4. fejezet: A központi kártya

Reggel szokatlanul békésen keltem. Semmi sem aggasztott, semmi sem zavart. De öleltem valamit... vagyis inkább valakit. Az izmos mellkasa meleg volt, amit párnának használtam. Lassan nyitottam ki a szemem. A kezem és a lábam teljesen rá van tekeredve a srácra, aki mellett ébredtem. Mikor kitöröltem az álmosságot a szememből, kikászálódtam Iván öleléséből. Várjunk... Hogy kerül ide?! Meg egyáltalán hogy tekeredtem rá?! Ahogy elnéztem, az arcomba szökött a vér. Cuki volt, ahogy ott aludt. Éppen fogat mostam, mikor csengettek. Pizsamában lementem az emeletről (ami egy melltartóból és egy rövidnadrágból állt) és ajtót nyitottam. Egy szürke szempárral találtam szembe magam, de vörös haj helyett fekete társult hozzá. Kócos hajam közül sűrűn pislogtam, mire felfogtam, hogy ki ez és kit keres. Thomas le sem vette a szemét rólam.
- Ha ennyire érdekes vagyok, fényképezz le!- mondtam gúnyosan.
Reggel még a testvéreim sem szoktak szóba állni velem. Iván slattyogott le a lépcsőn, egyenesen felém. Thomas még nem látta meg.
- Kit keresel?- kérdeztem kedvesebb modorban.- A szemembe nézz!
- Ja... Dant keresem!- mondta ködös tekintettel.
- Iván, szólj Dannek! Mondd neki, hogy itt a célpont!- mondtam oroszul a félmeztelen srácnak, aki az ajtó mögül hallgatta a beszélgetést.
Felbaktatott a lépcsőn.
- Amíg ez a majom lejön, kérsz valamit inni?- kérdeztem mosolyogva.
- Aha.- csak ennyire futotta.
Beengedtem és felkaptam egy inget a kanapéról. Ő leült az asztalhoz és körbebámészkodott.
- És te ki lennél, galambom?- kérdezte kacéran.
- Caroline vagyok, imádott haverod húga- mondtam miközben öntöttem a kávémat.
- Nem is mondta, hogy ilyen dögös húga van!
- Akkor látnád Mirát!- válaszoltam nevetve.
- Még nem is tudod a nevemet! Én...- kezdte volna, de megelőztem.
- Thomas Maddox. Tudom. A hírneved megelőzött!- mondtam és leraktam elé az innivalót.
- Milyen hírnév?- kérdezte mosolyogva, miközben engem nézett.
- A lányok álma, füstszemeidben el lehet veszni, a szívtipró, aki mindenkivel kikezdett, mondjam még?- mondtam én is mosolyogva.
- És te mit gondolsz rólam?
- Ahhoz jobban meg kéne ismerjelek. Nem szeretek előítéletet alkotni másokról. Bár az öcsédről sugárzik, hogy milyen.- mondtam, miközben kortyoltam a kávémat.
Ő már nem tudott felelni, mivel a bátyám vágtatott le a lépcsőn. Én felpattantam és a kávémmal felvonultam a kanyargós csigalépcsőn. Mint kitalálhatjátok, hétvége van.
- Thomas, örültem a találkozásnak!- mondtam, mielőtt felmentem volna a csigalépcsőn.
- Neked csak Tom!- mondta szívdöglesztő mosollyal.

"Daniel szemszöge"
Gyorsan felöltöztem és lementem a lépcsőn. Lent Carly felpattant és a kávéjával a lépcső felé tartott.
- Thomas, örültem a találkozásnak!- mondta udvariasan.
- Neked csak Tom!- mondta a haverom.
Carly felment, mi pedig indultunk. Bandázni mentünk a közeli kávézóba. Ahogy ketten sétáltunk, Thomas megtörte a csendet.
- A húgod mindig ilyen?- fordult felém.
- Nem mindig ilyen udvarias. Reggel nem szokott ilyen lenni.- mondtam neki.
A húgom eszes. Nem szabad rosszba lenni a célpontokkal.
- Akkor vegyem úgy, hogy tetszem neki?- a meglepődöttség nem kifejezés arra az arcra, amit levágtam.
- Vedd úgy, hogy vendég voltál a házban és ehhez méltóan viselkedett.- böktem ki.
- Pedig szemrevaló teremtés!- mondta.
- Tudom. De a húgomról van szó.
Megérkeztünk a kávézóhoz, már bent vártak a srácok. Thomas egyből elregélte nekik, hogy a húgom melltartóban nyitott neki ajtót.
- Haver, én is átmegyek majd hozzátok!- mondta az egyik.
Biliárdoztunk egy darabig, majd dél felé közeledett az idő.
- Na, én mentem!- mondtam.
- Tán randid lesz, hogy ennyire sietsz?- kérdezte Thomas röhögve.
- Ja, két csaj is vár otthon.-ahogy elképedve néztek rám, folytattam.- A nővérem és a húgom.
Eljöttem, majd egy ezüst Lamborgini száguldott el mellettem. Ez Gyémánt volt! Iván és a tesóim ültek benne. Értem is visszajöttek, majd elmentünk a plázába. Ott a lányok egyből eltűntek, Ivánnal bementünk egy játékterembe...

"Mira szemszöge"
A hugicámmal egyből leváltunk a fiúktól és bementünk egy ruhaboltba.
- Húgi, használd ki a testalkatodat! Szívdöglesztő vagy, ehhez méltóan kellene öltöznöd!- mondtam Carlynak, mire felnevetett.
- Mira, azt akarod, hogy kurvásan öltözzek?- én szemrehányó pillantást vetettem rá.
- Nem, neked nem kell olyan vad dekoltázs, mint khm... néhány embernek!
- Akkor milyen ruhát javasolsz?- kérdezte megadóan, mire elmosolyodtam.
- Gyere, bemutatlak valakinek!- mondtam neki és az üzlet végébe vezettem.
Rosa várt ott minket. Ő a legjobb barátnőm. Ezüst haja leengedve, ruhája stílusos, mint mindig!
- Carly, ő itt Rosa! Kedves barátnőm és az osztálytársam!- mondtam, ők pedig kezet fogtak.
- Mira már annyit mesélt rólad!- nézett végig a húgomon.- Tényleg bomba jó alakod van!
- Én mindig mondom neki, de nem hiszi el!- mondtam nevetve.
- Majd én kezelésbe veszem!- ropogtatta ki az ujjait.
Rosa, mint a villám, úgy száguldozott. Pár perc alatt egy ruha HEGYET nyomott Carly kezébe.
- Tessék, próbáld fel őket! Még menet közben dobok be pár cuccot!- mondta Rosa.
- Istenem...- sóhajtott elgyötörve a húgom és bement a próbafülkébe.
Én kényelmesen elhelyezkedtem volna az egyik fotelben, mikor Rosa egy csomó ruhát dob az ölembe.
- Azt hitted, hogy megúszod?- nevetett.
- Milyen naiv vagyok...- sóhajtottam és én is bementem egy próbafülkébe.
Jó pár ruhát felpróbáltunk, mire Rosa egy összeállításra azt mondta, hogy jó. Például Carlynak ezt helyeselte:

De volt vad kombó is, amitől a szívinfarktus kerülgette, mint ez:

Hihetetlen, hogy Carly haja egy kis babrálás hatására hogy megváltozik! A lényeg, hogy mindenkinek meglett mindene. Én még bementem a könyvesboltba, mert el akarok intézni valamit. Natot látom meg, ahogy a krimiknél matat.
- Szia, Nat!- köszönök rá hátulról.
Ő a szívéhez kap, majd elmosolyodik, mikor látja, hogy csak én vagyok.
- Szia, Mira! Már azt hittem, Amber tért vissza a barátnőivel!- lélegzett fel.
- Pfff... Még csak az kéne! Egyébként jól vagy?- kérdeztem, mivel tűzpiros volt az arca.
- I-igen! Csak olyan meleg van!- mondta zavartan.
Zavartan néztem körbe és a szemem megakadt egy széken. A támláján lévő kabát zsebéből egy biztonsági kártya kandikált ki. Háttal nekitámaszkodtam a széknek és a kezem lejjebb csúsztattam.
- Igazad van! Szokatlanul meleg a levegő, ahhoz képest, hogy október van!- bólogattam.
- Egyébként mit keresel itt?- kérdezte Nat, én pedig felháborodott arcot vágtam.
- Talán bűn, hogy olvasni jöttem?- kérdeztem, mire ő mentegetőzni kezdett.
A kártyát igyekeztem kihalászni, észrevétlenül.
- Nem, dehogy!
- Szereted a krimiket?- kérdeztem a könyvet szuggerálva.
- Igen, ez a kedvenc műfajom!- mondta.
- Én kedvelem azt, hogy olyan idegborzoló, mikor mindig csak kis nyomokat találnak benne!- mondtam mosolyogva.
A pulcsim alá csúsztattam a kártyát. Mikor ez megtörtént, Carly csörtetett be. Pont időben! Tesókám mindig is jól tudott időzíteni!
- Mira, a fiúk már várnak!- mondta, majd odafordult Nathoz.- Szia, Nat! Éppen láttam Ambert és a barátnőit errefelé tartani!
- Akkor mennem kell! Sziasztok!- mondta a szőke és elviharzott.
Mikor hallótávolságon kívülre került, mi is elindultunk.
- Köszi, húgi! Kihúztál a csávából!- mondtam.
- Tényleg láttam a libákat!- mondta, elnevettük magunkat.
Hazafurikáztunk és elfoglaltuk magunkat estig. Este bemutattam testvéreimnek a kártyát.
- Holnap munka van!- így köszöntünk el egymástól.
Holnap vasárnap, de valahogy be kell jutnunk a suliba. A kérdés, hogy hogyan!