"Mira szemszöge"
A gyönyörű tél elmúlt, a tavaszon volt most a sor. Ez a második kedvenc évszakom, mivel a virágok gyönyörűek és illatosak. Illetve, ahogy a mondás is tartja, a szerelem a levegőben van. Viktorral sétáltunk kézen fogva, mikor Peggy ment el előttünk, a húgom egyik barátnője.
- Szia!- köszöntem rá vidáman.
Ő nem válaszolt, csak valami köszönésre emlékeztető hangot adott ki magából. Morogva és fújtatva tovább ment, mint egy pitbull, aki habzó szájjal támad valakire.
- Ebbe meg mi ütött?- néztem a páromra aki vállat vont.
A vörös hajú fiú, aki Lysander haverja, szintén zaklatottan jött a tesiteremből. Őt már nem mertem megszólítani, inkább letettem erről a szándékomról.
- Menjünk!- intett Viktor a fejével a fent említett helyszín felé.
Bementünk a tesiterembe, ahol egy barna hajú, pillangótetkós csaj volt a diákok gyűrűjében. Valamit nagyon mondott, monológmondónak is elmehetett volna. Átverekedtük magunkat a gyűrűn. És kit látok, vajon kin köszörüli a nyelvét a ribizli? Persze, hogy a húgomon. Láttam Carlyn, hogy mindjárt elszakad az a bizonyos cérna.
- Mi van itt?!- lépek közbe.
- Tépi feleslegesen a száját.- mutatott Carly a lányra, akinél fél fejjel magasabb voltam.
- Mit ártott neked a húgom?- fordulok felé.
- Rámászott az én Casti-cicámra!- mondta nyávogva.
- Ki a franc az a Casti-cica?!- kiáltok fel.
- Castielre gondol.- súgja oda nekem Viktor, aki a hátam mögött állt.
- A vörösre?
- Igen.- bólintott a pasim, mire visszafordultam a vitázó felekhez.
- A barátnője vagy? Esetleg az élettársa? Vagy igazából egy féltékeny kis csitri vagy, gonosz boszorkány beütéssel.
- A neve Debora.- súgta nekem valaki.
"Carly szemszöge"
Csak pár szót váltottam reggel Castiellel, erre jön ez a csaj, úgy, mintha egy gyémántot akartam volna ellopni. Most komolyan, csak szerintem néz ki úgy ez a lány, mintha most szalasztották volna egy stricitől? És még én vagyok a szar szemétláda...
- A neve Debora.- súgta valaki a nővéremnek, aki volt olyan aranyos és kedves, hogy megvéd.
Én vigyorra húztam a szám, ahogy meghallottam a nevét. Nevetnem kell ezen.
- Debora? Te vagy az?- jött egy hang a tömegből.
Lindsey lépett mellém, gúnyosan felmérve az előtte álló lányt. Tudtam, hogy ma reggel Lyssel kellett volna suliba jönnöm.
- Még mindig olyan ribancos vagy, mint régen...- mondta cseppet sem kedvesen a büntetőben megismert barátnőm.
- Te meg még mindig Barbie-t játszod, csak feketében.- feleselt vissza Debora, aminek következtében legszívesebben arcon csaptam volna.
A két lány szeme villámokat szórt. Úgy tűnik, nemcsak én akaszkodtam össze Deborával. Lindsey úgy állt, mint egy támadásra készülő puma, Debora ellenben nem zavartatta magát. Már megmutatkozott, hogy ő komoly taktikai játékos. De alábecsültem... De inkább ne ugorjunk előre. Az igazgatónő fejét látom meg felénk közeledni, máskor szigorú kontya romokban hevert. Láttam rajta, hogy kb. 200 a vérnyomása.
- Ne zaklassák az új diákot!- mondta a diri, ezzel Debora vele ment, győzedelmes vigyorral.
Már akkor tudtam, hogy komoly ellenfélre akadtam az ő személyében. De nem akartam beismerni. Konokul hittem abban, hogy én kerülök ki győztesen. Már megint előre szaladtam...! A tömeg eloszlott, mindenki ment órára.
- Rendben leszel?- hozott vissza a nővérem hangja.
- Persze!- bólintottam határozottan.
Lys keresésére indultam, akit ezúttal a folyosón találtam meg. Lehangolt volt, mikor odaértem hozzá. Valahogy éreztem, hogy ezért Debora felel. A tömegen átfurakodva vetettem magam a lovagom karjaiba. Ő magához szorított és egy csókot nyomott a fejemre.
- Találkoztál vele?- kérdeztem.
- Igen. Úgy látom, te is.- mutatott a különös fejemre.
- Rosszat sejtek...
- Jogosan.- mondta Lys, amitől beigazolódott a gyanúm.
Hirtelen elém toppan egy barna hajú fiú, csillogó szemekkel.
- Téged még nem ismerlek...- nézett végig perverzen.- Mi lenne ha egy kicsit mélyebben megismerkednénk...
- Ne is álmodj róla, Jeremy (Dzseremi)!- mondta hidegen Lys és magához húzott.
- Ugyan, Lysander! Rég nem láttuk egymást... Hát így kell köszönteni valakit?
Lysander morogva és szó nélkül távozott, engem is magával rántva.
- Ki ez?- kérdeztem nagy szemekkel.
- Debora öccse.- mondta fintorogva.
- Ide fognak járni?
- Attól félek, igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése