9. fejezet: A Maddox rezidencia

Mira úgy vágódott be a szobámba, akár egy meteor.
- Szépítkezés, ruha, frizura, smink...- sorolta a teendőket.
- Minek ennyi minden?- ültem le az ágyamra, miközben Mira úgy járkált, mintha az élete múlna rajta.
- Hogy az összes fiú elaléljon tőlünk!- mondta.
A nővérem karon ragadott és a fürdőszobába vitt. Ránk zárta az ajtót és ijesztően nézett rám.
- Vetkőzz!- mondta és én úgy néztem rá, mint egy elme roggyantra.
- Öhm... Mira...- néztem körül lányos zavaromban.
- Ne butáskodj, a nővéred vagyok! Vetkőzz le, hogy rendbe tudjalak szedni!
Végül levetkőztem és leesett, hogy Mira mit akar. Ahogy megláttam a gyantacsíkokat, kétségbeesetten próbáltam kinyitni az ajtót. Mikor beláttam, hogy reménytelen, védekezően magam elé raktam a kezem.
- Kérlek, Mira... erre semmi szükség...
- Caroline, maradj nyugton!- a teljes nevemen szólított!
A megszólításra leültem a kád szélére, míg ő felhelyezte a hónaljamra a kínzóeszközt. A gyanta forró volt, Mira szépen ráigazította a csíkot. Egy nagyot nyeltem, mire számolni kezdett.
- 3...- mondta és a kezét a csíkra tette.
Már előre féltem.
- 2...- mondta és lerántotta.
- És hol volt az 1 és a nulla?!- kérdeztem a fájdalmas ordításom után.
Ő nem válaszolt. Legyantáztuk még a kis bajuszkámat is, amit szerintem Mira csak beképzelt, mivel nem volt ott semmi, se előtte, se utána. A lábamat segített leborotválni. Az arcomra valami kenőcsöt kent fel, ami rászáradt a bőrömre és zöld volt. Így jöttem ki a fürdőből, törülközőbe burkolózva. Iván ott várakozott az ajtó előtt, mikor meglátott hátrahőkölt.
- Karola... te vagy az?- kérdezte félve.
- Igen.- válaszoltam és bevonultunk a szobámba.
Úgy nézek ki, mint egy tengeri szörny! A zöld hajam még illik is ehhez... A nővérem behozott nekem pár koktélruhát, amiket én rövideknek találtam... Végül egy fehér csőruhát választottam, ami combközépig ér. Felvettem a ruhát és Mira nem győzte dicsérni. Mikor minden bókból kifogyott, leültem egy székre. Fésülni kezdte a hajamat, de olyan óvatosan, mintha attól félne, hogy leesik a fejemről. A kezét bedörzsölte zselével, majd beletúrt a hajamba. Olyan... kócos hatást keltett, mikor megnéztem a tükörben. A szememet kihúzta szemhéjtussal, a számat szájfénnyel. A nyakamba egy nyakláncot akasztott, a csuklómra pedig egy karkötőt vettem fel. Egy topánkát vettem fel, nővérem heves tiltakozása ellenére. Na persze, majd 10 centis sarokkal tipegek el odáig! Kijöttünk a szobámból, közben ő is elkészült. Lementünk a csigalépcsőn és megálltunk a fiúk előtt.
- Ejha!- mondta orosz akcentussal Iván, ahogy Mirával megálltunk.
- Indulhatunk!- mondta Mira elégedetten.
- Várj! Majdnem elfelejtettem!- mondtam és felsiettem a lépcsőn.
Ők csodálkozva néztek utánam, ahogy felvágtattam a lépcsőn. Beszáguldottam a szobámba és az asztalomon kezdtem keresni. Végre megtaláltam a kis fekete pendrive-ot, amit kerestem. Lesiettem és odadobtam Dannek.
- Ha már odamegyünk, tegyük magunkat hasznossá!- mondtam mosolyogva.- Dan, ez a te feladatod! Mi lefoglaljuk Mirával a tömeget!
Felvettem a megszokott kabátomat, ami még mindig jól állt. Mira egy fekete-piros csőtoppot és egy tapadós szoknyát vett fel. Anya ráerőltette a fehér boleróját, nehogy megfázzon. Ő a magassarkú mellett döntött, bár elég bajosan tudott csak beszállni a kocsiba. Én betettem a kontaktlencsémet, hogy nehogy baja essen a szemüvegemnek. Iván egy egyszerű szürke pólót vett fel és fekete farmert, meg persze edzőcipőt. Nagyon illett hozzá ez a leegyszerűsített, mégis lezser stílus. A dögcédulás nyakláncát persze a nyakában hagyta! Egy cipzáros Nike pulcsit vett fel hozzá. Édes és egyetlen bátyám pedig egy márkás cipőt, fehér atlétatrikót és sima farmert vett fel. Neki egy belebújós pulcsi elég volt. Iván haja kócosra fésülve, a bátyám meg csak simán elfeküdte a haját. Legalábbis én így ítélem meg. Felbőgött Gyémánt motorja és száguldottunk. Az út sötét volt, egy lelket sem lehetett látni. A fényszóró megvilágította a kemény és fekete aszfaltot. Lassan kihaladtunk a lakóövezetből, mikor feltűnt egy hatalmas ház. Minden szeglete ki volt világítva, igazi luxusvilla hatását keltette. A ház tengerparton épült. A hold fényét megtörték a tenger hullámai, amik néhol nagyok voltak, néhol kicsik. Egyszerűen gyönyörű volt az egész összhatás. Ahogy közelebb értünk, hallottuk a házból kiszűrődő zenét. A Maddox fiúknak vegyes ízlésük lehetett, de inkább a rockra hajlottak. Mi kiszálltunk, Iván pedig leparkolta a kocsiját. Mi türelmesen megvártuk, majd együtt bementünk. Ahogy beléptünk az üvegajtón, egy érzés kerített bennünket a hatalmába. A Maddox testvérek tudnak bulit rendezni! Biztos, hogy nem először csinálják. Villogó fények töltötték be az előszobát, ami pulzáló zenéhez társult. Sok ember volt, táncoltak, beszélgettek vagy ledugták egymás torkán a nyelvüket. Mintha egy filmben lennék. Iván egyből az italbár felé vette az utat, Mira a táncolók közt vegyült el, Dan pedig odament a haverjaihoz. Nekem mi maradt? Persze, hogy Thomas közelített felém vigyorogva.
- Hát megjöttél, tündérkém!- mondta mosolyogva.
- Csak nem hiányoztam?- kérdeztem vidáman.
- Dehogynem!
- Ugyan már! Van itt annyi lány, és pont én hiányoztam?- kérdeztem hitetlenkedve, miközben a rágcsálnivalók felé vettem az irányt.
- Ezeket a lányokat már kiismertem...- én itt közbevágtam.
- Mint testileg, mint lelkileg. De inkább testileg.- mondtam mosolyogva, miközben egy kekszet raktam a számba.
- Egy szívtelen kúrógépnek tartasz?- kérdezte egy kis csend után.
Én éppen az ennivalók közül válogattam, mikor feltette ezt a kérdést. Lassan ránéztem, majd a kezembe vettem egy sütit.
- Az vagy, nem?- kérdeztem ártatlanul.- Mondjuk SMS-ben szakítani egy lánnyal, nem túl udvarias dolog...
- Olyan csak egyszer volt!- mondta felháborodva.
- De ezt miért nekem bizonygatod?- kérdeztem hirtelen.
- Mert te ítélsz meg pletyka alapján!- mondta fojtott hangon.
- Akkor bizonyítsd be, hogy érzelem is lapul a füst szürke szemeid és a vagány külsőd mögött! Ha sikerül, keress meg és akkor megítéllek.- mondtam a számban egy sütivel.- És akkor te is ítéletet mondhatsz rólam.
- Várj!- éppen fordultam volna meg, mikor megragadta a csuklómat.- Igazad van.
- Legalább beismered!- mondtam nevetve, mire ő is felnevetett.
- Körbevezesselek a házban?
- Először nézek valami innivalót. A lépcsőnél találkozunk!
Elmentem megkeresni az italbárt, ahol Ivánt találtam 3 vodka társaságában. Én csak mosolyogva hallgattam a hülyeségeit. Leültem az egyik székre és Dake jön elém.
- Mit adhatok, szép hölgy?- kérdezte udvariasan.
- Kérek egy tequilát.- mondtam és Dake odaadta.
Elkezdtem inni.
- Van valami baj, Carly?- kérdezte, miközben boros kólát kevert.
- Semmi. És te? Azt hittem, bolondítani fogod a csajokat!- mondtam mosolyogva.
- Én most csak helyettesítek.- mondta, mire elkerekedett a szemem.
- Akkor ki felelős igazából az italokért?
- Iris, de ő felment szívószálért.- bólintottam egyet és felhajtottam a maradék italomat.
Ígéretemhez híven elmentem a lépcsőhöz, ahol Thomas várt. Felmentünk a csendes emeletre, ahonnan több ajtó is nyílt. Beléptünk az elsőbe, ahol hangszerek voltak.
- Az öcsém és a barátja itt szokott próbálni.- mondta és mentünk is a következőhöz.
Ahova most benyitottunk, ott egy kártyaasztal és egy biliárdasztal helyezkedett el, és még egy minibár.
- A szüleim és az ügyfeleik játszótere.- mondta savanyú arccal.
Még két hálószoba volt és egy hatalmas lakosztály. Nem spórolták a pénzt, úgy látom.
- Ez itt az én szobám!- mondta és bemutatott az egyik hálószobába.
Bementem és elámultam a rendezettségen, amit bent találtam. Sehol egy kósza alsógatya, se koszos ruha... Egy nagy, kétszemélyes franciaágy volt a falnál. A tengerre néző fal teljesen üvegből volt. Előtte állt egy fekete íróasztal, mellette DVD polc és könyvek.
- Szép!- nem találtam más szót rá.
Ő csak mosolyogva felém pillantott és lementünk az emeletről.
- Köszönöm az idegenvezetést!- mondtam, mikor a lépcsőhöz értünk.
- Szívesen.
Elsuhogtam fekete kabátkámban, ami még mindig rajtam volt. Észrevettem, hogy Mira kaparintotta meg a zene irányítását. Mosolyogva néztem a nővérkémet, aki olyan arcot vágott, mint egy kislány aki megkapta a hőn áhított játékszerét. Bementem a táncolók közé és próbáltam jól érezni magam. A zene engem is felgyorsított és végre önfeledten táncoltam. A ritmus lelassult, lassú szám következett. Egymásba fonódott párok lepték el a táncteret, így én lejöttem. Leültem és úgy figyeltem a táncolókat. Nem tetszett senki ÚGY, de én is vágytam erre az élményre. Mintha ez a hely megszállt volna (vagy csak a tequila szállt meg), most sóvárogtam a szerelem után. Ez a hangulat úgy lepett be, mint az őszi köd. Mikor vége lett a számnak, sóhajtva az ennivalókhoz mentem. Mikor éppen enni készültem, Mira dühösen kiütötte a kezemből a gonddal összeválogatott kajámat.
- Hé!- csak ennyit mondtam.- Várj itt, hozok egy kis boros kólát!
Pár pillanat múlva vissza is értem. Ő mohón kezdte inni az adagját, miközben arca kisimult.
- Köszi, most már jobb!- mondta mosolyogva.
- Mi volt a probléma?
- Csak Castiel elzavart a hangcucctól....- mondta mérges tekintettel.
- Nyugi!- csak ennyit tudtam rá mondani.
Mira pár perc múlva, ismét vidáman ment a táncolók közé. Fölém egy ember tornyosult....