Az a valaki pedig Thomas volt. A hátam a szekrényhez préselődött, a szívem pedig a torkomban dobogott. Volt valami a tekintetében, ami megrémített.
- Szia tündérkém! Ma még nem is láttalak!- mondta Thomas és a hajammal kezdett játszani.
- Én sem téged, Tom! És meg is mondom, miért. Te is csinálod a saját dolgodat, én is az enyémet.- mondtam gorombán.
- Ez fájt, cica, de őszintén!- tette mosolyogva a szívére a kezét.
- De tényleg van egy kérdésem hozzád.
- Mondd!
- Igaz ez a buli hétvégén?- kérdeztem, mire felcsillant a szeme.
- Igen. Az öcsém átadta az öltözködési feltételeket?
- A csajoknak muszáj kiöltözni...- mondtam és mosolyogva forgattam a szemem.
- Bizony, de ne estélyire gondolj!
- Jaj, akkor most mit kezdjek a 2 méteres uszályommal, amit direkt erre az alkalomra vettem?- kérdeztem gúnyosan, majd normális hangon folytattam.- Tudom, koktélruha a nyerő nálatok.
- Milyen jól ismersz!- nevetett.
- Jobban, mint hinnéd!- mondtam és a pillanatnyi döbbenetét szökésre használtam.
Gyorsan kiiszkoltam az udvarra, ahol a testvéreim már vártak. Mikor nagyban majszoltam a kakaós csigámat, odajött hozzánk Dake. Én felálltam és megöleltem. Ő hosszan szorított, úgy éreztem, mintha a bátyám lenne. Persze nem helyettesítheti Dant!
- Örülünk, hogy itt vagy! Carly csupa jót mesélt.- mondta Mira.- És velünk ne kezdj ki, láttad Ivánt!
Felnevettünk mindannyian. Egész kellemesen elbeszélgettünk, mikor vissza becsengettek. Elköszöntem tőlük és mentem a termembe. Bevágódtam a padomba, ahol szokásomhoz híven egyedül ültem. Éppen a nyelvtanra fókuszáltam, amikor egy papírgalacsin gurul a lábamhoz. Körülnézek és Iris néz rám vigyorogva. Mosolyogva bontom ki a kis levélkét.
"Mi volt a srácokkal? Láttunk ám!"
"Semmi, csak beszélgettünk! Meg elnyaltunk egy fagyit."
"Ketten egyet, mi?"
"NEM! Iris, mondták már, hogy perverz vagy?"
"Rossz az, aki rosszra gondol, de hülye aki nem..."
"Milyen igaz! És te vagy inkább rossz, mint hülye?"
"Pontosan!"
Így leveleztük végig az órát. Mikor vége lett az órának, kimentem az udvarra, hátha lőhetek pár fotót. Rosáról sikerült is egy jó képet készítenem, ahogy a lányokkal cseveg. Mázlimra nem vettek észre. Mirát is lencsevégre kaptam, ahogy a falnak támaszkodik és bámul ki a fejéből. Így teltek a tanórák. A szünetekben ide-oda járkáltam. Ahogy a fehér, tisztára mosott padlón lépkedtem, valamire figyelmes lettem. Egy nyugtalan és ismerős hang zökkentett ki a gondolatmenetemből. Valaki az igazát bizonygatta. Megálltam a sarok mögött és füleltem.
- ... hidd el, valami nagyon nincs rendben velük!
- Ezt miből gondolod?
- Gyémántról beszéltek és találkáról! Csempészek vagy tolvajok lehetnek. Te is láttad a kocsijukat, ilyet nem vehet akárki!
A szám elé kaptam a kezem. Valaki hallotta, ahogy Ivánnal beszélek. Nem is hallgattam tovább a beszélgetést, hanem előjöttem. Meglepetésemre Castiel és Lysander voltak azok. Lysander hallgatott ki? Önkéntelenül is mosolyogtam, ahogy elmentem köztük.
- Mi az, srácok, baj van?- kérdeztem vigyorogva.
Nekik csak döbbenet tükröződött az arcukon.
- Rólam beszéltetek?- kérdeztem egy kis hallgatás után.
- Nem!- rázták a fejüket.
- Ha ti mondjátok...- mondtam és eljöttem tőlük.
Ők csak zavart tekintettel néztek utánam. Ahogy tovább haladtam a folyosón, azon gondolkodtam, hogyan lehetne őket megszívatni... Mondjuk, játsszam el a laza, vagány csajt? Röhögjek a képükbe, mondván "ti teljesen megzakkantatok"? Sok a lehetőség... Túl sok... Aznap még volt egy gyakorlatunk, amin végre be lehetett kapcsolni a gépeket. Mindenki nekiesett, mint az őrült. Mire vége lett, a tesóimmal nevetgéltünk a mai kamerafelvételeken. Hazaértünk és egy szörnyű csapás ért minket... Mikor bementünk, teljesen lefehéredtünk. Nem voltak felkapcsolva a lámpák. Nyeltem egy nagyot, majd a hűtőre tévedt a tekintetem. Elfelejtettük, hogy ma áramszünet van! Iván baktatott le a lépcsőn, félkómás fejjel. Dan odarohant hozzá és elkezdte rázni a vállait az orosz srácnak.
- Elment az áram! Mihez kezdjünk most?- kérdezte hisztérikusan.
- Kártyázunk?- kérdezte egy kis csend után.
Vonakodva, de beleegyeztünk. Leültünk a nappali asztalához, ott meggyújtottunk egy gyertyát. Ő megtanította nekünk a póker rejtelmeit. Mikor belelendültünk a játékba, megjöttek anyáék is.
- Mi is játszhatunk?- kérdezi apa vidáman.
- Persze!- mondta Iván és osztott a szüleinknek.
Apa és anya mesterien kártyáznak! Anya, miközben kártyázott, ügyelt a sült húsra, a készülő zöldségköretre, ezeket tök egyszerre. Apa pedig olyan pókerarcot nyomott be, hogy én bizonytalanodtam el! A szülőktől is tanultunk egyet s mást. Mikor leültünk vacsizni, visszajött az áram. Már jókedvűen mentünk fel a szobánkba. Nem mindig jó a gép előtt ülni... És most már tudom, mit tűzök ki célul! Le kell győznöm valakit pókerben.
Ezután nap mint nap gyakoroltam. Végül lassan és kínkeservesen eljött a hétvége és a buli napja. Furcsa idegesség kerített hatalmába. A nap gyorsabban eltelt, mint ahogy szerettem volna. Mikor hazaértünk, Mira egyből eltolt a szobámhoz.
- Gyerünk, partiképessé kell tennünk magunkat!- mondta Mira izgatottan.
- Nem vagyunk jók így?- kérdeztem, mire Mira elszörnyedt.
- Dehogy! Gyere, téged is rendbe szedlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése