52. fejezet: Fagyis randi

- Szerintem, Ilayda tuti itt marad...- kuncogtam, miközben Lys belém karolt.
- Ha elmenne, Castiel összeroppanna.- mondta minden viccet mellőzve.
- Honnan veszed ezt?- néztem fel rá.
Jól van, na! Legalább egy fejjel magasabb, mint én.
- Magamból indulok ki. Ha te elmennél, én biztosan nem bírnám ki ép ésszel.- vont szorosabban magához.
- Ha elmennék, nem lennék normális.- csókoltam meg.
Úgy szorított magához, mintha máris elmennék. A csókja most erős volt és mohó. Magába szívott, én pedig majdnem ott olvadtam el. Egyik kezét a tarkómra csúsztatta, a másikkal a derekamnál fogva szorított magához. Az ujjaim önkéntelenül is becsúsztak a viktoriánus ruhája alá, csak egy pillanatra értem hozzá forró, csupasz bőréhez. Bársonyos és puha... ha itt ilyen, milyen lehet a teste többi részén? Kitapintottam a hat kockát is. Kivétel nélkül mind megvolt. Kemény, az ujjaim alatt mégis kezesen viselkedtek. Kitapintottam a bordája vonalát, amibe beleborzongott. Nemcsak ő volt az egyedüli. Az én gerincemen forróság folyt végig. A bőröm felhevült, a csípőmön megéreztem Lysander hideg ujjait. Gyengéden simogatott, mégis fenyegetésnek vette a testem. Megszólalt a képzeletbeli vészcsengő. A kezeimet úgy kaptam vissza, mint akit megégettek.
Mit művelek? Az agyam teljesen bepánikolt. Hirtelen már nem tűnt olyan természetesnek a csók, mint eleinte. Matt, ez is a te hibád! Feszengeni kezdtem a bőrömben, ami egyáltalán nem volt jó érzés. Lys ezt nyilván megérezte, mivel elvált tőlem.
Próbáltam kerülni a tekintetét, mégis felemás szemei az enyémbe fúródtak. Onnan pedig nem szabadultam.
- Tündérkém, mondd el, mi bánt!- cirógatta meg az arcom.
Az egyik kezével még mindig tartotta a tarkómat, mintha attól félne, hogy itt helyben elájulok. A homlokát az enyémhez támasztotta, bár ehhez egy kicsit görnyednie kellett.
- Semmi bajom...- egy erőtlen suttogás volt, semmi több.
- Szörnyen hazudsz.- egy mosolyféleség bújt meg a szája szegletében.- Ez az egyik legjobb tulajdonságod.
Olyan volt, mintha egy fénysugár tört volna utat az agyam bomlasztó sötétjében. Abban a pánikkal és félelemmel teli sötétségben, ami nemcsak az eszemet, de a szívemet is emésztette. És tudtam, hogy Lysander az a reménysugár. Azonban, ahogy az arca egyik felére árnyék vetődött, mintha Matt nézett volna vissza rám. Az agyamban elővillantak annak a bizonyos estének az emlékei. Reszketve néztem szembe Lysanderrel.
- Miatta van ez, ugye?- kérdezte halkan.
Alig láthatóan biccentettem egyet. Ismer.
Ő kiengedte a levegőt. Eddig nem is tűnt fel, hogy visszatartotta. Eltávolodott tőlem, de átkarolt a vállamnál.
- Rám számíthatsz. Én várok, amíg össze nem szeded magad.
- És ha sohasem szedem össze magamat?- bukott ki belőlem a kérdés.
- Akkor örökké várni fogok. Tudod rólam azt, hogy türelmes ember vagyok.- mosolyra húzódott a szám.
Tudtam, hogy komolyan gondolja. Egyszerűen a hangjából kicsengett az, amiért komolyan lehetett őt venni.
- Vagy csak nagyon feledékeny!- kuncogtam fel.
A fejemet a vállának támasztottam.
- Rólad nem feledkezem meg.- puszilta meg a homlokomat.
Ekkor egy öklendező hangot hallottam magunk mögül. Egyből tudtam, kihez tartozik ez a finnyás, vékonyka hang, ami mindig grimaszra késztette az arcizmaimat.
- Van valami hozzáfűznivalód, Amber?- kérdeztem éllel a hangomban.
Megfordultunk és igazam volt. A szőke ciklon a cinkosaival úgy vigyorogtak, akár a hiénák.
- Olyan cukcsik vagytok skacok!- sipákolta parodizálva.
Egy Sprite üdítőt lóbált a kezében. Erről a fejembe ötlött egy zseniális ötlet.
- Mutcsi az üccsid, csajszi!- szándékosan vettem fel az ő beszédstílusát.
Lys elengedett, így bepucsítottam, ahogy Amber.
- Micsi?- vágott értetlen fejet Lisa.
- Olyan szupcsi a szemcsid, Lisa!- fordultam a napszemüveges kínai lány felé.
Charlotte csak forgatta a szemeit.
- Köszcsi, puszcsi!- mondta mosolyogva a kínai.
- Lisa! Csak trükközik!- szólt rá Amber.
- Figyi!- váltottam komolyabb stílusba.- Mindjárt úgy pofán baszcsizlak, hogy a szupcsi és cukcsi szájfényed arra az uncsi falcsira fog kenődni!- mutattam a háta mögött 10 méterre lévő betonfalra.- Rendi?
A szemeinkkel majdhogynem egymás haját téptük, mikor Lys állt közénk.
- Fogalmam sincs, hogy miről volt szó az elmúlt 3 percben, de elég. Megkérem a hölgyeket, hogy távozzanak. Mi pedig elindulunk a másik irányba.- mondta Lysander faarccal.
- Mázlid, hogy itt a pasid! Elvégzi helyetted a piszkos munkát!- sziszegte oda Amber.
- Most magadat ócsároltad le, szőke!- vágtam vissza.
- Barnás szőke vagyok!
- Az agyadra értettem.
Lys ebben a pillanatban derékon ragadott és angolosan távoztunk a fortyogó udvartartástól. Vergődtem a karjában.
- Eressz! Megtépem!- kapálóztam.
- Nem tépsz meg senkit.- mondta lágyan, mintha az időjárásról beszélnénk.
Csak akkor engedett el, amikor odaértünk egy fagyishoz. Én egyből elfelejtettem minden bánatomat, mikor megláttam a tömérdek fagyimennyiséget. Az üvegre tapadtam, mint egy ötéves.
Lys addig az árussal beszélgetett. Mire kiválasztottuk a fagyit, elégedetlen sor állt mögöttünk. Gyorsan eljöttünk, mielőtt valaki a fejünkhöz vághatott volna egy fagyikelyhet.
Leültünk egy padra. Lys valami különös fagyit rendelt, elég gusztán nézett ki. Miközben az én fagyimat fogyasztottam, egyre az ő fagyiját néztem. Közben pedig beszélgettünk. Lys egyszer csak megelégelte azt, hogy az ő kajájával szemezek.
- Nem szégyenled magad, hogy megcsalod a fagyidat?- kérdezte nevetve Lys.
- Hűséget fogadtam, nem vakságot!- feleseltem vissza.
- Kérsz?- nyújtotta felém az adagot.
- Finom?
- Tudok finomabbat is.- kacsintott rám.
Az arcom árnyalata olyan lett, mint az eperfagyimé. Bár nem hiszem, hogy annyi mesterséges színezék lenne az arcomban.
- Igen, akkor kérek.- motyogtam zavartan.
Odatartotta, én pedig egy határozott mozdulattal belenyaltam. Csak arra nem számítottam, hogy másik nyelvvel is találkozom a fagyiban. Pedig így történt. Ettől függetlenül Lys fagyija isteni volt. Csak a benne lévő nyelv adott okot a gyanakvásra. Főleg, hogy megnyalta a számat. Lys nevetett a zavart arckifejezésemen.
- Csak nem gondoltad, hogy ezt kihagyom?- nevetett rám vidáman.
Egy csókkal fogtam be a száját, amin meglepődött. Elhúzódtam tőle és most én kacagtam fel.
- Nekem így jobb. Egyszerre csak egy élvezet!- nyaltam bele az én fagyimba.
- És engem meg sem kínálsz?- vágott sértődött fejet.
Már benyomta a sajátját, szinte olyan gyorsan, hogy nem is láttam.
- Dehogynem, tessék!- nyújtottam felé a nyalánkságot.
Ő a szemét rajtam tartva nyalt bele a fagyimba. De a kezemet figyelmen kívül hagyta. Amikor elhúzódott volna, odanyomtam a szájához az édességet. Fél arcát eper, sztracsatella és citrom ízesítésű fagyi borította. Felemás szemei rám villantak.
- Takarítsd csak le!- mondta vigyorogva.
- Nincs nálam szalvéta.- néztem felé mellékesen, ahogy betermeltem a fagylalt maradékát is.- De tudok egy jobb módszert.
Ő kíváncsian megemelte az egyik szemöldökét. Két kezembe fogtam az arcát és elkezdtem lepuszilgatni a fagyit róla. Ő a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Lassan haladtam, egyetlen foltot sem hagytam ki. Direkt a száját hagytam utoljára. Mikor a több helyen már tiszta volt, nagy csókot nyomtam a szájára. Lenyaltam a fagyit, majd elhúzódtam... volna, ha Lys nem húz teljesen magára.
- Itt incselkedsz velem és még el is akarsz tőlem húzódni?- ingatta a fejét poénkodva.- Ez nem helyes!
- Akkor mi lenne a helyes?- néztem rá csábítóan, közben a fülébe súgtam.- Mutassa meg, tanár úr...
- Nem ér így viselkedni velem, elvesztem tőle a fejem.
Árnyékok vetültek ránk. Két ember és... egy kutya.
- Mitől veszted el a fejed, haver?- hangzik Castiel hangja.
Még egy gyors puszit nyomtam Lys nyakszirtjére, amitől megrázkódott. A két vörösre néztem. Ilayda szinte ragyogott. Castiel pimaszul mosolygott, ezek szerint mindketten jól érezték magukat.
- A barátnőmtől.- mondta Lys jókedvűen.
- Carly, mit csináltál Lyssel, amíg nem voltunk veletek?- húzogatta Ilayda a szemöldökét.
- Nyaltunk egy fagyit.- válaszoltam vigyorogva.
- Azt hittem mást nyaltál...- vihogott fel Ilayda törökül.
Egy pillanat alatt átjött, hogy mire érti. A nyakam is vörös lett, nemcsak a fejem.
- De perverz vagy, istenem!- sziszegtem neki vissza.
- Ez az egészséges mérték egy tinédzsernek!
- Akkor már kicsattanóan egészséges vagy! És Castiellel mit műveltél, hogy így vigyorog?- pillantottam a srác felé.
Most ő pirult el.
- Esküszöm, hogy semmit.
- Vigyázz, mindjárt ránk szakad az ég!- mutogattam felfelé nevetve.- Talán behúzódtatok a mosdóba?
- A kis szent!- mutatott rám nevetve.- Benned is megvan a fantázia.
Mi csak nevetgéltünk tovább. A fiúk meg úgy kapkodták a fejüket, mintha teniszmeccsen lennének. Mivel az egészet törökül mondtuk.
- Erről leszoknátok?- kérdezte Castiel.
- Ugyan miről?- néztünk rá Ilaydával.
- Hogy mindenféle nyelven hablatyoltok! Maradjunk a közös nyelvnél.
- Egy frászt.- mondta Ilayda az anyanyelvén.
Lassan elindultunk haza. A házunknál elbúcsúztunk a srácoktól. Mi csókkal, Ilaydáék arcra puszival. Aranyosak voltak, ahogy elpirultak.
Már csak a bulin kell túl lenni, aztán nyári szünet!