65. fejezet: Ha eldördül a startpisztoly

A térdeim remegtek, ahogy Lindsey egyre közelebb vonszolt a gerlepárhoz. Oldalról közelítettünk feléjük, így a szöszi felvont szemöldökkel ránk nézett. Igen, teljesen átéreztem azt a furcsálló pillantást, ugyanis terepmintás barátnőmnek úgy kellett rángatnia, hogy megmozduljak. Úgy nézhettünk ki, mint két óvodás, ahogy hol erre, hol arra támolyogtunk. Aztán észrevettem a hercegnő szája sarkában egy készülődő leereszkedő mosolyt. Tudjátok, azt a fajtát, amit a szülők szoktak villantani az értetlenkedő gyerekre.
- Engem kóstolgatsz, ribanc?! - dermedtem meg, miközben magam elé suttogtam. - Abból nem eszel!
Lindsey megtántorodott a hirtelen kezességemtől, miszerint államat felszegve, büszkén lépdeltem mellette. Úgy próbáltam kinézni, mintha minden a lábaim előtt hevert volna. Hírnév, pasik, népszerűség és a ringyó levágott feje ezüsttálcán.
- Ne riszáld már így a csípődet, olyan kurvás! - sziszegte Lindsey a fülembe, amitől elröhögtem magamat.
- De te is így szoktad! - emlékeztettem mosolyogva, ahogy barátnősen átöleltem a csípőjét.
- És nekem jól is áll! - húzta ki magát, miközben ő is ráfűzte a derekamra a karját. - Te viszont olyan voltál, mint egy reumás fóka, ahogy úgy dobáltad magad!
- Akkor legközelebb emlékeztess, hogy a modell-tipegés a te védjegyed.
- Én inkább szexi-riszálásnak nevezem - villantott rám egy fogas mosolyt, majd az arckifejezése elkomorodott, ahogy "véletlenül" belebotlottunk a szerelmespárba.
Lysander csupán egy futó pillantást vetett a mellettem álló büntis csajra, engem viszont megbámult. Nem úgy bámult meg, inkább olyan... hidegen. Mintha csupán egy semmirekellő idegen lennék. Én sértettségem ellenére a legragyogóbb mosolyomat ajándékoztam nekik, amitől Ria kicsit meghökkent.
Lindsey lassan ingatta a fejét, ahogy végigmérte a szőkeséget.
- Pedig azt hittem, hogy művész vagy, Lysander... - kezdte sóhajtva a büntis barátnőm. - Neked egy múzsa kell, ennek a csajnak viszont egy restaurátor.
Nem hittem volna, hogy Lindsey ismer olyan szavakat, amik még némelyik szótárban sincsenek benne, de nem kellett csalódnom. Próbáltam elfojtani a belőlem feltörő kacajt, kisebb-nagyobb sikerekkel. A szöszi értetlen tekintettel nézett ránk, majd a mellette álló ezüsthajú lovaghoz fordult, akinek a szája sarkában halovány mosoly ült. Ha nem ismertem volna, nem is láttam volna meg azt az enyhe kunkort, ami olyan zabálnivalóvá tette az arcát.
- Drága, mi az, hogy restaurátor? - hangzott az ártatlan angyalhang.
A hangja miatt is utáltam. Éneklésre termett torka és gyönyörű külseje volt. Én meg mihez értettem csupán? A számítógépekhez és a rajzoláshoz. De a nyakamba fogadtam volna, hogy ez a csaj remekül táncol, énekel és még játszik valamilyen hangszeren is.
- Google a barátod, édeském - a barátnőm hangja gúnytól csepegett, ahogy fejhangon visított.
- Nyugi, Lindsey - fogtam meg a karját, de sunyin rákacsintottam, hogy helyeslem a Riához való hozzáállását. - Örültünk, hogy láttunk titeket. És Lysander, tényleg sajnálom!
- Semmi baj, Caroline - sóhajtotta rekedten.
Caroline. Nem Carly, de még csak tündérke sem. Caroline.
- Sziasztok és további kellemes sétát! - köszöntem nekik kedvesen, leplezve azt a tényt, hogy legszívesebben nekiugrottam volna a vigyorgó szőkének.
- Pá, Car! - integetett nekem Ria, fürgén Lysanderbe karolva.
Mikor öt méterrel eltávolodtunk tőlük, Lindsey hirtelen hátrafordult, majdnem magával rántva engem is a lendületével. Olyan arcot vágott, mintha hirtelen az eszébe jutott volna valami fontos.
- Hé, szőkeség! - kiabált oda, mire az induló pár felénk fordult. - Kíváncsian várjuk a harmadik randi utáni történeteket! A csajod, Lysander, eddig sem bánt fukarul a szaftos sztorikkal! Jól mondom, szőkeség?
Ria teljesen elvörösödött a szégyentől, Lysander pedig egy véresen komoly pillantással jutalmazta a karjába kapaszkodó lányt. Lindsey háta mögött kitártam az ujjaimat, ő pedig belecsapott. Gyorsan elspuriztunk, mielőtt Lys felpillanthatott volna Ria arcáról.
- Ezt miért kellett? - nevettem, miközben elmentünk meginni egy kávét.
A közeli kávézóba érve elvitelre kértük a rendelésünket. Lindsey vett egy kávét, én pedig egy teasütit eszegettem ráérősen.
- Kérem szépen, azért, mert ez az első fázis Lys szempontjából - vonta meg a vállát, miközben a meleg kávét fújogatta. - Másképp szólva az első lépcső megtéve, azaz szembesítettük a tényekkel, amiket ez a cafka állít róla.
- Hmmm - bólogattam egyetértően. - És hány lépcső van?
- Nem sok, nyugi - legyintett Lindsey, ügyesen átpasszolva a kávét a másik kezébe. - Osztálykirándulásra újra a tiéd lesz, legalábbis a tervek szerint.
- És ha nem úgy reagál a tervre, ahogy reméljük? - értetlenkedtem.
- Akkor megszívtad, mint a torkos borz - grimaszolt a barátnőm, miközben sétáltunk.
- Gondolom a szembesítés után be kell bizonyítanunk, hogy tényleg Ria mondogatja ezeket a dolgokat, és ne exbarátnő-őrületként fogja fel mindezt - gondolkodtam hangosan.
- Látod, egyszerű, mint az egyszeregy - paskolta meg a karomat.
- Akkor lássunk munkához! - tartottam fel a kezemet, ő pedig egy hatalmasat belecsapott.

***

- Hé, húgi! - ugrott rám Mira másnap ebédszünetben. - Híreim vannak!
Én mosolyogva letettem az italomat, mielőtt kilöttyintettem volna. Mira mostanában olyan volt, akár a forgószél. Persze jó értelemben, én pedig szívből örültem annak, hogy sikerült túltennie magát a disznó expasiján.
- Mondd! - fordultam felé, mikor leültünk egy padra.
Ő pirulva birizgálta a kék tincseit, amivel még jobban felcsigázott.
- Randim lesz! - bökte ki, de el sem rejthette volna az arcán lappangó sugárzó mosolyt.
Szívből örültem neki és vele. Kislányosan tapsikoltam, miközben közelebb araszoltam a nővéremhez, némán könyörögve a részletekért. Ahogy elnéztem a testvéremet, láttam rajta, hogy ez más lesz. A régi barátja miatt sosem lelkesedett ennyire, most pedig szinte ragyogott.
- Kivel? Mikor? Hova mentek? Mesélj! - támadtam le mosolyogva.
- A sráccal moziba megyünk, mégpedig holnap délután! - vigyorgott rám.
- És ki az a titokzatos Casanova? - emelgettem a szemöldökömet csábosan, amitől Mira elnevette magát. - Mondd, ismerem?
- Lehet - válaszolt titokzatosan.
- Jaj, ne nyúzz már! - ütöttem játékosan a vállába. - Románchiányban szenvedek, kell a muníció!
- Oké, jó - nevetgélt a kiskutyaszemeimen. - Nataniel hívott el.
Drámaian a szívemhez kaptam a kezemet, mintha szívinfarktus kerülgetne.
- A szőke DÖK elnök? - tudakoltam, amitől pír szökött fel az arcára. Enyhén bólogatott. - És hogyan kért tőled randit?
- Carly, el sem hiszed, olyan édes volt! Az osztályom megválasztott engem DÖK-képviselőnek és így majdnem napi rendszerességgel járok nála. Aztán az egyik nap nem találtam egy mappát, így megkerestem a "főnökömet", aki emlékeztetett rá, hogy odakészítette nekem. Én erre zavarba jöttem, ő pedig azt mondta, hogy olyan édes vagyok, amikor elpirulok. Aztán azt mondta, hogy még nem annyira ismer, így meghívott moziba, utána pedig egy kávéra! Most nem tudom, hogy ez randi vagy nem, de én annak vettem, mert ő is elpirult és úristen ez olyan tuti, hogy elhívott meg nem tudom, hogy mit tegyek, fogalmam sincs, mit vegyek fel! És késsek vagy időre menjek, esetleg egy kicsit hamarabb? Jézusom, fogalmam sincs, mi tetszhet neki, de én tetszeni akarok neki, mert olyan zabálnivaló meg olyan cuki és kisfiús, legszívesebben azonnal magamhoz szorítottam volna, olyan kisfiúsan pirult el! - hadarta el egy levegővel és még mondta volna, ha egy kézmozdulattal nem fojtom belé a szót.
- Hé, nyugi, a végén még elvisz az agyvérzés! - nevetve megsimogattam a hátát.
- De ez olyan izgalmas!!! - visította.
- Higgadj le, csak légy önmagad! - öntöttem belé a lelket. - Mély légzés, különben el fogsz ájulni.
- Ki... és be... ki... és be... ki és be, ki és be, kiésbe, kiésbe, KIÉSBE!!! - mondogatta egyre gyorsabban, a végén már én szédültem el a levegőhiánytól.
- Az első tempó jó volt - nyugtattam. - Ki, három pont, és be!
- Három pont? - nézett rám értetlenkedve.
- Elszámolsz háromig - helyesbítettem. - Érted? Én elmegyek és veszek egy kakaós csigát.
- Nekem hozol egy salátát? - pillantott rám.
- Persze! A vendégem vagy! - mondtam és óvatosan elmentem megvenni a rendelést.
Igaz, hogy Mirát szó szerint az ájulás kerülgette, de én örültem, hogy Nat hívta el. Rendes srác, biztosan nem fogja megbántani az én édes nővérkémet. Ha mégis... az Isten irgalmazzon neki. De akkor már édeskevés lesz az istenekhez imádkoznia, ha bemérgesíti a Rin famíliát.
Megvettem a dolgokat és visszaigyekeztem Mirához, aki már kezdett lassabban lélegezni. A kezébe nyomtam a salátát és békésen megeszegettük a kosztunkat.
- Egyébként mi van a Lys-üggyel? - kérdezte Mira immár nyugodtan.
- Ismersz egy bizonyos szőke lányt, akinek a neve Ria? - fordultam felé, mire elfintorodott. Ezt igennek vettem, így folytattam. - A kis csitri ráhajtott.
- Esélye sincs - vágta rá. - Vagy szerinted van?
- Méhkirálynő akar lenni a kaptárban - mondtam.
Egyre gondoltunk, így egyszerre mondtuk ki a közös gondolatunkat.
- Amber - zengtük kórusban. - Az ellenségem ellensége a barátom - folytattam.
- Nem is sejted, mennyire - bólogatott helyeslően Mira. - Amber és ő már kezdetektől fogva rivalizálnak, legalábbis ezt csicsergik a madarak. Amber pedig nem nélkülözhet egy olyan szövetségest, amilyen te vagy.
- Igazad van. Következő szünetben meg is keresem - értettem vele egyet.
Ehhez híven a következő órán arról szövögettem terveket, hogyan vesztegessem meg Ambert. Rájöttem, hogy a csajnak aligha van támadható pontja, de amik vannak, azok nagyon körülményesek. Közben persze figyeltem a tananyagra is, amiből lemaradtam, nem is kicsit. Igazi mennyből érkező harsonaszónak éreztem a csengő jelzését, így egy elegáns mozdulattal besöpörtem a cuccomat a táskámba, hogy felkészüljek a termek közti vándorlásra.
Éreztem a zsigereimben, hogy a célpontom a női mosdóban van. Gondolkodásra nem adva időt berontottam a lányok biztos menedékébe, Lisát kizökkentve ezzel a rúzsozásból, Charlotte pedig felkapta a fejét a mappájában lévő lapok tanulmányozásából. Amber éppen az egyik fülkéből lépett ki, én pedig egy cápát meghazudtoló módon mosolyodtam el.
- Amber, beszélhetnénk négyszemközt? - kérdeztem a lehető legkedvesebben.
- Nem csináltam semmit, akadj le rólam - vetette oda foghegyről.
- Ezt nehezen hiszem el - ingattam a fejemet. - De most nem is ezért kerestelek meg.
- Akkor is hiábavaló volt a keresésed, ugyanis nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzád - rám pillantott a púdere felett. - Miattad göcsörtös az orrom, amitől úgy érzem magam, mintha egy undorító bokszoló lennék.
- Fogd fel harci sebként - vontam vállat. - Viszont egy ajánlatom van a számodra.
- Nem érdekel - sziszegte. - Ebből a mondatból mi nem világos?
- Ria - mondtam ki a nevet, amitől felkapta a fejét és grimaszba torzult az arca. - Szőke, modellalkatú kilencedikes, aki a helyedre pályázik. És jelenleg nyerésre áll.
- Csajok, hagyjatok magunkra - szúrta közbe Amber.
- De... - kezdett volna tiltakozni Lisa.
- Azt mondtam, sipirc! - csapott az egyik mosdókagylóra ingerülten a szőke.
A barátnői kimentek, így négyszemközt maradtunk.
- Gyanítottam, hogy ismered - húztam össze a szemeimet.
- Igen - fintorodott el. - És bizonyára kebelbarátnők vagytok, mivel ezt az egészet az orrom alá dörgölöd.
- Valójában nem - támaszkodtam meg a mosdókagylóban és egyenesen a furcsálló tekintetébe néztem. - Azért kerestelek meg, mert ki akarok veled egyezni. És ha jól tudom, te sem vetnéd meg a kis cafka elleni segítséget, nem?
Amber lassan végigmért, majd gúnyosan felhorkantott.
- Hülye vagy? - nevetett fel keserűen. - Miért akarnék pont veled szövetkezni?
- Mert mindketten erősek vagyunk. Ria azonban körmönfontabb, mint te, és tettlegesebb, mint én. De te csatározhatsz vele annyit, amennyit akarsz. Én viszont nem értelmetlen cicaharccal akarom kihúzni érettségiig. Azt akarom, hogy tudja, hol a helye. Ehhez pedig észre lesz szükség és ahogy már mondtam, kiválóan tudok előre tervezni. Neked viszont több tapasztalatod van a tettlegességben és a szekálásban, mint nekem. Azt még neked is el kell ismerned, hogy ütősek vagyunk együtt. Te a trónodat akarod, én a pasimat. Miért ne szövetkezzünk?
- Lenyúlta Lysandert? - nevetett fel csúfolódva Amber.
- Ráhajtott - javítottam ki sziszegve.
- Na és? Mi a különbség? - hahotázott, de a fülem megfájdult tőle.
- Ne akard, hogy megint betörjem az orrod! - morogtam, mire Ambernek a torkára fagyott a nevetés.
Egy ideig szemeztünk egymással, majd kézfogásra nyújtottam a kezem. Amber úgy nézett a kezemre, mintha bármelyik pillanatban megnyúzhattam volna. Mondjuk ez is benne volt a pakliban, ha tovább idegesít.
- Áll az alku? - kérdeztem.
- És mit kéne csinálni? - pillantott rám kétkedve.
- Neked csak három dolgod van: Ria orrba-szájba szívatása, segítesz nekem szívatni és nem tehetsz keresztbe nekem - válaszoltam.
- És honnan tudjam, hogy nem árulsz be?
- Ez a szövetség. Fedezem a hátadat, ahogy te is az enyémet - válaszoltam türelmetlenül. - Akkor megegyeztünk?
- Hülyeséget csinálok - mormolta, mikor belecsapott a tenyerembe, ezzel megkötve velem a szövetséget.
És ezzel véglegesen is elindult a bosszúhadjáratom, visszafordíthatatlan és mindent pusztító folyamatként. Mintha hallottam volna egy startpisztolyt eldördülni. Ez viszont csupán a fejemben volt. Ördögi mosolyomat Amberre villantottam, aki legnagyobb meglepetésemre visszamosolygott.
- Intézzük el a ribancot - mondta én pedig bólintottam.
Furcsa... Most először értettem egyet Amberrel. Majdnem őszintén kezdtem félteni Riát.
De csak majdnem.