Ilayda szája mosolyra húzódott, ahogy kimondtam ezt a kérdést.
- Gyere, mindent elmesélek!- húzott egy nyugisabb helyre.
Vihogva mentünk az egyik sötét sarok mögé, ahol senki nem volt. Én várakozva támasztottam a falat, vörös barátnőm pedig csípőre tett kézzel állt.
- Nos? Hogyan csábítottad el a sulink saját bejáratú macsóját?- kérdeztem tőle nevetve.
- Hát így!- emelte fel a két mellét csábító tekintettel.
- Na de most komolyan!- röhögtem el magam.
- Oké. Miután leváltál tőlem...
"Visszatekintés: Ilayda szemszöge"
Carly eltűnt, akár a kámfor! Nem hiszem el! Hogy találok el a következő óránkra? Amit a szőke srác adott, abból nem értek egy kukkot se. A magyar nyelv nehéz, örülök annak, hogy tudom egyáltalán beszélni. A nyomtatott betűk még hagyján, de az írott?! Ennyit nem várhat el tőlem az emberiség! Éppen az órarendnek mondott firkálmányt tanulmányoztam, mikor valaki meglökött. A tornaterem épületében majdnem felnyaltam a csempézett padlót. De csak a fenekemre estem. Alig vagyok itt pár órája, de ember számba se vesznek?!
- Nézz már a lábad elé, különben a földön végzed, tuskó!- magyarul ennyit tudok kipréselni magamból, beszólások terén.
Majd meg kell kérnem valakit, hogy tanítson egy-két magyar káromkodást. Ez a teljesítmény, amit most tudok produkálni, egyszerűen szörnyű!
- Ettől többet vártam, aranyom.- szólalt meg a mély hang.
Felnézek a fél fejjel magasabb vörös hajú srácra. Carly mondta este, hogy rokonlélekre lelhetek ebben a suliban. Szerintem Castielre értette. A fiú felhúzott szemöldökkel nézett rajtam végig, főleg a felcsúszott szoknyámra és a lábaimra nézett. Terpeszben ültem, így pont elértem a bokáját. Jól bokán rúgtam, amitől hátrébb tántorodott. Én gyorsan felpattantam és a szoknyámat lentebb húztam.
- De kis harcias vagy.- mosolygott rám.
- Csak nem szeretem, ha úgy stírölnek, mint valami kurvát.- mondtam ki kereken.
- A kislányoknak nem áll jól a ronda beszéd.- mondta fejcsóválva.
- A rockereknek pedig nem áll jól ez a puhapöcs stílus.- de pár szó megmaradt bennem a gengszter filmekből.
Valamelyik nap Mirával megnéztük a Keresztapát. Mondjuk az maffiás, de nagyon sokat tanultam belőle. A család szent és sérthetetlen. De visszatérve az eseményekre, Castiel dühös arcot vágott. Testével a falhoz préselt, vad volt és irányíthatatlan. Elzárt minden lehetséges menekülési utat. Kifejezetten tetszett, de ezt nem mutattam ki. Kifejezéstelen arcom és gúnyos mosolyom még jobban feldühítette.
- Nem vagyok puhapöcs. Szívd vissza.- fújtatta.
A lehelete forró volt. Kicsit távolabb jött tőlem, de a két karjával megtámaszkodott a testem mellett. Még mindig be voltam kerítve. Az arca megfeszült, a póló alatti izmai megdagadtak. A nyakán pár ér kidudorodott. Hmm... Úgy látszik, dühösen még szexibb. Akkor lássuk, mi lesz, ha még tovább bosszantom. Imádok táncolni az emberek idegein.
- Minek szívnám vissza?- hajoltam az arcához közelebb, halál nyugodtan. Csak a szemébe néztem és nem olvadtam el a közelségétől.- Puhapöcs.- suttogtam tőle két centire.
Élesen néztem rá, de gúnyosan mosolyogtam. Nem óhajtottam lebőgni Castiel előtt. Főleg nem így. Szürke szemei elsötétültek előttem, amitől normális ember megijedne. De én nem féltem tőle. Hogy ezt kimutassam, a kezeimet óvatosan a nadrágzsebébe csúsztattam. Éreztem, ahogy megborzong az érintésemtől. Ez van, ha két alfa találkozik. Vagy mondjam úgy, hogy két vadász? Mindketten vezető szerepre pályázunk a kapcsolatokban. Ezt már leszűrtem belőle, mikor először láttam. De most mi legyen? Melyikünk a vadász és melyikünk a préda? Azt már látom, hogy nem törik meg könnyen, ami a vezető szerepet illeti.
De elég legyen a prédikációból! Castiel szemében már nem harag csillant, hanem valami más. Valami forróbb és intenzívebb... Szerintem ti is tudjátok, mire gondolok! Most már a srác vigyorgott és a fülemhez hajolt.
- Megmutassam, mennyire vagyok kemény?
Elhajolt a fülemtől, hogy lássa a reakciómat. Én is rendelkezem annyi piszkos fantáziával, hogy felfogjam, ez a mondat nagyon kétértelmű. A kezeim még mindig az ő zsebében pihentek. Ő a szoknyám gumis derekát kezdte el húzogatni, ami enyhén mondva, khm... zavarba hozott odalent. De úgy láttam rajta, hogy az én kezeim is a legjobb helyen vannak.
- Legalább vigyél el előtte valahova. Olyan könnyen nem adom magam...- válaszoltam halkan nevetve.
- Az még elválik, kislány.- mondta már az arcommal szembe.
- Nem vagy ennyire menő, nagyfiú.- válaszoltam mosolyogva.
- Szerintem meg igen.- felelte.- De annyira menő vagyok, hogy kutyát sétáltass velem?
- Hát... éppen a határon vagy.- húztam az agyát.
- Érted megyek kettőre.
- Fél három.- szájaltam vissza.
- Negyed három.- mondta és elvette a kezét a szoknyámtól.
Én is kivettem a kezeimet a zsebéből és egy macsós mosollyal távozott. Én elégedett mosollyal néztem utána, majd felkaptam az órarendet a földről. Nem hittem volna, hogy bele fog menni. Violától megkérdeztem, hogy mi van az órarendre írva és fölé írtam törökül a neveket. Így valószínűleg könnyebb lesz.
"Vissza a jelenbe: Carly szemszöge"
Ilayda mindent elmesélt, kisebb nagyobb megszakításokkal. Engem, személy szerint lesokkolt. Ez olyan érzés volt, mikor a fiúk azt beszélték, hogy bűnöző vagyok. Ti emlékeztek rá? Mert én igen! Ideje lenne megszívatni őket!
- Figyelj, Víztündér!- mondtam a semmibe bámulva.
- Igen, Carly-cica?- mosolygott rám.
- A randid elé befér egy szívatás?
- Csupa fül vagyok.- megbeszéltük a tervet, amit kieszeltem.
A lényege az, hogy a srácokat "bevonjuk az üzletbe". Vörös barátnőmmel öklöztünk egyet, majd kibújtunk a sarok mögül. Meg kéne keresni a fiúkat... De végszóra pont előttünk álltak le beszélgetni, persze hallótávolságon kívülre. Itt az idő, hogy véghez vigyük az eddigi legkomolyabb szívatásunkat. De véggondolatra becsengettek.
- Nyugi, majd következő szünetben.- veregetett vállon a török lány.
A mutatók csigalassúsággal mozogtak. Már azt hittem, odaragasztotta valaki vagy lemerült az elem. De a telefonom órája igazolta, hogy nem ez történt.
- Nyugalom, már csak 5 perc. Bírd ki!- súgta Ilayda, mikor a tanár elfordult.
Egy percet 1 órának éreztem. Már majdnem folyt a nyálam, mikor kicsengettek. Egyből visszaköltözött belém az élet, harmadik óra után.
Mostanra csúsztatták a kajaszünetet is, szóval jók vagyunk. Ahogy mentünk a tesóimhoz, valamin megakadt a szemem. Legnagyobb örömünkre Akeila is velünk evett, pedig sok srác invitálta közéjük. Vékonyan öltözött fel, de így is melege volt.
- Már nagy népszerűségnek örvendesz, nemde?- nevettem rá az orosz lányra, mikor odaértünk.
- Igen, pedig nem is árulok vodkát.- mondta nevetve.
Megöleltük egymást és leültünk.
- Carly, sunyin csillog a szemed. Mit tervezel?- kérdezte Dan.
- Neked pedig majd kiesik a szemed, úgy nézed.- mutattam az orosz lányra, aki éppen Mirával nevetgélt.
- Nem is!- takargatta az arcát, mivel elpirult.
- Akeila, te kinek örülnél a legjobban, ha udvarolna?- tette fel a húzós kérdést Ilayda.
- Esetleg Armin vagy Dan.- mondta Akeila.
Bátyókám elpirult, mire az orosz lány nevetve átölelte Dan vállát fél karjával.
- Olyan szép nem vagyok!- állította Akeila erős orosz akcentussal.
- Dehogynem!- suttogta Dan.
Mindenütt románc alakult. Ilayda és én elújságoltuk a szívatást, mire a tesóim és Akeila helyeselték. Jó hecc lesz, az biztos! Már csak az áldozatokat kéne megtalálni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése