15. fejezet: Egy kis hideg hangulat

- Segítsek?- kérdeztem, miközben a füzete fölé hajoltam.
- Tudsz rajzolni?- kérdezte csodálkozva.
- Még szép! Ezt nézd!- mondtam és odatartottam az én rajzos füzetkémet.
Egy rajzomat mutattam, amin a testvéreim voltak. Éppen átölelték egymást. Mindig szerettem ezt az alkotásomat.
- Ehhez képest én semmi vagyok!- mondta legyintve.
- Te a szavak embere vagy! Én pedig a ceruzáé!- mondtam és közelebb húzódtam hozzá.
Elmosolyodott és becsukta a füzetét. Egymásra mosolyogtunk, amitől enyhe pír lepte be a sápadt arcom.
- Mit szeretnél csinálni?- kérdezte felém fordulva.
- Egy ital jól esne...
- Akkor gyere!- felállt és felsegített a padról.
Kedves és udvarias volt. Elmentünk és meghívott egy italra. Sétáltunk, kezünkben a turmixunkkal.
- Honnan tudsz oroszul?- kérdezte és rám villantotta a szemét.
- 5 évig Moszkva volt az otthonom. De tudok törökül és angolul, szintén anyanyelvi szinten.- mondtam, miközben csendben fogyasztottam az italomat.
- Hol tanultál meg törökül?- az anyám méhében, b*szd meg!
- Törökországban is laktunk!- mondtam.
- Akkor te ilyen világjáró vagy. Mindenhonnan felszedsz egy kicsit és ez alkot téged egy egésszé.- mondta és a szeme ködössé vált, akár a zavaros tenger.
Ilyenkor min gondolkodhat? Fogalmam sincs. De egy biztos: nem fogom beleütni az orromat az ő dolgába. Majd elmondja, ha akarja. Én sem szeretem, ha faggatnak, szóval megértem őt.
- Jól látod. Nem is lennék önmagam, ha nem láttam volna annyi mindent.- mondtam bólogatva.
Az agyunk egy rugóra járt. Most Lysander arcán sokkal több érzelem tükröződött, mint általában. És én is felszabadultabb voltam. Szívesen meséltem neki magamról, jó hallgatóság. Ő is mesélt magáról, kiderült, hogy tanyáról jött és van egy bandájuk Castiellel. Király! A kezem dörzsölgettem fázósan. Már estefelé járt, mikor elszörnyedve néztem a karórámra. Már ennyi lenne az idő?!
- Köszönöm a délutánt, de most mennem kell!- mondtam búsan és kerültem a tekintetét.
- Hazakísérhetem a szép hölgyet?- kérdezte úriember módban.
- Nem szeretnék a terhére lenni az úrnak.- viccesen pukedliztem egyet.
- Akkor holnap találkozunk a suliban.- mondta nevetve.
- Igen, jó estét!- mondtam én is vidáman és elindultam haza.
Minden bokorcsörrenésre hátrakaptam a fejem, remélve, hogy csak a szél volt. Gyorsan kapkodtam a lábaimat, hogy időben hazaérjek. Szinte az ajtót is magammal vittem, akkora lendülettel rontottam be a házba. Szerencsére éppen vacsihoz készülődtünk.
- Szia, Kincsem, jól szórakoztál a barátoddal?- kérdezte apa, miközben szorosan megöleltem.
- Igen, nagyon is!- mondtam egy fülig érő vigyorral.
- Ki a pasi?- kérdezte Mira és odacsapódott mellém.
- Pasi? Fiú?! Az én kislányom közelében?! Hozom a puskámat...- kelt volna fel apa a székből, de anya visszatartotta.
Egy végtelennek tűnő percig csak néztek egymás szemébe. Anya lilás-kékes szeme szinte vibrált, ahogy apára nézett. Apa lesütötte mélykék szemeit, majd a teste visszakényszerült a székbe. Anya lassan rám nézett, majd elmosolyodott.
- Legalább helyes?- kérdezte izgatott hangon.
- De még mennyire!- mi lányok, ott ugráltunk a konyha közepén, miközben a fiúk értetlenül néztek.
- Ez valami lányos hülyeség...- intett a bátyám, mire apa helyeslően bólintott.
Jó hangulatban telt az este. Lefeküdtem és úgy aludtam, mint akit agyonvertek.
Másnap nyúzottan keltem ki az ágyamból. A fájós lábamat kiroppantottam és elégedetten sóhajtottam egyet. Legurultam az ágyról, egyenesen a földre. A padló kemény és hideg felülete egyből észhez térített. Ijedten felugrottam, mint akit nyakon talált egy vödör jeges víz. Rázott a hideg, fogalmam sincs, mi történt. Kibotorkáltam a fürdőbe, ahol belenéztem a tükörbe. A sápadt arcom és a vérvörös szemeim mindent elárultak. Tudtam, hogy nem jó ötlet a fekete kabátom nélkül menni! Így dorgáltam magamat. Magamra terítettem az egyik pokrócomat, majd leszenvedtem magam a lépcsőn. Anya és a tesóim odafutottak hozzám.
- Szarul nézel ki, húgi!- mondta a bátyám.
- Köszi a biztatást, te se vidd túlzásba!- mondtam egy fintorral.
- Feküdj le a kanapéra, viszek egy kis gyógyteát.- mondta anya legnagyobb rémületemre.
Félve lefeküdtem a kanapéra. Egy ajtócsapódást hallottam, a tesóim mentek iskolába. Anya behozott egy egész kanna (!!!) teát, mondván "Idd meg, amíg haza nem jövök!". Remek! Itt vagyok egyedül, betegen, egy rohadt szar teával az oldalamon. Aztán a figyelmem a hatalmas házimozi rendszerünkre irányult. Elmosolyodtam.
- Akkor mozizzunk!- jelentem ki.
Rengeteg DVD-nk és CD-nk volt, így tudtam miből választani. Végül a 21 Jump Street tetszett a legjobban. Betettem a filmet és elterültem a kanapén. A felbontás gyönyörű, a színek vibráltak. És amit azok a barmok levágtak... Konkrétan szétröhögtem az agyam. Utána még egy fimhez kedvet kaptam, ami A bájkeverő névre hallgatott. Még sosem láttam, szóval megnéztem. Közben szívószállal szürcsölgettem a drága teácskámat. Olyan dél lehetett, mikor megéheztem. A hasam nagyot kordult, így előkerestem a tegnapi maradékot. Kis küszködés árán a tévé elé vittem az élelmet. Még mindig pokrócban és pizsamában voltam, amire felkaptam egy hosszú ujjút. A kis asztalon egész halom zsepi hevert. A film után rászántam magam, hogy eltakarítom. Jöttem a kis kukával és seprűvel. Taknyosan és hidegrázással összetakarítom a fertőzött zsepiket. Mikor végeztem, rendesen felöltöztem. És most? Mikor ez a gondolatfoszlány átszáguldott a fejemen, megcsörrent a telefonom.
- Hallo?- szóltam bele taknyos hangon.
- Még mindig szar a hangod!- nevetett a vonal túlvégén a nővérem.
- Ha ha...- mondtam lassan.- Mi hír?
- Lysander, Castiel, Kentin és Dake nagyon aggódnak érted. Minket kérdezgetnek a hogyléted felől. Meg még az összes lány, kivéve persze Ambert, nagyon hiányolnak.
- Ez kedves tőlük!- mondtam elérzékenyülve.
- Még Thomas is kérdezett felőled...
- Mit mondtál neki?- kérdeztem halkan.
- Mondtam neki, hogy beteg vagy. Aztán elviharzott.- mondta furcsa hangon.
- Mi a baj, Mira?- kérdeztem.
- Semmi, semmi! Otthon talizunk, szia!- mondta és gyorsan letette a telefont.
Mi ütött belé? Felmentem a szobámba és levágtam magam a gurulós székembe. Megnyitottam Thomas mappáját, ahova feltöltöttem a kamerafájlokat. Aztán Viktor fájljaira tévedt a tekintetem. Róla el is feledkeztem. Megnyitottam a suli kameráit. Láttam a testvéreimet, ahogy élik az életüket. Dan bandázik a haverjaival, Mira pedig... vár valakire. Ráközelítettem a nővérkém arcára. Az ujjait tördeli, közben valamit motyog. Aztán kisöpri a haját a szeméből, majd... a melleit kezdi igazgatni?! Mi a...? What the hell is going on? (Mi a fene folyik itt?) Mire készülsz, drága Mira? Ha kell, utánad is kémkedek! Aztán egy fiú tűnt fel a semmiből. A srác odanyomta Mirát a falhoz. Elkezdtek smárolni. Én nem bírtam tovább, kikapcsoltam. A saját nővérem... nem bízik meg bennem annyira, hogy elmondja, hogy van pasija. Én mindent megosztok vele, és ezt kapom tőle cserébe. A könnyeimmel küszködtem. Nem hiszem el! Kérlek Mira, cáfolj rá!

14. fejezet: Sherlock akcióban

Írói megjegyzés
Most, hogy mindenki kiélte a gyilkolási vágyát a megjegyzésekben, én is azt mondom, hogy egyetértek. És nem kell ehhez láncfűrész, csak át kell hajtani Amberen Gyémánttal és féknyomos lesz a kicsi pofikája XD. Mindenkinek jó olvasást!
Írói megjegyzés vége
Castiel állt elém a folyosón, amitől a frász kerülgetett. Próbáltam kikerülni, majd megadóan bólintottam.
- Mit tehetek érted?- kérdeztem mosolyogva.
- Láttad már ezt a videót?- kérdezte és elém tartotta a mobilját.
Ráztam a fejem és megnéztem Thomas videóját, amit mi raktunk fel. Röhögtem mint állat, amiért egy csúnya nézést kaptam. Végignéztem röhögőgörcs nélkül, persze azért, mert otthon már rongyosra néztem. Mikor vége lett, Castiel elsüllyesztette a zsebében a mobilt.
- Jó kis videó, annyi szent!- mondtam mosolyogva.- A bátyád hol van?
- Otthon, bár semmit nem ér. Még üzenetben is kiröhögik.
- Megértem őket.- motyogtam.
- Mit mondtál?- kérdezte kicsit dühösebb hangnemben.
- Semmit. Csak azt, hogy ezzel miért engem kerestél meg?- kérdeztem a vöröstől.
- Mert te talán tudod, hogy ezt ki készítette.
- Nem tudom.- ráztam a fejem.- A bátyádnak elég ellensége van a suliban. Bármelyikük lehetett.
Ő sóhajtott egyet. Hirtelen megsajnáltam, de gyorsan elhessegettem ezt az érzést. Elmentem mellette, de ő megfogta a csuklómat. Én hátranéztem és döbbenet költözött belém. Castiel arca levertséget és csalódottságot mutatott.
- Segítesz nekem megtalálni a tettest?- kérdezte komolyan.
- Szólj, ha segíthetek valamiben. De ha rám hallgatsz, pár hét és máson fognak nyammogni az emberek.- mondtam elgondolkodó ábrázattal.
- Honnan veszed ezt?
- Én is voltam már elégszer a figyelem középpontjában, hidd el. Órán találkozunk!- mondtam és sietve mentem órára.
Rég nem gondoltam már rá. Milyen rég... Nem kellemes emlék, de így távolról már csak olyan, akár egy rossz álom. A visszhangzó nevetések... Szinte most is hallom a hátam mögött őket. Leültem a helyemre, szokásomhoz híven, egyedül. Már nem találtam az ihletre, ami kellett volna egy rajzhoz. Ahogy így gondolkodtam, egy ember toppan elém. Felnézek rá és a viktoriánus öltözködésű Rómeómat ismertem fel a személyében.
- Szia, Carly! Előző szünetben is hozzád igyekeztem, de láttam, hogy nem volt alkalmas.- mondta komolyan. De engem csak egy részlet fogott meg.
- Miért igyekeztél... hozzám?- kérdeztem és enyhe pír jelent meg az arcomon.
- Csak azt szerettem volna megérdeklődni, hogy kiheverted-e a bulin történteket.- mondta kimérten, mint aki fél, hogy neki ugrok.
- Igen. Most a dührohamomat próbálom kiheverni.- mondtam egy halvány mosollyal.
- Segítsek elfelejteni?- kérdezte mosolyogva.
A testem forró lett. A kezembe temettem az arcom. Ez elég félreérthető mondat. Segítsek elfelejteni? Khm... Khm... KHM... Nos igen. Beindult a gondolkodás emberek! Az a mosoly pedig... ahhw... Lysander, új fangirl-t szereztél magadnak! Mélyeket lélegeztem és próbáltam valahogy ura lenni a véráramomnak, aminek a nagyja most a fejemben zajlott. Oké, ne nézz a szájára! Bár olyan puha és édes lehet, akár a pillecukor. Megborzongtam, majd felnéztem a gyönyörű, felemás szemébe. Úgy mosolygott, mint aki tudja, hogy miket gondoltam. Ha tudnád, már rég sírva menekülnél a közelemből.
- Hogyan?- a pad alatt keresztbe raktam a lábamat.
- Találkozzunk a parkban, suli után.- mondta.
- Nekem van nyolcadik órám is...
- Nem baj, kivárlak.- mondta és kiment a teremből, mivel bejött a tanár.
Az egész napomat beárnyékolta az az idegesség, ami a hatalmába kerített. Ez egy randi? Biztosan nem, hiszen csak haver vagyok neki. De ha mégis randi? Mit csináljak?

"Lysander szemszöge"
- Elhívtad a parkba?- nézett rám értetlen szemmel festett hajú haverom.
- Igen.- mondtam a semmibe bámulva.
Nem hagyhatom, hogy szomorkodjon. Nem szeretem látni, ahogy búskomoran néz maga elé. Itt támasztom a falat, Castiel pedig előttem áll. A folyosón nagy embertömeg, de kirikít egy zöld hajkorona. Önkéntelenül is felé fordítom a fejem. A szeme huncutul csillogott, ahogy Irissel beszélt. A szeme csodaszép, valami különös lüktetés árad belőle. A ma reggeli akciója is arra szolgál bizonyítékként, hogy nem hagyhatom egyedül. De nem is akarom, szeretem a mosolyát és a nevetését. Nem tudok betelni a látványával, még mindig őt néztem, mikor Castiel előttem csettintett egyet.
- Te belezúgtál ebbe a csajba.- mondta megvető mosollyal.
- Nem. Csak barát, ennyi.
- Akkor azért vetkőztetted le a szemeddel.- mondta Castiel bólogatva.- Szerintem nem komplett, nincs ki mind a négy kereke.
- Miért mondod ezt?- kérdeztem és ráfordítottam a tekintetem.
- Nézz csak rá. Nem tudunk róla semmit. Oroszul beszél a telefonba...
- Akkor nyomozzunk utána.- jutott eszembe a briliáns ötlet.
- Láttad, hogy mit csinált Amberrel? Ha elborul az agya, nekünk annyi.
- Ki mondta, hogy rájön?- kérdeztem, mire a haverom elmosolyodott.
- Oké, Sherkock...
- Sherlock.- helyesbítettem mosolyogva.
- Tök mindegy! Indul a nyomozás!- mondta.
A nap hátralévő részében figyeltük minden lépését. A padjánál és Iris közelében volt a legtöbbet. De volt olyan, hogy elvesztettük a nyomát. Egyre gyorsabban mozgott, mintha tudná, hogy figyeljük. Mikor vége lett a hetedik órának, újból megfigyelésre vettük a figurát. Most azonban óvatosan körbetekintett, majd eltűnt a kertészklubban. Mi az egyik bokorból figyeltük. Leült az egyik padra és elővett egy füzetet. A fejhallgatóját a fülére csúsztatta, de csak félig, úgy kezdett irkálni valamit. A keze gyorsan járt. A nyelvét enyhén kinyújtotta gondolkodás közben. A szemét összehúzva koncentrált. Az egyik bokáját feltette a térdére, így tudott a füzetbe írni. Olyan szép, akár egy szelíd őzike. Eszembe jutott, mikor Castiel bemutatott neki. Kedves és közvetlen volt, nyitott és kíváncsi. Mégis hideg szépség, akit lehetetlen megközelíteni. Aztán Kentinnel táncolt a bulin. Fura érzés tört rám, mikor eszembe jutott. Újból ránéztem és ittam magamba az arcvonásait. Egyszer csak felkapta a fejét. Felugrott a padról és körbenézett. Rápillantott a karórájára és elszörnyedt. A füzetét sietősen összecsukta, majd begyömöszölte az oldaltáskájába. Pár pillanat múlva szólt a csengő és beviharzott az épületbe, nyolcadik órára. Mi kijöttünk a bokorból. Van valami titka, érzem. De mi lesz a parkban? Uram isten, nem tudom, mit és hogyan csináljak. Még sosem randiztam. Elment az eszem, hogy elhívtam. És ha nem jön el? Elindultam a parkba, imádott jegyzetfüzetemmel. Amíg megérkezik, irkálok egy kicsit. Letelepedtem az egyik padra és megpróbáltam rajzolni. Persze én csak pálcikaemberkéket tudok. Mi lesz ebből, nem is tudom. Bár megpróbálhetnék lerajzolni egy jelenetet...

