64. fejezet: Vágjunk bele!

- Nem szeretem ezt a gonosz mosolyodat! - rántott ki a világomból Tom huncut hangja. - Mire készülsz?
Az egyik szemöldökömet megemelve fordultam a fiú felé. Őt láthatóan kirázta a hideg, én pedig elégedett arcot vágtam. A bünti terem szokásosan hangos volt a beszélgetések morajától, most viszont mindenki minket figyelt. Az arcomon gonosz mosoly ült, miközben megsimogattam a képzeletbeli szakállamat.
- Ó, abban biztos lehetsz, hogy semmi jóra! - nevettem fel gonosz mániákus nevetéssel.
Tom érdeklődve hajolt közelebb, ahogy a teljes büntis banda a padunknál összegyűlt. Ebből azt vettem le, hogy mindenkit érdekel, mitől is változtam át rossz Carlyvá. Titokzatoskodó mozdulattal kezdtem babrálni a motoros bőrkesztyűmmel, mire egy női kéz csapott elém az asztalra. Fekete karmai francia stílusúra voltak reszelve.
- Ne csigázz, mondd már el, min töröd a fejed! - mondta a kéz tulajdonosa, aki történetesen Lindsey volt.
- Tudjátok, van egy titkom... - kezdtem bele. - Egy hatalmas titok, amit nem bízok rá akárkire...
- BÖKD MÁR KI! - üvöltötték egyszerre.
- Nyugalom, nyugalom! - intettem le őket. - Szóval a titkom az, hogyha elveszik azt, ami az enyém, nagyon rossz tudok lenni... Eddig a testvéreimért harcoltam volna csupán. De most, vissza akarok szerezni valakit. Valakit, akinél a szívem van - ennél a résznél a szívemre tettem a kezemet és bánatos kiskutya arcot öltöttem magamra. A lányok megértően bólogattak. - De az utamban áll egy szőke cicababa, akivel kapcsolatban rossz előérzetem van.
- Kinyírjuk a cafkát! - harsogta Lindsey.
- Arra mérget vehetsz, kislány! - öklözött le Lindseyvel Tom. Aztán felém fordult. - A büntisek állnak szolgálatodra!
A számra mosoly húzódott fel, ahogy végignéztem a minden osztályból összeverbuvált csapaton. Minden osztályból és évfolyamból voltak ott. Ők poénból haptákba vágták magukat és tisztelegtek. A lányok rágót csattogtattak, a fiúk ránk kacsintottak. Annyi fém volt rajtuk, hogy az már büntetendő lett volna, a lányok alul öltözöttek és piercingesek, a srácoknak pedig lánc a nadrágjuk oldalán és mérget vettem volna rá, hogy mindegyiknél van legalább egy bicska.
- Akkor élek a lehetőséggel, kösz - álltam fel a helyemről. - Először is derítsük ki, hogy melyik osztályba jár. Riaként mutatkozott be, ismeri valaki? - néztem körül.
Egy srác lépett elő, a nyakamat tettem volna rá, hogy kilencedikes. Még sosem láttam azelőtt, így szívélyes mosollyal intettem, hogy jöjjön közelebb. Nem ismertem magamra, miközben gonosz tervek pörögtek az agyamban. Akkor jöttem rá véglegesen, hogy Lysanderért bárkit eltaposok. És bevallom... jó volt rossznak lenni.
- Ria az én osztályomba jár - kezdte a fiú félénken, ahogy a padomhoz lökték. - A tanárok kedvence, sosem szólnak rá, éltanuló és egy tizedikes pasival jár. Már nem emlékszem a fiú nevére... valami Logan...
- Lysander - helyesbítettem.
- Igen, ő az - intett nemtörődően. - Legalábbis ezt terjeszti a két barátnőjével.
Elgondolkozva az elhangzottakon a csípőmmel nekitámaszkodtam a padnak. Méhkirálynő akar lenni a kis szőke. Amber 2.0-ás verzió, felfejlesztett változat. Elmosolyodtam, ahogy ez eszembe jutott. Akkor talán ideje beszélnem az osztályom szőkéjével, hogy tudassam vele, hogy a trónjára pályázik egy kilencedikes. Ez még jól jöhet...
- Köszi, ezek hasznos információk - biccentettem a fiúnak. - Esetleg tudsz még valamit?
- A szülei gazdagok, a lány terrorizálja azokat a lányokat, akik nem olyanok, mint ő - fejezte be kis gondolkodás után.
El tudom képzelni... Egy mosoly kíséretében újra a többiekre néztem. Tudtam, hogy megtaláltam a csapatot, amivel képes leszek eltaposni a bálkirálynőt.
- Figyeljétek meg a viselkedését, de ne kössetek bele! Kerüljétek el, tartsátok rajta a szemeteket. Tudni akarom, hova szokott suli után járni, kik a legközelebbi barátai és Lysanderrel mit szoktak csinálni! Egyenlőre ennyi. Jövő héten akcióba lendülünk - adtam ki a parancsot.
- Az öcsémnek szóljak? - kérdezte Tom.
