- Remélem szereted a magas nőket! Ugyanis a bulira szereztünk neked egyet. Ami pedig a buli alatt történik, arra nem vállalunk felelősséget - néztem Tomra.
- Benne vagyok! - vágta rá Tom.
A két Maddox fivér összenézett és bólintott.
- Öcsi, tudod mi a dolgod - bicentett Tom.
Ezután az ő irányításuk alatt dolgoztunk. Hát, mit ne mondjak... Remélem, nem kell megbánnunk, hogy Tomnak csajt szereztünk. Vagyis pontosabban egy nehézbombázót, aki képes lerombolni a házat. Ugyanis Natasa be tudja bolondítani a férfiakat.
Miután világosan kinyilvánítottuk, hogy minden hálószoba ajtaja zárva lesz, Castiel felhorkantott.
- De miért?
- Nem akarunk olyan bulit. Akikre rájön a szükség, húzzanak a bokorba vagy egy szállodába - adta világosan az értésére Mira. - De a szüleink megbíznak bennünk, így nem akarok spermafoltot látni sehol sem. Világos?
- Ha te mondod... - emelte fel Castiel a kezeit.
Hjaj... már félek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése