Reggel azon kaptam magamat, hogy éppen az álmos fejem bámulom a tükörben. Hogy miért is tettem így? Minden nap elfilózom azon, miért én? Miért engem választott? Elég helyes srác, nem hiszem, hogy csak én lettem volna belezúgva. Magamon húzogattam elégedetlenül a pólót, ami nagy volt rám. Egy hirtelen csengetés süvített a csendbe, amit lábdobogás követett. Kivánszorogtam a fürdőből, le az emeletről. Mira úgy száguldott el mellettem, mint egy tehervonat.
- Minek ez a nagy sietség...?- motyogtam gorombán magam elé.
Nem hallotta meg a megjegyzésemet. Dan is kimerészkedett a szobájából, úgy festett, mint én. Akár egy mosott rongy, amit egy farkasfalka széttépett. Ketten baktattunk le a csigalépcsőn, azzal a lendülettel majdnem átfordultam a lépcső korlátján. Szerencsére Dan megfogta a csípőmet, így nem nyaltam fel a parkettát. Hogy mi váltotta ezt ki? Mira, az én egyetlen nővérem, egy hapsit ölelgetett, aki virágcsokrot hozott a kék hajúnak.
- Mira, ki ez?- mutatott Dan a srácra.
Valahonnan nagyon ismerős volt. Fekete haj, arany szemek... Ez Viktor! A célpontunk! Ennyire sikerült Mirának összemelegednie vele? What the hell is going on? (Mi a fene folyik itt?)
- Viktor vagyok. És ti?- szólalt meg, mély férfias hangon.
Beletrafáltam! Hol a díjam, emberek? Legalább egy millió dollárt kérek, hogy ilyen rövid idő alatt kitaláltam a még kómás agyammal.
- Én Caroline, ő pedig Daniel.- mutattam a bátyámra.
Végigmért egészen a lábujjam hegyétől a fejem búbjáig, azon felül is a tíz centire magasodó zöld és kócos hajamig.
- Ti jártok?- kérdeztem villámló tekintettel.
- Igen.- bólintott Mira.
- És mi erről miért nem tudunk?- kérdezte Dan is dühös tekintettel.
Viszont az én villámló tekintetem átváltott csalódottságba. Pár hónappal ezelőtt mondott Mira valamit, amit most szegett meg. "Szerinted összejönnék bármilyen sráccal, mielőtt kibeszéltem volna veled?" Zúgott a gondolataimba a nővérem hangja. Úgy látszik, igen. Ha már a testvérek is titkolóznak egymás előtt, kiben bízhatok? Az arcom összerándult a fájdalomtól, amit a szívem körül éreztem. Fojtogatott belülről.
- Carly, kérlek ne sírj...- kezdte Mira, de későn.
Az arcomon patakzottak a könnyek. Hangtalanul folytak le az arcomon, majd az államról lecsöppent a puha szőnyegre. Némán hajtottam le a fejem, úgy szipogtam csendesen.
- Sssshhh...- húzott Dan az ölelésébe.
Belekapaszkodtam utolsó bástyaként a bátyámba. Szorosan, már szinte görcsösen fojtogattam ölelésemmel a testvéremet, aki csak csitítgatott. Ziháltam, akár egy igásló. A torkom összeszorult, a gyomrom görcsbe rándult. A sírás fojtogatta az egész bensőmet. A szívem a fájdalomtól majd kiszakadt. De Miranda nem vigasztalt. Nem suttogott nyugtató szavakat a fülembe. Nem bizonygatta, hogy még mindig bíz bennünk, nem kért bocsánatot. Ezzel nyilvánvalóvá tette számomra: Mindannyian felnövünk egyszer, és neki most jött el ez a hatalmas változás. De magamat is hibáztattam ezért. Túl kevés időt töltöttem vele mostanában. Az én szememet is belengte az a csodálatos, rózsaszín köd, amit szerelemnek hívunk. Túl önző vagyok velük szemben. Nem szeretek a testvéreimen osztozni. De most kénytelen leszek. Vagyis leszünk Dannal. El kell fogadnunk, hogy Mira most már nem csak a mi társaságunkat, hanem másét is fogja keresni. Mikor némileg megnyugodtam, odafordultam az éppen turbékoló pár felé.
- Nem azért vagyok szomorú, mert te rátaláltál a boldogságra Viktor személyében. Csak azt bánom, hogy nem mondtad el nekünk.- mondtam csalódottan.
További szavak nélkül felbaktattam az emeletre. Készülődnöm kellett, ha nem akartam elkésni. Elhatároztam, ha esik, ha fúj, ha cigányok esnek az égből, akkor is ma Dannal megyek suliba. Mire leértünk, Viktor és Mira távozott a házból. El is készültem és elindultam bátyuskámmal az oldalamon. Jól elhülyéskedtünk, de nem volt ugyanaz lökött nővérkénk nélkül. Olyan volt, mint a 3 kismalac a harmadik nélkül. Oké, ez egy óvodás példa volt, inkább mint a 3 testőr egy nélkül. Dan is érezte ezt az űrt, amit Mira hagyott hátra. Remélem, ő is érzi a hiányunkat. Vagyis módosítom... remélem érzi döntésének súlyát. De mi mellette állunk. Beértünk a suliba, ahol Dan felém fordult.
- Segítesz nekem?- kérdezte.
- Persze. Miben?
- El kéne juttatni ezt a CD-t Castielnek. Menni fog?- kérdezte olyan CIA hanghordozásban.
Én elnevettem magamat. Kikaptam a felém nyújtott CD-t és próbáltam komoly pillantással méregetni nem sok sikerrel. Ránéztem a lemezre, de nem volt semmi cím ráírva.
- Mi van rajta?- kérdeztem az induló bátyámtól.
Ő vörös színben pompázó arcát próbálta elrejteni előlem.
- A lényeg, hogy vidd el!- mondta és gyorsan megindult, mielőtt kérdezősködhettem volna.
Vajon miért vörösödött el? Talán olyan van a CD-n... A lényeg, hogy elvigyem Castielnek ezt a ki tudja, milyen CD-t... Kíváncsiság lobbant fel bennem. Castiel milyen CD-t kérhetett a bátyámtól? Biztos valami fiúsat... Nem tudtam kitalálni, mi lehet rajta. Mi lenne, ha megnézném? Nem, az nem helyes! Elsüllyesztettem a táskámba a kíváncsiságom okozóját, ami már olyan mértékű volt, hogy simán leszúrtam volna valakit ezért az információért. Leültem a padomba és elkezdtem rajzolgatni. Én voltam az és Dan, ahogy a CD-t tartjuk a kezünkben. Nagyon találó kép lett, legalábbis szerintem. Amíg rajzolgattam, bejött a tanár is. Eltettem a művészi rajzot, majd kikészítettem a matekot. Bevonult a másik osztály is, köztük Lysanderrel. Ő csábítóan rám mosolygott, majd leült mögém. Én majdnem a földig pirultam. Szokatlan ez nekem, hogy egy srác, főleg aki ilyen helyes, csókolgathat, ölelhet, illetve így nézhet rám. Tudom már, mit kell tennem. Miután megírtuk a matekdogát, karon ragadtam a felemás szemű pasimat és elrángattam egy elhagyatottabb részére a sulinak.
- Mi történt, tündérkém?- kérdezte, miközben gyengéden megölelt.
- Mit tudsz arról, hogy Castiel CD-t kért a bátyámtól?- mondtam.
- Nem tudok semmit...- mondta határozottan.
- A fenébe!- bokszoltam a levegőbe.
Egy kicsit elbambultam más irányba.
- Hogy sikerült a doga? Remélem kifizetődött a korrepetálás!- néztem rá.
- Pedig gyakrabban vettem volna részt olyan órákon...- mondta mosolyogva.
Magához húzott és megcsókolt. Egy ideig csókolóztunk a sarok mögött, majd léptek zaját hallom. Elválunk egymástól. Gyorsan kiléptem a sarok mögül és Tomba ütköztem. Természetesen a földön kötöttem ki. Tom egyből felsegített, miközben megszólaltam.
- Tom, ilyenkor a csípőmet szokás fogni, de te lentebb fogod!- nézek rá szúrós tekintettel, mire elenged és mosolyog.
- Jól van, na, próbálkozni szabad...- mondta.
- ...de nem illendő.- fejeztem be a mondatát.
Egy ideig beszélgettünk, majd eltávolodott. Lys is előjött a sarok mögül, majd mentünk órára. De a CD égette az oldalamat. Mi lehet rajta?
2014. szeptember 16., kedd
2014. szeptember 13., szombat
32. fejezet: Matek tanulás másképp
Letelt a téli szünet, itt állok az iskola kapujában. Csak nézem a befele özönlő diáksereget. Minek siet annyira mindenki? Hiszen egy helyre megyünk! Ahogy közelebb értem a sulihoz, nyávogást hallottam. Olyan... Amber frekvenciája volt. Az udvaron voltak, jó hangosan beszélgettek. A diákok körülállták és erősen hadonászva magyarázott. A szőkeség pantomimesnek is elmehetne, olyan jól mutogat.
- ...Olyan kis szégyenlősnek tűnik, mindig a rajztáblája mögé bújik. Pedig már Jade és Dajan is bizonyíthatja, hogy a félénkség csak álca...- pillanatok alatt megértettem, hogy Violáról beszélt.
Ezt nem hagyhatom annyiban! A fehér kabátom zsebéből elővettem a telefonomat. A hó már elolvadt, de nagyon hideg levegő van. Izgatottan fújtam ki a felgyülemlett levegőmet, ami fehér füstként szállt. A telefonom egyik mappájába mentem bele, oda, ahol a suli adatait mentettem le. Párat húztam a képernyőjén, majd gonoszan vigyorogtam.
- 3...2...1...- motyogtam.
Mire az egyhez értem kinyílt az öntözőrendszer az udvaron. Amber pont a füves rész mellett adta elő a hazugságát, a víz meg telibe trafálta. Csak prüszkölt és körbe pillantott. A diákok nevettek rajta, mivel a felsője többet mutatott a kelleténél... A hideg víz miatt tüsszögve vonult le a "porondról", barátnői követték. Én is nevettem, a tesóim tapsolva jönnek oda hozzám.
- Király voltál!- mondta Mira nevetve.
Én is velük mosolyogtam, miközben bementünk az épületbe. Ott valaki megragadott és jól megölelgetett. Alexy volt az, ki más?
- Carly cicaaaa! De jó látni téged!- visította.
- Téged is, de ne akard, hogy gerinctörésem legyen!- szuszogtam, mire elengedett.
- Na, akkor mi megyünk is tanulni!- mondta Armin Alexy vállára rakva a kezét.
- Doga lesz?- kérdeztem ledöbbenve.
- Igen, matekból témazáró! Elfelejtetted?- kérdezte Alexy.
- Neeeem, honnan veszed ezt....- basszus, elfelejtettem!
- Szóval igen, elfelejtetted!- mondta Armin.
- Király vagyok matekból, szóval meg sem fog kottyanni!- mondtam.
- Jaj, a kis egoista!- mondta vihogva Alexy.
Még így beszélgettünk egy jó darabig, majd mindenki indult a maga útjára. Azért átnéztem az anyagot, mikor Lysander futott oda hozzám. A viktoriánus hercegem arca nyugodtságot árasztott.
- Szia! Tudtad, hogy doga lesz matekból?- tértem a lényegre.
- Micsoda?- lefehéredett és leült a mellettem lévő székre.- Mikor?
A témazárókat összevont évfolyammal írjuk, így mindenki egyszerre lehet túl rajta.
- Holnap első óra.- válaszoltam.
- Te jó vagy matekból?- kérdezte hozzám fordulva.
- Igen.- válaszoltam neki lassan.
- Segítesz nekem?- váltott könyörgő stílusba.
- Persze, neked bármit!- simítottam meg az arcát.
Ő megfogta az arcán lévő kezemet. Az ölébe húzott és megcsókolt. Mondanom sem kellett, nagy volt a meglepettség az osztályban. De mi csak egymással foglalkoztunk, megszűnt a külvilág.
- Khm...- köhögés hangzott fel.- Ms. Rin...
A tanár szólt, így visszacsúsztam a saját székemre, Lysander pedig sietősen elhagyta a termet.
- Nem vagyunk kíváncsiak a magánéletére!- mondta a tanár úr.
Én pironkodva hajtottam le a fejem és órán kis angyalként figyeltem. Mikor a tanár kivonult a teremből, Iris a padom előtt termett. Viola is rám nézett azokkal a hatalmas szemeivel.
- Magyarázattal tartozol. Mesélj!- ültek le mellém.
Én álmodozva meséltem el a csók előzményeit. Ahogy meséltem, az említett személy is bejött. A vállamat átölelte és egy puszit nyomott oldalról az arcomra.
- Átmehetek suli után?- suttogta.
Tudtam, hogy a matek miatt jön, így mosolyogva válaszoltam.
- Persze!- súgtam vissza.
- Köszi, tündérkém!- mondta és megcsókolt.
- Ti nem bírjátok ki 2 óra hosszáig, hogy ne csókoljátok meg egymást?!- kérdezte Iris.
- Tudnád, milyen jól csókol!- böktem oldalba vörös barátnőmet.
- Én csak Carlyt csókolgatom, senki mást!- jelentette ki Lysander még mindig hátulról ölelve.
Elbeszélgettünk még egy kicsit, így telt az egész nap. Rádióznom most nem kellett, így az ebédszünetet is velük töltöttem. Lyssel együtt mentünk haza és bezárkóztunk a szobámba. Amíg én előkészítettem a matekcuccomat, ő körbebámészkodott a szobámban. A gépnél időzött a legtöbbet.
- Mit kezdesz egy ilyen erős géppel?- kérdezte végül.
- Egyszer egy nagyon bölcs fiú azt mondta, a kíváncsiság nagyon rossz tulajdonság.- mondtam behunyt szemmel.
Ő elmosolyodott és lehúzott maga mellé az ágyra. Ránéztem a lovagomra, aki vigyorogva mért végig. Egyszerűen olyan vonzó pasi... Nem tudom, mit eszik rajtam!
- Jó szövege van, nem gondolod?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Van néha egy-egy jó pillanata...- húztam az agyát.
- Néha?- kérdezett vissza "meglepetten".
- Igen, néha.
- Mutassak egy ilyen pillanatot?- húzott közelebb magához.
- Majd én megítélem, hogy jó-e.- suttogtam szinte a szájába.
Megcsókolt, de tiszta szívből. Én majdnem leszédültem az ágy széléről. Egy 2 perce csókolózhattunk így, mikor egy hang félbeszakította.
- Úúúúúúúúú......- szólt a hang az ajtó felől.
Mi szétrebbentünk és Mira mosolygós fejét látom meg. Ő csak mindent tudóan méreget minket, majd perverzen vigyorogva megszólalt.
- Ez ám az aktív tanulás, srácok...- vihogta, majd eltűnt a szobájában.
Én elpirulva mentem az asztalomhoz.
- Gyere, gyakoroljunk!- mondtam vidáman.
- Az előbbit?- kérdezett vissza.
- A matekra gondoltam...- fordultam szembe vele.
- De nekem máshoz lenne kedvem! Tanárnéni, kérem!- mondta és odaállt elém, a kezét a derekamon pihentette.
- Ha megoldod helyesen a matekot, utána mást is gyakorolhatunk...- néztem bele a felemás szemébe.
Nagyon Castieles oldalát mutatta meg, persze korlátokkal. Még ez is jól állt neki. Ennek az ígéretemnek hála Lysanderből matekzsenit csináltam. Egész délután hülyültünk, jól eltelt a nap... Miután elment, sóhajtoztam egy sort. A szemem előtt rózsaszín köd lebegett. Félek, neki fogok valaminek menni, mert nem látok, olyan sűrű ez a köd...
- ...Olyan kis szégyenlősnek tűnik, mindig a rajztáblája mögé bújik. Pedig már Jade és Dajan is bizonyíthatja, hogy a félénkség csak álca...- pillanatok alatt megértettem, hogy Violáról beszélt.
Ezt nem hagyhatom annyiban! A fehér kabátom zsebéből elővettem a telefonomat. A hó már elolvadt, de nagyon hideg levegő van. Izgatottan fújtam ki a felgyülemlett levegőmet, ami fehér füstként szállt. A telefonom egyik mappájába mentem bele, oda, ahol a suli adatait mentettem le. Párat húztam a képernyőjén, majd gonoszan vigyorogtam.
- 3...2...1...- motyogtam.
Mire az egyhez értem kinyílt az öntözőrendszer az udvaron. Amber pont a füves rész mellett adta elő a hazugságát, a víz meg telibe trafálta. Csak prüszkölt és körbe pillantott. A diákok nevettek rajta, mivel a felsője többet mutatott a kelleténél... A hideg víz miatt tüsszögve vonult le a "porondról", barátnői követték. Én is nevettem, a tesóim tapsolva jönnek oda hozzám.
- Király voltál!- mondta Mira nevetve.
Én is velük mosolyogtam, miközben bementünk az épületbe. Ott valaki megragadott és jól megölelgetett. Alexy volt az, ki más?
- Carly cicaaaa! De jó látni téged!- visította.
- Téged is, de ne akard, hogy gerinctörésem legyen!- szuszogtam, mire elengedett.
- Na, akkor mi megyünk is tanulni!- mondta Armin Alexy vállára rakva a kezét.
- Doga lesz?- kérdeztem ledöbbenve.
- Igen, matekból témazáró! Elfelejtetted?- kérdezte Alexy.
- Neeeem, honnan veszed ezt....- basszus, elfelejtettem!
- Szóval igen, elfelejtetted!- mondta Armin.
- Király vagyok matekból, szóval meg sem fog kottyanni!- mondtam.
- Jaj, a kis egoista!- mondta vihogva Alexy.
Még így beszélgettünk egy jó darabig, majd mindenki indult a maga útjára. Azért átnéztem az anyagot, mikor Lysander futott oda hozzám. A viktoriánus hercegem arca nyugodtságot árasztott.
- Szia! Tudtad, hogy doga lesz matekból?- tértem a lényegre.
- Micsoda?- lefehéredett és leült a mellettem lévő székre.- Mikor?
A témazárókat összevont évfolyammal írjuk, így mindenki egyszerre lehet túl rajta.
- Holnap első óra.- válaszoltam.
- Te jó vagy matekból?- kérdezte hozzám fordulva.
- Igen.- válaszoltam neki lassan.
- Segítesz nekem?- váltott könyörgő stílusba.
- Persze, neked bármit!- simítottam meg az arcát.
Ő megfogta az arcán lévő kezemet. Az ölébe húzott és megcsókolt. Mondanom sem kellett, nagy volt a meglepettség az osztályban. De mi csak egymással foglalkoztunk, megszűnt a külvilág.
- Khm...- köhögés hangzott fel.- Ms. Rin...
A tanár szólt, így visszacsúsztam a saját székemre, Lysander pedig sietősen elhagyta a termet.
- Nem vagyunk kíváncsiak a magánéletére!- mondta a tanár úr.
Én pironkodva hajtottam le a fejem és órán kis angyalként figyeltem. Mikor a tanár kivonult a teremből, Iris a padom előtt termett. Viola is rám nézett azokkal a hatalmas szemeivel.
- Magyarázattal tartozol. Mesélj!- ültek le mellém.
Én álmodozva meséltem el a csók előzményeit. Ahogy meséltem, az említett személy is bejött. A vállamat átölelte és egy puszit nyomott oldalról az arcomra.
- Átmehetek suli után?- suttogta.
Tudtam, hogy a matek miatt jön, így mosolyogva válaszoltam.
- Persze!- súgtam vissza.
- Köszi, tündérkém!- mondta és megcsókolt.
- Ti nem bírjátok ki 2 óra hosszáig, hogy ne csókoljátok meg egymást?!- kérdezte Iris.
- Tudnád, milyen jól csókol!- böktem oldalba vörös barátnőmet.
- Én csak Carlyt csókolgatom, senki mást!- jelentette ki Lysander még mindig hátulról ölelve.
Elbeszélgettünk még egy kicsit, így telt az egész nap. Rádióznom most nem kellett, így az ebédszünetet is velük töltöttem. Lyssel együtt mentünk haza és bezárkóztunk a szobámba. Amíg én előkészítettem a matekcuccomat, ő körbebámészkodott a szobámban. A gépnél időzött a legtöbbet.
- Mit kezdesz egy ilyen erős géppel?- kérdezte végül.
- Egyszer egy nagyon bölcs fiú azt mondta, a kíváncsiság nagyon rossz tulajdonság.- mondtam behunyt szemmel.
Ő elmosolyodott és lehúzott maga mellé az ágyra. Ránéztem a lovagomra, aki vigyorogva mért végig. Egyszerűen olyan vonzó pasi... Nem tudom, mit eszik rajtam!
- Jó szövege van, nem gondolod?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Van néha egy-egy jó pillanata...- húztam az agyát.
- Néha?- kérdezett vissza "meglepetten".
- Igen, néha.
- Mutassak egy ilyen pillanatot?- húzott közelebb magához.
- Majd én megítélem, hogy jó-e.- suttogtam szinte a szájába.
Megcsókolt, de tiszta szívből. Én majdnem leszédültem az ágy széléről. Egy 2 perce csókolózhattunk így, mikor egy hang félbeszakította.
- Úúúúúúúúú......- szólt a hang az ajtó felől.
Mi szétrebbentünk és Mira mosolygós fejét látom meg. Ő csak mindent tudóan méreget minket, majd perverzen vigyorogva megszólalt.
- Ez ám az aktív tanulás, srácok...- vihogta, majd eltűnt a szobájában.
Én elpirulva mentem az asztalomhoz.
- Gyere, gyakoroljunk!- mondtam vidáman.
- Az előbbit?- kérdezett vissza.
- A matekra gondoltam...- fordultam szembe vele.
- De nekem máshoz lenne kedvem! Tanárnéni, kérem!- mondta és odaállt elém, a kezét a derekamon pihentette.
- Ha megoldod helyesen a matekot, utána mást is gyakorolhatunk...- néztem bele a felemás szemébe.
Nagyon Castieles oldalát mutatta meg, persze korlátokkal. Még ez is jól állt neki. Ennek az ígéretemnek hála Lysanderből matekzsenit csináltam. Egész délután hülyültünk, jól eltelt a nap... Miután elment, sóhajtoztam egy sort. A szemem előtt rózsaszín köd lebegett. Félek, neki fogok valaminek menni, mert nem látok, olyan sűrű ez a köd...
2014. szeptember 11., csütörtök
31. fejezet: B.U.É.K.!!!
Szilveszter napja is lassan, de eljött.
- Húgi, mi történt veled?- kérdezte gyanakodva Mira.
- Mire gondolsz?
- Folyamatosan mosolyogsz, a telódra nézel félpercenként, néha csak úgy, "minden ok nélkül" elvörösödsz... Bökd már ki, hogy mi történt, megöl a kíváncsiság!- mondta Mira az arcomba hajolva.
- Hát...- vakartam a tarkómat.- Pasim lett.
Mira ledöbbent. De úgy igazából. A szája tátva maradt és olyan, mintha szobrosat játszana.
- Hogy... mi?- kérdezte pár percnyi csend után.
- Jól hallottad.
- Ki az? Ismerem? Dögös? Osztálytárs? Veled egyidős? Művész? Rossz fiú? Mindent tudni akarok a legmocskosabb részletekig!- hadarta Mira egy szuszra.
Válaszolgattam a kérdéseire, ami abból állt, hogy "Igen; Nem; Mondom NEM; Ne legyél perverz; Kiskorú vagyok, nem tűnt fel?!" Szóval cseverésztünk Mirával, mikor apa benyit hozzánk. Mi varázsütésre a családfőt kezdjük nézni, aki úgy tűnik, zavarban van.
- Mi a baj, apa?- kérdeztem nagy szemekkel.
- Egy fiú van itt, téged keres.- apa kihangsúlyozta a fiú szót.
- Máris megyek!- ugrottam fel a helyemről.
Amikor lementem, Daniel éppen az öklét rázta Lys felé.
- És ha...- itt meglátta, hogy lejöttem.- Szia, Carly, összeismerkedtem a barátoddal!- mondta Dan hamiskás mosollyal.
- Ne fenyegesd, jó?- kérdeztem fáradt mosollyal.
Lys nyakába ugrottam, amit apa egy köhögéssel zavart meg. Mi szétrebbentünk és Mira odalépkedett Lysanderhez.
- Szóval te vagy az a híres fiú...- mondta halkan és húzni kezdi az arcát.
Én majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Miért pont nekem jutott ez a lökött család? Véget vetettem nővérkém "vizsgálatának", mikor már Lys hónalját szagolgatta.
- Oké, elég lesz, mielőtt meg is nyúzod!- mondtam és a nővérem elé álltam.
- Szép példány!- mondta lökött mosollyal a nővérem.
- Mi most megyünk.- mondtam, miután tartottam egy kis hatásszünetet.
Kiléptünk a házból és én még láttam, hogy az egész család az egyik ablaknál tobzódik. Én megsemmisítő pillantást vetettem rájuk, ők pedig elhúzták a függönyt. Lys a kipirult arcát dörzsölte.
- Csak poénból csinálta.- mondtam mosolyogva.
- Kérek rá puszit!- mondta kisfiús mosollyal.
Én pipiskedtem és megadtam neki hőn áhított cuppanós pusziját. Ő elégedetten sóhajtott és a derekamnál fogva átölelt.
- Jobb már?
- Sokkal.- mondta nevetve.
- Hova megyünk?
- Egy kávézóba, megfelel?
- Persze! Amíg nem mással vagyok...- mondta vörös arccal.
- Ezt bóknak veszem.- mondta csibész mosollyal.
Úgymond elolvadtam a mosolyától. Kesztyűs kezével maga felé fordította az arcomat és megcsókolt. Puha és gyengéd... Egy leheletnyi vággyal fűszerezve. Cseverészve értünk oda az említett kávézóba, ahol elfoglaltunk egy asztalt. Egy ismerős arcú lány vette fel a rendeléseket. A felnyírt haját már láttam valahol...
- Szia, Carly, fel sem ismersz?- megeresztett egy gúnyos mosolyt, mire leesett, hogy ki áll velem szemben.
- Lindsey?- kérdeztem bizonytalanul.- Tényleg te vagy az! Hogy kerülsz ide?
- A szüleim nem fizetik a tandíjamat, így félműszakban itt húzom az igát. Úgy látom, neked meg randid van!- mondta Lys felé pillantva.- Szia, Lindsey vagyok!
- Én Lysander.- mutatkozott be a pasim is.
- Hmm... Szívdöglesztő ez a parfüm! Mit használsz?- kérdezte Lindsey, mire az asztalra csaptam.
- Lindsey, ne akard, hogy betörjem az orrodat!- mondtam ingerülten, mire felnevetett.
- Nyugi, csak vicceltem! Mit hozhatok?- vette elő a kis papírtömbjét.
- A hölgynek egy forrócsokit, nekem egy zöld teát.- mondta Lys helyettem is.
- Máris hozom!- mondta és ránk kacsintott.
Elszáguldott, Lys pedig a szemembe nézett.
- Honnan ismered?
- A büntiszobából...- nevettem az emlékeken.
- Egyébként féltékeny voltál, mikor flörtölni kezdett velem?- a kérdés hirtelen jött.
- Annak kellett volna lennem?- kérdeztem vigyorogva.
Ő csak nevetve hátradőlt a széken. Kellemes nevetése körülölelt. Beszélgettünk, amíg a barátnőm ki nem hozta a rendelést.
- Aztán nehogy itt essetek egymásnak! Én takarítok, nem szeretem a mocskot.- mondta ezt perverzül vigyorogva, majd továbbállt egy másik asztalhoz.
- Mit csinálsz este?- fordult hozzám Lysander.
- Na de Lys...- motyogtam egészséges arcszínnel.
- Szilveszter van, rémlik?- kérdezte nevetve.
Basszus, én egész másra gondoltam! Nem fejteném ki bővebben...
- A tesóimmal fogok játszani.- mondtam mosolyogva.
- Majd elrabolhatlak, hogy együtt megnézzük a tűzijátékot?
- Persze!- feleltem mosolyogva és szürcsölgettem a forrócsokimat.
Kellemesen telt a délután, mikor hazaértem, Mira támadott le. Mindenféle kérdést feltett, én örömmel válaszoltam neki. Izgatottan vártam a fél tizenkettőt, mert akkor találkozunk Lyssel a téren. Mikor tizenegyet mutatott az órám, elindultam. Sötét volt, csak pár lámpa világított. Valaki hátulról a nevemet kiáltozta. Megfordultam és a vörös ördögöt láttam felém közeledni.
- Mi az, tán hiányoztam?- kérdeztem.
- Csakis azért kiáltozok utánad éjnek idején.- válaszolta gúnyosan.
- Tudtam én!- mondtam győzedelmes vigyorral.
- Ha jól tudom, Lysanderhez igyekszel.
- Bizony!- bólogattam.
- Akkor egy helyre megyünk!
Szótlanul ballagtunk egymás mellett, míg a térre értünk. Lys ott várt minket. Beszélgettünk így hármasban, majd átölelte a derekamat. Megkezdődött a visszaszámlálás.
- 10... 9... 8...- üvöltötte a tömeg.
Egymás szemébe néztünk Lysanderrel. Láttam a szemében a vágyat. Elvesztem abban a gyönyörű szempárban, ami áhítozva figyelte az enyémet.
- 3...- suttogta Lysander, az arcunk közeledett.
- 2...- suttogtam én is, miközben belekapaszkodtam a kabátja gallérjába.
- 1...- súgtuk egyszerre és megcsókoltuk egymást.
A tűzijáték és az üvöltések felharsantak. Mi pedig Lysanderrel csókolóztunk.
- Menjetek szobára!- mondta Castiel fintorogva.
