10. fejezet: Féltékenység?

Egy alak magasodott fölém. Kisepertem a szememben lévő hajamat és ránéztem az egyénre. Alig ismertem meg Kentint.
- Szia!- mosolyogtam rá.
- Szia, kérsz kekszet?- nyújtott oda nekem pár csokis kekszet.
- A gondolataimban olvasol! Éppen el akartam értük menni!- mondtam és megpaskoltam magam mellett a helyet.
Leült mellém és együtt ettük a kekszet. Közben vidáman beszélgettünk. A zöld szeme teljesen megbabonázott. Szabadnak éreztem magam. Évek óta először. Egy lassú szám következett, ő pedig felállt.
- Táncolunk?- kérdezte szégyenlősen.
Ó, hogy egyem meg! Olyan kis édes volt. Bólintottam és mi is bementünk a táncparkettre. Ő a szokásos ruháját viselte, ami még mindig jól állt neki. Átkarolta a derekamat, én pedig a nyakát. Nem néztem a szemébe, mivel égett az arcom. Én csak a nyakáig értem, így ráhajtottam a fejem izmos mellkasára. Ritmusra dülöngéltünk, az arcom tűzforró volt. Még sosem éreztem ezt. Persze voltam már szerelmes, de nem viszonozták. Zavarban voltam, de boldog percek teltek el. Vége lett a lassú számnak.
- Köszi a táncot.- mondtam vörös arccal és elsiettem.
Erre innom kell! Immár Iris volt az italpultnál, így tőle kértem egy kis whiskyt. Oroszországban megedződtem ivás terén. Ahogy a whiskymmel játszottam, Castiel ült le mellém. A jég, ami az italomban volt, koccant a pohár falával. Ahogy megláttam a vöröst, felhajtottam a poharam tartalmát.
- Nem fog ez beütni?- kérdezte féloldalas mosollyal Thomas öcsikéje.
- Oroszországban laktunk hosszú ideig.- mondtam neki és Iris felé fordultam.- Kérek még egy pohárral.
- Máris, Carly!- mondta és teletöltötte a poharamat, rakott bele jeget is.
- Nem tűnsz orosznak.- mondta furcsállva Castiel.
- Itt születtem.- sóhajtottam és kortyolgattam a szeszes italomat.- És miért nem ott vagy?- egy csoport lány felé mutattam, akik a nyálukat csorgatják utána.
- Nem élvezed a társaságomat, aranyom?- nagy szemekkel néztem a csábító mosolyú fiúra.
- Először Dake, utána a bátyád, most te is? Miért szeret mindenki becézgetni?- kérdeztem fáradt mosollyal és testtel a vörös felé fordultam.
Ő nagyra nyitotta a szemét a ruhám láttán. A lábamat keresztbe tettem a másikon, a térdemen a kezemet a pohár falára kulcsoltam.
- Gyönyörű vagy!- mondta, most őszinte arccal.
- Jólesik, hogy így gondolod, Castiel!- sóhajtottam.
A telefonom pittyegett egyet, a bátyám írt.
"Küldetés teljesítve, a kamerák feltörve!"
Elmosolyogtam magamat az üzeneten. Boldogan felnevettem, amire Castiel gyanakvóan méregetett.
- Ki írt?- az arcán látszott a kíváncsiság.
- Senki!- vágtam rá.
Az arcomról lefagyott a mosoly. Szegény Iris alig bírta az iramot, mindenki szomjas volt.
- Iris, segítsek?- kérdeztem a barátnőmtől, aki egy bólintással és egy hálás mosollyal válaszolt.
Beléptem a pult mögé és levetettem a fekete kabátomat. Ledobtam egy mögöttünk lévő székre.
- 4 martinit a hölgyeknek!- lépett elém Dake hatalmas mosollyal.
- Mindjárt kész!- mondtam mosolyogva.
Előkészítettem 4 talpas poharat, összeráztam a koktélt. Dake minden mozdulatomat figyelte. Olívabogyó, kis esernyőcske, mindent tettem bele. Odaraktam elé a 4 italt és egy mosoly kíséretében hozzáfűztem.
- Sok szerencsét!- ő csak nevetve elment a koktélokkal.
Kiszolgáltuk a nagy tömeget, de ők csak nevettek a hülyeségeinken. Csevegtünk Kentinnel is, miközben itta a boros kóláját. Miközben a pulton törölgettem a kilöttyent sört, Tom ül le közvetlen elém. Mellé pedig Castiel. Én rákönyököltem a pultra és úgy néztem velük farkasszemet.
- Mit kérnek a házigazdák?- kérdeztem ezer wattos mosollyal.
Iris kiment könnyíteni magán, így én tartottam a frontot.
- Én dupla whiskyt, jéggel.- mondta Castiel.
- Jó választás! És te?- fordultam Tomhoz.
- Téged, rengeteg tejszínhabbal.- mondta csábító mosollyal.
- Elfogyott a tejszínhab.- mondtam és közelebb hajoltam hozzá.
- Akkor legyen meglepetés!- mondta Tom és cirógatni kezdte a kézfejemet, ami a pulton pihent. Bizsergés futott keresztül rajtam. A fejem egy pillanatra elvörösödött. Remélem nem látták meg!
- Máris adom!- egyenesedtem ki.
Castielnek kitöltöttem a whiskyt, le is raktam elé.
- Egészségedre!- mondtam és hozzáláttam Tom koktéljának.
Oroszországban tanultam egy különleges italt. Legalább tízféle szeszes ital kell hozzá. Nem mindegy, hogy melyiket melyikkel párosítjuk. Összeöntögettem pár italt, különösen figyelve az arányokra. Nem akarom, hogy pucéran ugorjon le a ház tetejéről... Mekkora poén lenne! Letettem Tom elé a keveréket.
- Vigyázz vele, nagyot üt!- mondtam, mikor elé toltam.
Közben Iván lehuppant a harmadik székre. Nem tűnt részegnek, de nagyon mosolygós volt.
- Szia, Carly-cica!- mondta, ahogy lekönyököltem elé.
- Szia, Iván! Mit adhatok?- kérdeztem mosolyogva.
- Egy Rulettet kérek.- mondta Iván, mire Castiel felnevetett.
- Ez nem kaszinó, haver!- mondta röhögve a vörös.
- Ez is egy ital. Olyan, mint amit a bátyád iszik, csak kétszer olyan erős. Máris hozom!- mondtam és megcsináltam neki.
Ahogy készítettem, Tom szúrós szemmel nézte Ivánt. Magamnak is töltöttem egy pohár szomjoltót és koccintottam Ivánnal.
- напиток! (Igyunk!)- mondtam és egy hajtásra megittuk.
- Ha te csinálod, olyan akár a láva!- mondta oroszul Iván.
- Köszi!- válaszoltam oroszul és megcirógattam az alkarját.
Iván rám mosolygott és adott az arcomra egy puszit. Ő eltűnt a táncoló tömegben.  Másnak úgy tűnhetett, mintha flörtöltünk volna. A Maddox fiúk végignézték a jelenetet és irigykedve nézték Ivánt. Csak mosolyogva néztem a testvérpárt. Nevetve csóváltam a fejem, amit ők is észrevettek. A két szürke szempár rám villant. Továbbra is nevetgélve törölgettem a poharakat. Ezek féltékenyek!
- Min nevetsz?- kérdezte Iris mosolyogva, mikor visszaért.
- Csak jókedvem van!- mondtam vidáman.
A két testvér elment, Lys huppant le a székre.
- Szia, sikerül a csajvadászat?- kérdezem mosolygósan.
- Akit kiszemeltem, az észre sem vesz.- mondta Lys búsan.
- Pedig szívdöglesztő vagy! Ugye, Carly?- mondta Iris, mire elvörösödtem.
- I-i-igen...- mondtam dadogva.
Lysander egy fehér pólót, fekete farmert és tornacipőt vett fel egy zöld-fekete kockás inggel. A két felemás szeme ragyogott a sötétben. Bele tudtam volna őrülni a tekintetébe... Abba az általában komoly és barátságos szemébe. Tekintetünk egybefonódott. Hosszú percekig bámultunk egymás szemébe, ami nekem csak másodperceknek tűnt. Végül Iris hangja szakította meg ezt a kellemes elfoglaltságot.
- Carly, hallasz?
- Igen!- úgy éreztem, mintha álomból ébredtem volna.
- Kiszolgálnád Lysandert?
- Igen. Lys, mit adhatok?- kerültem a tekintetét, nehogy megint rabul ejtsen.
- Egy felest kérek. Mióta vagyok én neked Lys?- kérdezte vidáman.
- Mostantól!- mondtam enyhe gondolkodás után.- Jobban örülnél a Lys-drágának?
- Honnan...?
- Rosával jóban vagyunk...
Kiszolgáltam Lysandert. Egy csomó vendég elment már, csak pár ismerős maradt. Név szerint én és a tesóim, Iván, a házigazdák, Lys, Iris, Kim, Dake és Rosa.
- Üvegezzünk!- vetette fel az ötletet Dake.
- Az már elcsépelt!- mondta Mira egy fintor kíséretében.- Inkább akkor pókerezzünk...