40. fejezet: Okos enged és mi van a szamárral?

Lysander kijelentésétől a hideg futkosott rajtam. Ezt a kettőt minden nap látnom kell? Inkább fejbe lőném magam! Szerintem a pasim leolvasta az arcomról az érzéseimet. Közelebb húzott magához és adott egy csókot a fejemre.
- Ne is foglalkozz velük!
- Tudom, tudom...- sóhajtottam a mellkasába.
- Órák után találkozunk.- mondta és elengedett.
Biztatóan rám mosolygott és a saját terme felé ment. Ahogy kiért a látóteremből, elővettem a telefonomat. Rácsatlakoztam a központi gép kamerájára. Az igazgatónő és Will ültek a gép előtt, legnagyobb meglepetésemre. Mit keres itt a nyomozó? Próbáltam valami hangot kicsikarni a felvételből, de nem ment. Ennek utána kell járnom! Egyenlőre elraktam a telefonom.
Bizonytalan léptekkel mentem be a termembe, ahol a rettegésem valóra vált. Debora ült peckesen a tanári asztalon, a káosz közepén, mint valami királynő. Az emberek istenítették, mintha a halál torkából jött volna vissza. Vágtam egy fintort és helyet foglaltam. Pofákat vágtam, amitől Iris és Viola kuncogni kezdtek, Kentin meg egyenesen röhögőgörcsöt kapott.
- Talán nem tetszik valami, zöldike?- mondta valaki, miközben a padom elé állt.
Felnéztem a barna hajzuhatag és a csillámtetkók gazdájára. A teremben megfagyott a levegő. Aki utoljára belém kötött, az Amber volt. Félszemmel láttam, hogy kioldalaz a teremből, barátnői takarásában. Felnéztem legújabb riválisomra, Deborára.
- Honnan veszed ezt, Debby?- kérdeztem mézes-mázos hangon.
Egyszer valaki ettől a hangomtól fog cukorbetegséget kapni, az tuti. A víz kivert, miközben ezt mondtam. Úgy látom, Debora is libabőrös lett.
- Ne vágj pofákat!- mondta sértődötten, én pedig a szeme közé vigyorogtam.
Láttam, hogy ennek még nincs vége. Nem fogja annyiban hagyni. Okos lány, bár a külseje mást sugall. De én már akkor átláttam az álcáján. A tanár előtt is bemutatkozott, bár már az egész iskola a visszatérése hírétől zengett. Egész órán engem figyelt, árgus szemekkel. Vigyáznom kell. Nem szabad bizonyítékot a kezébe adnom. Óra végén ismét a padomhoz jött, immár kevésbé peckesen.
- Figyelj, bocs a reggeliért. Csak nem ismerlek és hirtelen elborult az agyam. Szeretném, ha jóban lennénk.- a fogaival úgy vicsorgott, mintha foghúzásra kért volna időpontot.
Gyanakvó arccal néztem rá. Biztos vagyok benne, hogy ez egy csapda. De ha nem fogadom el a békejobbot, rám fogja az egészet. Semmi kedvem a bűnbak szerepében tetszelegni. Viszont ha elfogadom, az orromnál fogva fog vezetni. Ahogy szokás mondani: az arany középút...
- Még átgondolom ezt az ajánlatot.- mosolyogtam rá kedvesen.
Ahogy szedtem össze a cuccomat, győzedelmes vigyorra húzódott a szám. Persze csak akkor, amikor Debby kiviharzott a teremből. Hah! Most had főljön a saját levében.
- Miért válaszoltad ezt?- kérdezte Iris nagy szemekkel.
- Nagyon rosszul esett, amit reggel vágott a fejemhez.- mondtam kitérő válaszként.
- Nem bocsátasz meg neki?
- Még nem. Át kell gondolnom...- sóhajtottam.
Közben kimentünk a folyosóra. Alexy és Armin futott elénk, amit furcsálltam. Ugyanis Armin kezében nem volt PSP.
- Mi az, srácok?- kérdezte Iris.
Alexy a fejével a tömeg felé intett. Lassan kibontakozott Rosa alakja, aki dühösen felénk (pontosabban az ikrek felé) csörtetett. Fehér hajának a vége kék csomókba (?) állt össze. A szép (eredetileg fehér) ruháján pedig egy hatalmas tintapaca éktelenkedett.
- Rosa, mi történt veled?- szóltam ezüstös barátnőmhöz, de ő dühtől elvakulva rontott Arminéknak.
- Rosa!- futott utána Mira is.
Ketten lefogtuk a felbőszült Rosát, aki látszólag meg akarta fojtani a fiúkat egy kanál vízben.
- Mit csináltatok?- néztünk az ikrekre.
- Hát...- vakargatta Armin a fejét.
- Armin tollából kifolyt a tinta.- mondta Alexy tömören.
- A haján is...?- kérdezte Mira, az ikrek bólintottak.
- Rosa, nyugi!- mondtam a szemébe nézve.- Elmegyünk a mosdóba, ott pedig rendbe szedünk!
- Igen, jó lesz!- fogta meg Mira a karját.
Rosa dühösen bólintott, mi pedig elvonszoltuk onnan. Ha a pillantással ölni lehetne, az ikrek már meghaltak volna. A mosdóba slisszoltunk, ahol elkezdtük a munkát.
- Carly, tudsz valamit kezdeni a ruhájával?- kérdezte Mira.
- Igen.- bólintottam.- Akkor te mosd ki a hajából a tintát.
- Megölöm őket...- dörmögte Rosa a nem létező bajsza alatt.
- Nem hal meg senki...- nyugtattuk.
Mira szorgosan mosta a haját, én pedig elővettem a tollamat.
- Mit akarsz azzal?- kérdezte Rosa.
- Nyugi, design-nos lesz!- mondtam és nekikezdtem alkotni.
"Kidíszítettem" a foltot. Mire végeztünk, Rosának tiszta volt a haja és egy egyedi mintájú ruhával is gazdagabb lett. Pont becsengettek, így siettünk órára.
- Köszönöm, lányok!- borult a nyakunkba Rosa.
- Szívesen.
- De attól kinyírom azt a két majmot!- mielőtt megállíthattuk volna, elviharzott.
Jobb lesz figyelmeztetni az ikreket! Mira is ment az órájára, én pedig a sajátomra. Legnagyobb rémületemre Debora állt a padom előtt. A szívinfarktus kerülgetett, ahogy megláttam.
- Nos?- kérdezte, mikor odaértem.- Mi a válaszod?

39. fejezet: Enemies

"Mira szemszöge"
A gyönyörű tél elmúlt, a tavaszon volt most a sor. Ez a második kedvenc évszakom, mivel a virágok gyönyörűek és illatosak. Illetve, ahogy a mondás is tartja, a szerelem a levegőben van. Viktorral sétáltunk kézen fogva, mikor Peggy ment el előttünk, a húgom egyik barátnője.
- Szia!- köszöntem rá vidáman.
Ő nem válaszolt, csak valami köszönésre emlékeztető hangot adott ki magából. Morogva és fújtatva tovább ment, mint egy pitbull, aki habzó szájjal támad valakire.
- Ebbe meg mi ütött?- néztem a páromra aki vállat vont.
A vörös hajú fiú, aki Lysander haverja, szintén zaklatottan jött a tesiteremből. Őt már nem mertem megszólítani, inkább letettem erről a szándékomról.
- Menjünk!- intett Viktor a fejével a fent említett helyszín felé.
Bementünk a tesiterembe, ahol egy barna hajú, pillangótetkós csaj volt a diákok gyűrűjében. Valamit nagyon mondott, monológmondónak is elmehetett volna. Átverekedtük magunkat a gyűrűn. És kit látok, vajon kin köszörüli a nyelvét a ribizli? Persze, hogy a húgomon. Láttam Carlyn, hogy mindjárt elszakad az a bizonyos cérna.
