56. fejezet: Álomból rémálom

"Lysander szemszöge"
Beletemettem az arcomat Carly nyakába. A zöld haja lágyan cirógatta az arcom, a bőre pedig forró volt. Csak a dezodor illatát éreztem rajta, majd ahogy lefelé vettem az irányt a válláig, megcsapott valami más illat is. Ez nem dezodor, de nem is parfüm volt. De mielőtt rájöhettem volna, hogy mi is ez, Carly megfeszült az ölemben. Eddig velem együtt mozgott, de most megdermedt.
- Mi történt, tündérkém? - súgtam a fülébe.
- Jeremy miért mehetett fel az emeletre? - válaszolt kis hezitálás után.
- Mármint Debora öccse?
- Igen. Miért megy fel valaki az emeletre, ha minden be van zárva?
Kattogott az agyam. Ez határozottan rossz előjel volt, hogy Jeremy fent kukacoskodott. Viszont nem tudtam tisztán gondolkodni az ölembe simuló, forró test miatt. A dereka köré fontam a karom, hogy még közelebb húzhassam. A testünk teljes egészében összeért, én pedig az államat a vállára támasztottam. Fészkelődni kezdett és olyan pontot érintett meg a combjaival, amit nem kellett volna. Vágyakozni kezdtem a teste után, az állati ösztöneim pedig ordítoztak a fejemben. A józan eszem meg még jobban üvöltözött. A múltja... a múltja miatt nem lehet... tilos... nem szabad... De mégis...
Aztán beugrott egy gondolat, valahonnan az agyam távolabbi zugából. Miért ne adhatnék én neki szebb emlékeket ezzel kapcsolatban?
- Lysander... - mondta Carly.
- Igen? - a fejemet elbillentettem és úgy néztem rá.
- Menjünk fel, rossz előérzetem van! - fogta meg a karomat.
- Nem hiszem, hogy bajt tudna keverni... - kezdtem.
- Lys, te is tudod, mire képes Debora - vágott közbe. - Nem akarok az öccsének is adni egy esélyt, hogy bebizonyíthassa, miben is hasonlít a testvéréhez!
- Igazad van... - sóhajtottam egyet és nagy nehezen elengedtem.
Felálltunk és felmentünk az emeletre. Carly kislányosan belém kapaszkodott, ami jó érzéssel töltött el. Átkaroltam és megláttam Jeremyt. Éppen az egyik ajtónál babrált valamit. Ha jól láttam, fel akarta törni az ajtó zárját.
- Hé, mit akarsz a szobámban?! - szólalt meg Carly, ezzel magunkra vonva a figyelmet.
Jeremy egy pillanatra megdermedt. A kis szerkentyű, amivel eddig dolgozott, kiesett a kezéből. Nevetve felegyenesedett, amit nem tudtam hova tenni. A hangjától kirázott a hideg, Carlyt pedig erősebben vontam magamhoz. Tudtam, hogy baj lesz.

"Carly szemszöge"
Lys erősebben vont magához, én pedig legszívesebben hozzábújtam volna. De nem tettem, inkább szembenéztem Jeremyvel. Nagyon kíváncsi voltam.
- Hogy mit akarok, pici Caroline? - szólalt meg, a hangsúlytól a hátamon a hideg futkározott.
- Nyögd már ki végre! - mondta Lysander higgadtan.
- A kis hackerbarlangodat akarom látni. Tudod, nagyon sokat hallottam már róla... - kezdett járkálni Jeremy.
Előhúzta a jobb kezét a háta mögül és egy fegyver simult a tenyerébe. - Ugye nem baj?
- Haver, tedd le azt a fegyvert! - nyugtatta Lys.
- Soha nem voltam a haverod, Lysander. Őszintén, nem is akarok az lenni!
- Tedd már le azt a ki-be baszott fegyvert, hülyegyerek! - szóltam közbe ingerülten.
- Nocsak, valakinek hogy felvágták a nyelvét! - nevetett fel, közben a pisztolyt ránk emelte. - Fogadjunk, hogy az illegális kódfeltörésekről nem csicseregtél ilyen szépen a barátodnak, ugye?
A testem megmerevedett. Nem, nem lehet, hogy tudja... Vagy mégis? Ilyen óvatlan lettem volna?
Volt a családunknak egy olyan időszaka, amikor pár hétig szinte a repülőkön éltünk. Apa és anya állandóan dolgozott, mi pedig mentünk velük folyamatosan. Most képzeljétek el: Moszkvából elindultunk Sydneybe, ott csak egy éjszakát töltöttünk, onnan mentünk Manchesterbe, ott csupán 4 órát töltöttünk, onnan mentünk Bécsbe, majd Prágába... Szóval na, értitek.
De még a két fizetés sem volt elég, így úgy gondoltuk a testvéreimmel, hogy mi is csináljuk a "családi bizniszt". Szerencsénk volt, mivel pár rendőrségi szervezet pont ilyen zöldfülűeket keresett, mint mi. És valljuk be, hogy a mi korosztályunkban kevés jobb hacker van nálunk. Csak ugye az ilyen szervezetek nem kötötték a nép orrára, hogy kódtörőket alkalmaznak, így titokban végeztük a munkát. Kamerákat és egész hálózatokat törtünk fel, mindezt a feletteseink megbízásából. Új város, új szervezet. Egyszeri munkák, hatalmas összegek. Minden jól ment, amíg meg nem láttuk a körözési listákat. Pár ember ott volt rajta a korábbi feletteseink közül. És teljes gőzzel keresték azokat, akik segítették őket. Leálltunk ezzel a tevékenységgel és bevallottunk mindent. Pár kapcsolatunk segítségével felmentettek minket a vádak alól.
És most újra felhántorgatja őket ez a senkiházi!
- Felmentettek a vádak alól - sziszegtem, de közben Lys szorítása enyhült.
- És mi lenne, ha újra bajba keverednétek? Hmm? Egy bankrablás, például? - hadonászott a pisztolyával, én pedig imádkoztam azért, hogy lábon lője magát. De sajna kegyetlen az Isten, legalábbis velem. - Ha megtalálnák a gépeteken a bank biztonsági kódjait, biztosan újra felülvizsgálnák az ügyet...
Az arcom elvörösödött a dühtől, ami elöntött a lábujjamig. Még van pofája engem fenyegetni! Ááá, legszívesebben keresztülszúrtam volna egy hegyes fémdarabbal, ha a közelemben lett volna egy. De sajna nem volt, így bámulnom kellett azt az idegesítő vigyorát, ahogyan a pisztolyt fogta ránk.
- Te rohadék ó, hogy esnél pofára egy aknamezőn! A rendőrség, de legalábbis én el foglak kapni ezért, Jeremy Brighton! - ordítottam oroszul.
A mosolya egy pillanatra sem olvadt le a sunyi kis arcáról, én meg csak szórtam rá szitkokat, hol oroszul, hol törökül, hol angolul, hol az anyanyelvemen.
- Hé, hé, nyugi van! - nevetett és a fejemre szegezte a pisztolyt. - Ne olyan hevesen. Elég, ha a két tesód rács mögött lesz, nem hiányzik egy harmadik, felvágott nyelvű fruska is. Te meghalsz. Mi már így is megúsztuk.
Lys a háta mögé rántott, de én hülye megszólaltam.
- Te és Debby... - állt össze a kép. - Ti hackerkedtetek szerte a városban, nem mi! És mindvégig a bank volt a célotok!
Legszívesebben a homlokomra csaptam volna, amilyen hülye voltam. De nagyon is jól csinálták! Fel sem tűnt, legalábbis nekem. Azt hittem, mindketten bénák a számítógéphez, mondjuk Jeremy informatika szakos volt...
- Egyszerű és nagyszerű, nemde? És pont kapóra jött, hogy itt vannak a mi városunkban a híres-neves Rin testvérek. - azt még láttam Lys háta mögül, hogy gúnyosan meghajolt. Legszívesebben nekiestem volna tíz körömmel. - És most búj elő, hogy lelőhesselek!
- Nem engedem, Jeremy! - tartott Lys a háta mögött.
- Hát akkor, Rómeó, te is vele halsz meg! - eldördült egy lövés.
Aztán még egy. Jeges félelem kúszott fel a gerincemen. Lassan végigtapogattam magamat, semmim nem fájt. Csupán a fejem zúgott. Aztán végigtapogattam Lysander hátát is. Sem Lysanderen, sem rajtam nem tátongott lyuk.
- Te hülye lotyó! - ordított Jeremy a földön fetrengve.
Óvatosan Lysander mellé léptem és megláttam a srácot. A vállából vörös folyadék szivárgott egyenesen a szőnyegre. Anya ezért ki fog nyírni minket! Ha nem tudja meg Mira hamarabb, mert akkor ő esik nekünk. Mögém néztem és ott álltak. Natasa, Iván és Akeila, pisztollyal a kezükben.
- Mi a...? - motyogtuk egyszerre Lyssel.
Még az ő arcán is színtiszta meglepettség látszódott. Akkor inkább nem akarom megtudni, hogy az én arcom hogy is nézett ki. Szerintem az arcom konkrétan megnyúlt, de a földig.
- Rég találkoztunk, Jeremy! - lépett a fiúhoz Natasa és megbilincselte, még a lőtt seb ellenére is, ami a vállán tátongott.
- Mit keresel itt, te kurva? - sziszegte fájdalmasan a srác.
- Ennyire ne örülj nekem, édes! - Natasa beletérdelt a fiú hátába.
Felrántotta Jeremy ordítása ellenére is. De így is, úgy is, már rajta volt a bilincs.
- Jeremy Brighton, letartóztatunk az Oroszországban elkövetett vétkeid miatt - lépett elő Akeila, egy egész mappával a kezében. Kikereste a megfelelő oldalt és olvasni kezdte a dokumentumot. - Emberrablás, zsarolás, pénzhamisítás és bankrablás vádja szól ellened.
- És a nővérem? - ilyen férget!
Képes volt bemártani a nővérét is. De Iván megelőzte, mivel a vállán hevert az ájult Debby. Ugyanis később kiderült, hogy rámászott Ivánra, az orosz srác pedig leütötte a konyhában található fadeszkával, amit a hús vágásakor használtunk. Egy tuti: örömmel néztem volna végig ezt a jelenetet és szétröhögtem volna magamat.

Pár perccel később a rendőrség állított be hozzánk. Nekünk pedig mennünk kellett vallomást tenni. Ha mindig ilyenek a bulik, én többet nem akarok rendezni, az biztos!