- Segítsek?- kérdeztem, miközben a füzete fölé hajoltam.
- Tudsz rajzolni?- kérdezte csodálkozva.
- Még szép! Ezt nézd!- mondtam és odatartottam az én rajzos füzetkémet.
Egy rajzomat mutattam, amin a testvéreim voltak. Éppen átölelték egymást. Mindig szerettem ezt az alkotásomat.
- Ehhez képest én semmi vagyok!- mondta legyintve.
- Te a szavak embere vagy! Én pedig a ceruzáé!- mondtam és közelebb húzódtam hozzá.
Elmosolyodott és becsukta a füzetét. Egymásra mosolyogtunk, amitől enyhe pír lepte be a sápadt arcom.
- Mit szeretnél csinálni?- kérdezte felém fordulva.
- Egy ital jól esne...
- Akkor gyere!- felállt és felsegített a padról.
Kedves és udvarias volt. Elmentünk és meghívott egy italra. Sétáltunk, kezünkben a turmixunkkal.
- Honnan tudsz oroszul?- kérdezte és rám villantotta a szemét.
- 5 évig Moszkva volt az otthonom. De tudok törökül és angolul, szintén anyanyelvi szinten.- mondtam, miközben csendben fogyasztottam az italomat.
- Hol tanultál meg törökül?- az anyám méhében, b*szd meg!
- Törökországban is laktunk!- mondtam.
- Akkor te ilyen világjáró vagy. Mindenhonnan felszedsz egy kicsit és ez alkot téged egy egésszé.- mondta és a szeme ködössé vált, akár a zavaros tenger.
Ilyenkor min gondolkodhat? Fogalmam sincs. De egy biztos: nem fogom beleütni az orromat az ő dolgába. Majd elmondja, ha akarja. Én sem szeretem, ha faggatnak, szóval megértem őt.
- Jól látod. Nem is lennék önmagam, ha nem láttam volna annyi mindent.- mondtam bólogatva.
Az agyunk egy rugóra járt. Most Lysander arcán sokkal több érzelem tükröződött, mint általában. És én is felszabadultabb voltam. Szívesen meséltem neki magamról, jó hallgatóság. Ő is mesélt magáról, kiderült, hogy tanyáról jött és van egy bandájuk Castiellel. Király! A kezem dörzsölgettem fázósan. Már estefelé járt, mikor elszörnyedve néztem a karórámra. Már ennyi lenne az idő?!
- Köszönöm a délutánt, de most mennem kell!- mondtam búsan és kerültem a tekintetét.
- Hazakísérhetem a szép hölgyet?- kérdezte úriember módban.
- Nem szeretnék a terhére lenni az úrnak.- viccesen pukedliztem egyet.
- Akkor holnap találkozunk a suliban.- mondta nevetve.
- Igen, jó estét!- mondtam én is vidáman és elindultam haza.
Minden bokorcsörrenésre hátrakaptam a fejem, remélve, hogy csak a szél volt. Gyorsan kapkodtam a lábaimat, hogy időben hazaérjek. Szinte az ajtót is magammal vittem, akkora lendülettel rontottam be a házba. Szerencsére éppen vacsihoz készülődtünk.
- Szia, Kincsem, jól szórakoztál a barátoddal?- kérdezte apa, miközben szorosan megöleltem.
- Igen, nagyon is!- mondtam egy fülig érő vigyorral.
- Ki a pasi?- kérdezte Mira és odacsapódott mellém.
- Pasi? Fiú?! Az én kislányom közelében?! Hozom a puskámat...- kelt volna fel apa a székből, de anya visszatartotta.
Egy végtelennek tűnő percig csak néztek egymás szemébe. Anya lilás-kékes szeme szinte vibrált, ahogy apára nézett. Apa lesütötte mélykék szemeit, majd a teste visszakényszerült a székbe. Anya lassan rám nézett, majd elmosolyodott.
- Legalább helyes?- kérdezte izgatott hangon.
- De még mennyire!- mi lányok, ott ugráltunk a konyha közepén, miközben a fiúk értetlenül néztek.
- Ez valami lányos hülyeség...- intett a bátyám, mire apa helyeslően bólintott.
Jó hangulatban telt az este. Lefeküdtem és úgy aludtam, mint akit agyonvertek.
Másnap nyúzottan keltem ki az ágyamból. A fájós lábamat kiroppantottam és elégedetten sóhajtottam egyet. Legurultam az ágyról, egyenesen a földre. A padló kemény és hideg felülete egyből észhez térített. Ijedten felugrottam, mint akit nyakon talált egy vödör jeges víz. Rázott a hideg, fogalmam sincs, mi történt. Kibotorkáltam a fürdőbe, ahol belenéztem a tükörbe. A sápadt arcom és a vérvörös szemeim mindent elárultak. Tudtam, hogy nem jó ötlet a fekete kabátom nélkül menni! Így dorgáltam magamat. Magamra terítettem az egyik pokrócomat, majd leszenvedtem magam a lépcsőn. Anya és a tesóim odafutottak hozzám.
- Szarul nézel ki, húgi!- mondta a bátyám.
- Köszi a biztatást, te se vidd túlzásba!- mondtam egy fintorral.
- Feküdj le a kanapéra, viszek egy kis gyógyteát.- mondta anya legnagyobb rémületemre.
Félve lefeküdtem a kanapéra. Egy ajtócsapódást hallottam, a tesóim mentek iskolába. Anya behozott egy egész kanna (!!!) teát, mondván "Idd meg, amíg haza nem jövök!". Remek! Itt vagyok egyedül, betegen, egy rohadt szar teával az oldalamon. Aztán a figyelmem a hatalmas házimozi rendszerünkre irányult. Elmosolyodtam.
- Akkor mozizzunk!- jelentem ki.
Rengeteg DVD-nk és CD-nk volt, így tudtam miből választani. Végül a 21 Jump Street tetszett a legjobban. Betettem a filmet és elterültem a kanapén. A felbontás gyönyörű, a színek vibráltak. És amit azok a barmok levágtak... Konkrétan szétröhögtem az agyam. Utána még egy fimhez kedvet kaptam, ami A bájkeverő névre hallgatott. Még sosem láttam, szóval megnéztem. Közben szívószállal szürcsölgettem a drága teácskámat. Olyan dél lehetett, mikor megéheztem. A hasam nagyot kordult, így előkerestem a tegnapi maradékot. Kis küszködés árán a tévé elé vittem az élelmet. Még mindig pokrócban és pizsamában voltam, amire felkaptam egy hosszú ujjút. A kis asztalon egész halom zsepi hevert. A film után rászántam magam, hogy eltakarítom. Jöttem a kis kukával és seprűvel. Taknyosan és hidegrázással összetakarítom a fertőzött zsepiket. Mikor végeztem, rendesen felöltöztem. És most? Mikor ez a gondolatfoszlány átszáguldott a fejemen, megcsörrent a telefonom.
- Hallo?- szóltam bele taknyos hangon.
- Még mindig szar a hangod!- nevetett a vonal túlvégén a nővérem.
- Ha ha...- mondtam lassan.- Mi hír?
- Lysander, Castiel, Kentin és Dake nagyon aggódnak érted. Minket kérdezgetnek a hogyléted felől. Meg még az összes lány, kivéve persze Ambert, nagyon hiányolnak.
- Ez kedves tőlük!- mondtam elérzékenyülve.
- Még Thomas is kérdezett felőled...
- Mit mondtál neki?- kérdeztem halkan.
- Mondtam neki, hogy beteg vagy. Aztán elviharzott.- mondta furcsa hangon.
- Mi a baj, Mira?- kérdeztem.
- Semmi, semmi! Otthon talizunk, szia!- mondta és gyorsan letette a telefont.
Mi ütött belé? Felmentem a szobámba és levágtam magam a gurulós székembe. Megnyitottam Thomas mappáját, ahova feltöltöttem a kamerafájlokat. Aztán Viktor fájljaira tévedt a tekintetem. Róla el is feledkeztem. Megnyitottam a suli kameráit. Láttam a testvéreimet, ahogy élik az életüket. Dan bandázik a haverjaival, Mira pedig... vár valakire. Ráközelítettem a nővérkém arcára. Az ujjait tördeli, közben valamit motyog. Aztán kisöpri a haját a szeméből, majd... a melleit kezdi igazgatni?! Mi a...? What the hell is going on? (Mi a fene folyik itt?) Mire készülsz, drága Mira? Ha kell, utánad is kémkedek! Aztán egy fiú tűnt fel a semmiből. A srác odanyomta Mirát a falhoz. Elkezdtek smárolni. Én nem bírtam tovább, kikapcsoltam. A saját nővérem... nem bízik meg bennem annyira, hogy elmondja, hogy van pasija. Én mindent megosztok vele, és ezt kapom tőle cserébe. A könnyeimmel küszködtem. Nem hiszem el! Kérlek Mira, cáfolj rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése