Az a valaki pedig Thomas volt. A hátam a szekrényhez préselődött, a szívem pedig a torkomban dobogott. Volt valami a tekintetében, ami megrémített.
- Szia tündérkém! Ma még nem is láttalak!- mondta Thomas és a hajammal kezdett játszani.
- Én sem téged, Tom! És meg is mondom, miért. Te is csinálod a saját dolgodat, én is az enyémet.- mondtam gorombán.
- Ez fájt, cica, de őszintén!- tette mosolyogva a szívére a kezét.
- De tényleg van egy kérdésem hozzád.
- Mondd!
- Igaz ez a buli hétvégén?- kérdeztem, mire felcsillant a szeme.
- Igen. Az öcsém átadta az öltözködési feltételeket?
- A csajoknak muszáj kiöltözni...- mondtam és mosolyogva forgattam a szemem.
- Bizony, de ne estélyire gondolj!
- Jaj, akkor most mit kezdjek a 2 méteres uszályommal, amit direkt erre az alkalomra vettem?- kérdeztem gúnyosan, majd normális hangon folytattam.- Tudom, koktélruha a nyerő nálatok.
- Milyen jól ismersz!- nevetett.
- Jobban, mint hinnéd!- mondtam és a pillanatnyi döbbenetét szökésre használtam.
Gyorsan kiiszkoltam az udvarra, ahol a testvéreim már vártak. Mikor nagyban majszoltam a kakaós csigámat, odajött hozzánk Dake. Én felálltam és megöleltem. Ő hosszan szorított, úgy éreztem, mintha a bátyám lenne. Persze nem helyettesítheti Dant!
- Örülünk, hogy itt vagy! Carly csupa jót mesélt.- mondta Mira.- És velünk ne kezdj ki, láttad Ivánt!
Felnevettünk mindannyian. Egész kellemesen elbeszélgettünk, mikor vissza becsengettek. Elköszöntem tőlük és mentem a termembe. Bevágódtam a padomba, ahol szokásomhoz híven egyedül ültem. Éppen a nyelvtanra fókuszáltam, amikor egy papírgalacsin gurul a lábamhoz. Körülnézek és Iris néz rám vigyorogva. Mosolyogva bontom ki a kis levélkét.
"Mi volt a srácokkal? Láttunk ám!"
"Semmi, csak beszélgettünk! Meg elnyaltunk egy fagyit."
"Ketten egyet, mi?"
"NEM! Iris, mondták már, hogy perverz vagy?"
"Rossz az, aki rosszra gondol, de hülye aki nem..."
"Milyen igaz! És te vagy inkább rossz, mint hülye?"
"Pontosan!"
Így leveleztük végig az órát. Mikor vége lett az órának, kimentem az udvarra, hátha lőhetek pár fotót. Rosáról sikerült is egy jó képet készítenem, ahogy a lányokkal cseveg. Mázlimra nem vettek észre. Mirát is lencsevégre kaptam, ahogy a falnak támaszkodik és bámul ki a fejéből. Így teltek a tanórák. A szünetekben ide-oda járkáltam. Ahogy a fehér, tisztára mosott padlón lépkedtem, valamire figyelmes lettem. Egy nyugtalan és ismerős hang zökkentett ki a gondolatmenetemből. Valaki az igazát bizonygatta. Megálltam a sarok mögött és füleltem.
- ... hidd el, valami nagyon nincs rendben velük!
- Ezt miből gondolod?
- Gyémántról beszéltek és találkáról! Csempészek vagy tolvajok lehetnek. Te is láttad a kocsijukat, ilyet nem vehet akárki!
A szám elé kaptam a kezem. Valaki hallotta, ahogy Ivánnal beszélek. Nem is hallgattam tovább a beszélgetést, hanem előjöttem. Meglepetésemre Castiel és Lysander voltak azok. Lysander hallgatott ki? Önkéntelenül is mosolyogtam, ahogy elmentem köztük.
- Mi az, srácok, baj van?- kérdeztem vigyorogva.
Nekik csak döbbenet tükröződött az arcukon.
- Rólam beszéltetek?- kérdeztem egy kis hallgatás után.
- Nem!- rázták a fejüket.
- Ha ti mondjátok...- mondtam és eljöttem tőlük.
Ők csak zavart tekintettel néztek utánam. Ahogy tovább haladtam a folyosón, azon gondolkodtam, hogyan lehetne őket megszívatni... Mondjuk, játsszam el a laza, vagány csajt? Röhögjek a képükbe, mondván "ti teljesen megzakkantatok"? Sok a lehetőség... Túl sok... Aznap még volt egy gyakorlatunk, amin végre be lehetett kapcsolni a gépeket. Mindenki nekiesett, mint az őrült. Mire vége lett, a tesóimmal nevetgéltünk a mai kamerafelvételeken. Hazaértünk és egy szörnyű csapás ért minket... Mikor bementünk, teljesen lefehéredtünk. Nem voltak felkapcsolva a lámpák. Nyeltem egy nagyot, majd a hűtőre tévedt a tekintetem. Elfelejtettük, hogy ma áramszünet van! Iván baktatott le a lépcsőn, félkómás fejjel. Dan odarohant hozzá és elkezdte rázni a vállait az orosz srácnak.
- Elment az áram! Mihez kezdjünk most?- kérdezte hisztérikusan.
- Kártyázunk?- kérdezte egy kis csend után.
Vonakodva, de beleegyeztünk. Leültünk a nappali asztalához, ott meggyújtottunk egy gyertyát. Ő megtanította nekünk a póker rejtelmeit. Mikor belelendültünk a játékba, megjöttek anyáék is.
- Mi is játszhatunk?- kérdezi apa vidáman.
- Persze!- mondta Iván és osztott a szüleinknek.
Apa és anya mesterien kártyáznak! Anya, miközben kártyázott, ügyelt a sült húsra, a készülő zöldségköretre, ezeket tök egyszerre. Apa pedig olyan pókerarcot nyomott be, hogy én bizonytalanodtam el! A szülőktől is tanultunk egyet s mást. Mikor leültünk vacsizni, visszajött az áram. Már jókedvűen mentünk fel a szobánkba. Nem mindig jó a gép előtt ülni... És most már tudom, mit tűzök ki célul! Le kell győznöm valakit pókerben.
Ezután nap mint nap gyakoroltam. Végül lassan és kínkeservesen eljött a hétvége és a buli napja. Furcsa idegesség kerített hatalmába. A nap gyorsabban eltelt, mint ahogy szerettem volna. Mikor hazaértünk, Mira egyből eltolt a szobámhoz.
- Gyerünk, partiképessé kell tennünk magunkat!- mondta Mira izgatottan.
- Nem vagyunk jók így?- kérdeztem, mire Mira elszörnyedt.
- Dehogy! Gyere, téged is rendbe szedlek!
2014. augusztus 10., vasárnap
2014. augusztus 8., péntek
7. fejezet: Csak lazán!
Hétfőn nyöszörögve keltem ki az ágyból. Felvettem a köntösömet és kinéztem a plafonig érő ablakomon. Még hajnal volt. Legalább össze tudom szedni magam. A szövetkabátomat már odakészítettem. Anélkül nem megyek sehova! Hosszas válogatás után egy kék, koptatott farmerre esett a választásom. Hozzá egy zöld póló, amin egy fejhallgató van. Még felvettem egy kockás inget és már le is kellett mennem reggelizni. Iván alsógatyában, a tesóim köntösben várták a reggelit. Anya sürgött a konyhában, látszólag gofrit sütött. Mélyet szippantottam a levegőből. Imádom a friss gofri illatát! Vidáman lebaktattam és leültem Iván és Mira közé. Mira fáradt pillantással végigmér.
- Kialudtad magad, kincsem?- hallatszott anya hangja.
- Mondhatjuk úgy is!- mondtam mosolyogva.
Már alig vártam, hogy élesben kipróbáljam a rendszert! A szemem vidáman csillogott. Mirára átragadt a jókedvem, amit a fiúk csak mosolyogva néztek. Felvettem a tornacipőmet és kiszáguldottam a kocsihoz. A fekete kabátom csak úgy lebegett utánam. Beszálltunk és pár perc múlva már ott is voltunk az iskola épületénél. Ki sem nyitottam az ajtót, úgy ugrottam ki belőle. Iván kikövetelt tőlünk egy puszit, amit Mirával meg is adtunk. Az udvaron nagy feltűnést keltett az ezüst sportautó, ahogy Iván is. Még beszélgettünk egy kicsit, majd elhajtott. Én egyenesen az épületbe mentem, azon belül pedig Peggy kis barlangjába.
- Szevasz csajszi, van valami új pletyka?- kérdeztem mosolyogva.
- Van legalább tíz, melyiket mondjam?- kérdezett vissza fülig érő szájjal.
- A legérdekesebbet.
- Állítólag a fiúk öltözőjéből énekhangok szűrődnek ki. A srácok váltig állítják, hogy ők nem énekelnek.
- Érdekes...- motyogtam magam elé.- Figyelj, van egy rovatötletem!
- Csupa fül vagyok!
- Lehetne egy olyan rovat az újságban, ahol minden hónapban személyt lehet pontozni. 3 fiút és 3 lányt. Egy kép róla és egy rövid jellemzés. Akik a legjobb szavazatot kapták, arról a következő számban exkluzív fotók lehetnének.
- Jó ötlet!- állt fel a gurulós székéből.
- Vinnék, mint a cukrot!
- Ugyan miért?
- Szerinted a lányok mit meg nem adnának azért, hogy szívük választottjáról láthassanak egy félmeztelen képet...- úgy viselkedtem, mint a kisördög.- A fiúk pedig bikinis képet a lányokról.
- Köszönöm, Carly! Imádlak!- mondta Peggy és megölelt.
Meghallottuk a csengőt, mentünk első órára. Kíváncsi vagyok, hogyan alakítja ezt Peggy! Ahogy telt az első óra, elmosolyodtam. Castielt hívták a táblához, egyenletmegoldásra. Mikor már tizedik perce állt ott, megsajnáltam. Előhalásztam a kabátzsebemből a mobilomat. Megnyitottam az épülethez tartozó programot. Rákattintottam egy opcióra, mire elment a világítás. A tanár káromkodott a vak sötétben, a diákok elővették a telefonjaikat. Az egész épületben lekapcsoltam az áramot. Mielőtt hívhatták volna az igazgatónőt, visszakapcsoltam. A tanár annyira dühöngött, hogy elhalasztotta Castiel matekfelelését. Így kell ezt!
- Caroline, kérem jöjjön ki!- mondta a tanár.
Ahogy az éjfekete kabátomban felálltam, a rajta lévő fém csatok zajt gerjesztettek a csendes osztályban. Lassan kimentem, a mobilom már régen a zsebemben pihent. Szemüvegem mögött kíváncsian néztem a tanárra, aki éppen felírta a feladatot. A kezembe adta a krétát. Ez egy bonyolult egyenlet volt. A tanár amolyan "ezt oldd meg, te kis szaros!" tekintettel figyelt. Az orromon feljebb toltam a szemüvegem és nekiláttam. Az egész táblát teleírtam, a végén az eredményt aláhúztam két vonallal. A tanár ámultan nézte, ahogy unottan rakom le a krétát.
- Ötös, leülhet!- mondta.
- Köszönöm szépen!- mondtam és a helyemre mentem.
Ahogy leültem, már ki is csengettek. A tanár felpaprikázódva ment ki a teremből. Én már a telefonomat nyomkodtam, mikor egy árnyék jelenik meg a padomon. Felnézek és Dajant látom meg.
- Igen?- tettem el a telefont.
- Tuti nem vagy ember!- mondta összehúzott szemekkel.
- Már miért ne lehetnék?
- Még senki nem tudta megoldani ilyen gyorsan a matekpéldát.
- És? Én megtudom!
- A testvéred is ilyen. Ő is tehetséges.
- Ő kosárlabdázik, én pedig az elméleti tantárgyakban vagyok jó! Mira meg a zenében.
- Furcsák vagytok, nem átlagosak!
Felálltam a helyemről és a szemébe néztem. Az egész osztály minket figyelt.
- Figyelj, arról, hogy te sík hülye vagy a matekhoz, nem én tehetek.- mondtam higgadtan.
Ekkor rontott be Peggy. Mindenki felé fordult.
- Carly, elrabolhatlak egy percre?- kérdezte, mire odamentem hozzá.
Kimentünk a teremből, egyenesen a barna hajú lány rejtekébe.
- A diri beleegyezett.- mondta, nekem meg fülig ért a szám.
- Mit tehetek érted?- kérdeztem.
- Figyelj, kell egy fotós. És csak benned bízom eléggé. Elvállalod?
- Igen!- vágtam rá.
- Remek!- mondta és előhúzott egy Nikont.- Vigyázz rá!
- Értettem! És ki az a hat ember?
- Mira, Rosa és Iris. Ők lesznek a lányoknál. A fiúk pedig Dake, Castiel és Thomas!- sorolta.
- Már megyek is!- mondtam és a fényképezővel elindultam.- Csak azt kérem, hogy ne mondd el, hogy én csinálom a fotókat, oké?
- Amit akarsz, csajszi!- nyugodt szívvel mentem az utamra.
A nyakamba akasztottam a gépet. Elindultam, de a folyosón készülődött valami. Szekrénycsapódás és dühös zihálás. Amint megláttam őket, odarohantam. Persze, hogy Nat és Castiel viaskodtak! Gyorsan kattintottam róluk egy képet, majd közéjük álltam. Lefoglaltam Castielt és Nat el tudott jönni a faltól.
- Nincs jobb dolgotok, mint püfölni egymást?!
- Tűnés, zöldike, míg szépen mondom!- mondta Castiel haragosan.
- Én is ezt akartam mondani neked!- mondtam kihívóan.- Ugye tudod, ha megütsz egy lányt, gyáva féreg vagy.
Ő dühösen fújtatott, majd elment. Én odafordultam Nathoz.
- Jól vagy?- kérdeztem aggódva.
- Igen, hála neked.
- Ne kerülj vele összetűzésbe, oké? Félek, hogy bajod esik!- mosolyogtam rá és otthagytam.
Így telt el az első két óra. De amikor ebédre mentem volna, valaki a falhoz nyomott.
- Kialudtad magad, kincsem?- hallatszott anya hangja.
- Mondhatjuk úgy is!- mondtam mosolyogva.
Már alig vártam, hogy élesben kipróbáljam a rendszert! A szemem vidáman csillogott. Mirára átragadt a jókedvem, amit a fiúk csak mosolyogva néztek. Felvettem a tornacipőmet és kiszáguldottam a kocsihoz. A fekete kabátom csak úgy lebegett utánam. Beszálltunk és pár perc múlva már ott is voltunk az iskola épületénél. Ki sem nyitottam az ajtót, úgy ugrottam ki belőle. Iván kikövetelt tőlünk egy puszit, amit Mirával meg is adtunk. Az udvaron nagy feltűnést keltett az ezüst sportautó, ahogy Iván is. Még beszélgettünk egy kicsit, majd elhajtott. Én egyenesen az épületbe mentem, azon belül pedig Peggy kis barlangjába.
- Szevasz csajszi, van valami új pletyka?- kérdeztem mosolyogva.
- Van legalább tíz, melyiket mondjam?- kérdezett vissza fülig érő szájjal.
- A legérdekesebbet.
- Állítólag a fiúk öltözőjéből énekhangok szűrődnek ki. A srácok váltig állítják, hogy ők nem énekelnek.
- Érdekes...- motyogtam magam elé.- Figyelj, van egy rovatötletem!
- Csupa fül vagyok!
- Lehetne egy olyan rovat az újságban, ahol minden hónapban személyt lehet pontozni. 3 fiút és 3 lányt. Egy kép róla és egy rövid jellemzés. Akik a legjobb szavazatot kapták, arról a következő számban exkluzív fotók lehetnének.
- Jó ötlet!- állt fel a gurulós székéből.
- Vinnék, mint a cukrot!
- Ugyan miért?
- Szerinted a lányok mit meg nem adnának azért, hogy szívük választottjáról láthassanak egy félmeztelen képet...- úgy viselkedtem, mint a kisördög.- A fiúk pedig bikinis képet a lányokról.
- Köszönöm, Carly! Imádlak!- mondta Peggy és megölelt.
Meghallottuk a csengőt, mentünk első órára. Kíváncsi vagyok, hogyan alakítja ezt Peggy! Ahogy telt az első óra, elmosolyodtam. Castielt hívták a táblához, egyenletmegoldásra. Mikor már tizedik perce állt ott, megsajnáltam. Előhalásztam a kabátzsebemből a mobilomat. Megnyitottam az épülethez tartozó programot. Rákattintottam egy opcióra, mire elment a világítás. A tanár káromkodott a vak sötétben, a diákok elővették a telefonjaikat. Az egész épületben lekapcsoltam az áramot. Mielőtt hívhatták volna az igazgatónőt, visszakapcsoltam. A tanár annyira dühöngött, hogy elhalasztotta Castiel matekfelelését. Így kell ezt!
- Caroline, kérem jöjjön ki!- mondta a tanár.
Ahogy az éjfekete kabátomban felálltam, a rajta lévő fém csatok zajt gerjesztettek a csendes osztályban. Lassan kimentem, a mobilom már régen a zsebemben pihent. Szemüvegem mögött kíváncsian néztem a tanárra, aki éppen felírta a feladatot. A kezembe adta a krétát. Ez egy bonyolult egyenlet volt. A tanár amolyan "ezt oldd meg, te kis szaros!" tekintettel figyelt. Az orromon feljebb toltam a szemüvegem és nekiláttam. Az egész táblát teleírtam, a végén az eredményt aláhúztam két vonallal. A tanár ámultan nézte, ahogy unottan rakom le a krétát.
- Ötös, leülhet!- mondta.
- Köszönöm szépen!- mondtam és a helyemre mentem.
Ahogy leültem, már ki is csengettek. A tanár felpaprikázódva ment ki a teremből. Én már a telefonomat nyomkodtam, mikor egy árnyék jelenik meg a padomon. Felnézek és Dajant látom meg.
- Igen?- tettem el a telefont.
- Tuti nem vagy ember!- mondta összehúzott szemekkel.
- Már miért ne lehetnék?
- Még senki nem tudta megoldani ilyen gyorsan a matekpéldát.
- És? Én megtudom!
- A testvéred is ilyen. Ő is tehetséges.
- Ő kosárlabdázik, én pedig az elméleti tantárgyakban vagyok jó! Mira meg a zenében.
- Furcsák vagytok, nem átlagosak!
Felálltam a helyemről és a szemébe néztem. Az egész osztály minket figyelt.
- Figyelj, arról, hogy te sík hülye vagy a matekhoz, nem én tehetek.- mondtam higgadtan.
Ekkor rontott be Peggy. Mindenki felé fordult.
- Carly, elrabolhatlak egy percre?- kérdezte, mire odamentem hozzá.
Kimentünk a teremből, egyenesen a barna hajú lány rejtekébe.
- A diri beleegyezett.- mondta, nekem meg fülig ért a szám.
- Mit tehetek érted?- kérdeztem.
- Figyelj, kell egy fotós. És csak benned bízom eléggé. Elvállalod?
- Igen!- vágtam rá.
- Remek!- mondta és előhúzott egy Nikont.- Vigyázz rá!
- Értettem! És ki az a hat ember?
- Mira, Rosa és Iris. Ők lesznek a lányoknál. A fiúk pedig Dake, Castiel és Thomas!- sorolta.
- Már megyek is!- mondtam és a fényképezővel elindultam.- Csak azt kérem, hogy ne mondd el, hogy én csinálom a fotókat, oké?
- Amit akarsz, csajszi!- nyugodt szívvel mentem az utamra.
A nyakamba akasztottam a gépet. Elindultam, de a folyosón készülődött valami. Szekrénycsapódás és dühös zihálás. Amint megláttam őket, odarohantam. Persze, hogy Nat és Castiel viaskodtak! Gyorsan kattintottam róluk egy képet, majd közéjük álltam. Lefoglaltam Castielt és Nat el tudott jönni a faltól.
- Nincs jobb dolgotok, mint püfölni egymást?!
- Tűnés, zöldike, míg szépen mondom!- mondta Castiel haragosan.
- Én is ezt akartam mondani neked!- mondtam kihívóan.- Ugye tudod, ha megütsz egy lányt, gyáva féreg vagy.
Ő dühösen fújtatott, majd elment. Én odafordultam Nathoz.
- Jól vagy?- kérdeztem aggódva.
- Igen, hála neked.
- Ne kerülj vele összetűzésbe, oké? Félek, hogy bajod esik!- mosolyogtam rá és otthagytam.
Így telt el az első két óra. De amikor ebédre mentem volna, valaki a falhoz nyomott.
2014. augusztus 7., csütörtök
6. fejezet: Bikini és flört
Iván egyből levetette a pólóját és egy szál úszónadrágban feszített. Még volt rajta egy dögcédulás (amit a katonaságnál adnak) nyaklánc, ami nagyon illett hozzá. Ahogy megláttam, azonnal elpirultam.
- Húgi, fel ne gyulladj nekem!- mondta Dan.
Négyen mentünk a partra. A ruhámat még magamon hagytam. Letelepedtünk a sziklákhoz közel, majd Mira is nekiállt vetkőzni.
- Te nem vetkőzöl?- kérdezi Mira az egyrészes fürdőruhájában.
Én csak ingattam a fejem.
- Húgi, észbontóan nézel ki, ezt te is tudod! Mutasd meg, milyen a magabiztos Carly!
- Nem megy...- motyogtam.
- Iván, gyere ide!- mondta Mira és Iván odasétált hozzánk.
- Mi a baj, Carly?- fordult hozzám aggódva az orosz srác.
- Szégyenlős. Nem szereti, ha bikiniben látják.- mondta Mira helyettem.
- Így igaz...- motyogtam.
Iván rám, majd Mirára nézett. Mira bólintott. Mit terveznek? Rosszat sejtek! Mielőtt felállhattam volna, Iván leült és az ölébe húzott. Elvörösödtem, mint egy paradicsom. Iván nem zavartatta magát, átkarolta a hasamat erős kezével... A karján tömény izom volt! Az ujjait becsúsztatta a felsőm alá. Az összes vérem az arcomba tódult! Oké, tisztázzuk! Egy 19 éves, szuper szexi srác ölében ülök, aki éppen vetkőztet. Mérges pillantással méregettem a nővéremet, aki elégedetten mosolygott. Mikor ez végigfutott az agyamon, a felsőm már nem volt rajtam, csak a bikini melltartó. Ez aztán tud valamit! Nekidőltem erős mellkasának, ami már izzadt. Nincs hozzászokva az itteni klímához... Megszabadított a rövidnadrágomtól is, majd belesúgott a fülembe.
- Tényleg jól áll rajtad a fürdőruha!- súgta.
- Abból a szögből biztos!- mondtam elvörösödve.
Ő elmosolyodott és segített felkelni. Olyan... védtelennek éreztem magam. A kezemmel takartam a felsőtestemet.
- Carly, ne légy nevetséges! Jól áll!- mondta Mira.
A fiúk felé fordított.
- Ugye, hogy jól áll neki?- kérdezte, a fiúk pedig bólogattak.
Némileg megnyugodtam, elvettem a kezem magam elől.
- Tudod, hogy van! Mellet ki, hasat be!- mondta Mira és beállított.
- Neked van mit kinyomni!- mondta Iván és rám kacsintott.
Én nevetve visszakacsintottam. Dan elővette a labdát és elkezdte pörgetni az ujján.
- Lányok, egy röplabdameccs?
- Leverünk titeket!- mondta Mira és odahúzott a hálóhoz.
Amikor a fiúk bezsebelték az első pontot, Dan megeresztett egy győztes vigyort. Na várj csak! Nem görcsöltem a ruhám miatt, csak a győzelemre koncentráltam. Nem takartam a lila fürdőruhámat, hanem mindent beleadtam a játékba. Hamarosan bevittük a győztes ütést, mi nyertünk!
- Csak 2 pont!- mondta Iván a hálón keresztül.
- Igen, 2 pont!- mondta Mira mosolyogva.
Amíg így poénkodtunk, megláttam Irist és Violát.
- Mindjárt jövök!- mondtam a tesóimnak és odarohantam Irisékhez.
Forró volt a homok , így csak úgy kapkodtam a lábaimat. Bezzeg tesiórán nem tudok így futni!
- Szia, Carly!- mondta vidáman vörös hajú barátnőm.
- Sziasztok! Viola, miért nem vagy fürdőruhában?- kérdeztem Violától, aki a hétköznapi ruháját viselte.
- Én csak rajzolni jöttem.- mondta halkan.
- És te kivel jöttél?- intézte a kérdést hozzám Iris.
- A tesóimmal.- mondtam és Mira felé mutattam, aki éppen Ivántól akarta elvenni a labdát.
Még beszélgettünk egy darabig, majd meglátom, hogy Castiel jelenik meg és zaklatni kezdi Mirát. Elköszöntem a lányoktól és a vöröske felé csörtettem. Éppen megragadta a nővérem csuklóját. A bátyám és Iván nem voltak sehol.
- Mit képzelsz, vöröske?- felkapta a fejét a hangomra.- Ne zaklasd a nővéremet!
- Ő a nővéred?- kérdezi Mirára mutatva.
- Igen, szóval tűnés!- végre felém fordult teljes testtel és elkerekedett a szeme.
Tetőtől talpig végigmért. Mögöttem viszont megállt valaki. Az árnyéka rám vetődött, Castiel pedig felmosolygott rá. Az idegen a vállamra tette a kezét.
- Van valami probléma?- kérdezi egy ismerős hang.
Végrehajtok egy fordulatot és egy izmos mellkassal találom szembe magam. Csak a mellkasáig érek. Ing van rajta, de azt néha szétfújja a szél. Felnézek a magas egyénre, akiben Lysandert ismerem meg.
- A haverodra kéne egy szájkosár.- mormogtam.
Ő mosolygott egyet a poénomon.
- Engesztelésül meghívhatjuk a hölgyeket egy fagylaltra?- kérdezte és rám nézett.
- O-oké.- mondtam zavarban.
A szeme mintha a lelkembe látna. Amikor mosolyog, olyan jóképű! Elsétáltunk a közeli fagyishoz, ahol elég sokat válogattunk Mirával. Végül a klasszikus ízeknél maradtunk. Én egy eper és citrom párosítás mellett szavaztam, Mira pedig egy csoki-zöld alma fagyit kért. A fiúk nem kértek semmit, csak nézték, ahogy elfogyasztjuk a fagyit. Egy kialakított járdán sétáltunk a parkolóhoz közel.
- Castiel, ha mást képzelsz a fagyi helyére, kinyírlak!- mondtam.
- Én? Úgy ismersz te engem?- kérdezte drámaian és mosolyogva.
- Igen.- vágtam rá, mire Mira felnevetett.
- Lysanderre hogyhogy nem gyanakszol?- kérdi a vörös "felháborodva".
- Ő úriember benyomását keltette, nem úgy mint te, aki egyből rákérdezett a mellbőségemre!- mondtam és mutogattam a fagyival.
- Rákérdezett a mellbőségedre?- döbbent le Mira.
- Igen, így volt.
- Válaszoltál neki?- kérdezte, mire odafordítom a fejem az édes nővérkémhez.
- Nem. Szerintem illetlenség, ha valaki az első napodon megkérdezi, hogy mekkora a mellbőséged!- mondtam komolyan.
- Ő csak mérlegeli a helyzetet, hogy érdemes-e veled kikezdeni!- vette védelembe a vöröst.
- Hallgass bölcs nővéred szavaira!- mondta Castiel.
- Ki kell vennem valamit a kocsiból, mindjárt jövök!- csaptam a homlokomra és odasiettem a Lamborginihez. Kihalásztam belőle a napszemüvegemet és visszarohantam a srácokhoz.
- Ezzel a verdával jöttetek?- kérdezi Castiel döbbenten.
Én csak bólintottam egyet.
- Lysander, ugye?- fordult a nővérem a szürke hajúhoz.
- Igen.
- Ismered Rosát?- kérdezte Mira mosolyogva. Ne próbálj megint kerítőnő lenni, könyörgöm!
- A bátyám barátnője.- mondta Lysander egyhangúan.
- Leigh a bátyád?- kérdeztem döbbenten én is. Megálltunk és jobban megnéztem.- Tényleg!
- Miért van rajtad ing?- kérdezi Mira.
- Nem szeretem mutogatni magam!- mondta Lysander.
Valamit rejteget! Egy kicsit lemaradtam és jobban megnéztem a hátát. Széles vállú, a háta izmos... Viszont mintha egy körvonalat látnék néha felvillanni az ing alatt. Megverték? Megvágta a hátát? Esetleg tetkója van? Castiel, mint a kisördög halkan odaszólt nekem.
- Szeretnéd tudni, mi rejtőzik az ing alatt?- kérdezte gonosz mosollyal.
Kábultan bólintottam. Nem téphetem le róla az inget! És nem hiszem, hogy Iván olyan szépen le tudná vetkőztetni, ahogy engem... Elképzeltem a jelenetet... Kezd átragadni Mira piszkos fantáziája! Felkuncogtam, mire hátrafordultak.
- Mi az, húgi?- kérdezte Mira.
- Se-semmi!- rázott a nevetés.- Majd otthon elmondom!
- Mi az?- kérdezte Castiel és megbökte az oldalamat.
Én csak ráztam a fejem és már sírtam a röhögéstől. Lassan visszamentünk Ivánékhoz, akik a törülközőn beszélgettek.
- Ilyen gyorsan sikerült felszednetek két srácot? Bár ilyen domborulatokkal nem nehéz!- mondta Iván mosolyogva.
- A tesóimról beszélsz, ember!- vágott rá a hasizmára Dan.
- Csá, Dan!- mondta Castiel.
- Castiel!- bólintott egyet Dan.
- Még el nem felejtem! A bátyám bulit tart a hétvégén. Mondta, hogy szóljak nektek. És a hölgyek öltözzenek ki!- mondta a vörös és ránk nézett mosolyogva.
- Oké. Lysander is ott lesz?- kérdeztem, mielőtt gondolkodtam volna.
- Persze! Miért?
- Nem merek elmenni a házatokba úgy, hogy tudom, hogy el leszel eresztve.- mondtam mosolyogva.- Lehet, elvisszük Ivánt, mint testőrt!
- Benne vagyok!- mondta Iván.- Lesz vodka?
- Ja.- mondta furcsállva Castiel.
- Remek, csak erre vártam!- mondta Iván oroszul és elterült a törülközőn.
Mi a tesóimmal felnevettünk.
- Iván orosz, nagyon szereti a vodkát.- mondta Mira.
- Akkor hétvégén találkozunk!- mondták a srácok és elhúztak.
Még egy ideig maradtunk a parton, fürödtünk is, mikor Dake közeledik felénk. Tetkói tisztán látszódtak, a haja fel volt kötve.
- Carly!- mondta és megölelt.
- Szia, Dake!- mondtam, miután elengedett.- Ők itt Dan, Mira és Iván.
Dake félve tekintett Ivánra.
- Ha kikezdesz a nővéremmel, ő fog elintézni! Oroszországból jött, érti a dolgát.- súgtam Dake-nek.
- Örülök, hogy találkoztunk, sziasztok!- mondta.
Továbbmentünk Gyémánthoz, majd hazafurikáztunk. Elkéredzkedtünk a buliba, a szüleink hosszas rábeszélés után bele is egyeztek. Felmentem a szobámba, ahol Mira ült az ágyamon.
- Akkor elmondod a poént?- kérdezi mosolyogva.
- Figyelj, lehet Lysandernek van egy tetkója! Azon gondolkodtam el, hogy hogyan lehetne megszabadítani az ingétől...- elmeséltem neki az egész gondolatmenetet.
Az Ivános résznél ő felvisított a röhögéstől. Addig röhögtünk, amíg a fiúk is bejöttek a zajra. Nekik nem mondtuk el. Ez legyen a mi kis titkunk! Este hatalmas vihar tombolt. Ne tudjátok meg mennyi vezetéket húztunk ki, nehogy baja essen bárminek is!
- Húgi, fel ne gyulladj nekem!- mondta Dan.
Négyen mentünk a partra. A ruhámat még magamon hagytam. Letelepedtünk a sziklákhoz közel, majd Mira is nekiállt vetkőzni.
- Te nem vetkőzöl?- kérdezi Mira az egyrészes fürdőruhájában.
Én csak ingattam a fejem.
- Húgi, észbontóan nézel ki, ezt te is tudod! Mutasd meg, milyen a magabiztos Carly!
- Nem megy...- motyogtam.
- Iván, gyere ide!- mondta Mira és Iván odasétált hozzánk.
- Mi a baj, Carly?- fordult hozzám aggódva az orosz srác.
- Szégyenlős. Nem szereti, ha bikiniben látják.- mondta Mira helyettem.
- Így igaz...- motyogtam.
Iván rám, majd Mirára nézett. Mira bólintott. Mit terveznek? Rosszat sejtek! Mielőtt felállhattam volna, Iván leült és az ölébe húzott. Elvörösödtem, mint egy paradicsom. Iván nem zavartatta magát, átkarolta a hasamat erős kezével... A karján tömény izom volt! Az ujjait becsúsztatta a felsőm alá. Az összes vérem az arcomba tódult! Oké, tisztázzuk! Egy 19 éves, szuper szexi srác ölében ülök, aki éppen vetkőztet. Mérges pillantással méregettem a nővéremet, aki elégedetten mosolygott. Mikor ez végigfutott az agyamon, a felsőm már nem volt rajtam, csak a bikini melltartó. Ez aztán tud valamit! Nekidőltem erős mellkasának, ami már izzadt. Nincs hozzászokva az itteni klímához... Megszabadított a rövidnadrágomtól is, majd belesúgott a fülembe.
- Tényleg jól áll rajtad a fürdőruha!- súgta.
- Abból a szögből biztos!- mondtam elvörösödve.
Ő elmosolyodott és segített felkelni. Olyan... védtelennek éreztem magam. A kezemmel takartam a felsőtestemet.
- Carly, ne légy nevetséges! Jól áll!- mondta Mira.
A fiúk felé fordított.
- Ugye, hogy jól áll neki?- kérdezte, a fiúk pedig bólogattak.
Némileg megnyugodtam, elvettem a kezem magam elől.
- Tudod, hogy van! Mellet ki, hasat be!- mondta Mira és beállított.
- Neked van mit kinyomni!- mondta Iván és rám kacsintott.
Én nevetve visszakacsintottam. Dan elővette a labdát és elkezdte pörgetni az ujján.
- Lányok, egy röplabdameccs?
- Leverünk titeket!- mondta Mira és odahúzott a hálóhoz.
Amikor a fiúk bezsebelték az első pontot, Dan megeresztett egy győztes vigyort. Na várj csak! Nem görcsöltem a ruhám miatt, csak a győzelemre koncentráltam. Nem takartam a lila fürdőruhámat, hanem mindent beleadtam a játékba. Hamarosan bevittük a győztes ütést, mi nyertünk!
- Csak 2 pont!- mondta Iván a hálón keresztül.
- Igen, 2 pont!- mondta Mira mosolyogva.
Amíg így poénkodtunk, megláttam Irist és Violát.
- Mindjárt jövök!- mondtam a tesóimnak és odarohantam Irisékhez.
Forró volt a homok , így csak úgy kapkodtam a lábaimat. Bezzeg tesiórán nem tudok így futni!
- Szia, Carly!- mondta vidáman vörös hajú barátnőm.
- Sziasztok! Viola, miért nem vagy fürdőruhában?- kérdeztem Violától, aki a hétköznapi ruháját viselte.
- Én csak rajzolni jöttem.- mondta halkan.
- És te kivel jöttél?- intézte a kérdést hozzám Iris.
- A tesóimmal.- mondtam és Mira felé mutattam, aki éppen Ivántól akarta elvenni a labdát.
Még beszélgettünk egy darabig, majd meglátom, hogy Castiel jelenik meg és zaklatni kezdi Mirát. Elköszöntem a lányoktól és a vöröske felé csörtettem. Éppen megragadta a nővérem csuklóját. A bátyám és Iván nem voltak sehol.
- Mit képzelsz, vöröske?- felkapta a fejét a hangomra.- Ne zaklasd a nővéremet!
- Ő a nővéred?- kérdezi Mirára mutatva.
- Igen, szóval tűnés!- végre felém fordult teljes testtel és elkerekedett a szeme.
Tetőtől talpig végigmért. Mögöttem viszont megállt valaki. Az árnyéka rám vetődött, Castiel pedig felmosolygott rá. Az idegen a vállamra tette a kezét.
- Van valami probléma?- kérdezi egy ismerős hang.
Végrehajtok egy fordulatot és egy izmos mellkassal találom szembe magam. Csak a mellkasáig érek. Ing van rajta, de azt néha szétfújja a szél. Felnézek a magas egyénre, akiben Lysandert ismerem meg.
- A haverodra kéne egy szájkosár.- mormogtam.
Ő mosolygott egyet a poénomon.
- Engesztelésül meghívhatjuk a hölgyeket egy fagylaltra?- kérdezte és rám nézett.
- O-oké.- mondtam zavarban.
A szeme mintha a lelkembe látna. Amikor mosolyog, olyan jóképű! Elsétáltunk a közeli fagyishoz, ahol elég sokat válogattunk Mirával. Végül a klasszikus ízeknél maradtunk. Én egy eper és citrom párosítás mellett szavaztam, Mira pedig egy csoki-zöld alma fagyit kért. A fiúk nem kértek semmit, csak nézték, ahogy elfogyasztjuk a fagyit. Egy kialakított járdán sétáltunk a parkolóhoz közel.
- Castiel, ha mást képzelsz a fagyi helyére, kinyírlak!- mondtam.
- Én? Úgy ismersz te engem?- kérdezte drámaian és mosolyogva.
- Igen.- vágtam rá, mire Mira felnevetett.
- Lysanderre hogyhogy nem gyanakszol?- kérdi a vörös "felháborodva".
- Ő úriember benyomását keltette, nem úgy mint te, aki egyből rákérdezett a mellbőségemre!- mondtam és mutogattam a fagyival.
- Rákérdezett a mellbőségedre?- döbbent le Mira.
- Igen, így volt.
- Válaszoltál neki?- kérdezte, mire odafordítom a fejem az édes nővérkémhez.
- Nem. Szerintem illetlenség, ha valaki az első napodon megkérdezi, hogy mekkora a mellbőséged!- mondtam komolyan.
- Ő csak mérlegeli a helyzetet, hogy érdemes-e veled kikezdeni!- vette védelembe a vöröst.
- Hallgass bölcs nővéred szavaira!- mondta Castiel.
- Ki kell vennem valamit a kocsiból, mindjárt jövök!- csaptam a homlokomra és odasiettem a Lamborginihez. Kihalásztam belőle a napszemüvegemet és visszarohantam a srácokhoz.
- Ezzel a verdával jöttetek?- kérdezi Castiel döbbenten.
Én csak bólintottam egyet.
- Lysander, ugye?- fordult a nővérem a szürke hajúhoz.
- Igen.
- Ismered Rosát?- kérdezte Mira mosolyogva. Ne próbálj megint kerítőnő lenni, könyörgöm!
- A bátyám barátnője.- mondta Lysander egyhangúan.
- Leigh a bátyád?- kérdeztem döbbenten én is. Megálltunk és jobban megnéztem.- Tényleg!
- Miért van rajtad ing?- kérdezi Mira.
- Nem szeretem mutogatni magam!- mondta Lysander.
Valamit rejteget! Egy kicsit lemaradtam és jobban megnéztem a hátát. Széles vállú, a háta izmos... Viszont mintha egy körvonalat látnék néha felvillanni az ing alatt. Megverték? Megvágta a hátát? Esetleg tetkója van? Castiel, mint a kisördög halkan odaszólt nekem.
- Szeretnéd tudni, mi rejtőzik az ing alatt?- kérdezte gonosz mosollyal.
Kábultan bólintottam. Nem téphetem le róla az inget! És nem hiszem, hogy Iván olyan szépen le tudná vetkőztetni, ahogy engem... Elképzeltem a jelenetet... Kezd átragadni Mira piszkos fantáziája! Felkuncogtam, mire hátrafordultak.
- Mi az, húgi?- kérdezte Mira.
- Se-semmi!- rázott a nevetés.- Majd otthon elmondom!
- Mi az?- kérdezte Castiel és megbökte az oldalamat.
Én csak ráztam a fejem és már sírtam a röhögéstől. Lassan visszamentünk Ivánékhoz, akik a törülközőn beszélgettek.
- Ilyen gyorsan sikerült felszednetek két srácot? Bár ilyen domborulatokkal nem nehéz!- mondta Iván mosolyogva.
- A tesóimról beszélsz, ember!- vágott rá a hasizmára Dan.
- Csá, Dan!- mondta Castiel.
- Castiel!- bólintott egyet Dan.
- Még el nem felejtem! A bátyám bulit tart a hétvégén. Mondta, hogy szóljak nektek. És a hölgyek öltözzenek ki!- mondta a vörös és ránk nézett mosolyogva.
- Oké. Lysander is ott lesz?- kérdeztem, mielőtt gondolkodtam volna.
- Persze! Miért?
- Nem merek elmenni a házatokba úgy, hogy tudom, hogy el leszel eresztve.- mondtam mosolyogva.- Lehet, elvisszük Ivánt, mint testőrt!
- Benne vagyok!- mondta Iván.- Lesz vodka?
- Ja.- mondta furcsállva Castiel.
- Remek, csak erre vártam!- mondta Iván oroszul és elterült a törülközőn.
Mi a tesóimmal felnevettünk.
- Iván orosz, nagyon szereti a vodkát.- mondta Mira.
- Akkor hétvégén találkozunk!- mondták a srácok és elhúztak.
Még egy ideig maradtunk a parton, fürödtünk is, mikor Dake közeledik felénk. Tetkói tisztán látszódtak, a haja fel volt kötve.
- Carly!- mondta és megölelt.
- Szia, Dake!- mondtam, miután elengedett.- Ők itt Dan, Mira és Iván.
Dake félve tekintett Ivánra.
- Ha kikezdesz a nővéremmel, ő fog elintézni! Oroszországból jött, érti a dolgát.- súgtam Dake-nek.
- Örülök, hogy találkoztunk, sziasztok!- mondta.
Továbbmentünk Gyémánthoz, majd hazafurikáztunk. Elkéredzkedtünk a buliba, a szüleink hosszas rábeszélés után bele is egyeztek. Felmentem a szobámba, ahol Mira ült az ágyamon.
- Akkor elmondod a poént?- kérdezi mosolyogva.
- Figyelj, lehet Lysandernek van egy tetkója! Azon gondolkodtam el, hogy hogyan lehetne megszabadítani az ingétől...- elmeséltem neki az egész gondolatmenetet.
Az Ivános résznél ő felvisított a röhögéstől. Addig röhögtünk, amíg a fiúk is bejöttek a zajra. Nekik nem mondtuk el. Ez legyen a mi kis titkunk! Este hatalmas vihar tombolt. Ne tudjátok meg mennyi vezetéket húztunk ki, nehogy baja essen bárminek is!
2014. augusztus 6., szerda
5. fejezet: Indul a meló!
Kipattant a szemem, ahogy az első reggeli napsugarak befénylettek a szobámba. Ősz ellenére nagyon is jó idő volt. Egy nagyot nyújtózkodtam, de most Iván nincs mellettem. Lehet azért, mert este bezártam az ajtót! Ahogy nyújtózkodtam, hatalmasat roppant a gerincem. Egyből frissebb lettem és kikászálódtam az ágyacskámból. Szépen összeválogattam a ruháimat, ami egy combközépig érő nadrágból, lenge, zsebes trikóból és fürdőruhából állt. Reméltem, hogy sikerül meggyőznöm a testvéreimet, hogy lemenjünk a partra. Minden kelléket eltettem egy strandtáskába. Kódtörők, kábelek, pendrive-ok, minden! Kikattintottam a zárat és lementem a testvéreimhez.
- Húgi, de csinos vagy!- mondta Mira mosolyogva.
- Ha munka van, nem mehetek szakadt göncben!- mondtam.
- Jól látom, hogy bikini is van rajtad?- kérdezte a bátyám.
- Igen. Gondoltam, miután végeztünk a melóval, lemehetnénk az itteni partra.- mondtam.
- Ki emleget strandot?- halljuk Iván hangját.
Mindannyian felnevetünk. Iván imádja a strandolós bulikat, de sajnos Moszkvában nincs annyi strand... Kint madarak csicseregtek. Olyan, mintha nyár lenne. Iván most is elfuvarozott minket, persze Gyémánttal. Megállt a suli előtt, mi pedig kiugrottunk belőle.
- Ne itt parkolj, még gyanút fognak!- mondta Dan, Iván pedig bólintott.
- Értettem!
Elhajtott, mi pedig egy zárt kapuval találtuk szembe magunkat. Ez hétköznap nyitva volt, úgyhogy nem számítottunk rá. Dan elvette tőlem a csomagot és áthajította a kapun. Szerencsénkre bokorra esett.
- Akkor másszunk!- mondta Mira és belekapaszkodott a drótkerítésbe.
Az éles drót csillogott a napfényben. Közben kémleltük, nehogy észrevegyen valaki. Mirának sikerült átlendülnie, fel is kapta a csomagot.
- Nem tört össze semmi!- mondta megkönnyebbülve.
Dan bakot tartott, amibe beleléptem. Egyet lökött rajtam és a drótkerítés melletti kőfalra fel tudtam kapaszkodni. Átvetettem a lábam és leugrottam. Mire összeszedtem magam, Dan is átjutott.
- Figyeljetek, ilyenkor is kameráznak mindent!- mutattam a pirosan villogó kamerákra.
- Nyugi, megoldjuk!- mondta Dan.
Átvezetett minket a suli hátsó épületéhez, ahol volt egy ajtó. Dan előkapott egy kulcsot és kinyitotta a zárat.
- Honnan...?- kérdeztük Mirával.
- Thomas haverja vagyok, rémlik?- kérdezte nevetve, miközben kitárta nekünk az ajtót.
A fakózöld ajtó nyikorogva kinyílt. Bent teljes sötétség honolt. A strandtáskámból előkaptam az elemlámpát és bevilágítottam. Egy csomó poros holmi volt bent. Beléptünk a kicsiny helyiségbe, ahol seprűt, vödröket és tisztítószert találtunk. Az épületbe vezető ajtó nyitva volt, a folyosón lyukadtunk ki.
- És most merre?- kérdeztem.
- Gyertek!- mondta Mira és előrement.
Megláttuk a kártyás zárat. Mira előkapta a kártyát, amit elcsent Nattól és kinyitotta az ajtót. Beléptünk a sötét szobába, ahol csupán a monitorok szolgáltattak némi fényt. A padlón kábelek százai tekeredtek, ami mind a központi géphez tartozott. Becsuktuk az ajtót és még el is torlaszoltuk. Leültem a gurulós székbe, ami a 8 monitoros csoda előtt terpeszkedett. A tesóim mellettem álltak meg. Felszisszentem, amint megláttam a kódolást.
- Ez kemény!- mondtam.
- Miért, mit látsz?- kérdezték.
- Ez a gép számkombinációval van levédve. Ez eddig gyerekjáték! De az információk szekciókra vannak bontva.- magyaráztam, miközben feltörtem a jelszót.- Pontosabban 7 van. Mindegyik tűzfallal van levédve, emellett jelszóval. És még a "magot" nem is említettem!- a "mag" az információk, programok, rendszerek központját jelenti.- Alapos munkát végeztek vele, ezt programozó készítette.
- Bírni fogunk vele?- kérdezte bizonytalanul Mira.
Mi ránéztünk a bátyámmal.
- Add ide a kódtörőt!- nyújtottam a kezemet, mire a markomba nyomta.
Hárman dolgoztunk egy billentyűzeten. Enyém volt a tűzfal megkerülése, Mira intézte a jelszavakat, Dan kereste a magot. Az ujjaink alatt életre kelt a gép, szerintem ennyire még nem volt megdolgoztatva. Mind a 8 monitora tele volt programablakokkal, amik néha vörösen villogtak. 3 órányi munka után elérkeztünk a végső stádiumba. A főmag. Mikor azt is sikerült feltörni (fél óra volt), egymás nyakába ugrottunk.
- Sikerült!- mondogattuk.
- Adjátok ide a telefonjaitokat!- mondtam.
- Miért?
- Kifejlesztettem egy programot...- mondtam, miközben babráltam a telefonokkal.- aminek segítségével a mobilunkkal is tudunk hackerkedni. Tehát nem kell mindig ide bejönnünk.
- Wow, húgi! Lenyűgöztél!- mondta a bátyám.
- Köszi!
Egy kicsit még piszkáltam a mobilokat, majd rádugtam a gépre. Vért izzadtam, mire sikerült. Visszaadtam nekik és kipróbáltuk.
- Tehát, mit is irányítunk?- kérdeztem.
- Világítás, kamerafelvételek, öntözőrendszer, automatazárak, projektorok, a tanárok gépei...- sorolta Mira.
Lassan elindultunk és sikeresen kijutottunk a épületből. Iván mosolyogva köszöntött minket.
- Akkor irány a part?
- Még szép!- mondtuk és lepacsiztunk.
El se hiszem! Sikerült! Mélyet szívtam a levegőből. Boldog voltam. Felhőtlenül boldog!
- Megérkeztünk!- mondta Dan és Iván leparkolt.
Kiszálltam és gyönyörködtem a kék égben. Egy felhő sem járt erre és legalább 30 fok van! Kivettük a törülközőt és a napernyőt. Jó pár ember összegyűlt, hogy kihasználják az utolsó napsugarakat.
- Húgi, de csinos vagy!- mondta Mira mosolyogva.
- Ha munka van, nem mehetek szakadt göncben!- mondtam.
- Jól látom, hogy bikini is van rajtad?- kérdezte a bátyám.
- Igen. Gondoltam, miután végeztünk a melóval, lemehetnénk az itteni partra.- mondtam.
- Ki emleget strandot?- halljuk Iván hangját.
Mindannyian felnevetünk. Iván imádja a strandolós bulikat, de sajnos Moszkvában nincs annyi strand... Kint madarak csicseregtek. Olyan, mintha nyár lenne. Iván most is elfuvarozott minket, persze Gyémánttal. Megállt a suli előtt, mi pedig kiugrottunk belőle.
- Ne itt parkolj, még gyanút fognak!- mondta Dan, Iván pedig bólintott.
- Értettem!
Elhajtott, mi pedig egy zárt kapuval találtuk szembe magunkat. Ez hétköznap nyitva volt, úgyhogy nem számítottunk rá. Dan elvette tőlem a csomagot és áthajította a kapun. Szerencsénkre bokorra esett.
- Akkor másszunk!- mondta Mira és belekapaszkodott a drótkerítésbe.
Az éles drót csillogott a napfényben. Közben kémleltük, nehogy észrevegyen valaki. Mirának sikerült átlendülnie, fel is kapta a csomagot.
- Nem tört össze semmi!- mondta megkönnyebbülve.
Dan bakot tartott, amibe beleléptem. Egyet lökött rajtam és a drótkerítés melletti kőfalra fel tudtam kapaszkodni. Átvetettem a lábam és leugrottam. Mire összeszedtem magam, Dan is átjutott.
- Figyeljetek, ilyenkor is kameráznak mindent!- mutattam a pirosan villogó kamerákra.
- Nyugi, megoldjuk!- mondta Dan.
Átvezetett minket a suli hátsó épületéhez, ahol volt egy ajtó. Dan előkapott egy kulcsot és kinyitotta a zárat.
- Honnan...?- kérdeztük Mirával.
- Thomas haverja vagyok, rémlik?- kérdezte nevetve, miközben kitárta nekünk az ajtót.
A fakózöld ajtó nyikorogva kinyílt. Bent teljes sötétség honolt. A strandtáskámból előkaptam az elemlámpát és bevilágítottam. Egy csomó poros holmi volt bent. Beléptünk a kicsiny helyiségbe, ahol seprűt, vödröket és tisztítószert találtunk. Az épületbe vezető ajtó nyitva volt, a folyosón lyukadtunk ki.
- És most merre?- kérdeztem.
- Gyertek!- mondta Mira és előrement.
Megláttuk a kártyás zárat. Mira előkapta a kártyát, amit elcsent Nattól és kinyitotta az ajtót. Beléptünk a sötét szobába, ahol csupán a monitorok szolgáltattak némi fényt. A padlón kábelek százai tekeredtek, ami mind a központi géphez tartozott. Becsuktuk az ajtót és még el is torlaszoltuk. Leültem a gurulós székbe, ami a 8 monitoros csoda előtt terpeszkedett. A tesóim mellettem álltak meg. Felszisszentem, amint megláttam a kódolást.
- Ez kemény!- mondtam.
- Miért, mit látsz?- kérdezték.
- Ez a gép számkombinációval van levédve. Ez eddig gyerekjáték! De az információk szekciókra vannak bontva.- magyaráztam, miközben feltörtem a jelszót.- Pontosabban 7 van. Mindegyik tűzfallal van levédve, emellett jelszóval. És még a "magot" nem is említettem!- a "mag" az információk, programok, rendszerek központját jelenti.- Alapos munkát végeztek vele, ezt programozó készítette.
- Bírni fogunk vele?- kérdezte bizonytalanul Mira.
Mi ránéztünk a bátyámmal.
- Add ide a kódtörőt!- nyújtottam a kezemet, mire a markomba nyomta.
Hárman dolgoztunk egy billentyűzeten. Enyém volt a tűzfal megkerülése, Mira intézte a jelszavakat, Dan kereste a magot. Az ujjaink alatt életre kelt a gép, szerintem ennyire még nem volt megdolgoztatva. Mind a 8 monitora tele volt programablakokkal, amik néha vörösen villogtak. 3 órányi munka után elérkeztünk a végső stádiumba. A főmag. Mikor azt is sikerült feltörni (fél óra volt), egymás nyakába ugrottunk.
- Sikerült!- mondogattuk.
- Adjátok ide a telefonjaitokat!- mondtam.
- Miért?
- Kifejlesztettem egy programot...- mondtam, miközben babráltam a telefonokkal.- aminek segítségével a mobilunkkal is tudunk hackerkedni. Tehát nem kell mindig ide bejönnünk.
- Wow, húgi! Lenyűgöztél!- mondta a bátyám.
- Köszi!
Egy kicsit még piszkáltam a mobilokat, majd rádugtam a gépre. Vért izzadtam, mire sikerült. Visszaadtam nekik és kipróbáltuk.
- Tehát, mit is irányítunk?- kérdeztem.
- Világítás, kamerafelvételek, öntözőrendszer, automatazárak, projektorok, a tanárok gépei...- sorolta Mira.
Lassan elindultunk és sikeresen kijutottunk a épületből. Iván mosolyogva köszöntött minket.
- Akkor irány a part?
- Még szép!- mondtuk és lepacsiztunk.
El se hiszem! Sikerült! Mélyet szívtam a levegőből. Boldog voltam. Felhőtlenül boldog!
- Megérkeztünk!- mondta Dan és Iván leparkolt.
Kiszálltam és gyönyörködtem a kék égben. Egy felhő sem járt erre és legalább 30 fok van! Kivettük a törülközőt és a napernyőt. Jó pár ember összegyűlt, hogy kihasználják az utolsó napsugarakat.
2014. augusztus 4., hétfő
4. fejezet: A központi kártya
Reggel szokatlanul békésen keltem. Semmi sem aggasztott, semmi sem zavart. De öleltem valamit... vagyis inkább valakit. Az izmos mellkasa meleg volt, amit párnának használtam. Lassan nyitottam ki a szemem. A kezem és a lábam teljesen rá van tekeredve a srácra, aki mellett ébredtem. Mikor kitöröltem az álmosságot a szememből, kikászálódtam Iván öleléséből. Várjunk... Hogy kerül ide?! Meg egyáltalán hogy tekeredtem rá?! Ahogy elnéztem, az arcomba szökött a vér. Cuki volt, ahogy ott aludt. Éppen fogat mostam, mikor csengettek. Pizsamában lementem az emeletről (ami egy melltartóból és egy rövidnadrágból állt) és ajtót nyitottam. Egy szürke szempárral találtam szembe magam, de vörös haj helyett fekete társult hozzá. Kócos hajam közül sűrűn pislogtam, mire felfogtam, hogy ki ez és kit keres. Thomas le sem vette a szemét rólam.
- Ha ennyire érdekes vagyok, fényképezz le!- mondtam gúnyosan.
Reggel még a testvéreim sem szoktak szóba állni velem. Iván slattyogott le a lépcsőn, egyenesen felém. Thomas még nem látta meg.
- Kit keresel?- kérdeztem kedvesebb modorban.- A szemembe nézz!
- Ja... Dant keresem!- mondta ködös tekintettel.
- Iván, szólj Dannek! Mondd neki, hogy itt a célpont!- mondtam oroszul a félmeztelen srácnak, aki az ajtó mögül hallgatta a beszélgetést.
Felbaktatott a lépcsőn.
- Amíg ez a majom lejön, kérsz valamit inni?- kérdeztem mosolyogva.
- Aha.- csak ennyire futotta.
Beengedtem és felkaptam egy inget a kanapéról. Ő leült az asztalhoz és körbebámészkodott.
- És te ki lennél, galambom?- kérdezte kacéran.
- Caroline vagyok, imádott haverod húga- mondtam miközben öntöttem a kávémat.
- Nem is mondta, hogy ilyen dögös húga van!
- Akkor látnád Mirát!- válaszoltam nevetve.
- Még nem is tudod a nevemet! Én...- kezdte volna, de megelőztem.
- Thomas Maddox. Tudom. A hírneved megelőzött!- mondtam és leraktam elé az innivalót.
- Milyen hírnév?- kérdezte mosolyogva, miközben engem nézett.
- A lányok álma, füstszemeidben el lehet veszni, a szívtipró, aki mindenkivel kikezdett, mondjam még?- mondtam én is mosolyogva.
- És te mit gondolsz rólam?
- Ahhoz jobban meg kéne ismerjelek. Nem szeretek előítéletet alkotni másokról. Bár az öcsédről sugárzik, hogy milyen.- mondtam, miközben kortyoltam a kávémat.
Ő már nem tudott felelni, mivel a bátyám vágtatott le a lépcsőn. Én felpattantam és a kávémmal felvonultam a kanyargós csigalépcsőn. Mint kitalálhatjátok, hétvége van.
- Thomas, örültem a találkozásnak!- mondtam, mielőtt felmentem volna a csigalépcsőn.
- Neked csak Tom!- mondta szívdöglesztő mosollyal.
"Daniel szemszöge"
Gyorsan felöltöztem és lementem a lépcsőn. Lent Carly felpattant és a kávéjával a lépcső felé tartott.
- Thomas, örültem a találkozásnak!- mondta udvariasan.
- Neked csak Tom!- mondta a haverom.
Carly felment, mi pedig indultunk. Bandázni mentünk a közeli kávézóba. Ahogy ketten sétáltunk, Thomas megtörte a csendet.
- A húgod mindig ilyen?- fordult felém.
- Nem mindig ilyen udvarias. Reggel nem szokott ilyen lenni.- mondtam neki.
A húgom eszes. Nem szabad rosszba lenni a célpontokkal.
- Akkor vegyem úgy, hogy tetszem neki?- a meglepődöttség nem kifejezés arra az arcra, amit levágtam.
- Vedd úgy, hogy vendég voltál a házban és ehhez méltóan viselkedett.- böktem ki.
- Pedig szemrevaló teremtés!- mondta.
- Tudom. De a húgomról van szó.
Megérkeztünk a kávézóhoz, már bent vártak a srácok. Thomas egyből elregélte nekik, hogy a húgom melltartóban nyitott neki ajtót.
- Haver, én is átmegyek majd hozzátok!- mondta az egyik.
Biliárdoztunk egy darabig, majd dél felé közeledett az idő.
- Na, én mentem!- mondtam.
- Tán randid lesz, hogy ennyire sietsz?- kérdezte Thomas röhögve.
- Ja, két csaj is vár otthon.-ahogy elképedve néztek rám, folytattam.- A nővérem és a húgom.
Eljöttem, majd egy ezüst Lamborgini száguldott el mellettem. Ez Gyémánt volt! Iván és a tesóim ültek benne. Értem is visszajöttek, majd elmentünk a plázába. Ott a lányok egyből eltűntek, Ivánnal bementünk egy játékterembe...
"Mira szemszöge"
A hugicámmal egyből leváltunk a fiúktól és bementünk egy ruhaboltba.
- Húgi, használd ki a testalkatodat! Szívdöglesztő vagy, ehhez méltóan kellene öltöznöd!- mondtam Carlynak, mire felnevetett.
- Mira, azt akarod, hogy kurvásan öltözzek?- én szemrehányó pillantást vetettem rá.
- Nem, neked nem kell olyan vad dekoltázs, mint khm... néhány embernek!
- Akkor milyen ruhát javasolsz?- kérdezte megadóan, mire elmosolyodtam.
- Gyere, bemutatlak valakinek!- mondtam neki és az üzlet végébe vezettem.
Rosa várt ott minket. Ő a legjobb barátnőm. Ezüst haja leengedve, ruhája stílusos, mint mindig!
- Carly, ő itt Rosa! Kedves barátnőm és az osztálytársam!- mondtam, ők pedig kezet fogtak.
- Mira már annyit mesélt rólad!- nézett végig a húgomon.- Tényleg bomba jó alakod van!
- Én mindig mondom neki, de nem hiszi el!- mondtam nevetve.
- Majd én kezelésbe veszem!- ropogtatta ki az ujjait.
Rosa, mint a villám, úgy száguldozott. Pár perc alatt egy ruha HEGYET nyomott Carly kezébe.
- Tessék, próbáld fel őket! Még menet közben dobok be pár cuccot!- mondta Rosa.
- Istenem...- sóhajtott elgyötörve a húgom és bement a próbafülkébe.
Én kényelmesen elhelyezkedtem volna az egyik fotelben, mikor Rosa egy csomó ruhát dob az ölembe.
- Azt hitted, hogy megúszod?- nevetett.
- Milyen naiv vagyok...- sóhajtottam és én is bementem egy próbafülkébe.
Jó pár ruhát felpróbáltunk, mire Rosa egy összeállításra azt mondta, hogy jó. Például Carlynak ezt helyeselte:
De volt vad kombó is, amitől a szívinfarktus kerülgette, mint ez:
Hihetetlen, hogy Carly haja egy kis babrálás hatására hogy megváltozik! A lényeg, hogy mindenkinek meglett mindene. Én még bementem a könyvesboltba, mert el akarok intézni valamit. Natot látom meg, ahogy a krimiknél matat.
- Szia, Nat!- köszönök rá hátulról.
Ő a szívéhez kap, majd elmosolyodik, mikor látja, hogy csak én vagyok.
- Szia, Mira! Már azt hittem, Amber tért vissza a barátnőivel!- lélegzett fel.
- Pfff... Még csak az kéne! Egyébként jól vagy?- kérdeztem, mivel tűzpiros volt az arca.
- I-igen! Csak olyan meleg van!- mondta zavartan.
Zavartan néztem körbe és a szemem megakadt egy széken. A támláján lévő kabát zsebéből egy biztonsági kártya kandikált ki. Háttal nekitámaszkodtam a széknek és a kezem lejjebb csúsztattam.
- Igazad van! Szokatlanul meleg a levegő, ahhoz képest, hogy október van!- bólogattam.
- Egyébként mit keresel itt?- kérdezte Nat, én pedig felháborodott arcot vágtam.
- Talán bűn, hogy olvasni jöttem?- kérdeztem, mire ő mentegetőzni kezdett.
A kártyát igyekeztem kihalászni, észrevétlenül.
- Nem, dehogy!
- Szereted a krimiket?- kérdeztem a könyvet szuggerálva.
- Igen, ez a kedvenc műfajom!- mondta.
- Én kedvelem azt, hogy olyan idegborzoló, mikor mindig csak kis nyomokat találnak benne!- mondtam mosolyogva.
A pulcsim alá csúsztattam a kártyát. Mikor ez megtörtént, Carly csörtetett be. Pont időben! Tesókám mindig is jól tudott időzíteni!
- Mira, a fiúk már várnak!- mondta, majd odafordult Nathoz.- Szia, Nat! Éppen láttam Ambert és a barátnőit errefelé tartani!
- Akkor mennem kell! Sziasztok!- mondta a szőke és elviharzott.
Mikor hallótávolságon kívülre került, mi is elindultunk.
- Köszi, húgi! Kihúztál a csávából!- mondtam.
- Tényleg láttam a libákat!- mondta, elnevettük magunkat.
Hazafurikáztunk és elfoglaltuk magunkat estig. Este bemutattam testvéreimnek a kártyát.
- Holnap munka van!- így köszöntünk el egymástól.
Holnap vasárnap, de valahogy be kell jutnunk a suliba. A kérdés, hogy hogyan!
- Ha ennyire érdekes vagyok, fényképezz le!- mondtam gúnyosan.
Reggel még a testvéreim sem szoktak szóba állni velem. Iván slattyogott le a lépcsőn, egyenesen felém. Thomas még nem látta meg.
- Kit keresel?- kérdeztem kedvesebb modorban.- A szemembe nézz!
- Ja... Dant keresem!- mondta ködös tekintettel.
- Iván, szólj Dannek! Mondd neki, hogy itt a célpont!- mondtam oroszul a félmeztelen srácnak, aki az ajtó mögül hallgatta a beszélgetést.
Felbaktatott a lépcsőn.
- Amíg ez a majom lejön, kérsz valamit inni?- kérdeztem mosolyogva.
- Aha.- csak ennyire futotta.
Beengedtem és felkaptam egy inget a kanapéról. Ő leült az asztalhoz és körbebámészkodott.
- És te ki lennél, galambom?- kérdezte kacéran.
- Caroline vagyok, imádott haverod húga- mondtam miközben öntöttem a kávémat.
- Nem is mondta, hogy ilyen dögös húga van!
- Akkor látnád Mirát!- válaszoltam nevetve.
- Még nem is tudod a nevemet! Én...- kezdte volna, de megelőztem.
- Thomas Maddox. Tudom. A hírneved megelőzött!- mondtam és leraktam elé az innivalót.
- Milyen hírnév?- kérdezte mosolyogva, miközben engem nézett.
- A lányok álma, füstszemeidben el lehet veszni, a szívtipró, aki mindenkivel kikezdett, mondjam még?- mondtam én is mosolyogva.
- És te mit gondolsz rólam?
- Ahhoz jobban meg kéne ismerjelek. Nem szeretek előítéletet alkotni másokról. Bár az öcsédről sugárzik, hogy milyen.- mondtam, miközben kortyoltam a kávémat.
Ő már nem tudott felelni, mivel a bátyám vágtatott le a lépcsőn. Én felpattantam és a kávémmal felvonultam a kanyargós csigalépcsőn. Mint kitalálhatjátok, hétvége van.
- Thomas, örültem a találkozásnak!- mondtam, mielőtt felmentem volna a csigalépcsőn.
- Neked csak Tom!- mondta szívdöglesztő mosollyal.
"Daniel szemszöge"
Gyorsan felöltöztem és lementem a lépcsőn. Lent Carly felpattant és a kávéjával a lépcső felé tartott.
- Thomas, örültem a találkozásnak!- mondta udvariasan.
- Neked csak Tom!- mondta a haverom.
Carly felment, mi pedig indultunk. Bandázni mentünk a közeli kávézóba. Ahogy ketten sétáltunk, Thomas megtörte a csendet.
- A húgod mindig ilyen?- fordult felém.
- Nem mindig ilyen udvarias. Reggel nem szokott ilyen lenni.- mondtam neki.
A húgom eszes. Nem szabad rosszba lenni a célpontokkal.
- Akkor vegyem úgy, hogy tetszem neki?- a meglepődöttség nem kifejezés arra az arcra, amit levágtam.
- Vedd úgy, hogy vendég voltál a házban és ehhez méltóan viselkedett.- böktem ki.
- Pedig szemrevaló teremtés!- mondta.
- Tudom. De a húgomról van szó.
Megérkeztünk a kávézóhoz, már bent vártak a srácok. Thomas egyből elregélte nekik, hogy a húgom melltartóban nyitott neki ajtót.
- Haver, én is átmegyek majd hozzátok!- mondta az egyik.
Biliárdoztunk egy darabig, majd dél felé közeledett az idő.
- Na, én mentem!- mondtam.
- Tán randid lesz, hogy ennyire sietsz?- kérdezte Thomas röhögve.
- Ja, két csaj is vár otthon.-ahogy elképedve néztek rám, folytattam.- A nővérem és a húgom.
Eljöttem, majd egy ezüst Lamborgini száguldott el mellettem. Ez Gyémánt volt! Iván és a tesóim ültek benne. Értem is visszajöttek, majd elmentünk a plázába. Ott a lányok egyből eltűntek, Ivánnal bementünk egy játékterembe...
"Mira szemszöge"
A hugicámmal egyből leváltunk a fiúktól és bementünk egy ruhaboltba.
- Húgi, használd ki a testalkatodat! Szívdöglesztő vagy, ehhez méltóan kellene öltöznöd!- mondtam Carlynak, mire felnevetett.
- Mira, azt akarod, hogy kurvásan öltözzek?- én szemrehányó pillantást vetettem rá.
- Nem, neked nem kell olyan vad dekoltázs, mint khm... néhány embernek!
- Akkor milyen ruhát javasolsz?- kérdezte megadóan, mire elmosolyodtam.
- Gyere, bemutatlak valakinek!- mondtam neki és az üzlet végébe vezettem.
Rosa várt ott minket. Ő a legjobb barátnőm. Ezüst haja leengedve, ruhája stílusos, mint mindig!
- Carly, ő itt Rosa! Kedves barátnőm és az osztálytársam!- mondtam, ők pedig kezet fogtak.
- Mira már annyit mesélt rólad!- nézett végig a húgomon.- Tényleg bomba jó alakod van!
- Én mindig mondom neki, de nem hiszi el!- mondtam nevetve.
- Majd én kezelésbe veszem!- ropogtatta ki az ujjait.
Rosa, mint a villám, úgy száguldozott. Pár perc alatt egy ruha HEGYET nyomott Carly kezébe.
- Tessék, próbáld fel őket! Még menet közben dobok be pár cuccot!- mondta Rosa.
- Istenem...- sóhajtott elgyötörve a húgom és bement a próbafülkébe.
Én kényelmesen elhelyezkedtem volna az egyik fotelben, mikor Rosa egy csomó ruhát dob az ölembe.
- Azt hitted, hogy megúszod?- nevetett.
- Milyen naiv vagyok...- sóhajtottam és én is bementem egy próbafülkébe.
Jó pár ruhát felpróbáltunk, mire Rosa egy összeállításra azt mondta, hogy jó. Például Carlynak ezt helyeselte:
- Szia, Nat!- köszönök rá hátulról.
Ő a szívéhez kap, majd elmosolyodik, mikor látja, hogy csak én vagyok.
- Szia, Mira! Már azt hittem, Amber tért vissza a barátnőivel!- lélegzett fel.
- Pfff... Még csak az kéne! Egyébként jól vagy?- kérdeztem, mivel tűzpiros volt az arca.
- I-igen! Csak olyan meleg van!- mondta zavartan.
Zavartan néztem körbe és a szemem megakadt egy széken. A támláján lévő kabát zsebéből egy biztonsági kártya kandikált ki. Háttal nekitámaszkodtam a széknek és a kezem lejjebb csúsztattam.
- Igazad van! Szokatlanul meleg a levegő, ahhoz képest, hogy október van!- bólogattam.
- Egyébként mit keresel itt?- kérdezte Nat, én pedig felháborodott arcot vágtam.
- Talán bűn, hogy olvasni jöttem?- kérdeztem, mire ő mentegetőzni kezdett.
A kártyát igyekeztem kihalászni, észrevétlenül.
- Nem, dehogy!
- Szereted a krimiket?- kérdeztem a könyvet szuggerálva.
- Igen, ez a kedvenc műfajom!- mondta.
- Én kedvelem azt, hogy olyan idegborzoló, mikor mindig csak kis nyomokat találnak benne!- mondtam mosolyogva.
A pulcsim alá csúsztattam a kártyát. Mikor ez megtörtént, Carly csörtetett be. Pont időben! Tesókám mindig is jól tudott időzíteni!
- Mira, a fiúk már várnak!- mondta, majd odafordult Nathoz.- Szia, Nat! Éppen láttam Ambert és a barátnőit errefelé tartani!
- Akkor mennem kell! Sziasztok!- mondta a szőke és elviharzott.
Mikor hallótávolságon kívülre került, mi is elindultunk.
- Köszi, húgi! Kihúztál a csávából!- mondtam.
- Tényleg láttam a libákat!- mondta, elnevettük magunkat.
Hazafurikáztunk és elfoglaltuk magunkat estig. Este bemutattam testvéreimnek a kártyát.
- Holnap munka van!- így köszöntünk el egymástól.
Holnap vasárnap, de valahogy be kell jutnunk a suliba. A kérdés, hogy hogyan!
2014. augusztus 2., szombat
3. fejezet: Pletykából is megárt a sok(k)!
Körmöt rágva vártuk Iván érkezését. Aznap izgatottan mentem iskolába. Ismét Peggy toppan elém, ezúttal egy csomó újsággal. Segítettem neki összeszerkeszteni, így örömmel vettem el egy példányt.
- Olvasd el a címlapsztorit! Kíváncsi vagyok a véleményedre!- mondta.
Kivonultam az udvarra és kinyitottam az újságot. Szembetaláltam magam egy hatalmas szalagcímmel: Az új jövevények a Rin testvérek! Hirdette a cím. Egy fotó is volt rólunk, amit felismertem. Ez az első nap készült, mikor megérkeztünk. Az Audi mögöttünk áll, mi pedig hárman napszemüvegben. Mintha direkt beállítottak volna minket! Mosolyogva kezdtem olvasni a cikket.
"A Rin testvérek, név szerint Miranda, Daniel és Caroline, október elején érkeztek az iskolánkba. Kivételes tehetséget mutatnak a számítástechnikában, illetve a nyelvek terén. Kezdjük a legidősebbel: Miranda Rin 17 éves, 10/A osztályba jár. Már nagy népszerűségnek örvend mind a lányok, mind a fiúk között. A srácok bolondulnak érte, ami nem meglepő. A zenei tehetségét énekórán mutatta meg, amikor a tanárt lealázta gitározásban. Hogy őt idézzem:
- Maga ezt nevezi zenének?! Ez inkább egy művészetellenes tiltakozással ér fel!
A gitárjátéka olyan módon elragadta a tanárt, hogy nem részesítette intőben. Viszont a nyers szenvedély megtalálható ebben a lányban. Talán még Viktor szívét is képes lesz megdobogtatni?"
Itt egy kép volt Miráról, ahogy éppen játszik a gitáron, egy másikon pedig épp Viktorral beszélget. Ez az én nővérem!
"Daniel Rin 16 éves, 2 lánytestvérrel lett megáldva. Tengerkék szemében el lehet veszni, akár a viharos tengeren! Thomas Maddox legújabb cimboráját tisztelhetjük személyében. Illetve az Oroszlánok legfrissebb csapattagját. Bizony, a középső fivérnek különös adottsága a sporthoz való érzék. Az ifjú bajnokot, Dajant is lesöpörte a pályáról, csak pár mozdulattal. Kár, hogy kibicsaklott a bokája, minél hamarabbi gyógyulást kívánunk neki. Bár az furcsa volt, hogy oroszul kezdett beszélni a telefonjába. Női hang szűrődött ki a telefonból, talán a barátnője hívta?"
Itt egy olyan kép volt betéve, amin a tesóm éppen telefonál, a következőn pedig kosarazik. Amikor a barátnős részhez értem, elfogott a röhögőgörcs. De olyan szinten, hogy folyni kezdett a könnyem.
"A legkisebb, de egyben a legvadabb mégis Caroline, akiben 15 éves létére megvan az a vadság, mint a nővérében. Zöld hajával, lila szemével, telt idomaival kirikít a tömegből. Csatos viharkabátja és telefonja mindig nála van. A titokzatos Caroline kevés embert fogad a bizalmába, jogosan. Ő volt az, aki oroszul csevegett tesiórán, aki titkos beszélgetéseket folytat a sarkok mögött... Viszont ez a lány már csábításra készen áll, ugyanis már az első nap beszólt az imádott vöröskénknek, Castielnek, Kentinnel kekszet majszoltak... Második napján már Dake társaságában találtam, aznap délután pedig az egyik cukrászdában láttam meg őket, meghitt pillanatban, kezet összekulcsolva. Másnap azonban nagyon vidáman beszélt a telefonba, amiben férfihang nevetett. Srácok, fel lehet akasztani a nadrágot, ha közel akartok férkőzni Carlyhoz! Ez a lány nem viccel, ha egy kis könnyed flörtről van szó. Megtudjuk vajon, hogy ki a telefonbéli herceg? Vagy innen hamarabb csap le rá valaki? Ez csak rajtatok áll!"
Itt egy olyan fotó volt, ahol Dake és én ülünk a cukrászdában és nevetünk. Emlékszem, hogy ezután a jelenet után jött ki az orromból a kakaó. Mázli, hogy azt nem fényképezték le! A másik fotón a folyosón állok és telefonozok. Mikor elolvastam minden cikket, becsengettek. A lányok szúrós pillantással méregettek, a srácok vetkőztettek a szemükkel. Első órán voltam, amikor megrezdült a mobilom. SMS, méghozzá Mirától.
"A folyosóra, MOST!"
Ejha, ilyennek is régen tapasztaltam! Feltettem a kezem, mire a tanár intett, hogy beszélhetek.
- Tanárnő, kérem, kimehetek a mosdóba?- kérdeztem tisztelettel.
- Nem lesz jó szünetben?- kérdezte és rám emelte a tekintetét.
- Női problémákkal küszködöm!- mondtam könyörögve.
- Milyen női problémákkal?- nagyon gyanakszik!
- Megjött a munkamániás télapó!
- A mi?! Ne szórakozzon velem!
- Piros napok!- sziszegtem.
- Beszéljen érthetően!- mondta dühösen a rövideszű tanárnő. Nekem pedig elfogyott a türelmem.
- Menstruálok, így már érti?- mondtam felemelt hanggal.- Kimehetek betétet cserélni?
- Ja, persze, menjen csak!- mondta a tanárnő zavarban.
Az osztály is zavarban volt, ahogy becsuktam magam után az ajtót. Most jutott eszembe, hogy tényleg menstruálok. Mira lépett elő az egyik sarokból, szikrázó szemekkel. Őt követte Dan.
- Mi az?- kérdeztem.
- Barátnő? BARÁTNŐ??!!!!- kezdte Dan.- Ezt a lányt a fejére ejtették!
- Viktor? Mint lehetséges célpont?!- kezdte Mira is.- Célpontnak célpont, csak nem ilyen értelemben!
- Akkor én mit mondjak?! Négy fiúval boronált össze, kapásból! Ne hisztizzetek, ő csak azt írta, amit látott!- mondtam és lehajtották a fejüket.- Ráadásul az egész osztályom tudja, hogy menstruálok, mert a tanárnő nem értette meg, a "piros napok" és a "munkamániás télapó" szakszavakat!
- Húgi, ezt én se akartam tudni!- mondta Dan.
- Inkább azt mondjátok, hol tartotok!- mondtam.
- Hamarosan megvan a biztonsági kártya!- mondta Mira.
- Oké, most menjünk vissza órára!- mondta Dan, mi meg bólintottunk.
Elmentem a vécébe és ott elvégeztem a dolgomat, majd visszamentem a terembe. Az osztály rám nézett, a tanárnő pedig zavartan intett, hogy üljek le. A ceruzámat hajlítgattam, mikor kicsengettek. Mivel dupla óránk volt és az időjárás nem volt valami kegyes, ezért bent lehetett maradni. De amikor Castiel lépett a padomhoz, nyomában egy szürke hajú fiúval, eltört bennem a mécses.
- Mit akarsz, vöröske?- kérdeztem idegesen, majd a ceruzámat ketté törtem.
- Zöldike, ideges vagy?- mélyet lélegeztem, majd szaggatottan kifújtam a levegőt.
- Nem, teljesen nyugodt vagyok.- mosolyogtam rá angyalian.
Láttam rajta, hogy megborzongott. Egy nő tudjon úgy angyalian mosolyogni, hogy az embert kirázza tőle a hideg.
- Kicsoda a barátod?- kérdeztem, immár kíváncsisággal.
- Lysander vagyok, örvendek!- lépett elő mosolyogva.
- Én pedig Carly!- mondtam és kezet ráztunk.
- Szép szemed van!- mondta mosolyogva.
Csak most vettem észre felemás szemét. Egyébként is szép arcát még jobban kiemelte. Még a viktoriánus ruha alatt is látszott, hogy foglalkozik a testével.
- Én mindig heterokrómiás szemeket akartam, irigy vagyok rád!- mondtam és hátradőltem.
- Az irigység árt a szépségnek. Nézd csak meg Ambert!- mondta Lysander és a szőke ciklon felé mutatott.
- Igazad lehet!- mondtam nevetve, a zsebemben pedig megszólalt a telefonom.- Elnézést kérek, uraim!
Felálltam a helyemről és kimentem. A hívás Ivántól származott.
- Szia, mikor érsz?- kérdeztem tőle.
- Itt vagyok a suli előtt.- mondta, én pedig örömömben majdnem elhajítottam a telefont.
Kirohantam az udvarra és tényleg ott volt. És mögötte Gyémánt is. Odarohantam hozzá és megöleltem. Ő megpörgetett, majd egy puszit nyomott a fejemre. A szőke haja csak úgy csillogott az itteni fényben, ugyanúgy, mint a csokoládébarna szeme.
- Melegebb van itt, mint gondoltam!- mondta orosz akcentussal.
Én csak felnevettem. Így néz ki Iván:
Nagy bánatomra meghallottam a csengőt.
- Nekem most mennem kell órára, te menj a házunkhoz, apa otthon van!- mondtam és ismét megöleltem.
- Aztán ne sajátíts ki, a tesóidnak is szóljál!- mondta.
- Nem szeretsz velem lenni?- kérdeztem mosolyogva.
- Ugyan, ki ne tudna szeretni téged! Akkor otthon találkozunk!- mondta és beugrott a kocsijába.
- Nehogy szét szedd a lakást!- kiáltottam utána.
Mosolyogva mentem be az épületbe, de a mosoly az arcomra fagyott, mikor bevonultunk kémiára. Mindenki engem nézett. De miért? Jól van, ölelgettem egy 19 éves, nagyon helyes srácot. És akkor mi van? Hát megtudtam, mikor Kentin ült le velem szemben, óra után.
- Ki volt ez a srác?- kérdezte, tudtam kire gondol.
- Egy nagyon jó barát, még Moszkvából!- mondtam sóhajtva.
- Csak egy barát?- kérdezte mosolyogva.
- Igen. Rég nem láttam már.
Iris és Viola is odacsapódott hozzánk, így beszélgettünk egészen a tanítás végéig. Közben a tesóimnak is elújságoltam a nagy hírt. Mikor vége lett a tanításnak, siettünk haza. Iván kedves, de pillanatok alatt képes káoszt teremteni. Futva érkeztünk meg a kapuhoz, ahol az ezüst Lamborgini állt. Gyorsan bementünk és a következő látvány fogadott minket: Iván alsógatyában (!!!) fekszik a bőrkanapén és unottan váltogatja a csatornákat. Körülötte chips, energiaital, kóla, üdítő, sajtos pufi (?) található. Ilyeneket eszik és mégis kidolgozott a felsőteste! Te értetek már ilyet?
- Csá, haver, örülök hogy itthon érzed magad!- mondta Dan és lepacsiztak.
Mira következett, aki egy kicsit zavarba jött Iván látványától.
- Mira, ne legyél zavarban, fogadok naponta látsz ilyet!- mutatott Iván a hasizmára.
- Ilyen izmosat nem!- mondta Mira nevetve és kapott két puszit.
Én jöttem a sorban, Iván csillogó szemekkel nézett rám.
- Carly, kész nő lettél! Sok szívet fogsz te még összetörni, ahogy a nővéred is teszi!- mondta és magához ölelt.
Éreztem a férfias illatát, a csupasz mellkasa meleg volt. Úgy éreztem, bármitől meg tud védeni. Megpuszilta a fejem tetejét, amitől csak még jobban öleltem. Istenem, de hiányzott! Elengedtem és rámosolyogtam. Még beszélgettünk egy darabig, majd felmentem a szobámba. Éppen a házival vesződtem, mikor benyit valaki.
- Segítsek?- kérdezi a lágy hang oroszul.
- Jó lenne...- sóhajtottam neki az anyanyelvén.
Iván helyet foglalt mellettem. Ketten sikerült összehoznunk valamit. Miután letudtuk a házit, ő kiment. Leültem még egy kicsit gépezni, majd lementünk vacsizni.
- Játékest?- kérdi a bátyám teli szájjal.
- Még szép!- mondtuk a nővéremmel.
Iván csak kerek szemekkel nézett minket. Oroszul elmagyaráztuk neki, hogy ez mit jelent. Ő is jött velünk játszani. A játékmodoráról annyit, hogy... még nem fogott kontrollert a kezébe! Az biztos! Már 11 volt, mikor elaludtunk.
- Olvasd el a címlapsztorit! Kíváncsi vagyok a véleményedre!- mondta.
Kivonultam az udvarra és kinyitottam az újságot. Szembetaláltam magam egy hatalmas szalagcímmel: Az új jövevények a Rin testvérek! Hirdette a cím. Egy fotó is volt rólunk, amit felismertem. Ez az első nap készült, mikor megérkeztünk. Az Audi mögöttünk áll, mi pedig hárman napszemüvegben. Mintha direkt beállítottak volna minket! Mosolyogva kezdtem olvasni a cikket.
"A Rin testvérek, név szerint Miranda, Daniel és Caroline, október elején érkeztek az iskolánkba. Kivételes tehetséget mutatnak a számítástechnikában, illetve a nyelvek terén. Kezdjük a legidősebbel: Miranda Rin 17 éves, 10/A osztályba jár. Már nagy népszerűségnek örvend mind a lányok, mind a fiúk között. A srácok bolondulnak érte, ami nem meglepő. A zenei tehetségét énekórán mutatta meg, amikor a tanárt lealázta gitározásban. Hogy őt idézzem:
- Maga ezt nevezi zenének?! Ez inkább egy művészetellenes tiltakozással ér fel!
A gitárjátéka olyan módon elragadta a tanárt, hogy nem részesítette intőben. Viszont a nyers szenvedély megtalálható ebben a lányban. Talán még Viktor szívét is képes lesz megdobogtatni?"
Itt egy kép volt Miráról, ahogy éppen játszik a gitáron, egy másikon pedig épp Viktorral beszélget. Ez az én nővérem!
"Daniel Rin 16 éves, 2 lánytestvérrel lett megáldva. Tengerkék szemében el lehet veszni, akár a viharos tengeren! Thomas Maddox legújabb cimboráját tisztelhetjük személyében. Illetve az Oroszlánok legfrissebb csapattagját. Bizony, a középső fivérnek különös adottsága a sporthoz való érzék. Az ifjú bajnokot, Dajant is lesöpörte a pályáról, csak pár mozdulattal. Kár, hogy kibicsaklott a bokája, minél hamarabbi gyógyulást kívánunk neki. Bár az furcsa volt, hogy oroszul kezdett beszélni a telefonjába. Női hang szűrődött ki a telefonból, talán a barátnője hívta?"
Itt egy olyan kép volt betéve, amin a tesóm éppen telefonál, a következőn pedig kosarazik. Amikor a barátnős részhez értem, elfogott a röhögőgörcs. De olyan szinten, hogy folyni kezdett a könnyem.
"A legkisebb, de egyben a legvadabb mégis Caroline, akiben 15 éves létére megvan az a vadság, mint a nővérében. Zöld hajával, lila szemével, telt idomaival kirikít a tömegből. Csatos viharkabátja és telefonja mindig nála van. A titokzatos Caroline kevés embert fogad a bizalmába, jogosan. Ő volt az, aki oroszul csevegett tesiórán, aki titkos beszélgetéseket folytat a sarkok mögött... Viszont ez a lány már csábításra készen áll, ugyanis már az első nap beszólt az imádott vöröskénknek, Castielnek, Kentinnel kekszet majszoltak... Második napján már Dake társaságában találtam, aznap délután pedig az egyik cukrászdában láttam meg őket, meghitt pillanatban, kezet összekulcsolva. Másnap azonban nagyon vidáman beszélt a telefonba, amiben férfihang nevetett. Srácok, fel lehet akasztani a nadrágot, ha közel akartok férkőzni Carlyhoz! Ez a lány nem viccel, ha egy kis könnyed flörtről van szó. Megtudjuk vajon, hogy ki a telefonbéli herceg? Vagy innen hamarabb csap le rá valaki? Ez csak rajtatok áll!"
Itt egy olyan fotó volt, ahol Dake és én ülünk a cukrászdában és nevetünk. Emlékszem, hogy ezután a jelenet után jött ki az orromból a kakaó. Mázli, hogy azt nem fényképezték le! A másik fotón a folyosón állok és telefonozok. Mikor elolvastam minden cikket, becsengettek. A lányok szúrós pillantással méregettek, a srácok vetkőztettek a szemükkel. Első órán voltam, amikor megrezdült a mobilom. SMS, méghozzá Mirától.
"A folyosóra, MOST!"
Ejha, ilyennek is régen tapasztaltam! Feltettem a kezem, mire a tanár intett, hogy beszélhetek.
- Tanárnő, kérem, kimehetek a mosdóba?- kérdeztem tisztelettel.
- Nem lesz jó szünetben?- kérdezte és rám emelte a tekintetét.
- Női problémákkal küszködöm!- mondtam könyörögve.
- Milyen női problémákkal?- nagyon gyanakszik!
- Megjött a munkamániás télapó!
- A mi?! Ne szórakozzon velem!
- Piros napok!- sziszegtem.
- Beszéljen érthetően!- mondta dühösen a rövideszű tanárnő. Nekem pedig elfogyott a türelmem.
- Menstruálok, így már érti?- mondtam felemelt hanggal.- Kimehetek betétet cserélni?
- Ja, persze, menjen csak!- mondta a tanárnő zavarban.
Az osztály is zavarban volt, ahogy becsuktam magam után az ajtót. Most jutott eszembe, hogy tényleg menstruálok. Mira lépett elő az egyik sarokból, szikrázó szemekkel. Őt követte Dan.
- Mi az?- kérdeztem.
- Barátnő? BARÁTNŐ??!!!!- kezdte Dan.- Ezt a lányt a fejére ejtették!
- Viktor? Mint lehetséges célpont?!- kezdte Mira is.- Célpontnak célpont, csak nem ilyen értelemben!
- Akkor én mit mondjak?! Négy fiúval boronált össze, kapásból! Ne hisztizzetek, ő csak azt írta, amit látott!- mondtam és lehajtották a fejüket.- Ráadásul az egész osztályom tudja, hogy menstruálok, mert a tanárnő nem értette meg, a "piros napok" és a "munkamániás télapó" szakszavakat!
- Húgi, ezt én se akartam tudni!- mondta Dan.
- Inkább azt mondjátok, hol tartotok!- mondtam.
- Hamarosan megvan a biztonsági kártya!- mondta Mira.
- Oké, most menjünk vissza órára!- mondta Dan, mi meg bólintottunk.
Elmentem a vécébe és ott elvégeztem a dolgomat, majd visszamentem a terembe. Az osztály rám nézett, a tanárnő pedig zavartan intett, hogy üljek le. A ceruzámat hajlítgattam, mikor kicsengettek. Mivel dupla óránk volt és az időjárás nem volt valami kegyes, ezért bent lehetett maradni. De amikor Castiel lépett a padomhoz, nyomában egy szürke hajú fiúval, eltört bennem a mécses.
- Mit akarsz, vöröske?- kérdeztem idegesen, majd a ceruzámat ketté törtem.
- Zöldike, ideges vagy?- mélyet lélegeztem, majd szaggatottan kifújtam a levegőt.
- Nem, teljesen nyugodt vagyok.- mosolyogtam rá angyalian.
Láttam rajta, hogy megborzongott. Egy nő tudjon úgy angyalian mosolyogni, hogy az embert kirázza tőle a hideg.
- Kicsoda a barátod?- kérdeztem, immár kíváncsisággal.
- Lysander vagyok, örvendek!- lépett elő mosolyogva.
- Én pedig Carly!- mondtam és kezet ráztunk.
- Szép szemed van!- mondta mosolyogva.
Csak most vettem észre felemás szemét. Egyébként is szép arcát még jobban kiemelte. Még a viktoriánus ruha alatt is látszott, hogy foglalkozik a testével.
- Én mindig heterokrómiás szemeket akartam, irigy vagyok rád!- mondtam és hátradőltem.
- Az irigység árt a szépségnek. Nézd csak meg Ambert!- mondta Lysander és a szőke ciklon felé mutatott.
- Igazad lehet!- mondtam nevetve, a zsebemben pedig megszólalt a telefonom.- Elnézést kérek, uraim!
Felálltam a helyemről és kimentem. A hívás Ivántól származott.
- Szia, mikor érsz?- kérdeztem tőle.
- Itt vagyok a suli előtt.- mondta, én pedig örömömben majdnem elhajítottam a telefont.
Kirohantam az udvarra és tényleg ott volt. És mögötte Gyémánt is. Odarohantam hozzá és megöleltem. Ő megpörgetett, majd egy puszit nyomott a fejemre. A szőke haja csak úgy csillogott az itteni fényben, ugyanúgy, mint a csokoládébarna szeme.
- Melegebb van itt, mint gondoltam!- mondta orosz akcentussal.
Én csak felnevettem. Így néz ki Iván:
- Nekem most mennem kell órára, te menj a házunkhoz, apa otthon van!- mondtam és ismét megöleltem.
- Aztán ne sajátíts ki, a tesóidnak is szóljál!- mondta.
- Nem szeretsz velem lenni?- kérdeztem mosolyogva.
- Ugyan, ki ne tudna szeretni téged! Akkor otthon találkozunk!- mondta és beugrott a kocsijába.
- Nehogy szét szedd a lakást!- kiáltottam utána.
Mosolyogva mentem be az épületbe, de a mosoly az arcomra fagyott, mikor bevonultunk kémiára. Mindenki engem nézett. De miért? Jól van, ölelgettem egy 19 éves, nagyon helyes srácot. És akkor mi van? Hát megtudtam, mikor Kentin ült le velem szemben, óra után.
- Ki volt ez a srác?- kérdezte, tudtam kire gondol.
- Egy nagyon jó barát, még Moszkvából!- mondtam sóhajtva.
- Csak egy barát?- kérdezte mosolyogva.
- Igen. Rég nem láttam már.
Iris és Viola is odacsapódott hozzánk, így beszélgettünk egészen a tanítás végéig. Közben a tesóimnak is elújságoltam a nagy hírt. Mikor vége lett a tanításnak, siettünk haza. Iván kedves, de pillanatok alatt képes káoszt teremteni. Futva érkeztünk meg a kapuhoz, ahol az ezüst Lamborgini állt. Gyorsan bementünk és a következő látvány fogadott minket: Iván alsógatyában (!!!) fekszik a bőrkanapén és unottan váltogatja a csatornákat. Körülötte chips, energiaital, kóla, üdítő, sajtos pufi (?) található. Ilyeneket eszik és mégis kidolgozott a felsőteste! Te értetek már ilyet?
- Csá, haver, örülök hogy itthon érzed magad!- mondta Dan és lepacsiztak.
Mira következett, aki egy kicsit zavarba jött Iván látványától.
- Mira, ne legyél zavarban, fogadok naponta látsz ilyet!- mutatott Iván a hasizmára.
- Ilyen izmosat nem!- mondta Mira nevetve és kapott két puszit.
Én jöttem a sorban, Iván csillogó szemekkel nézett rám.
- Carly, kész nő lettél! Sok szívet fogsz te még összetörni, ahogy a nővéred is teszi!- mondta és magához ölelt.
Éreztem a férfias illatát, a csupasz mellkasa meleg volt. Úgy éreztem, bármitől meg tud védeni. Megpuszilta a fejem tetejét, amitől csak még jobban öleltem. Istenem, de hiányzott! Elengedtem és rámosolyogtam. Még beszélgettünk egy darabig, majd felmentem a szobámba. Éppen a házival vesződtem, mikor benyit valaki.
- Segítsek?- kérdezi a lágy hang oroszul.
- Jó lenne...- sóhajtottam neki az anyanyelvén.
Iván helyet foglalt mellettem. Ketten sikerült összehoznunk valamit. Miután letudtuk a házit, ő kiment. Leültem még egy kicsit gépezni, majd lementünk vacsizni.
- Játékest?- kérdi a bátyám teli szájjal.
- Még szép!- mondtuk a nővéremmel.
Iván csak kerek szemekkel nézett minket. Oroszul elmagyaráztuk neki, hogy ez mit jelent. Ő is jött velünk játszani. A játékmodoráról annyit, hogy... még nem fogott kontrollert a kezébe! Az biztos! Már 11 volt, mikor elaludtunk.
2014. augusztus 1., péntek
Egy váratlan hívás! 2. rész
- Karola?- szólt bele egy férfi hang, orosz akcentussal.
Ismertem ezt a hangot. Mosolyra húztam a számat.
- Igen, én vagyok. Miért, kerestél?- kérdeztem.
- Téged érdemes keresni, Karola!- mondta vidáman.
- Hmm... Így gondolod?- kérdeztem nevetve.
"Lysander szemszög"
A jegyzetfüzetem ismét eltűnt! Odamentem Castielhez.
- Nem láttad a jegyzetfüzetem?- kérdeztem tőle.
- Haver, egyszer a fejedre fogom ragasztani!- mondta nevetve.
Vele nevettem én is, úgy mentünk be az épületbe. Castiel mellettem, mintha gondolatban máshol járna.
- Hé, min gondolkodsz?- kérdeztem tőle.
Elmosolyodott és egy lányra mutatott. Zöld haja fel volt nyírva, nagy viharkabátot viselt. Körüllengte valami titokzatosság. A szemüvege mögül barátságosan mosolygott. Amikor felénk pillantott, megláttam a gyönyörű, lila szempárt.
- Carly tegnap érkezett. Már első nap beszólt nekem.- mondta a vörös felém fordulva, de én még mindig a lányt néztem. Ő csak elmosolyodott rajtam.- Gyönyörű, de megközelíthetetlen. Nem éri meg.
- Te bepróbálkozol nála?- kérdeztem.
- Nem az esetem.- mondta, én pedig elképedve néztem rá.
A lány éppen Dake társaságát élvezte, amikor elhaladtunk mellettük. Egyenesen a termembe mentem. A jegyzetfüzetem hiánya lekötött egész nap. Az elhagyatott kémiaterem ajtajából meghallottam egy lágy hangot. Egyszerűen angyalinak lehet nevezni.
- Igen, én vagyok. Miért, kerestél?- kérdezte Carly háttal nekem.
Én a sarok mögött megálltam, a hófehér mobilját a füléhez szorította. Nem szokásom, de most hallgatózni kezdtem.
- ...- nem hallottam, mit mondtak a telefonban.
A zöld hajú lány nevetni kezdett.
- Hmm... Így gondolod?- kérdezte vidáman.
- ...
- Tudod, hogy imádlak!
- ...
- Akkor hozod a gyémántot?- kérdezte komoly hangsúllyal.
Milyen gyémánt?
- ...
- Megegyeztünk! Akkor majd találkozunk!- mondta és letette.
Én visszahúzódtam a sarok mögé, kattogott az agyam. A lány pedig ellibbent hollófekete kabátjában. Ahogy a léptei halkultak, az én agyam egyre hangosabban kattogott. Gyémánt? Találka? Remélem nem az, aminek hangzik! Ahogy hazafelé lépkedtem, csak ezen morfondíroztam. Na, Lysander, most légy okos!
"Caroline szemszög"
Letettem, majd elindultam az utolsó órámra. Iván (ezt a nevet enyhe orosz akcentussal kell kiejteni) hívott! Egyenesen Oroszországból jön minket meglátogatni és elhozza Gyémántot! Gyémánt egy ezüst Lamborgini neve, amivel imádunk furikázni a testvéreimmel. El kell nekik újságolnom a nagy hírt! Iván 19 éves, nagyon jóban vagyunk vele. A vezetéknevére ne legyetek kíváncsiak, mert képtelenség mind kimondani, mind kiolvasni. Utolsó óra után (ami történelem volt) leszívott aggyal vánszorogtam ki az udvarra. Dake vigyorogva állt ott.
- Mehetünk?- kérdezte mosolyogva.
- Persze!- mondtam ásítva.
- Milyen órád volt?- kérdezte, miközben a park felé vettük az irányt.
- Történelem.- néztem rá.
- Akkor értem a fáradságod!- mondta nevetve.
A parkhoz közel volt egy cukrászda. Ott elfoglaltuk az egyik bokszot, majd rendeltünk.
- Én egy Mojito-tortát kérek!- mondtam.
- Csokoládés turmix!- mondta a szőke fiú.
- Máris hozom!- felelte a pincérlány és már el is tűnt.
- Mesélj! Mi szél hozott erre?- kérdezte Dake.
- A szüleim itt kaptak munkát. Csak tegnap kezdtem a sulit.- mondtam szűkszavúan.
- Testvérek?
- Van egy bátyám és egy nővérem.- mondtam, mire felcsillant a szeme.
- Bemutathatnál a nővérkédnek!
- Álmodozz csak!- mondtam nevetve.
Eltelt az idő. Dake nem is olyan bunkó, mint ahogy kinéz. Egész jó fejnek látom így, hogy jobban megismertem. Már este volt, mikor hazakísért.
- Jól éreztem magam! Köszönöm a délutánt.- néztem a szemébe.
- Ez a baráti sütizés jobb volt, mint vártam.- vallta be.
Megölelt, de csak barátian. Néztem a távolodó alakját, amit elnyelt a sötétség. Bementem a lakásba, ahol a vacsora illata terjengett. Anya dudorászott vidáman, miközben rakta tálba a spagettit.
- Szia, csillagom! Jól érezted magad?- kérdezte.
- Igen, jó volt.- mondtam és mellé álltam.
Néztem, ahogy a hosszú tésztát beleszedi a tálba.
- Anya, képzeld! Iván ma felhívott és azt mondta, meglátogat minket!- mondtam csillogó szemekkel.
- Kedvelem azt a fiút! Nyugodtan jöhet!- mondta anya mosolyogva.
- Milyen fiú jön?- kérdezte apa.
- Iván!- mondtam neki és megöleltem.
- A 19 éves?- kérdezte.
- Igen.- mondtam. Ez a név elég elterjedt Moszkvában.
- Akkor jó! Már megijedtem.- mondta és leült egy székre.
Én felmentem a csigalépcsőn, egyenesen a bömbölő hifi hangját követve. Mira hallgatta a zenét, amikor benyitottam.
- Szevasz, húgi! Mit tehetek érted?- kérdezte és lehalkította a hangfalat.
- Iván látogatóba jön!- mondtam, mire a nővérkém elhajította a magazinját.
- Mikor?
- Holnapután érkezik!- mondtam mosolyogva.
Átrohantunk Danhez is, közöltük vele is a hírt. Ő is örült. Aztán Mira felhozott egy kényes témát.
- Carly, még nem is meséltél nekem a sütizésről!- mondta.
Elmeséltem neki mindent. Ő egy párnát szorongatott izgalmában. A végén rám mosolygott.
- Örülök, hogy ő is figyel rád!- mondta Mira.
- Én is!- mondta Dan.
- És hogy állunk?- kérdeztem.
- Összehaverkodtam Thomassal.- mondta Dan.
- Én pedig beszéltem Viktorral.- mondta Mira.
- Ügyesek vagytok! Remek!- mondtam.- Én jóban vagyok a suliújságossal, tehát minden pletykáról értesülök!- mondtam nekik.
Ahogy végeztünk a vacsival, elmentünk fürödni. Lefeküdtem, de valamiért nem tudtam elaludni. Aztán rájöttem! Leültem a gép elé és játszottam egy kicsit. Bezzeg utána úgy aludtam, akár a bunda!
Ismertem ezt a hangot. Mosolyra húztam a számat.
- Igen, én vagyok. Miért, kerestél?- kérdeztem.
- Téged érdemes keresni, Karola!- mondta vidáman.
- Hmm... Így gondolod?- kérdeztem nevetve.
"Lysander szemszög"
A jegyzetfüzetem ismét eltűnt! Odamentem Castielhez.
- Nem láttad a jegyzetfüzetem?- kérdeztem tőle.
- Haver, egyszer a fejedre fogom ragasztani!- mondta nevetve.
Vele nevettem én is, úgy mentünk be az épületbe. Castiel mellettem, mintha gondolatban máshol járna.
- Hé, min gondolkodsz?- kérdeztem tőle.
Elmosolyodott és egy lányra mutatott. Zöld haja fel volt nyírva, nagy viharkabátot viselt. Körüllengte valami titokzatosság. A szemüvege mögül barátságosan mosolygott. Amikor felénk pillantott, megláttam a gyönyörű, lila szempárt.
- Carly tegnap érkezett. Már első nap beszólt nekem.- mondta a vörös felém fordulva, de én még mindig a lányt néztem. Ő csak elmosolyodott rajtam.- Gyönyörű, de megközelíthetetlen. Nem éri meg.
- Te bepróbálkozol nála?- kérdeztem.
- Nem az esetem.- mondta, én pedig elképedve néztem rá.
A lány éppen Dake társaságát élvezte, amikor elhaladtunk mellettük. Egyenesen a termembe mentem. A jegyzetfüzetem hiánya lekötött egész nap. Az elhagyatott kémiaterem ajtajából meghallottam egy lágy hangot. Egyszerűen angyalinak lehet nevezni.
- Igen, én vagyok. Miért, kerestél?- kérdezte Carly háttal nekem.
Én a sarok mögött megálltam, a hófehér mobilját a füléhez szorította. Nem szokásom, de most hallgatózni kezdtem.
- ...- nem hallottam, mit mondtak a telefonban.
A zöld hajú lány nevetni kezdett.
- Hmm... Így gondolod?- kérdezte vidáman.
- ...
- Tudod, hogy imádlak!
- ...
- Akkor hozod a gyémántot?- kérdezte komoly hangsúllyal.
Milyen gyémánt?
- ...
- Megegyeztünk! Akkor majd találkozunk!- mondta és letette.
Én visszahúzódtam a sarok mögé, kattogott az agyam. A lány pedig ellibbent hollófekete kabátjában. Ahogy a léptei halkultak, az én agyam egyre hangosabban kattogott. Gyémánt? Találka? Remélem nem az, aminek hangzik! Ahogy hazafelé lépkedtem, csak ezen morfondíroztam. Na, Lysander, most légy okos!
"Caroline szemszög"
Letettem, majd elindultam az utolsó órámra. Iván (ezt a nevet enyhe orosz akcentussal kell kiejteni) hívott! Egyenesen Oroszországból jön minket meglátogatni és elhozza Gyémántot! Gyémánt egy ezüst Lamborgini neve, amivel imádunk furikázni a testvéreimmel. El kell nekik újságolnom a nagy hírt! Iván 19 éves, nagyon jóban vagyunk vele. A vezetéknevére ne legyetek kíváncsiak, mert képtelenség mind kimondani, mind kiolvasni. Utolsó óra után (ami történelem volt) leszívott aggyal vánszorogtam ki az udvarra. Dake vigyorogva állt ott.
- Mehetünk?- kérdezte mosolyogva.
- Persze!- mondtam ásítva.
- Milyen órád volt?- kérdezte, miközben a park felé vettük az irányt.
- Történelem.- néztem rá.
- Akkor értem a fáradságod!- mondta nevetve.
A parkhoz közel volt egy cukrászda. Ott elfoglaltuk az egyik bokszot, majd rendeltünk.
- Én egy Mojito-tortát kérek!- mondtam.
- Csokoládés turmix!- mondta a szőke fiú.
- Máris hozom!- felelte a pincérlány és már el is tűnt.
- Mesélj! Mi szél hozott erre?- kérdezte Dake.
- A szüleim itt kaptak munkát. Csak tegnap kezdtem a sulit.- mondtam szűkszavúan.
- Testvérek?
- Van egy bátyám és egy nővérem.- mondtam, mire felcsillant a szeme.
- Bemutathatnál a nővérkédnek!
- Álmodozz csak!- mondtam nevetve.
Eltelt az idő. Dake nem is olyan bunkó, mint ahogy kinéz. Egész jó fejnek látom így, hogy jobban megismertem. Már este volt, mikor hazakísért.
- Jól éreztem magam! Köszönöm a délutánt.- néztem a szemébe.
- Ez a baráti sütizés jobb volt, mint vártam.- vallta be.
Megölelt, de csak barátian. Néztem a távolodó alakját, amit elnyelt a sötétség. Bementem a lakásba, ahol a vacsora illata terjengett. Anya dudorászott vidáman, miközben rakta tálba a spagettit.
- Szia, csillagom! Jól érezted magad?- kérdezte.
- Igen, jó volt.- mondtam és mellé álltam.
Néztem, ahogy a hosszú tésztát beleszedi a tálba.
- Anya, képzeld! Iván ma felhívott és azt mondta, meglátogat minket!- mondtam csillogó szemekkel.
- Kedvelem azt a fiút! Nyugodtan jöhet!- mondta anya mosolyogva.
- Milyen fiú jön?- kérdezte apa.
- Iván!- mondtam neki és megöleltem.
- A 19 éves?- kérdezte.
- Igen.- mondtam. Ez a név elég elterjedt Moszkvában.
- Akkor jó! Már megijedtem.- mondta és leült egy székre.
Én felmentem a csigalépcsőn, egyenesen a bömbölő hifi hangját követve. Mira hallgatta a zenét, amikor benyitottam.
- Szevasz, húgi! Mit tehetek érted?- kérdezte és lehalkította a hangfalat.
- Iván látogatóba jön!- mondtam, mire a nővérkém elhajította a magazinját.
- Mikor?
- Holnapután érkezik!- mondtam mosolyogva.
Átrohantunk Danhez is, közöltük vele is a hírt. Ő is örült. Aztán Mira felhozott egy kényes témát.
- Carly, még nem is meséltél nekem a sütizésről!- mondta.
Elmeséltem neki mindent. Ő egy párnát szorongatott izgalmában. A végén rám mosolygott.
- Örülök, hogy ő is figyel rád!- mondta Mira.
- Én is!- mondta Dan.
- És hogy állunk?- kérdeztem.
- Összehaverkodtam Thomassal.- mondta Dan.
- Én pedig beszéltem Viktorral.- mondta Mira.
- Ügyesek vagytok! Remek!- mondtam.- Én jóban vagyok a suliújságossal, tehát minden pletykáról értesülök!- mondtam nekik.
Ahogy végeztünk a vacsival, elmentünk fürödni. Lefeküdtem, de valamiért nem tudtam elaludni. Aztán rájöttem! Leültem a gép elé és játszottam egy kicsit. Bezzeg utána úgy aludtam, akár a bunda!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)