Egy váratlan hívás! 2. rész

- Karola?- szólt bele egy férfi hang, orosz akcentussal.
Ismertem ezt a hangot. Mosolyra húztam a számat.
- Igen, én vagyok. Miért, kerestél?- kérdeztem.
- Téged érdemes keresni, Karola!- mondta vidáman.
- Hmm... Így gondolod?- kérdeztem nevetve.

"Lysander szemszög"
A jegyzetfüzetem ismét eltűnt! Odamentem Castielhez.
- Nem láttad a jegyzetfüzetem?- kérdeztem tőle.
- Haver, egyszer a fejedre fogom ragasztani!- mondta nevetve.
Vele nevettem én is, úgy mentünk be az épületbe. Castiel mellettem, mintha gondolatban máshol járna.
- Hé, min gondolkodsz?- kérdeztem tőle.
Elmosolyodott és egy lányra mutatott. Zöld haja fel volt nyírva, nagy viharkabátot viselt. Körüllengte valami titokzatosság. A szemüvege mögül barátságosan mosolygott. Amikor felénk pillantott, megláttam a gyönyörű, lila szempárt.
- Carly tegnap érkezett. Már első nap beszólt nekem.- mondta a vörös felém fordulva, de én még mindig a lányt néztem. Ő csak elmosolyodott rajtam.- Gyönyörű, de megközelíthetetlen. Nem éri meg.
- Te bepróbálkozol nála?- kérdeztem.
- Nem az esetem.- mondta, én pedig elképedve néztem rá.
A lány éppen Dake társaságát élvezte, amikor elhaladtunk mellettük. Egyenesen a termembe mentem. A jegyzetfüzetem hiánya lekötött egész nap. Az elhagyatott kémiaterem ajtajából meghallottam egy lágy hangot. Egyszerűen angyalinak lehet nevezni.
- Igen, én vagyok. Miért, kerestél?- kérdezte Carly háttal nekem.
Én a sarok mögött megálltam, a hófehér mobilját a füléhez szorította. Nem szokásom, de most hallgatózni kezdtem.
- ...- nem hallottam, mit mondtak a telefonban.
A zöld hajú lány nevetni kezdett.
- Hmm... Így gondolod?- kérdezte vidáman.
- ...
- Tudod, hogy imádlak!
- ...
- Akkor hozod a gyémántot?- kérdezte komoly hangsúllyal.
Milyen gyémánt?
- ...
- Megegyeztünk! Akkor majd találkozunk!- mondta és letette.
Én visszahúzódtam a sarok mögé, kattogott az agyam. A lány pedig ellibbent hollófekete kabátjában. Ahogy a léptei halkultak, az én agyam egyre hangosabban kattogott. Gyémánt? Találka? Remélem nem az, aminek hangzik! Ahogy hazafelé lépkedtem, csak ezen morfondíroztam. Na, Lysander, most légy okos!

"Caroline szemszög"
Letettem, majd elindultam az utolsó órámra. Iván (ezt a nevet enyhe orosz akcentussal kell kiejteni) hívott! Egyenesen Oroszországból jön minket meglátogatni és elhozza Gyémántot! Gyémánt egy ezüst Lamborgini neve, amivel imádunk furikázni a testvéreimmel. El kell nekik újságolnom a nagy hírt! Iván 19 éves, nagyon jóban vagyunk vele. A vezetéknevére ne legyetek kíváncsiak, mert képtelenség mind kimondani, mind kiolvasni. Utolsó óra után (ami történelem volt) leszívott aggyal vánszorogtam ki az udvarra. Dake vigyorogva állt ott.
- Mehetünk?- kérdezte mosolyogva.
- Persze!- mondtam ásítva.
- Milyen órád volt?- kérdezte, miközben a park felé vettük az irányt.
- Történelem.- néztem rá.
- Akkor értem a fáradságod!- mondta nevetve.
A parkhoz közel volt egy cukrászda. Ott elfoglaltuk az egyik bokszot, majd rendeltünk.
- Én egy Mojito-tortát kérek!- mondtam.
- Csokoládés turmix!- mondta a szőke fiú.
- Máris hozom!- felelte a pincérlány és már el is tűnt.
- Mesélj! Mi szél hozott erre?- kérdezte Dake.
- A szüleim itt kaptak munkát. Csak tegnap kezdtem a sulit.- mondtam szűkszavúan.
- Testvérek?
- Van egy bátyám és egy nővérem.- mondtam, mire felcsillant a szeme.
- Bemutathatnál a nővérkédnek!
- Álmodozz csak!- mondtam nevetve.
Eltelt az idő. Dake nem is olyan bunkó, mint ahogy kinéz. Egész jó fejnek látom így, hogy jobban megismertem. Már este volt, mikor hazakísért.
- Jól éreztem magam! Köszönöm a délutánt.- néztem a szemébe.
- Ez a baráti sütizés jobb volt, mint vártam.- vallta be.
Megölelt, de csak barátian. Néztem a távolodó alakját, amit elnyelt a sötétség. Bementem a lakásba, ahol a vacsora illata terjengett. Anya dudorászott vidáman, miközben rakta tálba a spagettit.
- Szia, csillagom! Jól érezted magad?- kérdezte.
- Igen, jó volt.- mondtam és mellé álltam.
Néztem, ahogy a hosszú tésztát beleszedi a tálba.
- Anya, képzeld! Iván ma felhívott és azt mondta, meglátogat minket!- mondtam csillogó szemekkel.
- Kedvelem azt a fiút! Nyugodtan jöhet!- mondta anya mosolyogva.
- Milyen fiú jön?- kérdezte apa.
- Iván!- mondtam neki és megöleltem.
- A 19 éves?- kérdezte.
- Igen.- mondtam. Ez a név elég elterjedt Moszkvában.
- Akkor jó! Már megijedtem.- mondta és leült egy székre.
Én felmentem a csigalépcsőn, egyenesen a bömbölő hifi hangját követve. Mira hallgatta a zenét, amikor benyitottam.
- Szevasz, húgi! Mit tehetek érted?- kérdezte és lehalkította a hangfalat.
- Iván látogatóba jön!- mondtam, mire a nővérkém elhajította a magazinját.
- Mikor?
- Holnapután érkezik!- mondtam mosolyogva.
Átrohantunk Danhez is, közöltük vele is a hírt. Ő is örült. Aztán Mira felhozott egy kényes témát.
- Carly, még nem is meséltél nekem a sütizésről!- mondta.
Elmeséltem neki mindent. Ő egy párnát szorongatott izgalmában. A végén rám mosolygott.
- Örülök, hogy ő is figyel rád!- mondta Mira.
- Én is!- mondta Dan.
- És hogy állunk?- kérdeztem.
- Összehaverkodtam Thomassal.- mondta Dan.
- Én pedig beszéltem Viktorral.- mondta Mira.
- Ügyesek vagytok! Remek!- mondtam.- Én jóban vagyok a suliújságossal, tehát minden pletykáról értesülök!- mondtam nekik.
Ahogy végeztünk a vacsival, elmentünk fürödni. Lefeküdtem, de valamiért nem tudtam elaludni. Aztán rájöttem! Leültem a gép elé és játszottam egy kicsit. Bezzeg utána úgy aludtam, akár a bunda!