- Akkor inkább pókerezzünk...- mondta Mira egy fintorral az arcán.
A házigazdák egymásra néztek mosolyogva. Nem tetszett a tekintetük. Nagyon nem! A fiúk felismerték a tekintetüket. Nagyot nyeltem. Még mindig az italos pultnál voltam, egy pálinkát ittam feles pohárból. Amit ezek után mondtak, azt is tisztán hallottam.
- Tetszik az ötlet! Jöjjön ide az, aki tud pókerezni!- mondta Thomas.
Odamentem, de bár ne tettem volna! Kiderült, hogy a Maddox fiúk, Lys, Kim, Iris és én, meg persze Iván és a testvéreim tudunk pókerezni. Kentin, Dake és Rosa sajnos nem tudtak, de ők nézték a játékot. Öt lapos pókert játszottunk, Thomas mindenkinek osztott. A földön alkottunk egy nagy gyűrűt, középen játszottunk. Mikor minden embernek volt lapja, Tom megszólalt.
- Emeljük meg a tétet!
- Játsszunk pénzben?- kérdezte Dan hitetlenkedve.
- Nem.- mondta Tom ördöginek nevezhető mosollyal.- Vetkőzős póker. Ékszer és cipő nem ér!
Én és a lányok elszörnyedtünk az ötleten. Iván ült mellettem, oroszul kezdtem neki beszélni.
- Szerinted beleegyezzek?- kérdeztem bizonytalan hangon.
- Sokat gyakoroltál, már majdnem apádat is legyőzted. Ezekkel a majmokkal percek alatt lerendezed. És még élményeket is gyűjthetsz...- mondta oroszul és biztató mosollyal rám nézett.
- Remélem igazad lesz!- mondtam oroszul egy sóhaj kíséretében.
- Igaza van, én is itt vagyok és játszok!- szólalt meg szintén oroszul Mira a másik oldalamon.
A többiek csak úgy kapkodták a fejüket közöttünk. Mivel oroszul beszéltünk, egy hangot sem értettek a társalgásunkból. Végül mindannyian rábólintottunk Tom ötletére.
- Nem hittem volna, hogy ilyen bátrak vagytok!- mondta Tom vigyorogva.
Most a kabátom is rajtam volt, így eggyel több ruhadarab. Viszont a többi lánynak nem volt ekkora szerencséje. Mira is most hálát adott a boleróért. Elkezdtünk játszani. Úgy zajlott a játék, hogy külön menetekre bontottuk. Három hármas csoport volt, akik felváltva játszanak, miközben a többiek nézik őket. Itt nem volt kassza, így a legmagasabb lapkombináció nyer. A többi kettő levet egy ruhadarabot. Castiel választotta szét a csapatokat, ügyelve arra, hogy minket szétválasszon. Eszes kölyök, annyi szent! Én Tom és Lys társaságában ültem le játszani. Mira mázlista volt, mivel Iván hozzájuk került. Ahogy játszottunk, több kíváncsi szem nézett minket a kelleténél. A játékosoknak nem segíthetnek a nézők. Körbenéztem az asztaltársaimon. Thomas vigyorogva nézegette a lapjait. Ő csak egy nyakláncot, fehér pólót, márkás cipőt és farmert viselt. Lysander viszont faarccal nézett a lapjaira. Folyt a lapkeverés, kiterítés, osztás...
- Oké, mindenki terítsen!- mondta Castiel a bátyja mögött állva.- Ez dönti el, ki lesz a győztes.
Tom terített és Színsor lapkombinációja volt. Kifejezéstelen volt az arcom, amit Tom vigyorogva nézett. Lysnek full volt, úgy látszik, itt mindenki nagy játékos. Ők csak néztek engem. Nagy levegőt vettem és kiterítettem a lapjaimat.
- Royal Flush (rojal flösh)!- mondtam mosolyogva.- Vetkőzzetek!
Tom a pólóját vette le, Lys pedig kénytelen volt az ingét. Mikor Thomas levette a pólóját, én kb. olyan árnyalatot vettem fel, mint a rák páncélja. Kifejezetten izmos volt, de az a szép változata. Nem gyúrja túl magát, de foglalkozik a testével. Vigyorogva pacsiztam le a lányokkal, akik drukkoltak nekem. Most Dan csapata jött. Ott volt a testvérem, Iris és Kim. Itt Iris nyert, akinek pókere volt. Dan levette a pulcsiját, Kim pedig a sapiját. Vagy éjfélig játszottunk. Nekem lekerült a kedvenc kabátom és a ruhám felső része. Minden fiúnak kiguvadt a szeme, annyira nézték a melltartómat.
- Komolyan, meg kell tudnom a mellméreted!- mondta Castiel.
A bátyja oldalba könyökölte rosszallóan.
- Öcsi, ő magas neked! De nekem pont jó!- mondta Tom és rám kacsintott.
- Egyikőtök se fogja megtudni a mellméretem! Erre mérget veszek!- mondtam dühösen.
- Még arra sem vagy képes, hogy egy Rulettet lenyelj egyben! És még a húgunkat akarod?! Na azt már nem!- mondta Mira dühösen és Tom felé indult.
- Nyugi!- tettem Mira elé a kezem.- Nem olyan ellenállhatatlan, mint hiszi!
Ahogy ezt kimondtam, Tom közeledni kezdett. Pár gyors lépéssel ott termett előttem. Láttam a dühöt az arcán. Megijedtem tőle, de nagyon. Az arca arról árulkodott, hogy képes lenne megerőszakolni. A szívem a torkomban dobogott, a jeges rémület végigkúszott a gerincemen. Tudtam, hogy nem érdemes bármit is szólni, nem akarom még jobban feldühíteni. De mielőtt bármi történt volna, egy alak közénk állt.
- Carly, ne ingereld! Hidd el, nem lesz jó vége!- mondta Iris, aki elém állt.
- Gyertek, anya írt, megyünk!- mondta Dan, felkaptuk a ruháinkat és leléptünk.
A francba! Pedig olyan szívesen megnéztem volna Lysandert póló nélkül... Vagy Kentint... Iván hátulról védett minket, nehogy valamelyik fiúnak eszébe jusson utánunk eredni. Lys mégis utolért, de Iván hagyta. Tudta, hogy ő rendes.
- Nem lett szép vége...- mondtam a földet nézve.
Ő felemelte a fejemet az államnál fogva. Így kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Azok a gyönyörű szemek az arcomat fürkészték. Aggódást fedeztem fel bennük.
- Rendben vagy?
- Igen.- mondtam egyszerűen és megpróbáltam mosolyogni, de csak egy vicsorra futotta.
- Tudod, hogy rám számíthatsz! Mindenben!- mondta és lágyan rám mosolygott.
Az a mosoly megindított valamit bennem. Az arcunk olyan közel volt egymáshoz. Az ujjai még mindig az arcomon voltak. Nem akarok így érezni. Az érintése kellemes bizsergést váltott ki belőlem. Ő is elmélyült a gondolataiban. A szemei engem fürkésztek, de hirtelen egy érzés suhant át kemény vonású arcán.
- Köszönöm, tényleg! Majd találkozunk a suliban!- mondtam és eltávolodtam tőle.
Egyet intettem neki és odamentem a testvéreimhez, akik az autónál vártak. Bepattantunk a kocsinkba és elhúztunk. Lys és Kentin... Kentin és Lys... Nem tudom, hogy velük játszottam-e, vagy tényleg az érzelmeim beszéltek belőlem. Mindig szerettem kacérkodni az ellenkező nemmel, de most elbizonytalanodtam. Lysander arcán átfutó érzés... A vágyhoz hasonlított. De mi iránt? Miközben ezen gondolkodtam, haza is értünk. Mindenki fürdött és lefeküdtünk aludni. Éberen forgolódtam. Háton feküdtem és a plafont bámultam. Ha Kentinnel tovább maradok a táncparketten, talán megcsókolt volna? Ha pedig nem válaszolok olyan gyorsan a szürke hajúnak, vajon enged az érzéseinek? Most már soha nem tudom meg. A szívem sajgott, amiért velük is szórakoztam. Utállak, szerelem! És hogy miért? Azért, mert egyszerre több emberhez is húzol!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése