"Ilayda szemszöge"
Carly nagyon bezsongott a hecc gondolatától. Gonoszan mosolygott, ahogy keresgéltük a srácokat. Nem is tudtam, hogy a makulátlan Carly ennyire szeret rosszalkodni. De komolyan, hogy hihetik azt a srácok, hogy bűnöző? Jól van, az a kis heckerkedés nem olyan nagy dolog!
Miközben keringtünk az iskolában, egy jégkrémet ettem. Tudjátok, azt a boltosat. Imádom ezt a sulit, hol máshol árul a büfés néni jégkrémet? Most ez a 36 fok pont jó. Brrr... Fogalmam sincs, Akeila hogy marad meg Oroszországban. Valósággal meg lehet ott fagyni! Ahogy szopogattam a Magnumomat (duplán csokis, nyami!), kerestem a tekintetemmel a fiúkat.
- Egyébként honnan veszed, hogy beveszik?- kérdeztem mellékesen zöld hajú barátnőmtől.
- Jó kérdés. De tudod, hogy mi a pasik mániája, nem?
- A szeretkezés?- néztem Carlyra a csokis nyalánksággal a számban.
Egyébként, mikor megkerestem ezt a szót a szótárban, teljesen ledöbbentem. Hogy miért? Tudtátok, hogy a magyar nyelvben ennek a szónak van szinte a legtöbb szinonimája? Fogalmam sem volt arról, hogy ilyen változatosan fejezik ki magukat az emberek!
- Igen, de most nem erre gondoltam.- fordult el enyhén pirosló arccal.- Hanem arra, hogy a pasi könnyebben ad igazat magának, mint másnak.
- Hé, mi történt? Ennyitől nem szoktál zavarban lenni!
- Csak... - sóhajtott.- Semmi, igazán semmi.
- Nekem elmondhatod!- löktem meg poénból a vállát.
- Mostanában azon kapom magam, hogy...- kezdte törökül.
- Más fiúkat megbámulsz?- kerekedett ki a szemem.
- Nem, dehogy!- háborodott fel Carly.
- Akkor mire ez a nagy hűhó?- forgattam meg a szemeimet.
- Azt hiszem... Kívánom Lyst... Mindennél jobban.- mondta az anyanyelvemen.
- És az miért rossz?
- Mert... fiatal vagyok. És még nem...
- Még szűz vagy?!- néztem rá nagy szemekkel, persze török szavakat használtam,
- Te is emlékszel Mattre!- sziszegte.
- Az a szemétláda!- szorult ökölbe a kezem.- Ha egyszer meglátom, kibelezem.
- De rajta kívül még senki... Én félek.
Megálltunk és vigasztalóan megöleltem. Láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát. Ő belém kapaszkodott, akár egy félős kisgyerek az anyjába. Emlékeztem arra, hogyan sírta el magát Skype-on, mikor mesélt erről az állatról. Őszintén reménykedhet abban ez a selyemfiú, hogy nem keresem meg és fojtom meg álmában.
Elváltunk egymástól és Carly is megnyugodott. Szerencsére nem sírta el magát.
- Irigyellek téged.- mondta a barátnőm törökül.
- Ugyan miért? Hiszen nincs semmim.
- Neked olyan könnyen és természetesen mennek az ilyen dolgok. Flört, kacérkodás és elbűvölés...- meredt a messzibe Carly.- Én túl... merev vagyok az ilyenekhez.
- Pedig te is rendesen osztod a félreérthető megjegyzéseket.- vigyorogtam rá.- Láttam, hogy hogyan néztetek egymásra.
- És mit láttál?
- Egy szerelmes lányt, aki szívből szereti a fiút. Lys pedig bármit megtenne érted, hidd el. Ami pedig ezt a témát illeti...- váltottam suttogóra és török nyelvre.- Hagyd működni a természetet.
- De hogyan? Egyszerűen nem tudom!- sutyorogta.
- Amikor majd odáig értek, tudni fogod.- simítottam meg Carly karját.
A torkomban dobogott a szívem. Hagyjam én is a természetet működni? Tudom, hogy a saját tanácsom, így bölcs lenne megfogadni. Mi lesz, ha újra szembe találom magam Castiellel? Egyszerűen mágnesként vonz az a srác. Tudom, hogy szemet vetettünk egymásra, és addig nem térek vissza Törökországba, míg be nem igazolódik a gyanúm. Hogy mi is ez? Vágyunk egymásra Castiellel. El sem tudom képzelni, milyen lehet egy ilyen fiúval egy ágyban feküdni. Le merném fogadni, hogy forró és heves... Van már tapasztalata nőkkel. Elvigyorodtam, ahogy a fejembe belemászott a mocskos gondolat.
- Ott vannak, Carly!- mutattam a tömegben a szürke és vörös fejek felé.
Halálosan pontosan ráhibáztam. Megnyugvással nyugtáztam, hogy maradt még a jégkrémemből. Carly és én elindultuk feléjük. Ki akarom próbálni, mennyit tudom csigázni a vöröst. De először Carly ötletének akartam eleget tenni.
- Sziasztok, srácok!- köszöntünk rájuk derűsen.
Carly arcára sunyi mosoly kúszott fel. Ijesztőnek is lehetett volna mondani. Lys és haverja megrettent a barátnőmtől. Őszintén, engem is a hideg rázott tőle.
- Lenne hozzátok egy kérdésem.- hajolt hozzájuk, lehalkítva a hangját.
A srácok kíváncsian araszoltak közelebb, én zártam a kis kört.
- Akartok egy kis mellékest keresni?- nem hittem volna, hogy ilyen merész lesz.
- Mi? Mármint pénzt?- kérdezett vissza Lys.
- Igen.- nézett rá a barátnője.- Csak pár kő, gyorsan túladunk rajtuk. De ha az összes nálunk van, az feltűnő.
- Milyen kövekről van szó?- tette Castiel a hülyét.
- Segítek: kicsi, kemény és a nők kedvenc ékszereiben van.- súgta Carly sejtelmesen.
- Gyémánt?- nyelt hatalmasat Lys és lesápadt.
- Ráhibáztál. Hatalmas mennyiségű kő van nálam. Nemrég hozták a beszállítóim.- ahogy Carly komolyan beszélt, majdnem elröhögtem magam.
Amilyen arcot vágtak a srácok... Egyszerűen leírhatatlan. Úgy ugrottak el tőlünk, mintha leprásak lennénk! Ők félve néztek a szemünkbe, Carly pedig elröhögte magát. Én halkan kuncogtam.
- Bevettétek!- nevetett Carly.
- Csak vicc volt az egész?- lélegzett fel Castiel.
- Igen és csúnyán beleszaladtatok!- mondtam az arcába.
- Ahh... Hála Istennek!- könnyebbült meg Lys is.
- Mondjuk nem tudom, hogy tovább nevessek vagy megsértődjek a feltételezésen.- mondta Carly.
- Hihető bűnöző vagy!- vágta rá Castiel.
- Beszél a huligán!- röhögte ki Carly.
Már mindannyian nevettünk, mikor a vörös srác rám nézett. Nem egyszerűen rám nézett. Belém látott. Kanos vigyorra húzta a száját, már nem érdekelt, mit beszél a gerlepár. Úgy döntöttem, visszavágok ezért a mosolyért. A kezemben még mindig ott volt a Magnum. Éreztem, hogy szükségem lesz erre a jégkrémre.
Perverz mosolyra húzódott a szám. Lássuk, meddig bírja a kemény macsó a fagyasztott finomság taktikát. Egy pillanatra sem szakítottam meg vele a szemkontaktust. Lassan a számba vettem a jégkrémet és nyalni kezdtem. A nyelvemmel kipiszkáltam belőle a csokiöntetes mogyoródarabkákat. Nem kellett sok idő, hogy Castiel figyelme a finomságra terelődjön. A mosolya halványodott, ahogy szinte kínzóan lassan a jégkrém eltűnik a számban.
- Mmmm...- nyögtem fel az ízektől. Persze közben a srácot néztem.- Fincsi...
- Ne csináld ezt...- mondta rekedtes hangon.
Az arca gyengének tűnt. Viszont a tekintete perzselte a bőrömet. Akarta, hogy folytassam, csak magának sem akarta bevallani. Egy csepp az ujjamon landolt, én pedig nagy mosollyal lenyaltam.
- Ugyan mit?- adtam az ártatlant.
- Ezt!
- Én csak élvezem a jégkrémemet, nem tudom, mire gondolsz!- jókislányos vigyorral néztem a felizgatott srácra.
Úgy döntöttem, nem kínzom tovább. Már én is kezdtem belelendülni, pedig a folyosón vagyunk! Egyetlen elegáns mozdulattal bekaptam a jégkrémet, a pálcával együtt. A fogam segítségével lehúztam a maradék fagyit a pálcáról. A finomság a számban maradt, a pálcát pedig az ujjaim között forgattam. Nagy vigyorral néztem a vöröske fejét.
- Ez egyszerűen mennyei volt!- nyaltam le az ujjaimról az olvadt édességet.
A fiú megbabonázva nézte a a számat, ahogy lenyalom mind a tíz ujjamat.
- Imádom a fagyit. Te nem?- néztem rá.
- Ravasz vagy, Ilayda. Nagyon ravasz!- mosolyodott el.
- Semmit nem tettem.- ártatlanul rebegtettem a pilláimat.
Azonban perverz mosoly ült ki az arcomra. Nem tehetek róla. Előhozta belőlem az ördögöt! Körülnéztem, de Carlyék felszívódtak.
- Hova tűntek Lysék?- hallottam meg Castiel hangját.
- Nem tudom. Keressük meg őket.- már indultam volna, mikor a srác visszahúzott.
- Szerintem éppen egymás társaságát élvezik. Nem kéne zavarnunk őket.- mutatta, hogy maradjak csendben.
Én gonoszan elvigyorodtam. Tudtam, hogy mire készül. Az egyik sötét bemélyedésbe pillantottam és megláttam őket. Carly és Lys éppen a sarkon túl csókolóztak. Castiel közelebb osont hozzájuk. Én már kuncogtam, úgy haraptam rá a kezemre, hogy véletlenül se nevessek fel. A vörös hajú srác melléjük lépett és meglepően jól eljátszotta az igazgatónő hangját.
- Azonnal rebbenjenek szét kedveskéim! Ez iskola, nem nyilvános színház!
Carly szinte felmászott a falra, Lys pedig öt méterre elugrott a barátnőjétől. Mindkettőnek kipirult az arca, a barátnőm pedig lentebb húzta a felsőjét, ami alól már majdnem kikandikált a melltartója. Fülig vörösödtek mind a ketten. Carly zavarában, Lys pedig inkább dühvel vegyes zavarában.
- Haver, én sem avatkozom a nőügyeidbe!- ütötte vállba Lys a röhögéstől fetrengő vöröst.
Nekem már folyt a könnyem a bent tartott nevetéstől. Mikor mindannyian elnevettük magunkat, tőlünk zengett az egész iskola. De sajna órára is mennünk kellett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése