46. fejezet: Beilleszkedés és egyéb apróságok

Írói megjegyzés
Mindenkinek boldog és sikerekben gazdag újévet kívánok. Most megragadom az alkalmat, hogy kitegyem ide az egyik jó barátnőm blogát, amit tanácsaimmal segítek. Emma Dobos bloga: A fogoly Nézzetek be és mondjatok véleményt, építőkritikát. Segítsétek, hogy szuper történetet tudjon kikerekíteni az ötletéből, ami szerintem nagyon jó. Nem is szaporítom a szót, jöjjön a 46. fejezet!
Írói megjegyzés vége
Ahogy így álltam lovagom karjaiban, megszólalt a jelző. A két vörös csak szemezett egymással, amit Ilayda egy kacsintással zárt le. Barátnőm hozzám fordult.
- Olyan szexi, úgy rávetném magam!- mondta Ilayda törökül.
- De kis perverz vagy!- feleltem neki az anyanyelvén.
- Hiszen ismersz!- vihogott, majd visszaváltva a fiúk nyelvére, így szólt.- Majd összefutunk, fiúk!
- Ne olyan sietősen. Nekem is tesim lesz.- lassította le Ilaydát Castiel egy csajozós mosoly kíséretében.
Lys maga felé fordított és gyengéden a fülembe súgta.
- Majd még találkozunk, tündérkém.
- Reméltem is.- válaszoltam huncut mosollyal.
- Imádom, amikor így mosolyogsz!- mondta Lys édesen mosolyogva.
- Köszi.- csókoltam meg erősen, majd útjára engedtem.
Én sóhajtva a párom után néztem. Igen, ezt a romantikus jelenetet végignézte a két vörös is. Ilayda magában kuncogott az ábrándos tekintetemen, Castiel pedig öklendezni kezdett. Nagyon összeillenek. Tisztára el tudom képzelni, hogy ezek ketten együtt szívatják a népet. Csak egy gond volt ezzel. Hogy most engem figuráztak ki együtt. Végül Castiel szólt be.
- Lys mindig is nyálas volt, de nem tudtam, hogy te is ilyen kis romantikus lélek vagy.- mondta gúnyosan és a szívére tette a kezét.
- Ne bántsd már!- ölelte át a vállaimat török barátnőm.- Szerintem egyszerűbb lenne, ha végre szexelnétek egy orbitálisat, mert ez már borzalmasan hosszú előjáték.- tette még hozzá a véleményét.
Castiel szemei tágra nyíltak barátnőm szavai hallatán. Ha eddig nem, most végleg beleszeretett.
- Végre, valaki egyetért velem. Köszönöm, nagyfőnök.- emelte az ég felé a tekintetét a srác.
Mi csak nevettünk a srácon. Így hármasban mentünk a tesiterem felé. Én kissé lemaradtam az éppen vitázó felektől.
Fogalmam sincs, miről folyt a szó köztük, de nem is az a lényeg. Egy dühös szempár villant felénk az egyik ajtó mögül. Felismertem Debby-t és azt a gyűlölködő mosolyát. Megrémültem attól a tekintettől. Abban a percben reméltem, hogy nem fog Ilaydán átgázolni. Bár lehet, emberére akadna a török lányban. Sietve lépkedtünk az órára, nehogy lekéssük. Átöltöztünk és bent még javában folyt a 10.-esek tesiórája. Szegény Daninak 0. órája tesi. Igen, hamarabb bejöttünk, hogy a tesónk ne késsen el. És még azt mondják, hogy a testvérek utálják egymást. Belépkedtem unalmamban a terembe és egy diákgyűrűt látok meg a terem közepén. Valakit körbeálltak, én pedig odamentem a tesitanárhoz.
- Jó reggelt, mi folyik itt?- kérdeztem a tömegre utalva.
- Az új diák mutatja be, mit tud.- mondta a tanár.
Új diák? Mármint Ilaydán kívül? Ezt látnom kell! Befurakodtam a diákok alkotta gyűrűbe és elképedtem. A lány hófehér hajzuhataga előreomolva takarta az arcát. Egy szál fehér sportmelltartóban és rövidnadrágban volt. Így is izzadt, akár egy igásló. Éppen fekvőtámaszozott, egy kézzel, a másik karját pedig a háta mögé rakta. De magát a lányt valójában a hangja árulta el.
- 18...19...20!- azt az erős, orosz akcentust bárhol felismertem.
Odanyomultam Danhez, aki az éppen feltápászkodó orosz lányt figyelte. Megböktem a ködös tekintetű bátyámat. Ha jól láttam, éppen a lány testét csodálta.
- Ez tényleg Akeila?- kérdeztem a nyálcsorgató tesómat.
- Igen.- mondta kába tekintettel.
Látszott, hogy nem figyelt rám. Csak az orosz lányt figyelte, aki éppen letörölte magáról az izzadságot. Akeila a törölközőt a nyaka köré tette, úgy hagyta el a tornatermet. Mit ne mondjak, nemcsak a tesómat fogta meg a látvány.
- És a te osztályodba jár?- folytattam a faggatózást a ködös tekintetű fiútól.
- Aha...- de még mindig Akeila után bámult.
- Levetkőzöl meztelenre és szambázol?- tettem fel a szívatós kérdést.
- Aha... MI VAN?- nézett rám immár éles szemekkel.
Én csak röhögtem a tesómon. Az a fej, amit levágott... egyszerűen leírhatatlan. A tizedikeseknek nekem köszönhetően jól indult a napjuk.
Hamarosan az osztálytársaim is beszállingóztak, én addig a tesitanárral beszélgettem. Hát... én valamire rájöttem. Ez a tanár vagy homokos... vagy pedofil. Egyszerűen úgy beszélt, mintha cukorral kínált volna. Halál komolyan! Azt hittem, sikítva elfutok, amikor elhagyta ez a mondat a száját: "Óra után szívesen megmutatom a kötélmászás technikáit." Én ott helyben majdnem lehidaltam.
Szerencsére tornasorba kellett állni és elkezdődhetett a reggeli kínzás. De a tanár valamiért folyamatosan engem bámult Ilaydával együtt.
- Ki ez a pedofil állat?- kérdezte Ilayda törökül, futás közben.
- Az egyetlen tesitanár a suliban.- válaszoltam szintén törökül.
A vörös lány és én egymás mellett szaladtunk, a tesitanártól pedig távolságot tartottunk. De sajnos nem számoltunk a másik perverzzel, történetesen Castiellel. Ő természetesen eltűzött mellettünk, mint egy vörös ágyúgolyó, majd hátrafelé kezdett futni, arccal felénk. De még így is gyorsabb volt nálunk. Ez nem ér!
Castiel valamit elkezdett mutogatni Ilaydának. Pár másodperc kellett ahhoz, hogy felfogjam, elég mocskos üzeneteket mutogatott. Ilayda kihívóan elmosolyodott, majd ő is vigyorogva mutogatni kezdett. De a vörös lány túlszárnyalta Castiel "bábelőadását", mivel ő még perverzen mosolygott is hozzá. Én meg mit csináltam? Én pirultam el helyettük. A fiú végül mosolyogva ismét előrefordult és futott rendesen tovább.
- Ez mi a franc volt?!- amikor már sétáltunk, ezt súgtam neki törökül.
- Haladunk.- kacsintott Ilayda.
Ebből nem értettem semmit. Értetlen fejjel csináltam végig a tesiórát.
Ez a nap nekem sok volt, eddig. Kijöttünk a tesiteremből, én pedig leváltam Ilaydától. Persze még az öltözőben bemutattam mindenkinek. Amberék csak morogtak valamit, legalább most megtartották maguknak a véleményüket. Ez a szőke mégis tud tanulni a hibáiból! Hogy hova is mentem? Miráékhoz, hogy kipuhatoljam a részleteket.
Peggy azonban, mint a ciklon, úgy talált meg. Ha a szerencse így találna meg, én lennék a legnagyobb pókerkirály. A zöld szoknyás a barátnőm egyből elhalmozott kérdésekkel.
- Ki a két új diák? Mindkettő külföldi? Ismered őket? Miért vannak itt? Tudnak a nyelvünkön?...- leállítottam egy kézmozdulattal.
- Peggy, ne feledd! Levegőt ki... lassan... aztán be. Lélegezned is kell.- mondtam nyugtatva.
- DE NEM EZT KÉRDEZTEM!!!- nézett rám idegbetegen.
- Gyere, az újságíró barlangodban megbeszéljük.- karoltam bele.
- Rendben.- nagyon felizgatta ez a sztori.
Konkrétan elhúzott a kuckójáig, ott pedig válaszoltam a kérdéseire. Jó sok volt, így szaladtam órára. Éppen, hogy a tanárt beelőztem, már vágódtam is le a helyemre.
- Hol voltál, Carly?- hangzott mellőlem egy hang.
Várjunk... Eddig egyedül voltam a padban. Majdnem kiugrottam az ablakon, annyira megijesztett. De hál' istennek csak Ilayda volt az.
- Ne ijesztgess, sok már ez öreg szívemnek.- a szívemen nyugodott a kezem.- Te még zöldfülű vagy! Élvezd az életet!- utánoztam ilyen nagyihangot.
De közben mosolyogtam.
- Jaj, meg ne roskadj, vén fostosseggű!- mondta Ilayda nevetve.
De észrevettem valamit. Ilayda elég pirosas arcszínnel rendelkezett. Vajon mi történt?
- Mi történt, amíg nem voltam itt?- nézek rá.
Ekkor bejött a tanár úr, így nem tudtunk beszélgetni. De levelezni igen.
"Nos?"
A biztonság kedvéért törökül írtam. A barátnőm kezébe nyomtam a pad alatt, ő pedig elolvasta, majd írni kezdett. A keze gyorsan és rutinosan írta le a török nyelv betűit. De mégis olyan krikszkrakszok kerültek a papírra, hogy alig tudtam elolvasni. Visszanyomta a kezembe, én pedig a pad alatt kibontottam. Ha jól fordítottam, valami ilyesmi állt a cetlin.
"A süti bekapta a halat."
MI VAN? Mit akar ez jelenteni? Baromi értetlen fejet vágtam ehhez a levélhez... Ja, fejjel lefelé tartottam. Hupsz, én vagyok a béna, bocsánat! Á, így már mindjárt más.
"Castiel elhívott kutyát sétáltatni."
Egyből más lett a végeredmény. És ebben a pillanatban a tanár kikapta a kezünkből a cetlit. Na, kellett az a megérzés! Ennek a tanárnak az a mániája, hogy felolvassa a levelezéseket. Most is kiment a tanári asztalhoz, kezében a tépett papírunkkal. Az osztály felélénkült, ez érdekesebbnek ígérkezett, mint a tanulás vagy a diktálás.
- Nocsak, nocsak...- mondta a tanár, ahogy leült a tanári székre.- Egy levelezés, méghozzá Ms. Rin tollából. Azt hittem, soha nem érem meg ezt a napot, hogy felolvashassam, amit ön írt.- mondta ironikusan.
Az osztály felkuncogott a tanár poénján, mi azonban nyugodtak maradtunk.
- Tanár úr, ha ez minden vágya! Olvassa csak!- mondtam nyugodtan a tanár szemébe nézve.
Ő vigyorogva lenézett és meghökkent. Aztán elcsodálkozott... Aztán dühös lett. Felpattant a székéről és a padunk elé csörtetett. Levágta a papírt a felületre, pontosabban a könyvembe.
- Mi ez?- mutatott vörös fejjel a papírra.
- Török betűk. Ilayda nem értett egy szövegrészletet a könyvből, így lefordítottam neki.- mondtam.
A tanár majd felrobbant a dühtől, hogy ismét kicsúsztam a markából. Amint vége lett az órának, mindenki kapartatott ki a teremből. Én megragadtam a török barátnőm karját.
- Akkor hogy is van ez?- néztem rá huncut mosollyal.