- Mi van itt?!- lépek közbe.
- Tépi feleslegesen a száját.- mutatott Carly a lányra, akinél fél fejjel magasabb voltam.
- Mit ártott neked a húgom?- fordulok felé.
- Rámászott az én Casti-cicámra!- mondta nyávogva.
- Ki a franc az a Casti-cica?!- kiáltok fel.
- Castielre gondol.- súgja oda nekem Viktor, aki a hátam mögött állt.
- A vörösre?
- Igen.- bólintott a pasim, mire visszafordultam a vitázó felekhez.
- A barátnője vagy? Esetleg az élettársa? Vagy igazából egy féltékeny kis csitri vagy, gonosz boszorkány beütéssel.
- A neve Debora.- súgta nekem valaki.

"Carly szemszöge"
Csak pár szót váltottam reggel Castiellel, erre jön ez a csaj, úgy, mintha egy gyémántot akartam volna ellopni. Most komolyan, csak szerintem néz ki úgy ez a lány, mintha most szalasztották volna egy stricitől? És még én vagyok a szar szemétláda...
- A neve Debora.- súgta valaki a nővéremnek, aki volt olyan aranyos és kedves, hogy megvéd.
Én vigyorra húztam a szám, ahogy meghallottam a nevét. Nevetnem kell ezen.
- Debora? Te vagy az?- jött egy hang a tömegből.
Lindsey lépett mellém, gúnyosan felmérve az előtte álló lányt. Tudtam, hogy ma reggel Lyssel kellett volna suliba jönnöm.
- Még mindig olyan ribancos vagy, mint régen...- mondta cseppet sem kedvesen a büntetőben megismert barátnőm.
- Te meg még mindig Barbie-t játszod, csak feketében.- feleselt vissza Debora, aminek következtében legszívesebben arcon csaptam volna.
A két lány szeme villámokat szórt. Úgy tűnik, nemcsak én akaszkodtam össze Deborával. Lindsey úgy állt, mint egy támadásra készülő puma, Debora ellenben nem zavartatta magát. Már megmutatkozott, hogy ő komoly taktikai játékos. De alábecsültem... De inkább ne ugorjunk előre. Az igazgatónő fejét látom meg felénk közeledni, máskor szigorú kontya romokban hevert. Láttam rajta, hogy kb. 200 a vérnyomása.
- Ne zaklassák az új diákot!- mondta a diri, ezzel Debora vele ment, győzedelmes vigyorral.
Már akkor tudtam, hogy komoly ellenfélre akadtam az ő személyében. De nem akartam beismerni. Konokul hittem abban, hogy én kerülök ki győztesen. Már megint előre szaladtam...! A tömeg eloszlott, mindenki ment órára.
- Rendben leszel?- hozott vissza a nővérem hangja.
- Persze!- bólintottam határozottan.
Lys keresésére indultam, akit ezúttal a folyosón találtam meg. Lehangolt volt, mikor odaértem hozzá. Valahogy éreztem, hogy ezért Debora felel. A tömegen átfurakodva vetettem magam a lovagom karjaiba. Ő magához szorított és egy csókot nyomott a fejemre.
- Találkoztál vele?- kérdeztem.
- Igen. Úgy látom, te is.- mutatott a különös fejemre.
- Rosszat sejtek...
- Jogosan.- mondta Lys, amitől beigazolódott a gyanúm.
Hirtelen elém toppan egy barna hajú fiú, csillogó szemekkel.
- Téged még nem ismerlek...- nézett végig perverzen.- Mi lenne ha egy kicsit mélyebben megismerkednénk...
- Ne is álmodj róla, Jeremy (Dzseremi)!- mondta hidegen Lys és magához húzott.
- Ugyan, Lysander! Rég nem láttuk egymást... Hát így kell köszönteni valakit?
Lysander morogva és szó nélkül távozott, engem is magával rántva.
- Ki ez?- kérdeztem nagy szemekkel.
- Debora öccse.- mondta fintorogva.
- Ide fognak járni?
- Attól félek, igen.

38. fejezet: A lebukás szélén

Átkarolt és megcsókolt. A víznél forróbbnak tűnt az érintése. Felemás szemeit mégis rajtam legeltette. Kíváncsi vagyok, mi járhat ilyenkor a fejében. De az az ajtó, ami lezárta a helyiséget, kinyílt. Méghozzá Tom vigyorgó fejét látom meg. A vörös fejemet a rák is megirigyelhette volna.
- Fiatalok, letelt az idő!- mondta nevetve.
Gyorsan a törölközőmbe belecsavartam magam. A zöld hajam a nyirkos homlokomhoz tapadt, ahogy a meleg levegőről kiléptünk a hűvösbe. Tom és Lysander előrement, valamit nagyon sutyorogtak. Akkor megláttam kedvesem hátát. Majdnem elájultam. A tetkó a hátán... egyszerűen NEKEM IS KELL EGY ILYEN!

Innentől már csak Lys hátát néztem. Elbűvölt, teljesen kitett magáért. A ruháinkat visszakaptuk és felöltöztünk. Persze külön! Ne tessék rosszra gondolni, kérem szépen! Kézen fogva köszöntünk el, majd kiléptünk az utcára.
- Na, tetszett?- kérdezte imádni valóan Lys.
- Nagyon. Köszönöm.- a két szép szemébe belenéztem és tiszta szívből csókoltam.
- Hazakísérlek.- mondta.
- Számítottam is rá, uram!- mondtam mosolyogva.
- Túl jól ismer, hölgyem.
- És az talán baj?
- Cseppet sem.- ezzel az érdekes párbeszéddel indultunk útnak.
Az úton sokat csevegtünk, majd a kapunkban csókkal búcsúztunk. Minden rendben ment. Lys elhagyta az utcát, én pedig beléptem a házba.
A világítás le volt csapva, az ablakok tárva-nyitva. Némelyik széllökés meg-meglibbentette a függönyöket. Itt valami történt. A lámpa hirtelen felkapcsolódott. Egy ismeretlen férfi ült a MI kanapénkon. Az arcán csúnya hegek húzódtak végig. Mégis azt mondom, helyes volt. Inkább nem is helyes... karakteres. Azok a vágások súlyt varázsoltak a kemény arcnak. Mégsem lehetett több 24-nél. A haja barna, ahogy a szeme is. Viszont a haja vállig érő, kis copfba van kötve a tarkóján. Nyugalmasan olvasott, amíg be nem léptem. Megjelölte, ahol tartott és rám nézett. Összerezzentem a kemény tekintettől, ami engem vizslatott.
- Ki maga?- kérdeztem nagyot nyelve.
- Will vagyok, nyomozó.
- Valami történt a családommal?- kérdeztem kiszáradt szájjal.
- Nem, dehogy. Más ügyben vagyok itt.- mondta lassan.
- Miben lehetek a segítségére?- kérdeztem és helyet foglaltam a szemközti fotelben.
- Tudja, mi az a hacker?
- Igen, miért kérdezi?- a felsőm ujjával kezdtem babrálni.
- A környékükön sok a számítógépes programok feltörése. Gyanítom, hogy egy hacker van a dolog hátterében.
- De ezek csak ártatlan programok, nem?- próbáltam kerülni a szemkontaktust.
- A közelben van a városi bank. Nem kockáztathatjuk meg, hogy arra is szemet vessen.- mondta engem vizslatva.
- És honnan veszi, hogy a családom tud valamit?- a hangom kicsit vádlóra sikerült, de nem sértődött meg. Legalábbis nem mutatta.
- Az anyja és az apja is programozó, jól tudom?
- Igen.- bólintottam.- Biztonsági rendszerek fejlesztésével, illetve megvalósításával foglalkoznak.
- Értem.- a farzsebéből elővett egy noteszt és jegyzetelt.- Mi a neved?
- Caroline Rin.- mondtam, mire elmosolyodott.
- Rin? Tudtommal ők hozták össze a rendőrkapitányság biztonsági rendszerét is.- mondta nevetve.
- A szüleim a legjobbak a szakmában, nem csoda!- nevettem fel én is.
Még feltett pár kérdést, amire vagy kitérő válaszokat adtam, vagy őszintén feleltem. Amikor felállt, az ajtóhoz kísértem.
- Akkor, Carly, szép estét.- mondta mosolyogva.
- Neked is, Will. Egyébként, hogy jutottál be?- kérdeztem.
- Mesterkulcs.- ebből az egy szóból megértettem.
A nyomozóknak általában van egy olyan kulcsuk, amivel mindent ki lehet nyitni. Ajtózár, kocsizár, minden... Ezt hívják mesterkulcsnak. És Will ilyet birtokol. Elbúcsúztam a nyomozótól, majd felmentem az emeletre. Kényelmesen elhelyezkedtem a nővérem ágyán, majd bekapcsoltam a hatalmas hifirendszert. Mondanom sem kell, ettől zengett az egész ház. Az ablakhoz hirtelen kavics csapódott. Egy kicsit lentebb vettem a hangerőt és kinyitottam a hatalmas ablakot. Armint látom meg a szomszéd házban.
- Szia, Armin!- intettem neki.
- Halkítsd le a zenét!- ezt hoztam össze a mutogatásaiból.
- Szia Carly!!!!- visította Alexy, ezt hallottam.
- Heló, Alexy!- integettem neki, mint egy félőrült.
- Hangosítsd már fel, ez a kedvenc számom!- üvöltötte át kék hajú barátom.
Eleget téve a kérésének felhangosítottam, de úgy, hogy az ablakok rezegtek bele. Mikor vége lett a számnak, szétszedtem a hifit.
- Ha ilyen jó hifid van, miért nem tartasz bulit?- kérdezte Armin.
Ezúttal hallottam is, mit mondott.
- A nővéremé!
Így üvöltöztünk át egymásnak. Kicsit sem tartottak hülyének, ugyan dehogy! Olyan 10 óra felé abbahagytuk és elvonultam fürödni. A szüleim és a testvéreim is lassan hazaszállingóztak. Elmeséltem nekik a nyomozós incidenst, szóval óvatosabban kell szórakoznunk. Jók leszünk! Meglátjuk, mennyire sikerül betartani.

Írói megjegyzés
Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a fejezetet, de el voltam havazva. Próbálok sűrűbben írni, ígérni nem ígérek semmit. Próbálkozom, az a lényeg!
Írói megjegyzés vége

37. fejezet: Castiel, a "démon"

"Lysander"
Carly hozzám bújt, úgy hagytuk el az éttermet. Lenge ruhája kiemelte az alakját. Most kedvem lett volna vörös hajú cimborám randiötletét felhasználni. Nem részletezném, ez a lényeg.
- Hova megyünk?- kérdezte Carly, hatalmas lila szemekkel.
Metsző tekintete szinte a vesémbe látott. De ebben a szemben van egy lüktetés... Egyszerűen beránt és onnan már nem szabadulok. Ez fogott meg benne először. Aztán, ahogy egyre jobban megismertem, fokozatosan beleszerettem.
- Hahó!- lengette előttem a kezét.
Egy kicsit elbambulhattam. A tátott számat becsuktam, majd ismét a zöldike felé fordultam. Éreztem a teste melegét, ahogy belém karol. Ahol a csupasz bőrünk összeért, szinte szikrázott. Vágytam rá, mindennél jobban.
- Meglepetés, de már közel járunk.- mondtam.
- Mozi?
- Nem.
- Színház?
- Nem.
- Japán Expo?
- MI???- az arcom egy hatalmas kérdőjelet formázott.
- Csak vicceltem!- nevetett fel.
Ez a különleges, dallamos nevetés engem is jókedvűvé tett. Mikor az épület elé értünk, megálltam és Carly felnézett az épületre.
- Masszázsszalon?- kérdezte vidáman.- De jó! Mostanában nagyon fáj a hátam.
Az épület külsőleg is megnyugtatólag hatott. Bementünk és egy kínai nő fogadott minket. Egy sárga kimonó és saru (?) volt rajta. A fekete haja két pálcával volt feltűzve a feje tetejére. A hangjából ítélve az volt, akivel telefonon is beszéltem.
- Foglalás?- kérdezte kínai akcentussal.
- Ainsworth névre.- mondtam és ő egyből kikereste.
- Szóval maga rendelte a szerelmes csomagot.- mondta mosolyogva.
- Igen.- bólintottam.
- Szerencsés vagy!- szólt oda Carlynak.
- Tudom.- mondta Carly, miközben rám nézett őszinte szemekkel.
- Zöldike? Lys?- hallatszott egy hang.
Mi megfordultunk és a vörös haveromat látom meg egy szál törülközőben, ami szerencsére eltakarja azt, amit nem kell látnunk. Egy kínai lány lépett ki mögüle, gondolom én, masszőr. A barátnőm poénkodva a szeme elé kapta a kezét.
- Kapj magadra valamit, kisül a szemem!- hallom magam mellől Carly hangját.
- Fogadjunk, Lyst szeretnéd így látni!- mondta Castiel a zöld hajúra nézve.
Carlynak egészséges színe lett.
- Gyere vissza, démonom, magányos vagyok nélküled.- hallatszott a kabinból, ahonnan a vörös kilépett.
- Démon?- kérdeztem nevetve.- Mondjuk jobb, mint a Casti-cica....
- Menjél, cica.- szállt be Carly is.
- Jó hancúrozást, fiatalok!- mondta a vörös és visszament a kabinba.
Mi a földig pirultunk, majd egymásra néztünk. Carly szégyenlősen a haja mögé bújt. Olyan aranyos volt, meg tudtam volna enni. A kínai nő csak kuncogva nézett minket.
- Jöjjenek!- mondta a nő és mi követtük.
A fal túloldalára vezetett minket. Ott előjött egy lány és legnagyobb meglepetésemre Tom. Ő is fehér ruhában feszített, akárcsak a lány.
- Ők lesznek az önök kezelői.- mutatott a nő rájuk.- Ő Tom, ő pedig Luna.
- Sziasztok.- kacsintott Tom.
- Tom masszírozza Mr. Ainsworth-ot, Luna pedig a kedvesét.- mondta a nő és elsétált.
Luna és Carly csacsogva elvonultak az egyik irányba, így én egyedül maradtam Tommal.
- Gyere, vetkőzz le, Mr. Ainsworth!- mondta viccelődve.
Odaadott egy fehér törölközőt, és beküldött egy kabinba. Ott levetkőztem és a derekamra tekertem a törülközőt. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, amiért a tetoválásom kilátszik, de sebaj. Kijöttem a kis öltözőfülkéből.
- Látom, kemény vagy!- bökött a felsőtestemre Tom.- Egyébként randin vagytok?
- Igen.- bólintottam.
- És tudod, hogy mit takar egy ilyen szerelmes csomag?- kérdezte, miközben befordultunk egy folyosóra.
- Nem igazán...- bizonytalanodtam el.
- Egy helyiségben fogunk titeket masszírozni, utána magatokra hagyunk egy forró fürdőben. Röviden ennyi.
- És te hogyhogy itt vagy?
- Gyakorlaton vagyok.- ennyit válaszolt, majd kitárt előttem egy ajtót.
Faszínű volt a helyiség, egy ágyat láttam, de beszéd hangjai szűrődtek ki a függöny mögül. Két lány hang volt. Kellemes hangulatvilágítás lepte be a egész szobát. Egy kéz elrántotta a függönyt és megláttam Lunát.
- Gyertek, srácok!- mosolygott a lány.
Az ágyon Carly feküdt, behunyt szemmel. A testét egy szál törölköző takarta. Hosszú lábai szinte lelógtak az ágyról. Vállai és arca kipirult a melegtől, ami a szobában uralkodott. Luna a lapockáját dögönyözte, mikor én is felfeküdtem az ágyra. A tündérkém csak egy pillanatra nyitotta ki gyönyörű szemeit, majd mosolygással nyugtázta, hogy itt vagyok mellette. Tom elkezdte megdolgozni a nyakizmomat. Meglepően jól csinálta, teljesen ellazultam. A szememmel Carlyt figyeltem, aki angyali arccal tűrte, hogy megdolgozzák. Vékony karját lelógatta az ágyról, vállai és a háta makulátlanok. A mellét nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy hozzápréselődik az ágyhoz és izzadtság csöpög végig rajta... A fantáziám akaratlanul is beindult.
- Mi ez a perverz tekintet, Lysander?- szólal meg Tom röhögve.
- Tom, úgy beszélsz, mintha nem tudnád!- válaszolt neki kuncogva Luna és a páciense felé bökött a fejével.
- Nem ő az egyetlen, aki képzelődik...- mondta huncut mosollyal a csukott szemű Carly.
Kinyitotta a szemét és rám kacsintott. Valamit motyogott, de nem az anyanyelvén. Luna felkuncogott.
- Carly, miket mondasz!- mondta nevetve.
- Te értesz oroszul?- kérdezte Tom döbbenten.
- Igen, abból van nyelvvizsgám.- bólogatott a lány.
- És mit mondott?- faggatóztam.
- Az csak Carlyra tartozik!- mondta és kiöltötte a nyelvét.
- Majd elárulom, ha egyedül leszünk.- mondta kacéran a zöld hajú.
Luna berántotta a függönyt és egy kis mozgolódás következett.
- Mi történik?- kérdeztem Tomtól.
- Carlynak más pozíciót kell felvennie.- mondta mosolygósan.
Ahogy ezt kimondta, újra elhúzódott a függöny. Carly ismét feküdt, most viszont csak a feneke volt letakarva. A többi szabadon volt, mégsem láthattam, mivel nem hanyatt feküdt, hanem hason. Én halkan füttyentettem egyet.
- Talán tetszik a látvány?- kérdezte Carly nevetve.
- Kinek ne tetszene...
Még beszélgettünk, majd Tom és Luna átvezettek minket egy másik szobába. Egy nagy, gőzölgő fürdő volt abban a szobában. Carly kipirult, de nem tudom, hogy a melegtől-e vagy az együtt fürdés gondolatától.
- Jó szórakozást!- köszöntek el az idegenvezetőink és ránk csukták a vastag ajtót.
Egy csobbanást hallottam, viszont a sűrű gőztől nem láttam semmit. Sikerült kitapogatnom a kádszerűség szélét, így levetettem a törölközőt és beszálltam a vízbe. A közel 50 fokos vízben lazítottam, majd hirtelen egy kezet érzek a tarkómon. Az ujjak lassan beletúrnak a hajamba. A barátnőm száját érzem meg az enyémen, ahogy harapdálja a számat. A sűrű gőzben meglátom őt. Olyan, akár egy nimfa, aki szépségével sarkall embereket olyan tettekre, ami normális esetben őrültség. A keze végigsimít felhevült mellkasomon, a szájával a fülemhez közelít.
- Ezt mondtam a masszázs alatt: Mocskosul szexi vagy törülközőben.- súgta a fülembe.
Én átkaroltam meztelen derekát, majd magamhoz rántva a fülébe súgtam a választ.
- Te is.