- Csak ha a szőke rámászik. Van egy olyan érzésem, hogy Lysanderrel csak játszik - meredtem gondolkodva az ablakra. - De ha elég bátor vagy inkább ostoba ahhoz, hogy Castielt megkörnyékezze, Ilayda gondoskodni fog arról, hogy ne érje meg a tizedik osztályt.
- Ez mondjuk igaz. A kis vöröske majdnem behúzott nekem, mikor szóba elegyedtem Tom öcsikéjével - támasztotta alá Lindsey.
- Átengedem neki Riát, ha megkörnyékezi Castielt - nevettem fel. - Oké, mindjárt vége a büntinek. - néztem elegánsan a karórámra. - Megengedtek valamit?
- Persze - bólogattak kétkedve.
- Csapat! Oszolj! - mondtam faarccal. - Bocs, ezt mindig ki akartam próbálni!
A büntisek nevetve mentek a dolgukra. És igazam volt, már ami a foglalkozás végét illeti, mivel a tanár bejött és ordítva közölte, hogy húzzuk el az irhánkat. Gyorsan kiiszkoltam a teremből, majd gyorsan kisiettem az épületből is. Vidáman integettem azoknak a büntiseknek, akik még az udvaron cigiztek. Ők nevetve tisztelegtek, én pedig visszatisztelegtem nekik.
- Úgy látom, nagyon jóban lettél a börtöntöltelékekkel - hangzott mögülem egy hang. - Vagy ennek köze van ahhoz, amikor az orvosi előtt sírtál?
Akeila ezüstös feje úszott be a látóterembe.
- Igen, úgy is mondhatjuk - mosolyogtam a barátnőmre.
- Akármilyen bulira készülsz, engem nehogy kihagyj belőle! - karolt belém nevetve. - Láttam a szőkét kijönni az orvosiból, miután te elmentél. Rossz előérzetem van vele kapcsolatban. Olyan... gyámoltalannak tűnik, de a szeme mást tükröz.
- Én is így gondolom. Valaki nem lehet ennyire tökéletes... - ingattam a fejemet.
- Ambert juttatja eszembe - rázkódott meg a nyomozó barátnőm. - Kiráz tőle a hideg.
- Valami azt súgja, hogy ő még rosszabb, mint Amber - tetőztem, miközben átkeltünk az úton. - A mi Amberünk simán csak gonosz. De Ria még agyafúrt, gyönyörű és makulátlan előéletű.
- Biztos vagy benne, hogy makulátlan? - emelte meg Akeila a szemöldökét. - Tudod mit? Utánanézek egy kicsit, mielőtt Dan értem jön!
- Az nagyon jó lenne! - vágtam rá, mire leesett, mit mondott Akeila. - Várj, azt mondtad, hogy "mielőtt Dan értem jön"? Randiztok?
- Nem! Igen! Talán! - vörösödött el teljesen. - Nem tudom... Múlt héten meghívott egy turmixra.
- Ma mentek turmixot inni? - kérdeztem vidáman. - A turmix angolosan mondva shake. Csajszi, nekem a shake-ről tudod mi jut az eszembe?
- Meg sem merem kérdezni... - motyogta, miközben az egyik kezével fogta a homlokát.
- Shake that ass for me, shake that ass for me, c'mon girl! - kezdtem neki dalolni.
- Annyira rossz vagy! - ütött egyet gyengéden a vállamra.
Én csak nevettem Akeila mélyvörös színén.
- De te így szeretsz! - duruzsoltam a fülébe még mindig kacagva, miközben átkaroltam a vállát.
- Bizony! - vágott rá a hátsómra.
- Hé! - nevettem fel még jobban, mire a járókelők furán kezdtek minket méregetni.
Nem törődve a vizsgálódó tekintetekkel hazatámolyogtunk. Akeila elbúcsúzott tőlem a kapuban, barátnősen adott két puszit.
- És tudod, engem nem kihagyni a jóból! - bökött felém a mutatóujjával.
- Nem foglak kihagyni! - integettem neki széles mozdulatokkal.
Mikor az ezüstös hajkorona eltűnt a látóteremből, berobogtam a házba.
- Nem akarom, hogy gyerek foganjon a kanapén! - hangzott anya hangja a nappaliból, utána rögtön egy lány sikoly.
- Bocsánat, asszonyom! - hallottam Castiel hangját, mire én is bementem.
Ilayda melltartóban volt, Castiel pedig félmeztelenül. Anya meg mosolyogva csóválta a fejét. A két jómadár pedig mélységesen elpirult.
- Tudjátok, gyerekek, a kettős holland módszer! Fogamzásgátló és óvszer! - mondta anya, ahogy végigmérte Castielt. - Adok gumit, ha kell. Fiam, mi a méreted? L, XL vagy XXL? - Castiel eltátotta a száját anya ajánlatán. Hát, mit ne mondjak, én is. - Várj, ne is válaszolj! Megtippelem...
- ANYA! - léptem közbe. - Majd Castiel megveszi magának a gumit, ha szükségét érzi! - mondtam anyának, aki teljes szenvtelenséggel figyelt.
- Jól van - sóhajtott anya. A konyha felé indult, de még visszafordult a boltív alatt. - Ajánlom a bordázott falút!
- Anya! - vörösödtem el.
- Kislányom, majd neked is adok tanácsot, hidd el! Úristen, milyen kőkoriak vagytok! - hallottam anya hangját, ahogy elégedetten kacarászik.
Visszanéztem a két vörösre, akik beillettek volna paradicsomnak. De szerintem én is.
- Ezért csináljátok a szobában! - nyögtem ki.
- Oké, ezt megjegyezzük - szólt Castiel mindkettejük helyett. - Ez egyébként nem minősül szexuális zaklatásnak?
- Nem, sajna nem - ingattam a fejemet már-már mosolyogva. - Menjetek, gerlepár!
- De már nincsen kedvem hozzá - mondta a fiú vállat vonva.
- Tényleg?! - akadtam ki. - Itt van Ilayda, melltartóban és neked nincsen kedved hozzá?!
- Oké, Carly, majd én elrendezem a páromat - fordult török barátnőm a párja felé. Mélyet lélegzett, majd egy sóhajtással kiengedte a levegőt. - Ezzel azt akartad mondani, hogy nem vagyok dögös?! Szemétláda!
Én itt hagytam ott őket, inkább felbaktattam a szobámba. Beültem a gép elé és elkezdtem játszani. Azonban váratlanul megcsörrent a telefonom, amitől majdhogynem a szívbaj jött rám. Lindsey neve villogott a kijelzőn, így egy nagy belégzés segítségével stabilizáltam a pulzusomat.
- Szia, mi történt?
- Csáó, a szőke csajszi mozgásba lendült. Sétálni mentek Lysanderrel. Gyere ide, ezt látnod kell!
- Jó, oké, hol vagy most?
- A parkban, egy bokorban a bejárat mellett közvetlenül. Terepszínben gyere! - mondta és ezzel letette.
Felkaptam magamra egy zöld, kapucnis pulcsit és egy viszonylag sötét farmert. Leszóltam anyának, hogy elmentem, aztán már futottam is a park felé. A tesitanár büszke lett volna rám a sprintem miatt, mivel a 10 perces utat 3 és fél perc alatt tettem meg. Ahogy becsapódtam a bejáraton, egyből kiszúrtam Lindsey fekete haját egy közeli bokorban. Nindzsát meghazudtoló ügyességgel bukfenceztem be a bokorba, közvetlenül mellé. Most az arcáról ítélve őt kerülgette a szívinfarktus. A távcsőről elszakítva a tekintetét rám meredt.
- Itt spontán rám hozol egy kibaszott agyvérzést! - sóhajtott. - Azt hittem, lebuktam!
- Dehogy! - intettem ráérősen. - Inkább mesélj, mi van?
- A hercegnő produkálja magát. Előadja a virsliszopó műsort - adta át a távcsövet.
Grimaszolva néztem bele a pici eszközbe és elkerekedett a szemem. Lysander és Ria éppen hotdogot ettek és Ria letorkozta a virslit. Látszott rajta, hogy már van benne gyakorlata.
- Öreg klasszikus. Uncsi! - nyomott be Lindsey egy műásítást.
- De azt el kell ismerned, hogy jól csinálja! - morogtam.
- Igen, mert már biztos vastagabbat is bekapott - vágta rá a betörőnek öltözött barátnőm.
Tetőtől talpig katonai mintás ruhában volt, hozzá egy fekete sapi, a nyakában meg távcső. A bőszárú nadrág nem igazán volt olyan stílusú, amit megszoktam Lindseytől, de a tapadós póló is hozzá képest egyszerű volt. Az acélbetétes bakancs viszont maradt.
- Egyébként hogyhogy ilyen... egyszerűen öltöztél fel? - csúszott ki a számon.
- Jegyezd meg Carly, hogy nem a ruha tesz szexivé téged, hanem te teszed szexivé a ruhát - mondta, miközben belelesett a távcsőbe.
- Értem - húztam el a számat.
- A pár megindult, rejtekhelyet kell változtatnunk! - lökte meg a karomat.
Bólintottam és végigmentünk egy bokrokkal fedett részen, természetesen guggolva. Két vastagabb tölgynél állapodtunk meg. Egyszerre lestünk ki és megláttam, hogy a szőke megpróbálja megfogni Lysander kezét.
- Láttad? - lihegett Lindsey, ahogy visszabújtunk, mielőtt erre fordultak volna.
- A kézfogó próbálkozást? - pillantottam rá.
- Igen. Lys nem fogta meg a kezét, a kis csitri akárhogy próbálkozott! - mondta a barátnőm. - Csajszi, van esélyed!
- Mit javasolsz? - lapultam a fához.
- Rondítsunk a randijukba! - mosolygott gonoszul Lindsey.
- Ennyire pofátlanok nem vagyunk! - kaptam levegő után.
- Ó, dehogynem! - kapta el a kezemet és kirántott a fa mögül.
Barátnősen belém karolt és elkezdtünk sétálni a gerlepár irányába.