45. fejezet: Fiatalság bolondság!

Írói megjegyzés
A képet saját kezűleg szerkesztettem, külön ehhez a részhez, remélem tetszik!
Írói megjegyzés vége
Ilayda a pirulásával majdhogynem alátámasztotta apa téves feltételezését.
- Apa, Ilayda ellopta az alsógatyámat!- mutatott Dan a "bűnösre".
- Még hogy elloptam? Te adtad a kezembe, szépfiú!- szállt csatába a vádlott.
- Te pedig elvitted!
- Azt mondtad, idézem: "Vidd a szemem elől, ne is lássam!"- az idézett mondatot eltorzított hangon mondta.
- Nem hittem volna, hogy elviszed magaddal!
A tesóm és a barátnőm között szikrázott a levegő. Nem romantikus értelemben. Szinte láttam, ahogy a villámok cikáznak a szemükből, mint az animékben.
- Gyerekek, költői kérdésnek szántam!- mondta apám a fejét fogva.
Ők nem zavartatták magukat, tovább vitatkoztak. Mira és én felmentünk az emeletre, a nővérkém szobájába. Én leültem az egyik babzsákfotelbe, ő pedig mellém telepedett a másikba. Szép, napfényes a szobája, illik is hozzá. Ő hozzám fordult huncut mosollyal.
- Húgi, szerinted nem kéne egy bulit tartanunk?- kérdezte széles mosollyal.
- Mármint a játékesteken kívül?- néztem rá.- Nem hinném.
- Nem lehetsz ennyire hangulatgyilkos, Carly!- mondta Mira.- Egy nyárköszöntő buli! Csak gondolj bele!
- Inkább kihagyom.- ingattam a fejem.
- Mitől vagy ilyen negatív? Debora megint kiagyalt valamit?- mint kitalálhattátok, minden kételyemet megosztottam Mirával, az állítólag legjobb barátnőmről.
Mira beletrafált, mint mindig. Debby már szinte mindenkinek keresztbe tett a suliban. Valakit hol megszégyenített, hol eltaposott, esetleg összetörte lelkileg. Mindezt csendben intézte úgy, hogy senki ne lássa, illetve hallja ezeket. Akkor én honnan tudom? A kamerarendszer mindent lát és mindent hall. És még az is közrejátszik, hogy minden sikerét és félkész tervét velem osztja meg. De nekem sem köt mindent az orromra, mindig csak az alapcélt mondja el. Nem is kicsit aggaszt a mostani terve. Ezúttal Castiel kegyeibe akar visszaférkőzni. De hogy azt hogy...? Arról fogalmam sincs. De megjelent előttem egy kép. Debora az, mint diktátor.

Hogy miért Hitler jut róla eszembe... Na mindegy. Vissza a tervéhez. Rossz előérzetem van.
- Hahó, megkukultál?- lengette a nővérem a kezét.- Én itt dumálok neked, te meg elvagy, mint egy üveg befőtt.
- Bocsi, csak... elgondolkoztam.
- Tényleg Debora kavarja a szart... Csak akkor szoktál ilyen képet vágni.
- Ilyen látványos?- kerekedett el a szemem.
- Igen.- bólogatott a nővérem.
- Ezúttal mit eszelt ki?
- Castielt akarja bekebelezni.- mondtam egy sóhaj kíséretében.
- Már ott tart?- beszélgetés közben Mira egy narancsot kezdett hámozni.
- Sajnos igen. De beszéljünk másról!- tereltem a témát.
- Ilayda ide fog járni arra a fél hónapra?- kérdezte készségesen és hitetlenkedve Mira.
- Igen, apa mondta is.
- Szegény lány...- mondta sóhajtva a kék hajú.- Nem tudja, mire vállalkozott. Holnapután már kezd?
Én csak bólogattam, válasz gyanánt.
Nyugisan eszegettük a narancsot, mikor bátyám fújtatva lép be a szobába. Nekünk kezdett el panaszkodni Ilaydáról. Mindennek lehordta szegény teremtést. Én felkelek a babzsákfotelból, amikor elfogyott a narancs.
- Én megyek és segítek becuccolni.- mondtam és a saját szobám felé vettem az irányt.
Ilayda éppen kipakolta a ruháit, így a szobám egy butik raktárához volt hasonlítható.
- Mennyi ruhát hoztál?- kérdeztem a fejemet fogva.
- Csak a kedvenceimet.- mondta vállat vonva.
- Akkor inkább nem akarom látni a ruhásszekrényedet.- morogtam a nem létező bajszom alatt.
- Alig várom a hétfőt!- közölte izgatottan.- Remélem, jó a felhozatal!
- Hát... Majd meglátjuk...- vakartam a fejem, miközben leültem az ágyamra.
- Caroline!- szólt rám villogó szemmel.- Mesélj csak!
A bőröndjéből előhúzott egy baseball ütőt (?) (!!!) és közeledni kezdett. Poénból megsuhintotta az ágyat.
- Carly, elpáhollak!- már a röhögőgörcs kerülgette, nehéz volt komolyan venni.
- Jaj, ne bánts!- tettem magam elé a kezem, de már én is nevettem.
Mikor kartávolságra ért tőlem, csikizni kezdett. Visszavonhatatlanul a padlóra küldött. K.O. Kész, lőttek a birkózó karrieremnek! Hüpp, hüpp... Na jó, nem esek túlzásokba. De Ilayda nagyon helyben hagyott. Fájt a rekeszizmom a csiki támadás után.
- Nos, van mondanivalód?- állt fel nevetve.
- Van.- nyögtem kifáradva.- Nagyon gonosz vagy!
- Hmm... Tudom, ördögi vagyok!- dobta hátra drámaian a haját.
Ezen az előadásán nevettünk még egy sort.
Jó hangulatban telt el a hétvége további része. Elérkeztünk a hétfőhöz, ami nem kevés meglepetést tartogatott. Mind nekünk, mind a többieknek. De ne szaladjunk előre.
Reggel az arcomon egy párna landolt. Többször is, egymás után. Akkor esett le, hogy valaki püföl a puha tollpárnával. Hát ki más lenne, mint az újdonsült szobatársam?
- Ne képzeld már magad vekkernek, könyörgöm!- húztam a fejemre a takarót.
- Mira, hozd a nehéztüzérséget!- mondta egy gyanús, akcentussal rendelkező egyén, aki az Ilayda névre hallgat.
Egyre távolodó léptekre lettem figyelmes. Nehéztüzérség...? Nekünk van olyan? Melltartóban és bugyiban, azaz fehérneműben aludtam, magamhoz híven. Nyújtózkodtam egyet, mire a nővérem és a szobatársam gyanúsan csendben beléptek a szobámba. Gyanakodva méregettem őket lila szemeimmel. Mintha egy western filmben lettem volna. Hunyorítva néztünk egymásra, én pedig felültem. Szinte éreztem, ahogy a szél süvít a fülünkbe és hozza felénk a homokot. Mira rejtegetett valamit a háta mögött, azonban arra nem volt időm, hogy azon filózzak, mi lehet a rejtett tárgy.
- Gyerünk!- mondta Ilayda hirtelen.
A vörös lerántotta a rólam a takarót, Mira pedig elővette a telefonját. Csinált rólam vagy 5 fotót, mire sikerült kivernem a kezéből.
- Ha nem készülsz el 20 percen belül, elküldöm ezeket Lysandernek.- mondta.
- Csak blöffölsz.- mondtam összefont karokkal.
- Legyen inkább Tom?- mosolygott rám ártatlanul.
- Meg ne próbáld, Miranda Angelina Rin!- mondtam, szándékosan a teljes nevét használva.
Ő a szívéhez kapott.
- Te kimondtad... Ezért mindkettőjüknek elküldöm!- mondta Mira.
- Várj, Mira...- le akartam állítani.
- Ha ennyire el akarod küldetni...- az ujja vészesen közeledett a képernyő felé.
- Felöltözöm, csak ne küldd el nekik!- vettem könyörgőre és kipattantam az ágyamból.
- Helyes!- mondta Mira.
Mindannyiunkból egyszerre tört ki a nevetés. Szerintem elképzelték, hogy néznének a srácok, ha megkapnák azokat a képeket. Jól van, Ilayda nem tudja, kikről volt szó, ő úgy általánosságban képzelte el.
- Tudod, Carly, hogy csak szívatunk!- mondta Ilayda könnyek közt.- Remélem nincs harag!
- Persze, hogy nincs!- öklöztünk egyet, én pedig felöltöztem.
Egy fekete farmerrövidnadrág, fehér öv és egy lime zöld trikót vettem fel. Ezen a napon a kontaktlencse mellett döntöttem, de azért a szemüvegemet is eltettem. Persze a karóra és a telefon is nálam van. Normálisan megfésülködtem és most már éreztem, hogy kezdődhet a mai nap.
Ilayda pedig... hű. Csak ennyi hozzáfűznivalóm van. Igazi vadócnak öltözött fel, ugyanis egy láncos (nem éppen hosszú) szoknyát, telitalpú szandált és fekete, AC/DC szaggatott topot viselt. Hullámos, tűzvörös haja a háta közepéig ért. A szemét fekete szemceruzával emelte ki, fülében karika fülbevaló fityegett. A szereléséhez még hozzádobott egy fekete napszemüveget. Van egy tuti tippem, hogy ki fogja megbámulni. Ilayda sosem volt szégyenlős, kíváncsi vagyok a mai napra.
Együtt reggeliztünk, majd együtt indultunk a suliba is. Török barátnőnk és Mira nagyban csevegtek, én pedig Dannel maradtam hátul.
- Mi újság, tesó?- löktem meg játékosan a vállát.
Ő elmosolyodott az üdvözlésemen.
- Az osztálytársak fújnak rám.- mondta egyszerűen.
- Miért? Kik? Hol? Hogyan? Megverek mindenkit!- harciaskodtam és bizonyításként a levegőbe is bevittem egy sorozatot.
- Ahogy Dake-t is orrba vágtad?- kérdezte nevetve.
- Pontosan! Csak őket olyan szinten vágom szájba, hogy a foguk nem a kőre fog pattanni, hanem az agyukba.- fokoztam.
- Pfff... Na, azt megnézném!- mondta a bátyám féloldalasan mosolyogva.
- Nem hiszed el?- néztem rá kihívóan.
- Ne pattogj, Duracell nyuszi!- vágott vissza.
- Nekem zörögsz, papírzacsi?
- Mi van, kicsi rigó?- mondta és hozzá megpaskolta a fejemet.
- Nehogy már a nyúl vigye a puskát!- mondtam "bepukkadva".
- Én is ezt mondom!- szólt vissza Dan.
Én elmosolyodtam. Látszik, hogy egy vérből vagyunk. Ilayda és Mira csak hallgatták a szópárbajunkat. Mi így elvoltunk, míg megérkeztünk a sulihoz. Dan és Mira leváltak tőlünk, Ilaydával mentem tovább.
A bejárati ajtóban egyből letámadott Debby. Ne feledjük, hogy mit tanított nekünk a YouTube: mosolyogj és bólogass. Két légpuszit nyomtunk egymásnak úgy, hogy nagyjából húsz centi volt Debby szája és az én arcom között.
- Carly, szuperül nézel ki!- mondta Debby.
- Debby, az érzés kölcsönös!- azt hittem, ott rögtön kapok cukormérgezést a mézes-mázos szavaimtól.
- Ő ki?- mutatott a török barátnőmre.
- Az egyik barátnőm, Törökországból!- mondtam.- Debby, ő itt Ilayda! Ilayda, ő itt Debora.
- Ő az a ribizli, akiről meséltél?- kérdezte barátnőm törökül, mosolyogva.
Igen, este pletykáltam egy kicsit. Jó, dobáljatok meg kővel, tudom, hogy nem szép dolog kibeszélni valakit. De az vesse rám az első követ, aki még soha nem beszélt ki senkit... Na ugye!
- Igen, ne hagyd, hogy befolyásoljon! Álnok kígyó ez a lány.- válaszoltam szintén törökül.
- Annyi oldala van, mint egy rubik kockának?- kérdezett vissza.
- Pontosan.
Debora nem tudta mire vélni a társalgásunkat. Hát persze, hogy nem, hiszen angolból éppen hogy megvan neki a kettes. Nemhogy még a török...
- Mit mond?- sipította.
- Örül, hogy találkozhatott veled!- mosolyogtam rá.- Még ütközünk, Debby!
Ezzel el is oldalogtunk a "legeslegjobb barátnőmtől". Elértünk a DÖK-teremig, ott bekopogtunk. Mivel nem érkezett válasz, így vállat vonva benyitottunk. A szőke herceg ismét a papírjaiba volt temetkezve.
- Szia, Nataniel!- köszöntem rá, mire összerázkódott.
Pördült egyet a tengelye körül, amint meglátta, hogy csak én vagyok, felengedett.
- Ahh... Szia, Carly!- könnyebbült meg.
- Valami baj van?- kérdeztem gyanakodva.
- Csak a húgom...- válaszolta.
- Részvétem.- feleltem együtt érzőn.- Nataniel, ő itt Ilayda, ma kezd.- mutattam a mellettem álló lányra.
- Örvendek!- mosolygott rá a szőke.
- Végre egy kedves ember!- mondta Ilayda erős akcentussal és kezet rázott vele.
A barátnőm felhajtotta a napszemüvegét hajpántként a hullámos hajára.
- Kivel találkoztatok eddig?- nézett rám furcsállva Nat.
- Debby.- ebből megértette barátnőm fellélegzését.
- Egy osztályba fogsz járni Carlyval, ide kérek egy aláírást!- mondta a DÖK elnök.
Török barátnőm aláírta a dokumentumot és megkapta az órarendet.
- Üdv a Sweet Amorisban!- üdvözölte a fiú.
- Köszönöm a szíves fogadtatást!- mondta Ilayda mosolyogva.
Kijöttünk a teremből, egyenesen órára siettünk. Vörös barátnőm hozzám fordul, ahogy sétálunk a folyosón.
- Ha nem értek valamit, tolmácsolsz nekem?
- Persze!- vágtam rá.
Aztán a barátnőm lába földbe gyökerezett. Üvegesen bámult egy bizonyos személyt előttünk. Amikor felocsúdott a sokkból, a karom után kapott. Erősen belém karolt. Ismét a szemére hajtotta a napszemüveget.
- Carly, ki az a szexisten ott, az ablaknál?- nézett egy bizonyos irányba.
Arra fordultam, amerre ő is tekingetett. Én semmilyen szexistent nem láttam, csak Castielt. Aztán leesett, hogy Ilayda rá értette a megjegyzését. Lys ott beszélgetett vörös haverjával. Castiel egy óvatlan pillanatban felénk nézett és bumm. Megakadt a szeme a barátnőmön, akinek a szemét a fekete plexi védte.
- Ha a vörösre gondolsz, ő Castiel. Gyere, bemutatlak neki!- mondtam Ilaydának.
Mély levegőt vett és felvette a lehengerlő mosolyát.
- Rendben, mehetünk!- felvette a pasizós modorát.
Odasétáltunk hozzájuk, bár a barátnőm még mindig erősen szorította a karomat.
- Hali, srácok!- köszöntem rájuk.
- Sziasztok!- reagáltak a köszönésemre.
- Szeretném bemutatni a török barátnőmet, Ilaydát!- mondtam volna tovább, de a kezemet szorító egyén a fülembe súgott.
- Kérlek, tettessük azt, hogy nem értem ezt a nyelvet.- mondta törökül.
- De miért?
- Kíváncsi vagyok, mit mondanak!- súgta, így megértettem.
Az ember felszabadultabban beszél, ha abban a hitben van, hogy nem értik. Visszafordultam a fiúkhoz, akiken látszott, hogy nem értik, most mi van.
- Sajna a barátnőm nem beszéli a nyelvünket, így én fordítok neki.- egészítettem ki a mondókámat.- Ilayda, ő itt Castiel, ő pedig a haverja, Lysander.- ezt a részét törökül mondtam.
- Úúú... A vöri bejön. Szerintem piszkosul izmos felsőteste van.- mondta lazán és törökül Ilayda.
- Mit mond?- kérdezte Lys.
- Örül, hogy találkozhatott veletek.- mondtam mosolyogva.
- És nézd ezeket a felemás szemeket! És az a test... Olyan, mint egy Adonisz.- folytatta Ilayda, most Lyst jellemezve.
- Ő a pasim, ne szórakozz!- mondtam törökül.
- Jól választottál, Carly-cica! Nekem a vörös kell!- válaszolt mosolyogva a barátnőm.
- Álljunk meg egy pillanatra!- mondta Castiel felém fordulva.
- Hmm... És a hangja milyen szexi és mély...- kommentált törökül Ilayda.
- Igen?- fordultam Castiel felé.
- Akkor akármit mondunk neki, nem érti?- én csak bólogattam.
Vörös haverom pajzánul elmosolyodott. A taktika működik? Nem hiszem el! Úgy látszik, Castiel kemény csávónak hiszi magát. Odahajolt Ilaydához és belesúgott valamit a fülébe. Egy valamit jegyezzetek meg: török barátnőm nem az a zavarba hozható fajta. Inkább úgy mondom, hogy a perverzségi szintje kb. Castiel szintjével egy vonalba hozható. Bár az is lehet, hogy kicsivel élénkebb a fantáziája, mint a vörös srácnak. Ki tudja? Egy valami biztos. Castiel elhajolt Ilayda fülétől, önelégülten vigyorogva. Ilayda egy kicsit még tette az értetlen külföldit, majd az arcvonásai feloldódtak. Hogy mit súgott neki Castiel? Az örök rejtély maradt számomra. Ilaydának is perverz vigyorra húzódott a szája széle, majd a srácok legnagyobb meglepetésére (és legnagyobb zavarára) megszólalt az anyanyelvünkön.
- Majd a szavadon foglak, vörös ördög!- a napszemüveget feltolta a feje tetejére.
Csodálkozom, hogy még nem ment szét az a szerencsétlen szemüveg a sok tologatástól. Hát Castiel arcáról lefagyott a mosoly. Ilayda csak vigyorgott. Lys átkarolt hátulról és úgy néztük a két vöröst. A lovagom a fülemhez hajolt.
- Mindent értett?- kérdezte halkan nevetve.
- Minden egyes szót.- súgtam vissza.
- És mi lenne, ha én súgnék a füledbe dolgokat?- csókolt bele a nyakamba.
- Attól függ, miket.- húztam mosolyra a számat.
Nem is tudtam, hogy Lys ilyen perverz. Úgy látszik, rá is átragadt egy-két dolog a haverjából. De én nem bánom... Ha Mira elküldte volna neki a képeket, nem mernék a szemébe nézni, az biztos!