Igen, ismét idekerültem. Ezúttal két hétre. A füstszínű szemek rám pillantottak, majd egy nevetést próbált elfojtani az idősebbik Maddox.
- Igen, jól van a sérüléshez képest - kopogott az asztalon a tollával. - Bár még mindig nem tudja, hogy csak hallucinált téged vagy tényleg ott voltál.
- Huhh, akkor jó - sóhajtottam letörten.
Tényleg nem akartam Lysandernek sérülést okozni, csak az agyamat elöntötte a pánik köde, ami a gyógyszerek nélkül nem volt olyan megnyugtató. A tanár megjött, mi pedig elfoglaltuk magunkat, ugyanis a vén kecske a névsor felolvasása után kiment a teremből és kulcsra zárta az ajtót. Ingeresen az ablakra pillantottam, ami szerencsére tárva-nyitva volt. Sosem szerettem a bezártságérzetet.
- Azért te jól vagy? - hangzott a pad másik feléből, miközben a kinti fákat csodáltam.
- Igen, már amennyire egy pillanatnyi pánikroham után lehet - kuncogtam fel. - És a buli óta megkeresett Natasa?
Tom feje elvörösödött, ahogy újra ránéztem. Ezt igennek vettem, ugyanis ha Natasa megkeres egy fiút, mindig ilyen a reakció. Meg nagyon furcsa volt látni, hogy egy Maddox elpirult.
- Igen - motyogta. - Csodás lány.
Vizslató szemmel könyököltem a padra, és szembehelyezkedtem vele. Összehúzott tekintettel vizslattam végig, mintha kerestem volna valamit.
- Hányszor keresett fel? - szegeztem neki a kérdést.
- Mit érdekel az téged?! - ment fel nála a pumpa. - Megkeresett és kész! - Én csak elégedett mosollyal figyeltem a reakcióját. - Mit vigyorogsz?!
- Csak a szexuális frusztrációdon - kuncogtam fel.
- Ezt úgy mondod, mintha te nem Lysanderrre várnál ítéletnapig - válaszolt gonosz mosollyal.
- Ez övön aluli volt, remélem tudod - az arcom felforrósodott a méregtől. - Kidobott így már semmi közünk nincsen egymáshoz.
- Biztos vagy ebben? - emelte meg egy leheletnyivel a szemöldökét.
- Tel-je-sen - szótagoltam le neki.
A hangom mégis bizonytalanul csengett. De ezt Tom nem vette észre, ugyanis haverosan megöklözte a vállamat, majd rám kacsintott.
- Ha már ennyire túl léptél rajta, akkor meg is látogathatnád - tette hozzá nevetgélve. - Ugyanis te okoztad a sérülését, amiért most a nővérszobában van. Tartozol neki ennyivel. Akkor meglátogatod?
A szemem sarkából rásandítottam a mosolygó arcára, majd nehezen kifújtam a levegőt. Eddig fel sem tűnt, hogy bent tartottam.
- Talán - feleltem óvatosan.
***
Nem látogattam meg. Két napig tudtam tartani ezt a bizonytalan állapotot. Aztán egy kis hang elkezdett bennem ordítozni. Azt hiszem, talán a bűntudat volt. Hogy lehetek ennyire pofátlan?! Még csak meg sem látogattam az orvosiban!
- Be és ki... Be és ki... - ismételgettem magamban, miközben az egyik szünetben végre rászántam magamat, hogy bekukkantsak a betegszobába.
Mélyeket lélegeztem az ütemnek megfelelően. Aggódtam Lysanderért. Túl soká tartották megfigyelés alatt, illetve az órák alatt is ellenőrizték az állapotát. Ha nem lett volna kilakkozva a körmöm, rágtam volna. Így is úgy közelítettem meg a rideg és hátborzongatóan színtelen ajtót, mintha minimum haláltáborba küldtek volna. A lábaim akadoztak, a légzésem elnehezült, ahogy közelítettem. Mikor az ujjaim már a kilincs hűvösét tapintották, a levegő már csak felszínesen áramlott bennem. A szívem őrült tempóban pumpálta belém az éltető vért.
- Gyorsan, mielőtt elájulok! - szuszogtam magam elé, majd a bennem fellelhető összes bátorságomat igyekeztem összegyűjteni.
Nagy lendülettel nyitottam ki az ajtót, amit szívem szerint visszacsaptam volna. Az arcomból minden szín és úgy általánosságban minden testnedv távozott. Úgy nézhettem ki, mint a meszelt fal, méghozzá az előttem elterülő jelenettől.
A bekötözött fejű Lysander éppen elég okot szolgáltatott volna hozzá, hogy sokk érjen, de az élmény itt nem állt meg. Ugyanis ébren volt. Nagyon is ébren. És éppen egy lány adott a homlokára, majd az arcára filmvászonra illő puszit. Nem nyálasat, mégis láttam az érzelmet mind Lys arcán, mind az idegen lányén. Egy érzés mart belém, mintha kifacsartak volna. Csak álltam ott lefagyva, mint egy szobor. Kukkolónak éreztem magamat. Egy jelentéktelen senkiházinak, aki csak úgy betört más személyes pillanatába.
Mintha Lys megérezte volna, hogy nézem, felém pillantott. Egyúttal a lány is, hogy megnézze, mi vagyis ki rondított bele a pillanatba.
- Carly... - hápogta Lysander hitetlenkedve.
Tudtam, hogy meg kéne szólalnom, de csak kis, beszédképtelen nyögések hagyták el a torkomat. Utáltam, hogy ennyire ki voltam szolgáltatva.
- Drága, ő ki? - szólalt meg a szőke teremtés, természetesen tökéletesen csengő hangján, amit szinte éneklésre teremtettek. - Bemutatsz?
Ó, bemutatnék én neked egy olyat, hogy az üvegen keresztül repülnél ki tőle.
- Ria, ő Caroline Rin, a... - mondta bizonytalanul, de a nyelve akadozva helyesbített - vagyis egy barátom. - Majdhogynem elsüllyedtem szégyenemben, miközben újra a lányt kezdtem felmérni. - Carly, ő itt Ria...
A bemutatás többi részét már nem hallottam, ugyanis azon morfondíroztam, hogy még a neve is milyen tökéletes. A vezetéknevét és a Lys életében betöltött pozícióját nem is hallottam a fejemben lévő zúgástól.
Ria odajött hozzám és kezet fogott velem. Ettől újból minden érzékszervem kiélesedett.
- Örülök, hogy megismerhetem Lys egyik barátját! - rázta meg a kezem mosolyogva.
- Én is - motyogtam, inkább magamnak, mit neki.
Lys pedig csak bámult ránk. Ismét a gyomromba és a torkomba költözött egy ismeretlen eredetű csomó, ami arra ösztönzött, hogy minél előbb hagyjam el a betegszobát.
- Csak jöttem, hogy megnézzem, hogy van Lys... - hebegtem zavartan. - De látom, hogy jól... vagyis jobban van. Ezért én most el... vagyis ki... - mutogattam az ujjammal az ajtó irányába, mint egy balfék.
Hát, mit ne mondjak, úgy is éreztem magam, mint egy vadbarom. A lány édesen felnevetett a szerencsétlenségemen.
- Olyan cuki ez a lány, Lys! - kuncogta. - Igazi tünemény!
Én csak még jobban hebegni kezdtem. De úgy döntöttem, hogy ez máris sok a jóból, így próbáltam a lehető legközönyösebb arcot vágni.
- Akkor sziasztok! - intettem bénán. - Örülök, hogy megismerkedtünk, Ria! - erőltettem ki magamból a szavakat.
- Én is örülök, Car! - dobott nekem puszit a szőkeség és úgy mosolygott, mintha legalábbis már egymást pelenkáztuk volna a bölcsődében.
Az agyamban kissé felment a pumpa az új becenevem hallatán. De úgy döntöttem, hogy nem rúgom ki a veséjét a száján keresztül. Legalábbis még.
A csodás felemás szemekbe néztem, amik értetlenkedést tükröztek. A szívem nagyot dobbant, ahogy ránéztem az összetört Lysanderre.
- Jobbulást, Lysander - suttogtam félhangosan. - És sajnálom...
Elkínzottan lehunytam a szemeimet és kiléptem a szobából.
- Carly, ne csináld! - hangzott fel magam elől egy akcentusos hang. - Ha megint sajnálni kezded magad, beledöngöllek a csempézett falba. És tudod, hogy komolyan mondom!
Akeila alakja bontakozott ki előttem, haragos szemekkel.
- Csak gondolkodom - szívtam meg a fogamat.
- Vigyázz, meg ne ártson! - kopogtatta meg a homlokomat.
- Késő, már rég megártott - motyogtam mosolyogva.
Ha az a szőke csaj ezt akarja, akkor legyen. Utánanézek, becserkészem és leleplezem. Úgy tűnt, hogy ismét használnom kell a tehetségemet, ami az adatbázisokat illeti. Pedig Londonban megfogadtam, hogy nem teszem, ha csak nem nagyon súlyos a helyzet. És ez egy ilyen helyzet volt. Baromi súlyos, ugyanis a szívemet veszélyeztette.
Ezt nem mertem magamnak akkor még bevallani, de a szívem még mindig Lysnél volt. És ideje volt, hogy harcoljak a szerelmemért. Hiszen az utóbbi hónapokban nyalogattam a sebeimet, most viszont eljött, hogy újra bemenjek a ketrecbe. És hogy ki az ellenfelem? Egy angyal, aki tökéletes testtel bír. És akkor azt kérdezitek, hogyha ő angyal, én mi vagyok? Egy megsebzett vadállat, aki eddig a rejtekében élt. Egy démon. Egy harcos amazon. És akkor eldöntöttem, hogy csatába indulok. Egy csatába, ami a szívemért és Lys szívéért folyik.
Felvettem a kesztyűt és nem szándékoztam levenni, amíg az egyikünk el nem esik. Az arcomra igazi bosszúálló vigyor ült ki. Akkor még nem tudtam, miért harcolok. De most megsúgom: szerettem Lyst, de ne mertem bevallani. Mert ha bevallom, ismét padlót fogtam volna. Ismét összetört volna a szívem, amiért egy másik lánnyal láttam. És akkor Ria nyert volna.
Én ezt pedig nem hagyhattam.
Kövi mikorra várható?! :)
VálaszTörlés