"Caroline szemszöge"
Lassan elsétáltam a parkba. Rettenetesen izgultam, a nyelvem ólomnehézségű volt. Az ujjaimat tördeltem, ahogy beléptem a park bejáratán. A táskámat rábíztam a tesóimra. Körbetekintettem és megláttam. A jegyzetfüzete fölé görnyedt és ceruzával rajzolt bele. Szokott rajzolni? Nagy léptekkel mögé kerültem. A kezemet finoman rátettem a hátára és belepillantottam a füzetkéjébe. Két pálcikaembert kontúrozott. Egy kicsit felkuncogtam és a válla fölött rám pillantott. Elmosolyodott, mire vidáman megkérdeztem tőle.
- Pálcikaemberkék?- kérdeztem vigyorogva.
- Én költő vagyok, nem művész!
- És mit akartál ábrázolni?- ültem le mellé a padra.
Ő elvörösödött, de a haja tövéig. Még sosem láttam Lysandert zavarban. Vajon mit akart rajzolni?

13. fejezet: Tanár úr, kérem...

Egy ágyon vagyok. De ez nem az én szobám. A hatalmas franciaágyon fehér selyemlepedő, ahogy az egész szoba fehér. Hol vagyok? Egy szál pongyolában vagyok, ami viszont fekete. Felállok az ágyról és odamegyek a tükörhöz. Egy fekete hajú, kék szemű cicababa, aki fehér köntöst viselt, nézett vissza rám a tükörből. Az arca egyik felén tetoválások sorakoztak. Ez nem én vagyok! Vagy mégis? A tükörképem elkezdett nevetni. Csak démoni kacajnak tudom nevezni, amit megeresztett.
- A sötét énedet imádják a pasik! Vagyis engem!- mondta és az ágy felé mutatott.
Megfordultam a saját tengelyem körül és megláttam Lysandert, ahogy ingben ott fekszik.
- Ő nem a kedvességedért szeret. Ő engem szeret. A titkokat, amiket őrzöl.- mondta túlvilági hangon, majd kilépett a tükörből.
Odament az ágyhoz, megjelent Kentin is. Ő is a sötét énemhez fordult. A szívem meghasadt, ahogy láttam őket. A két fiú elkezdte csókolni. Térdre rogytam, úgy kezdtem sírni.
Vizesen és rémülten ültem fel az ágyamban. Mi volt ez? Miért érzem magam magányosnak? A hátamon futkosott a hideg, ahogy rágondoltam arra a nőszemélyre. Ránéztem az órámra, ami 6.30-at mutatott. Legalább nem kell visszaaludnom. Mélyeket lélegeztem. Miért van rám olyan nagy hatással ez az álom? Hiszen egyik fiút sem ismerem! Mégis van bennem valami, ami feléjük húz. Nagyot dobbant a szívem, mikor rájuk gondoltam. Nem lehetek szerelmes! Nem szippanthat be újra a rózsaszín köd. Még mindig vérzik a szívem, ha az előző szerelmemre gondolok. Nem akarom még egyszer átélni azt a szenvedést. Odamentem a tükrömhöz és hirtelen megint azt a lányt láttam. Pislogtam párat és az én saját arcom volt újra a tükörben. Ő nem létezik! Így hitegettem magam, amíg fogat mostam. Felfrissítettem az arcom egy kis hideg vízzel, így nem tűnt olyan élőhalottnak. Beletúrtam a hajamba, hogy felébredjek egy kicsit.
- Carly, térj észhez!- mondtam a tükörképemnek. Tuti megzakkantam.- Ma iskolába mész és nem fogsz szerelmesen bámulni senkire! Nem fogsz csókjelenetet elképzelni vele és legfőképpen nem fogod a száját bámulni, miközben hozzád beszél!- néztem a tükörképemre.
Ahogy sikerült megbeszélnem magammal, elmentem felöltözni. A kinti idő cseppet sem változott a szombatihoz képest. Felvettem egy fekete farmert fehér övvel, egy sima, tengerkék pólót és rá egy fehér inget. A fekete-ezüst bokacsizmámat vettem fel, majd lebaktattam reggelizni. Most nem viszem a fekete kabátomat. Csináltam magamnak egy szendvicset, majd szépen lassan elnyammogtam. Úgy döntöttem, nem várom meg a testvéreimet, hagytam is nekik egy cetlit. Felkaptam a nyakamba a fülesemet, a telefonomat pedig belesüllyesztettem a zsebembe. Még csak negyed nyolc volt, így komótosan haladtam a suli felé. A fülembe bömbölt a zene, ami vegyesen volt néha pop, néha rock, esetleg metál vagy spanyol. Mi változott meg? A zsebembe dugtam a kezeimet, rosszkedvűen rúgtam bele egy-két kavicsba. A lapos sarkam kopogott a nedves aszfalton. A fák már majdnem teljesen kopaszak voltak, a táj elvesztette a szépségét. Ahogy a hatalmas épület elé értem, sietősen az osztályterembe mentem. Kérlek, ne legyen itt senki, ne legyen itt senki! A terem kongott az ürességtől, így levágtam magam a helyemre és elővettem a rajzfüzetemet. A zene még mindig szólt a fülembe, ahogy alkottam. Fokozatosan szállingóztak be a többiek, de én a művemnek szenteltem minden figyelmemet. Grafittal rajzoltam, azzal is kontúroztam ki. Ha szürke a kedvem, a rajz is az. Ránéztem az órára, ami azt mutatta, hogy 3 perc múlva vége a szünetnek és kezdődik az óra. A szemüvegem majdnem lecsúszott, annyira belemerültem az alkotás szépségeibe. Valaki megérinti a fejhallgatómat, így ijedten csukom össze a füzetemet és dobom el a ceruzát, mint valami gyilkos fegyvert. Levettem a fülest és ijedten pillantottam a "támadómra".
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni.- mondta a zöld szemű Kentin.
- Se-semmi b-baj!- dadogtam, mint az állat. Mély levegőt vettem és normálisan folytattam.- Már úgyis mindjárt kezdődik az óra.
Nem szabad belenéznem a gyönyörű smaragd szemébe. A meglepően piszkos körmeimet bámultam. Láttam, ahogy a padom elé áll. Az izmos hasa tisztán látszott a trikó alatt. Vagy csak beképzelem. Önkéntelenül felnéztem magas termetére, egészen a barna hajáig.
- Valamit szeretnék kérdezni.- mondta és vakarni kezdte a tarkóját.
- Mit?- kérdeztem vissza önkéntelenül is mosolyogva.
Miért kell ilyen helyesnek lennie?! Az ördög vinné el! Nem tekerhet az ujjai köré. Még mindig Caroline Rin vagyok, akinek kőszíve megingathatatlan! Mikor válaszra nyitotta a száját, becsengettek. A száját húzogatva a helyére ment. Mit akarhatott kérdezni? Mit??!!?! Még mázli, hogy Lysander a testvérosztályunkba jár és őt nem kell látnom, csak a paradicsomfejű haverját. Tényleg, hol van Castiel? Mindegy, nem hiányzik a majompofája! Nyelvtan volt, de a tanárnő kereken 45 perces hegyi beszédet tartott, így unalmasan telt az óra. Bezzeg engem evett a penész, hogy mit akarhat tőlem egy olyan dögös pasi mint Kentin. A tanárnő vagy 3-szor rám szólt, hogy ne doboljak a lábammal. Legszívesebben a padot kettétörtem volna, de ez fizikai lehetetlenség az én testalkatommal. Már idegbeteg fejem lehetett, amikor kicsengettek. Majdnem odarohantam Kentinhez és leordítottam a fejét óra közepén, hogy MI A FRANCOT AKARSZ MONDANI?????!!!!! Úgy éreztem, ott helyben kiugrom az ablakon, mikor a padomhoz közeledett. Miattad szenvedek te szemét... dögös... izmos... szépfiú! Köpni nyelni nem tudtam, mikor velem szemben támaszkodott a padomon. Carly, ne nézd a száját! Mégis a szépen ívelt ajkakra tévedt a tekintetem. Azon kaptam, magam, hogy mindjárt elalélok a szép szájától. Beszélhetek én magamnak!
- Szóval azt szeretném kérdezni tőled, hogy...- itt egy végtelennek érződő szünet következett. Mit akarsz kinyögni, te szerencsétlen?! A zsebében kotorászott gondolkodó arckifejezéssel. Végül egy mosolyt eresztett meg. Milyen szépen mosolyog! Ne mosolyogjál, engem meg megk*r az ideg! Végül kinyögte.- Van kekszem, kérsz?- húzta elő a győri édest.
A fejem majdnem koppant a padon... 45-ször egymás után. Erre vártam, baszki?! Egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Igen, köszi!- mondtam és vettem egyet.
Ha legközelebb ilyen sokáig várat magára, felzabálom az egész kekszraktárát! Mérgesen ropogtattam a finom csokis kekszet, közben folytattam a rajzomat. Mit is képzeltem? Hogy randira hív? Nem vagyok neki több, csak haver, semmi más. Nagyot sóhajtottam, mire egy kéz csapódott a füzetlapomra, összemaszatolva ezzel az eddigi munkámat. Hadd lássam, ki vagy! Ma ért utol a kaszás. Fortyogva elengedtem a ceruzámat, majd lerántottam a nyakamba a fülest. Lassan és sötét tekintettel felemelkedtem a helyemről. A zöld hajamat félresepertem a lila szemeimből, hogy lássam, ki kap tőlem mindjárt egy oltári nagy fülest. Felnéztem a lányra, akinek hosszú és szőke göndör haja volt, türkiz szemmel párosítva. Mellette a két pincsi vihogott. Rossz napot választottatok, lányok. Amber is tud rendesen időzíteni. Ő is csak vihogott a reakciómon.
- Mit akarsz, bizsukirálynő?- sziszegtem a fogaim közül.
Rendesen markoltam a pad szélét, mert úgy éreztem, mindjárt nekiesek és kitekerem a nyakát széltében és hosszában. Ő elképedt, ahogy hallotta, hogyan szólítottam. Az osztályban megfagyott a levegő. Mindenki minket nézett, még Castiel is, aki az előbb érkezett. A zöld hajamat kifújtam az arcomból, hogy lássam Amber kövérkés arcát.
- Szállj le a pasikról!- mondta ki kereken.
Az osztály rám nézett, tőlem vártak feleletet. Minden srác kiguvadt szemmel figyelte, mit mondok. Az ujjaim már lefehéredtek, annyira szorítottam a padot. Én csak egy kedves mosolyt eresztettem meg. Ez egy kicsit meghökkentette.
- Én nem pasizni vagyok itt. Megadom neked azt az örömöt, hogy terrorizálhasd a srácokat, én pedig elvagyok a saját kis burkomban, néhány barátnőmmel és fiú barátommal.- hangsúlyoztam ki a barát szót.- Én nem köpök bele a levesedbe, te se az enyémbe. Ez egy korrekt ajánlat, nem?- mondtam nyugodtabban.
Ő felnevetett, szinte már hisztérikusan. Bántotta a fülemet a hang, de meg sem moccantam. Nagy önuralom kellett hozzá.
- Az ellenségem vagy, és az is maradsz.- mondta, miután abbahagyta a nevetést.
- Ahogy akarod, királykisasszony!- mondtam és nyugisan visszaültem a helyemre.
Az osztályban még mindig síri csend. De többet mondott minden szónál. Amber megfogta az ingemet.
- Te csak egy lotyó vagy, nem veszítek ellened.- mondta az arcomba hajolva.
Na, itt kaptam fel azt a szutykos vizet. Nem elég, hogy tönkreteszi a művemet, még van pofája lotyónak nevezni. Az ingemet még mindig nem engedte el, de én a fülem mögé igazítottam a hajamat. Aztán hirtelen eltorzult az arcom a dühtől.
- Meghalsz, ribanc!- ordítottam és átugrottam a padot, egyenesen a szőkén landoltam.
Téptem a haját, ütöttem, akár egy vadállat. De ő is visszaütött, így hemperegtünk a földön. Aztán Iris és Castiel lefogott. Ambert felsegítették a barátnői. A szája felrepedt és karmolásokkal lett gazdagabb a pofikája. Nekem meg egy monokli jutott. Erősen tartották a kezeimet. Mikor némileg lenyugodtam, beért a tanár is. Meglátott minket és elszörnyedt.
- Mit műveltek?- kérdezte a tanár.
- Nekem rontott, én meg csak védekeztem és...- mondta majd elkezdett műkönnyeket hullatni.
Vágtam egy fintort, mire a tanár felém fordult.
- Így volt?- kérdezte.
A többiek nyitni akarták a szájukat, de én megelőztem őket.
- Igen, tanár úr, elismerem, hogy hibáztam. Tudja, 1 éve dührohamokkal küzdök, így már a legkisebb provokálástól is elborulhat az agyam. De most már jól vagyok, Ambernek sem esett komolyabb sérülése. Köszönöm Iris és Castiel, hogy lefogtatok. Ha ti nem vagytok, lehet, hogy valamelyikünk az intenzíven fekszik.- az utolsó kettő mondatomat a mögöttem állóknak intéztem.- Sajnálom, ma nagyon rossz napom van, általában nehéz felbosszantani...- hajtottam le bűnbánóan a fejem.
Amit mondtam, ízig-vérig igaz. Ez is miatta van! Már nem kell szednem a pirulákat, gyógyulófélben vagyok. A tanár sóhajtott egyet, majd intett.
- Nem szólok az igazgatónőnek a dührohamairól, tudom, milyen kellemetlenek. De kérem, nekem szóljon vagy az osztálytársainak, ha rossz napja van.- mondta megadó mosollyal.
- Ígérem így lesz!- mondtam egy halvány mosollyal és felnéztem a tanárra.
Mindenki leült a helyére.
- És nektek azt mondom, ha valaki mástól meghallom Caroline betegségének hírét, intőt kap. Világos?- mindenki bólintott.- Ez magára is vonatkozik, Lysander!- az ajtóban álló fiú is bólintott, majd elment az osztálya felé.
Lysander látta az egészet? Ha volt egy kis esélyem, azt is elbaltáztam nála. Basszus! Próbáltam figyelni az órán. Mire vége lett, majdnem aludtam. A tanár magához intett pár percre.
- Caroline, nem szabad magadba fojtanod az érzéseidet.
- Az orvosom testmozgást javasolt, hogy töltsem ki valamin a dühömet.- mondtam.
- Fogadd meg, mert jó tanács!- mosolygott rám lágyan a tanár.
- Köszönök mindent. Viszontlátásra!- mondtam és elszaladtam ebédelni.
A tesóimmal mindent megbeszéltünk. Jó volt kibeszélni a szünetben történteket. Megkönnyebbülten sétáltam az orvosiba, hogy mondjanak valamit a monoklimmal kapcsolatban. Szerencsére gyenge ütést kaptam, egy-két nap és rendbe jön. Éppen sétáltam órára, mikor Castiel megállít a folyosón.

12. fejezet: A bosszú édes íze

Szombaton 11 órára pont felkeltem. Az ablakom mögötti világ nem tetszett. Borús felhők takarták az eget. A nap sugarai kissé áttörtek rajtuk, de azok bekebelezték, akár a rossz a jót. Sajnos mi emberek is ilyenek vagyunk... A rossz túlszárnyalja a jót. De mióta gondolkodom ilyen epikusan (szépen megfogalmazva)? A lényeg az, hogy a tudós fejemet odavonszoltam a tükör elé, hogy emberibb frizurát varázsolhassak magamnak. Mikor nehezen megfésülködtem, észrevettem valamit a tükörben. A smink lefolyt az arcomon, amolyan zombi fejem volt. Az arcom sápadt, a szemem beesett. A szemeim alatt már nem táskák, hanem bőröndök helyezkedtek el! Nekiálltam lemosni a sminket, több-kevesebb sikerrel. Mikor már nem ijedtem meg a tükörképemtől, elkezdtem felöltözni. Egy lenge, kék nadrágot vettem fel, Homer Simson mintás trikóval. Amint megelégedtem az itthoni külsőmmel, lementem a konyhába.
- Szia, kincsem, jól aludtál?- kérdezte apa kedvesen.
- Mint a tej!- mondtam. Nem akarom, hogy aggódjon, így egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Remélem savót nem engedtél magad alá!- mondta apám a frappáns választ.
- De szellemesek vagyunk ma!- mondtam most már vidáman.
- Igen, temető mellett születtem!- mondta apa és megölelt.
Én nevetve öleltem vissza. Apa vicces fazon, mindig sikerül felvidítania. Jól megölelgettük egymást, majd apa megkavarta a levest.
- Anya merre van?- kérdeztem, miközben néztem a kavarás gerjesztette örvényt.
- Ma is be kellett mennie.- mondta apa és elhúzta a száját.
- A főnöke egy seggfej! Hétvégén is dolgoztatni valakit?!- erre a kijelentésemre apám elmosolyodott.
- A főnöke egy vén öregember. A céges vacsorán is tudod, hogy mesélt?- mondta, mire kíváncsi szemeket meresztettem rá.
Mindig imádtam apa történeteit. Ahogy mesél, az egyszerűen fantasztikus! Igazi parasztgyerekként nőtt fel. Gyakran mesélt a régi időkről. Néha nagyon szerettem volna a múltban élni, akkor, amikor ő volt gyerek. Minden sokkal egyszerűbb volt. A kedvenc részem a történetekben, amikor vicces kommentárokat fűz hozzá a dolgokhoz. Sosem fogy ki a viccekből, pedig már jó néhány szellemes megjegyzését hallottuk. Apa tréfásan összehúzta a szemét, majd eltorzított hangon kezdett beszélni. Leginkább egy kecske hangjára hasonlított.
- Bezzeg az én időmben nem voltak ilyen szerkentyűk...- mondta mekegve, összehúzott szemekkel.
Én dőltem a röhögéstől, ahogy utánozta. Elmesélt egy történetet ezzel a hanggal, nem bírtam ki térdcsapkodós nevetés nélkül. Már folyt a könnyem, mikor befejezte. A mese végén bekukkantott a fortyogó lábasba.
- Ebben mi van?- kérdeztem a fazékra mutatva.
- Panírozott csirke lesz, éppen készen van a hús.- mondta és lekapta a lábast a gáztűzhelyről.
- Segíthetek?- kérdeztem ragyogó szemmel.
A főzőtudományomat apa és anya mellett szereztem be. Örültem, mikor velük főzhettem. Mindketten olyan lazán csinálják.
- Persze!- mondta apa mosolyogva.
Én szaladtam a Mickey egeres köténykémért, ami a konyhaszekrényben lapult. Délre elkészültünk az ebéddel. Mire a testvéreim lejöttek, nekem csupa liszt volt a mosolygós arcom, két ametisztként (lila ásvány) ragyogtak a szemeim és a zsíros kötényembe töröltem a szutykos kezeimet. A tesóim sosem szerettek a konyhában lenni, de én imádtam főzni. Szépen megterítettünk és letelepedtünk az asztalhoz. A gőzölgő csirkeleves az asztalon, a rántott csirke és a zöldséges krumpli zöldségkörettel pedig a márványpulton pihent. Anyát vártuk, aki pár perc múlva be is futott. Apával gyorsan csókot váltottak és anya ledobta a kanapéra a nehéz munkástáskáját. Kicsit lazított a fekete farmerján, majd odaült az asztalhoz. Filmbe illő jelenet lehetett volna, ahogy cseverészve és nevetve fogyasztottuk a finom ebédet. Az egész család nagyon szerette a hasát. De apa volt ebben az élenjáró. Mikor végeztünk, bevetette a megszokott mondását.
- Lepihenek egy kicsit, mielőtt agyonnyomja az étel a szememet!- sokszor hallottuk már, de sosem unjuk meg!
Immár mindenki teli hassal és mosolygósan távozott a déli pihenőre. Sosem kímélem a hasamat, ha ilyen finom az ebéd! Szépen leültem a gurulós székembe és megcsináltam a házikat. A csukott ajtómon kopogás hangzik fel.
- Bújj be!- mondtam hangosan, fel nem nézve a matekból.
Iván jött be, bőrönddel a kezében. Felnéztem rá és csalódott képet vágtam.
- Elmész?- kérdeztem halkan.
- Igen, a testvéreim hiányolnak.- mondta lehajtott fejjel.
Én felálltam és megöleltem.
- Elbúcsúztál mindenkitől?
- Igen. De most már mennem kell.- mondta és kikísértem a kapuig, ahol a család többi tagja is segített neki bepakolni.
- Köszönjük, hogy eljöttél. Máskor is szívesen látunk!- mondta anya.
- Én köszönöm az itt töltött csodás napokat. Viszlát, sziasztok!- mondta és beszállt a kocsijába.
Integettünk neki, ő is visszaintegetett, majd elszáguldott. Tudtam, hogy el fog utazni. Nem könnyeztem, de azért sajgott a szívem. Nagyon jó barát, már-már testvér. Dan és Mira bejöttek később a szobámba.
- Mit tehetek drága testvéreimért?- kérdeztem vigyorogva.
Dan lerakta az asztalomra a pendrive-ot. Bedugtam a gépbe és feltörtem a Maddox házat. Az összes kamerafelvétel megvolt. Most is láttam, hogy éppen mit csinálnak.
- Új videó a csatornánkon?- kérdezte Mira, mire bólintottam.
- Nem is akármilyen! Idefigyelj!- mondtam és a nappali kamerájára mutattam.
Castiel és Thomas voltak ott. Castiel másnaposan horkolt, Tom pedig felpörögve szaladgált. Egy szál boxer alsóban. Szerintem ez az én koktélom hatása lehet. Egy kicsit erősre kevertem neki...
- Mit énekel?- kérdezte Dan, mire adtam rá hangot.
- I sexy and I know it!- ordította, mire majdnem leestem a székről.
A háttérben be is volt nyomva a zene. Erre táncikált és énekelte, szöveggel együtt. A legröhejesebb az volt, hogy próbálta utánozni a klipbeli mozgást, mikor is leesett az asztalról. Szakadtunk a röhögéstől.
- Megy a YouTube-ra?- kérdeztem, miközben küzdöttem a könnyeimmel.
- Még szép!- mondta Mira, aki az ágyamon fetrengett.
Ez a 3 perces videó komoly rekeszizmot igényel. Feljavítottam a képminőséget, töröltem pár képkockát meg ilyenek. Megcsináltam olyanra a képminőséget, hogy ne lehessen felismerni, hogy ez egy kamerafelvétel. Mira alávágta azt a zenét, hogy jobban lehessen hallani, Dan pedig javított a hangminőségen. Feldontuk a csatornánkra, ezzel a címmel: A Maddox fiúk ivás után.
- Ezért megérte elmenni!- mondta Dan.
Eszembe jutott Thomas tekintete. A vidámságom elmúlt. A könnyeim potyogni kezdtek, Dan pedig magához ölelt és vigasztalt.
- Nyugi, az a görény rendesen leég, ha ezt meglátják!- mondta.
Ez némileg megnyugtatott. Ha nem látták a videót, én fogom nekik megmutatni! A tesóim kimentek, én pedig felléptem Facebookra. Az összes osztálytársam és pár felsőbb éves is bejelölt. Mindenkit visszajelöltem, mire felugrott egy ablak. Iris volt az.
Iris:Szia, csajszi, minden rendben?
Carly:Igen. Figyelj, mutatnom kell valamit!
Iris:Mit?
Carly:Thomashoz van köze
Iris:Mit érdekel engem az a majom?
Carly:Ez viszont érdekelhet! :D
Belinkeltem neki a videót. Pár perc múlva visszaírt.
Iris:Ez nagy!!!! XD De hogy találtál rá?
Carly:Mindig is figyeltem ezt a csatornát.
Iris:Egy tuti! Aki ezt csinálja, egy isten!
Carly:Akkor oszd meg minél több emberrel! Thomas annyira égni fog, ha ezt meglátják az osztálytársai! :P
Iris:Meg is érdemli a szemétláda!
Ezek után tűzvészként terjedt ez a videó. Hétfőre tuti, hogy mindenki látni fogja! Kiléptem a fiókomból, majd hozzáláttam a tanulásnak a hétfői dogára. Sajnos a történelem nem az erősségem. Késő estig tanultam, majd az egész vasárnapot a családdal töltöttem. Megbosszullak téged Iris! A következő alany te leszel, Amber! Hozzá viszont elég az iskolai anyag. Egy ördögi kacajt megeresztettem alvás előtt. Jöttök ti még az én utcámba!

11. fejezet: Játék vagy érzelem?

 - Akkor inkább pókerezzünk...- mondta Mira egy fintorral az arcán.
A házigazdák egymásra néztek mosolyogva. Nem tetszett a tekintetük. Nagyon nem! A fiúk felismerték a tekintetüket. Nagyot nyeltem. Még mindig az italos pultnál voltam, egy pálinkát ittam feles pohárból. Amit ezek után mondtak, azt is tisztán hallottam.
- Tetszik az ötlet! Jöjjön ide az, aki tud pókerezni!- mondta Thomas.
Odamentem, de bár ne tettem volna! Kiderült, hogy a Maddox fiúk, Lys, Kim, Iris és én, meg persze Iván és a testvéreim tudunk pókerezni. Kentin, Dake és Rosa sajnos nem tudtak, de ők nézték a játékot. Öt lapos pókert játszottunk, Thomas mindenkinek osztott. A földön alkottunk egy nagy gyűrűt, középen játszottunk. Mikor minden embernek volt lapja, Tom megszólalt.
- Emeljük meg a tétet!
- Játsszunk pénzben?- kérdezte Dan hitetlenkedve.
- Nem.- mondta Tom ördöginek nevezhető mosollyal.- Vetkőzős póker. Ékszer és cipő nem ér!
Én és a lányok elszörnyedtünk az ötleten. Iván ült mellettem, oroszul kezdtem neki beszélni.
- Szerinted beleegyezzek?- kérdeztem bizonytalan hangon.
- Sokat gyakoroltál, már majdnem apádat is legyőzted. Ezekkel a majmokkal percek alatt lerendezed. És még élményeket is gyűjthetsz...- mondta oroszul és biztató mosollyal rám nézett.
- Remélem igazad lesz!- mondtam oroszul egy sóhaj kíséretében.
- Igaza van, én is itt vagyok és játszok!- szólalt meg szintén oroszul Mira a másik oldalamon.
A többiek csak úgy kapkodták a fejüket közöttünk. Mivel oroszul beszéltünk, egy hangot sem értettek a társalgásunkból. Végül mindannyian rábólintottunk Tom ötletére.
- Nem hittem volna, hogy ilyen bátrak vagytok!- mondta Tom vigyorogva.
Most a kabátom is rajtam volt, így eggyel több ruhadarab. Viszont a többi lánynak nem volt ekkora szerencséje. Mira is most hálát adott a boleróért. Elkezdtünk játszani. Úgy zajlott a játék, hogy külön menetekre bontottuk. Három hármas csoport volt, akik felváltva játszanak, miközben a többiek nézik őket. Itt nem volt kassza, így a legmagasabb lapkombináció nyer. A többi kettő levet egy ruhadarabot. Castiel választotta szét a csapatokat, ügyelve arra, hogy minket szétválasszon. Eszes kölyök, annyi szent! Én Tom és Lys társaságában ültem le játszani. Mira mázlista volt, mivel Iván hozzájuk került. Ahogy játszottunk, több kíváncsi szem nézett minket a kelleténél. A játékosoknak nem segíthetnek a nézők. Körbenéztem az asztaltársaimon. Thomas vigyorogva nézegette a lapjait. Ő csak egy nyakláncot, fehér pólót, márkás cipőt és farmert viselt. Lysander viszont faarccal nézett a lapjaira. Folyt a lapkeverés, kiterítés, osztás...
- Oké, mindenki terítsen!- mondta Castiel a bátyja mögött állva.- Ez dönti el, ki lesz a győztes.
Tom terített és Színsor lapkombinációja volt. Kifejezéstelen volt az arcom, amit Tom vigyorogva nézett. Lysnek full volt, úgy látszik, itt mindenki nagy játékos. Ők csak néztek engem. Nagy levegőt vettem és kiterítettem a lapjaimat.
- Royal Flush (rojal flösh)!- mondtam mosolyogva.- Vetkőzzetek!
Tom a pólóját vette le, Lys pedig kénytelen volt az ingét. Mikor Thomas levette a pólóját, én kb. olyan árnyalatot vettem fel, mint a rák páncélja. Kifejezetten izmos volt, de az a szép változata. Nem gyúrja túl magát, de foglalkozik a testével. Vigyorogva pacsiztam le a lányokkal, akik drukkoltak nekem. Most Dan csapata jött. Ott volt a testvérem, Iris és Kim. Itt Iris nyert, akinek pókere volt. Dan levette a pulcsiját, Kim pedig a sapiját. Vagy éjfélig játszottunk. Nekem lekerült a kedvenc kabátom és a ruhám felső része. Minden fiúnak kiguvadt a szeme, annyira nézték a melltartómat.
- Komolyan, meg kell tudnom a mellméreted!- mondta Castiel.
A bátyja oldalba könyökölte rosszallóan.
- Öcsi, ő magas neked! De nekem pont jó!- mondta Tom és rám kacsintott.
- Egyikőtök se fogja megtudni a mellméretem! Erre mérget veszek!- mondtam dühösen.
- Még arra sem vagy képes, hogy egy Rulettet lenyelj egyben! És még a húgunkat akarod?! Na azt már nem!- mondta Mira dühösen és Tom felé indult.
- Nyugi!- tettem Mira elé a kezem.- Nem olyan ellenállhatatlan, mint hiszi!
Ahogy ezt kimondtam, Tom közeledni kezdett. Pár gyors lépéssel ott termett előttem. Láttam a dühöt az arcán. Megijedtem tőle, de nagyon. Az arca arról árulkodott, hogy képes lenne megerőszakolni. A szívem a torkomban dobogott, a jeges rémület végigkúszott a gerincemen. Tudtam, hogy nem érdemes bármit is szólni, nem akarom még jobban feldühíteni. De mielőtt bármi történt volna, egy alak közénk állt.
- Carly, ne ingereld! Hidd el, nem lesz jó vége!- mondta Iris, aki elém állt.
- Gyertek, anya írt, megyünk!- mondta Dan, felkaptuk a ruháinkat és leléptünk.
A francba! Pedig olyan szívesen megnéztem volna Lysandert póló nélkül... Vagy Kentint... Iván hátulról védett minket, nehogy valamelyik fiúnak eszébe jusson utánunk eredni. Lys mégis utolért, de Iván hagyta. Tudta, hogy ő rendes.
- Nem lett szép vége...- mondtam a földet nézve.
Ő felemelte a fejemet az államnál fogva. Így kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Azok a gyönyörű szemek az arcomat fürkészték. Aggódást fedeztem fel bennük.
- Rendben vagy?
- Igen.- mondtam egyszerűen és megpróbáltam mosolyogni, de csak egy vicsorra futotta.
- Tudod, hogy rám számíthatsz! Mindenben!- mondta és lágyan rám mosolygott.
Az a mosoly megindított valamit bennem. Az arcunk olyan közel volt egymáshoz. Az ujjai még mindig az arcomon voltak. Nem akarok így érezni. Az érintése kellemes bizsergést váltott ki belőlem. Ő is elmélyült a gondolataiban. A szemei engem fürkésztek, de hirtelen egy érzés suhant át kemény vonású arcán.
- Köszönöm, tényleg! Majd találkozunk a suliban!- mondtam és eltávolodtam tőle.
Egyet intettem neki és odamentem a testvéreimhez, akik az autónál vártak. Bepattantunk a kocsinkba és elhúztunk. Lys és Kentin... Kentin és Lys... Nem tudom, hogy velük játszottam-e, vagy tényleg az érzelmeim beszéltek belőlem. Mindig szerettem kacérkodni az ellenkező nemmel, de most elbizonytalanodtam. Lysander arcán átfutó érzés... A vágyhoz hasonlított. De mi iránt? Miközben ezen gondolkodtam, haza is értünk. Mindenki fürdött és lefeküdtünk aludni. Éberen forgolódtam. Háton feküdtem és a plafont bámultam. Ha Kentinnel tovább maradok a táncparketten, talán megcsókolt volna? Ha pedig nem válaszolok olyan gyorsan a szürke hajúnak, vajon enged az érzéseinek? Most már soha nem tudom meg. A szívem sajgott, amiért velük is szórakoztam. Utállak, szerelem! És hogy miért? Azért, mert egyszerre több emberhez is húzol!

10. fejezet: Féltékenység?

Egy alak magasodott fölém. Kisepertem a szememben lévő hajamat és ránéztem az egyénre. Alig ismertem meg Kentint.
- Szia!- mosolyogtam rá.
- Szia, kérsz kekszet?- nyújtott oda nekem pár csokis kekszet.
- A gondolataimban olvasol! Éppen el akartam értük menni!- mondtam és megpaskoltam magam mellett a helyet.
Leült mellém és együtt ettük a kekszet. Közben vidáman beszélgettünk. A zöld szeme teljesen megbabonázott. Szabadnak éreztem magam. Évek óta először. Egy lassú szám következett, ő pedig felállt.
- Táncolunk?- kérdezte szégyenlősen.
Ó, hogy egyem meg! Olyan kis édes volt. Bólintottam és mi is bementünk a táncparkettre. Ő a szokásos ruháját viselte, ami még mindig jól állt neki. Átkarolta a derekamat, én pedig a nyakát. Nem néztem a szemébe, mivel égett az arcom. Én csak a nyakáig értem, így ráhajtottam a fejem izmos mellkasára. Ritmusra dülöngéltünk, az arcom tűzforró volt. Még sosem éreztem ezt. Persze voltam már szerelmes, de nem viszonozták. Zavarban voltam, de boldog percek teltek el. Vége lett a lassú számnak.
- Köszi a táncot.- mondtam vörös arccal és elsiettem.
Erre innom kell! Immár Iris volt az italpultnál, így tőle kértem egy kis whiskyt. Oroszországban megedződtem ivás terén. Ahogy a whiskymmel játszottam, Castiel ült le mellém. A jég, ami az italomban volt, koccant a pohár falával. Ahogy megláttam a vöröst, felhajtottam a poharam tartalmát.
- Nem fog ez beütni?- kérdezte féloldalas mosollyal Thomas öcsikéje.
- Oroszországban laktunk hosszú ideig.- mondtam neki és Iris felé fordultam.- Kérek még egy pohárral.
- Máris, Carly!- mondta és teletöltötte a poharamat, rakott bele jeget is.
- Nem tűnsz orosznak.- mondta furcsállva Castiel.
- Itt születtem.- sóhajtottam és kortyolgattam a szeszes italomat.- És miért nem ott vagy?- egy csoport lány felé mutattam, akik a nyálukat csorgatják utána.
- Nem élvezed a társaságomat, aranyom?- nagy szemekkel néztem a csábító mosolyú fiúra.
- Először Dake, utána a bátyád, most te is? Miért szeret mindenki becézgetni?- kérdeztem fáradt mosollyal és testtel a vörös felé fordultam.
Ő nagyra nyitotta a szemét a ruhám láttán. A lábamat keresztbe tettem a másikon, a térdemen a kezemet a pohár falára kulcsoltam.
- Gyönyörű vagy!- mondta, most őszinte arccal.
- Jólesik, hogy így gondolod, Castiel!- sóhajtottam.
A telefonom pittyegett egyet, a bátyám írt.
"Küldetés teljesítve, a kamerák feltörve!"
Elmosolyogtam magamat az üzeneten. Boldogan felnevettem, amire Castiel gyanakvóan méregetett.
- Ki írt?- az arcán látszott a kíváncsiság.
- Senki!- vágtam rá.
Az arcomról lefagyott a mosoly. Szegény Iris alig bírta az iramot, mindenki szomjas volt.
- Iris, segítsek?- kérdeztem a barátnőmtől, aki egy bólintással és egy hálás mosollyal válaszolt.
Beléptem a pult mögé és levetettem a fekete kabátomat. Ledobtam egy mögöttünk lévő székre.
- 4 martinit a hölgyeknek!- lépett elém Dake hatalmas mosollyal.
- Mindjárt kész!- mondtam mosolyogva.
Előkészítettem 4 talpas poharat, összeráztam a koktélt. Dake minden mozdulatomat figyelte. Olívabogyó, kis esernyőcske, mindent tettem bele. Odaraktam elé a 4 italt és egy mosoly kíséretében hozzáfűztem.
- Sok szerencsét!- ő csak nevetve elment a koktélokkal.
Kiszolgáltuk a nagy tömeget, de ők csak nevettek a hülyeségeinken. Csevegtünk Kentinnel is, miközben itta a boros kóláját. Miközben a pulton törölgettem a kilöttyent sört, Tom ül le közvetlen elém. Mellé pedig Castiel. Én rákönyököltem a pultra és úgy néztem velük farkasszemet.
- Mit kérnek a házigazdák?- kérdeztem ezer wattos mosollyal.
Iris kiment könnyíteni magán, így én tartottam a frontot.
- Én dupla whiskyt, jéggel.- mondta Castiel.
- Jó választás! És te?- fordultam Tomhoz.
- Téged, rengeteg tejszínhabbal.- mondta csábító mosollyal.
- Elfogyott a tejszínhab.- mondtam és közelebb hajoltam hozzá.
- Akkor legyen meglepetés!- mondta Tom és cirógatni kezdte a kézfejemet, ami a pulton pihent. Bizsergés futott keresztül rajtam. A fejem egy pillanatra elvörösödött. Remélem nem látták meg!
- Máris adom!- egyenesedtem ki.
Castielnek kitöltöttem a whiskyt, le is raktam elé.
- Egészségedre!- mondtam és hozzáláttam Tom koktéljának.
Oroszországban tanultam egy különleges italt. Legalább tízféle szeszes ital kell hozzá. Nem mindegy, hogy melyiket melyikkel párosítjuk. Összeöntögettem pár italt, különösen figyelve az arányokra. Nem akarom, hogy pucéran ugorjon le a ház tetejéről... Mekkora poén lenne! Letettem Tom elé a keveréket.
- Vigyázz vele, nagyot üt!- mondtam, mikor elé toltam.
Közben Iván lehuppant a harmadik székre. Nem tűnt részegnek, de nagyon mosolygós volt.
- Szia, Carly-cica!- mondta, ahogy lekönyököltem elé.
- Szia, Iván! Mit adhatok?- kérdeztem mosolyogva.
- Egy Rulettet kérek.- mondta Iván, mire Castiel felnevetett.
- Ez nem kaszinó, haver!- mondta röhögve a vörös.
- Ez is egy ital. Olyan, mint amit a bátyád iszik, csak kétszer olyan erős. Máris hozom!- mondtam és megcsináltam neki.
Ahogy készítettem, Tom szúrós szemmel nézte Ivánt. Magamnak is töltöttem egy pohár szomjoltót és koccintottam Ivánnal.
- напиток! (Igyunk!)- mondtam és egy hajtásra megittuk.
- Ha te csinálod, olyan akár a láva!- mondta oroszul Iván.
- Köszi!- válaszoltam oroszul és megcirógattam az alkarját.
Iván rám mosolygott és adott az arcomra egy puszit. Ő eltűnt a táncoló tömegben.  Másnak úgy tűnhetett, mintha flörtöltünk volna. A Maddox fiúk végignézték a jelenetet és irigykedve nézték Ivánt. Csak mosolyogva néztem a testvérpárt. Nevetve csóváltam a fejem, amit ők is észrevettek. A két szürke szempár rám villant. Továbbra is nevetgélve törölgettem a poharakat. Ezek féltékenyek!
- Min nevetsz?- kérdezte Iris mosolyogva, mikor visszaért.
- Csak jókedvem van!- mondtam vidáman.
A két testvér elment, Lys huppant le a székre.
- Szia, sikerül a csajvadászat?- kérdezem mosolygósan.
- Akit kiszemeltem, az észre sem vesz.- mondta Lys búsan.
- Pedig szívdöglesztő vagy! Ugye, Carly?- mondta Iris, mire elvörösödtem.
- I-i-igen...- mondtam dadogva.
Lysander egy fehér pólót, fekete farmert és tornacipőt vett fel egy zöld-fekete kockás inggel. A két felemás szeme ragyogott a sötétben. Bele tudtam volna őrülni a tekintetébe... Abba az általában komoly és barátságos szemébe. Tekintetünk egybefonódott. Hosszú percekig bámultunk egymás szemébe, ami nekem csak másodperceknek tűnt. Végül Iris hangja szakította meg ezt a kellemes elfoglaltságot.
- Carly, hallasz?
- Igen!- úgy éreztem, mintha álomból ébredtem volna.
- Kiszolgálnád Lysandert?
- Igen. Lys, mit adhatok?- kerültem a tekintetét, nehogy megint rabul ejtsen.
- Egy felest kérek. Mióta vagyok én neked Lys?- kérdezte vidáman.
- Mostantól!- mondtam enyhe gondolkodás után.- Jobban örülnél a Lys-drágának?
- Honnan...?
- Rosával jóban vagyunk...
Kiszolgáltam Lysandert. Egy csomó vendég elment már, csak pár ismerős maradt. Név szerint én és a tesóim, Iván, a házigazdák, Lys, Iris, Kim, Dake és Rosa.
- Üvegezzünk!- vetette fel az ötletet Dake.
- Az már elcsépelt!- mondta Mira egy fintor kíséretében.- Inkább akkor pókerezzünk...

9. fejezet: A Maddox rezidencia

Mira úgy vágódott be a szobámba, akár egy meteor.
- Szépítkezés, ruha, frizura, smink...- sorolta a teendőket.
- Minek ennyi minden?- ültem le az ágyamra, miközben Mira úgy járkált, mintha az élete múlna rajta.
- Hogy az összes fiú elaléljon tőlünk!- mondta.
A nővérem karon ragadott és a fürdőszobába vitt. Ránk zárta az ajtót és ijesztően nézett rám.
- Vetkőzz!- mondta és én úgy néztem rá, mint egy elme roggyantra.
- Öhm... Mira...- néztem körül lányos zavaromban.
- Ne butáskodj, a nővéred vagyok! Vetkőzz le, hogy rendbe tudjalak szedni!
Végül levetkőztem és leesett, hogy Mira mit akar. Ahogy megláttam a gyantacsíkokat, kétségbeesetten próbáltam kinyitni az ajtót. Mikor beláttam, hogy reménytelen, védekezően magam elé raktam a kezem.
- Kérlek, Mira... erre semmi szükség...
- Caroline, maradj nyugton!- a teljes nevemen szólított!
A megszólításra leültem a kád szélére, míg ő felhelyezte a hónaljamra a kínzóeszközt. A gyanta forró volt, Mira szépen ráigazította a csíkot. Egy nagyot nyeltem, mire számolni kezdett.
- 3...- mondta és a kezét a csíkra tette.
Már előre féltem.
- 2...- mondta és lerántotta.
- És hol volt az 1 és a nulla?!- kérdeztem a fájdalmas ordításom után.
Ő nem válaszolt. Legyantáztuk még a kis bajuszkámat is, amit szerintem Mira csak beképzelt, mivel nem volt ott semmi, se előtte, se utána. A lábamat segített leborotválni. Az arcomra valami kenőcsöt kent fel, ami rászáradt a bőrömre és zöld volt. Így jöttem ki a fürdőből, törülközőbe burkolózva. Iván ott várakozott az ajtó előtt, mikor meglátott hátrahőkölt.
- Karola... te vagy az?- kérdezte félve.
- Igen.- válaszoltam és bevonultunk a szobámba.
Úgy nézek ki, mint egy tengeri szörny! A zöld hajam még illik is ehhez... A nővérem behozott nekem pár koktélruhát, amiket én rövideknek találtam... Végül egy fehér csőruhát választottam, ami combközépig ér. Felvettem a ruhát és Mira nem győzte dicsérni. Mikor minden bókból kifogyott, leültem egy székre. Fésülni kezdte a hajamat, de olyan óvatosan, mintha attól félne, hogy leesik a fejemről. A kezét bedörzsölte zselével, majd beletúrt a hajamba. Olyan... kócos hatást keltett, mikor megnéztem a tükörben. A szememet kihúzta szemhéjtussal, a számat szájfénnyel. A nyakamba egy nyakláncot akasztott, a csuklómra pedig egy karkötőt vettem fel. Egy topánkát vettem fel, nővérem heves tiltakozása ellenére. Na persze, majd 10 centis sarokkal tipegek el odáig! Kijöttünk a szobámból, közben ő is elkészült. Lementünk a csigalépcsőn és megálltunk a fiúk előtt.
- Ejha!- mondta orosz akcentussal Iván, ahogy Mirával megálltunk.
- Indulhatunk!- mondta Mira elégedetten.
- Várj! Majdnem elfelejtettem!- mondtam és felsiettem a lépcsőn.
Ők csodálkozva néztek utánam, ahogy felvágtattam a lépcsőn. Beszáguldottam a szobámba és az asztalomon kezdtem keresni. Végre megtaláltam a kis fekete pendrive-ot, amit kerestem. Lesiettem és odadobtam Dannek.
- Ha már odamegyünk, tegyük magunkat hasznossá!- mondtam mosolyogva.- Dan, ez a te feladatod! Mi lefoglaljuk Mirával a tömeget!
Felvettem a megszokott kabátomat, ami még mindig jól állt. Mira egy fekete-piros csőtoppot és egy tapadós szoknyát vett fel. Anya ráerőltette a fehér boleróját, nehogy megfázzon. Ő a magassarkú mellett döntött, bár elég bajosan tudott csak beszállni a kocsiba. Én betettem a kontaktlencsémet, hogy nehogy baja essen a szemüvegemnek. Iván egy egyszerű szürke pólót vett fel és fekete farmert, meg persze edzőcipőt. Nagyon illett hozzá ez a leegyszerűsített, mégis lezser stílus. A dögcédulás nyakláncát persze a nyakában hagyta! Egy cipzáros Nike pulcsit vett fel hozzá. Édes és egyetlen bátyám pedig egy márkás cipőt, fehér atlétatrikót és sima farmert vett fel. Neki egy belebújós pulcsi elég volt. Iván haja kócosra fésülve, a bátyám meg csak simán elfeküdte a haját. Legalábbis én így ítélem meg. Felbőgött Gyémánt motorja és száguldottunk. Az út sötét volt, egy lelket sem lehetett látni. A fényszóró megvilágította a kemény és fekete aszfaltot. Lassan kihaladtunk a lakóövezetből, mikor feltűnt egy hatalmas ház. Minden szeglete ki volt világítva, igazi luxusvilla hatását keltette. A ház tengerparton épült. A hold fényét megtörték a tenger hullámai, amik néhol nagyok voltak, néhol kicsik. Egyszerűen gyönyörű volt az egész összhatás. Ahogy közelebb értünk, hallottuk a házból kiszűrődő zenét. A Maddox fiúknak vegyes ízlésük lehetett, de inkább a rockra hajlottak. Mi kiszálltunk, Iván pedig leparkolta a kocsiját. Mi türelmesen megvártuk, majd együtt bementünk. Ahogy beléptünk az üvegajtón, egy érzés kerített bennünket a hatalmába. A Maddox testvérek tudnak bulit rendezni! Biztos, hogy nem először csinálják. Villogó fények töltötték be az előszobát, ami pulzáló zenéhez társult. Sok ember volt, táncoltak, beszélgettek vagy ledugták egymás torkán a nyelvüket. Mintha egy filmben lennék. Iván egyből az italbár felé vette az utat, Mira a táncolók közt vegyült el, Dan pedig odament a haverjaihoz. Nekem mi maradt? Persze, hogy Thomas közelített felém vigyorogva.
- Hát megjöttél, tündérkém!- mondta mosolyogva.
- Csak nem hiányoztam?- kérdeztem vidáman.
- Dehogynem!
- Ugyan már! Van itt annyi lány, és pont én hiányoztam?- kérdeztem hitetlenkedve, miközben a rágcsálnivalók felé vettem az irányt.
- Ezeket a lányokat már kiismertem...- én itt közbevágtam.
- Mint testileg, mint lelkileg. De inkább testileg.- mondtam mosolyogva, miközben egy kekszet raktam a számba.
- Egy szívtelen kúrógépnek tartasz?- kérdezte egy kis csend után.
Én éppen az ennivalók közül válogattam, mikor feltette ezt a kérdést. Lassan ránéztem, majd a kezembe vettem egy sütit.
- Az vagy, nem?- kérdeztem ártatlanul.- Mondjuk SMS-ben szakítani egy lánnyal, nem túl udvarias dolog...
- Olyan csak egyszer volt!- mondta felháborodva.
- De ezt miért nekem bizonygatod?- kérdeztem hirtelen.
- Mert te ítélsz meg pletyka alapján!- mondta fojtott hangon.
- Akkor bizonyítsd be, hogy érzelem is lapul a füst szürke szemeid és a vagány külsőd mögött! Ha sikerül, keress meg és akkor megítéllek.- mondtam a számban egy sütivel.- És akkor te is ítéletet mondhatsz rólam.
- Várj!- éppen fordultam volna meg, mikor megragadta a csuklómat.- Igazad van.
- Legalább beismered!- mondtam nevetve, mire ő is felnevetett.
- Körbevezesselek a házban?
- Először nézek valami innivalót. A lépcsőnél találkozunk!
Elmentem megkeresni az italbárt, ahol Ivánt találtam 3 vodka társaságában. Én csak mosolyogva hallgattam a hülyeségeit. Leültem az egyik székre és Dake jön elém.
- Mit adhatok, szép hölgy?- kérdezte udvariasan.
- Kérek egy tequilát.- mondtam és Dake odaadta.
Elkezdtem inni.
- Van valami baj, Carly?- kérdezte, miközben boros kólát kevert.
- Semmi. És te? Azt hittem, bolondítani fogod a csajokat!- mondtam mosolyogva.
- Én most csak helyettesítek.- mondta, mire elkerekedett a szemem.
- Akkor ki felelős igazából az italokért?
- Iris, de ő felment szívószálért.- bólintottam egyet és felhajtottam a maradék italomat.
Ígéretemhez híven elmentem a lépcsőhöz, ahol Thomas várt. Felmentünk a csendes emeletre, ahonnan több ajtó is nyílt. Beléptünk az elsőbe, ahol hangszerek voltak.
- Az öcsém és a barátja itt szokott próbálni.- mondta és mentünk is a következőhöz.
Ahova most benyitottunk, ott egy kártyaasztal és egy biliárdasztal helyezkedett el, és még egy minibár.
- A szüleim és az ügyfeleik játszótere.- mondta savanyú arccal.
Még két hálószoba volt és egy hatalmas lakosztály. Nem spórolták a pénzt, úgy látom.
- Ez itt az én szobám!- mondta és bemutatott az egyik hálószobába.
Bementem és elámultam a rendezettségen, amit bent találtam. Sehol egy kósza alsógatya, se koszos ruha... Egy nagy, kétszemélyes franciaágy volt a falnál. A tengerre néző fal teljesen üvegből volt. Előtte állt egy fekete íróasztal, mellette DVD polc és könyvek.
- Szép!- nem találtam más szót rá.
Ő csak mosolyogva felém pillantott és lementünk az emeletről.
- Köszönöm az idegenvezetést!- mondtam, mikor a lépcsőhöz értünk.
- Szívesen.
Elsuhogtam fekete kabátkámban, ami még mindig rajtam volt. Észrevettem, hogy Mira kaparintotta meg a zene irányítását. Mosolyogva néztem a nővérkémet, aki olyan arcot vágott, mint egy kislány aki megkapta a hőn áhított játékszerét. Bementem a táncolók közé és próbáltam jól érezni magam. A zene engem is felgyorsított és végre önfeledten táncoltam. A ritmus lelassult, lassú szám következett. Egymásba fonódott párok lepték el a táncteret, így én lejöttem. Leültem és úgy figyeltem a táncolókat. Nem tetszett senki ÚGY, de én is vágytam erre az élményre. Mintha ez a hely megszállt volna (vagy csak a tequila szállt meg), most sóvárogtam a szerelem után. Ez a hangulat úgy lepett be, mint az őszi köd. Mikor vége lett a számnak, sóhajtva az ennivalókhoz mentem. Mikor éppen enni készültem, Mira dühösen kiütötte a kezemből a gonddal összeválogatott kajámat.
- Hé!- csak ennyit mondtam.- Várj itt, hozok egy kis boros kólát!
Pár pillanat múlva vissza is értem. Ő mohón kezdte inni az adagját, miközben arca kisimult.
- Köszi, most már jobb!- mondta mosolyogva.
- Mi volt a probléma?
- Csak Castiel elzavart a hangcucctól....- mondta mérges tekintettel.
- Nyugi!- csak ennyit tudtam rá mondani.
Mira pár perc múlva, ismét vidáman ment a táncolók közé. Fölém egy ember tornyosult....