Mi csak felnevettünk Lyssel. Még megittunk egy-egy forrócsokit és megnéztük, hogyan próbálkozik Castiel a csajoknál. Olyan dumái vannak! Itt a kedvencem.
- Hiszel a szerelemben első látásra? Vagy elmenjek még egyszer előtted?- ezt egy szőke csajnak mondta, aki éppen egy koktélt tartott a kezében.
A lány ráöntötte Castielre a koktélját és sértődött arckifejezéssel távozott. Mi csak nevettünk rajta, mikor a vöröske elázottan jött oda hozzánk. Egy szóval jól éreztük magunkat. Hazaérve a családomat is megöleltem. B.U.É.K. mindenkinek!
- Húgi, mi történt veled?- kérdezte gyanakodva Mira.
- Mire gondolsz?
- Folyamatosan mosolyogsz, a telódra nézel félpercenként, néha csak úgy, "minden ok nélkül" elvörösödsz... Bökd már ki, hogy mi történt, megöl a kíváncsiság!- mondta Mira az arcomba hajolva.
- Hát...- vakartam a tarkómat.- Pasim lett.
Mira ledöbbent. De úgy igazából. A szája tátva maradt és olyan, mintha szobrosat játszana.
- Hogy... mi?- kérdezte pár percnyi csend után.
- Jól hallottad.
- Ki az? Ismerem? Dögös? Osztálytárs? Veled egyidős? Művész? Rossz fiú? Mindent tudni akarok a legmocskosabb részletekig!- hadarta Mira egy szuszra.
Válaszolgattam a kérdéseire, ami abból állt, hogy "Igen; Nem; Mondom NEM; Ne legyél perverz; Kiskorú vagyok, nem tűnt fel?!" Szóval cseverésztünk Mirával, mikor apa benyit hozzánk. Mi varázsütésre a családfőt kezdjük nézni, aki úgy tűnik, zavarban van.
- Mi a baj, apa?- kérdeztem nagy szemekkel.
- Egy fiú van itt, téged keres.- apa kihangsúlyozta a fiú szót.
- Máris megyek!- ugrottam fel a helyemről.
Amikor lementem, Daniel éppen az öklét rázta Lys felé.
- És ha...- itt meglátta, hogy lejöttem.- Szia, Carly, összeismerkedtem a barátoddal!- mondta Dan hamiskás mosollyal.
- Ne fenyegesd, jó?- kérdeztem fáradt mosollyal.
Lys nyakába ugrottam, amit apa egy köhögéssel zavart meg. Mi szétrebbentünk és Mira odalépkedett Lysanderhez.
- Szóval te vagy az a híres fiú...- mondta halkan és húzni kezdi az arcát.
Én majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Miért pont nekem jutott ez a lökött család? Véget vetettem nővérkém "vizsgálatának", mikor már Lys hónalját szagolgatta.
- Oké, elég lesz, mielőtt meg is nyúzod!- mondtam és a nővérem elé álltam.
- Szép példány!- mondta lökött mosollyal a nővérem.
- Mi most megyünk.- mondtam, miután tartottam egy kis hatásszünetet.
Kiléptünk a házból és én még láttam, hogy az egész család az egyik ablaknál tobzódik. Én megsemmisítő pillantást vetettem rájuk, ők pedig elhúzták a függönyt. Lys a kipirult arcát dörzsölte.
- Csak poénból csinálta.- mondtam mosolyogva.
- Kérek rá puszit!- mondta kisfiús mosollyal.
Én pipiskedtem és megadtam neki hőn áhított cuppanós pusziját. Ő elégedetten sóhajtott és a derekamnál fogva átölelt.
- Jobb már?
- Sokkal.- mondta nevetve.
- Hova megyünk?
- Egy kávézóba, megfelel?
- Persze! Amíg nem mással vagyok...- mondta vörös arccal.
- Ezt bóknak veszem.- mondta csibész mosollyal.
Úgymond elolvadtam a mosolyától. Kesztyűs kezével maga felé fordította az arcomat és megcsókolt. Puha és gyengéd... Egy leheletnyi vággyal fűszerezve. Cseverészve értünk oda az említett kávézóba, ahol elfoglaltunk egy asztalt. Egy ismerős arcú lány vette fel a rendeléseket. A felnyírt haját már láttam valahol...
- Szia, Carly, fel sem ismersz?- megeresztett egy gúnyos mosolyt, mire leesett, hogy ki áll velem szemben.
- Lindsey?- kérdeztem bizonytalanul.- Tényleg te vagy az! Hogy kerülsz ide?
- A szüleim nem fizetik a tandíjamat, így félműszakban itt húzom az igát. Úgy látom, neked meg randid van!- mondta Lys felé pillantva.- Szia, Lindsey vagyok!
- Én Lysander.- mutatkozott be a pasim is.
- Hmm... Szívdöglesztő ez a parfüm! Mit használsz?- kérdezte Lindsey, mire az asztalra csaptam.
- Lindsey, ne akard, hogy betörjem az orrodat!- mondtam ingerülten, mire felnevetett.
- Nyugi, csak vicceltem! Mit hozhatok?- vette elő a kis papírtömbjét.
- A hölgynek egy forrócsokit, nekem egy zöld teát.- mondta Lys helyettem is.
- Máris hozom!- mondta és ránk kacsintott.
Elszáguldott, Lys pedig a szemembe nézett.
- Honnan ismered?
- A büntiszobából...- nevettem az emlékeken.
- Egyébként féltékeny voltál, mikor flörtölni kezdett velem?- a kérdés hirtelen jött.
- Annak kellett volna lennem?- kérdeztem vigyorogva.
Ő csak nevetve hátradőlt a széken. Kellemes nevetése körülölelt. Beszélgettünk, amíg a barátnőm ki nem hozta a rendelést.
- Aztán nehogy itt essetek egymásnak! Én takarítok, nem szeretem a mocskot.- mondta ezt perverzül vigyorogva, majd továbbállt egy másik asztalhoz.
- Mit csinálsz este?- fordult hozzám Lysander.
- Na de Lys...- motyogtam egészséges arcszínnel.
- Szilveszter van, rémlik?- kérdezte nevetve.
Basszus, én egész másra gondoltam! Nem fejteném ki bővebben...
- A tesóimmal fogok játszani.- mondtam mosolyogva.
- Majd elrabolhatlak, hogy együtt megnézzük a tűzijátékot?
- Persze!- feleltem mosolyogva és szürcsölgettem a forrócsokimat.
Kellemesen telt a délután, mikor hazaértem, Mira támadott le. Mindenféle kérdést feltett, én örömmel válaszoltam neki. Izgatottan vártam a fél tizenkettőt, mert akkor találkozunk Lyssel a téren. Mikor tizenegyet mutatott az órám, elindultam. Sötét volt, csak pár lámpa világított. Valaki hátulról a nevemet kiáltozta. Megfordultam és a vörös ördögöt láttam felém közeledni.
- Mi az, tán hiányoztam?- kérdeztem.
- Csakis azért kiáltozok utánad éjnek idején.- válaszolta gúnyosan.
- Tudtam én!- mondtam győzedelmes vigyorral.
- Ha jól tudom, Lysanderhez igyekszel.
- Bizony!- bólogattam.
- Akkor egy helyre megyünk!
Szótlanul ballagtunk egymás mellett, míg a térre értünk. Lys ott várt minket. Beszélgettünk így hármasban, majd átölelte a derekamat. Megkezdődött a visszaszámlálás.
- 10... 9... 8...- üvöltötte a tömeg.
Egymás szemébe néztünk Lysanderrel. Láttam a szemében a vágyat. Elvesztem abban a gyönyörű szempárban, ami áhítozva figyelte az enyémet.
- 3...- suttogta Lysander, az arcunk közeledett.
- 2...- suttogtam én is, miközben belekapaszkodtam a kabátja gallérjába.
- 1...- súgtuk egyszerre és megcsókoltuk egymást.
A tűzijáték és az üvöltések felharsantak. Mi pedig Lysanderrel csókolóztunk.
- Menjetek szobára!- mondta Castiel fintorogva.
Mi csak felnevettünk Lyssel. Még megittunk egy-egy forrócsokit és megnéztük, hogyan próbálkozik Castiel a csajoknál. Olyan dumái vannak! Itt a kedvencem.
- Hiszel a szerelemben első látásra? Vagy elmenjek még egyszer előtted?- ezt egy szőke csajnak mondta, aki éppen egy koktélt tartott a kezében.
A lány ráöntötte Castielre a koktélját és sértődött arckifejezéssel távozott. Mi csak nevettünk rajta, mikor a vöröske elázottan jött oda hozzánk. Egy szóval jól éreztük magunkat. Hazaérve a családomat is megöleltem. B.U.É.K. mindenkinek!
2014. szeptember 10., szerda
30. fejezet: A karácsony szépségei
Miután Lys vallomást tett nekem, erősen gondolkodtam ezen. Mármint kettőnkön. Közben a szülinapom és a karácsony is eltelt. Karácsony másnapján, viszont kaptam egy SMS-t, nem mástól, mint Castieltől. Meglepődve nyitottam meg a vöröske levelét. Mit akarhat korán reggel?
"Figyelj, gyere a közeli diszkóba, MOST!"
Eléggé meglepett a kérés, vissza is írtam neki.
"Miért?"
Pár pillanat múlva a telefonom pittyegő hangja adta tudtomra a válasz érkezését.
"Lys berúgott és most hívtak, hogy teljesen bealudt. Lehet, hogy rád hallgatna, ezért gyere és segíts!"
Nem kellett többször mondani, útnak indultam, persze a szüleimet megkérdeztem. Anya mosolyogva mondta, hogy menjek és segítsek a barátomnak. Elindultam a hófedte úton, ami még most is szépen csillogott. A vörös hajú fiú fekete kabátba bugyolálva várt a diszkó előtt. Én, a fehér kabátomban teljes ellentétét képeztem.
- Végre, hogy itt vagy!- morogta fázósan.
- Látom, még tudsz beszélni!- köszöntöttem.- Lys miért rúgott be?
- Nem tudom. Általában mértéket tart, de most valami miatt kibukott.
- Akkor menjünk!- intettem a fejemmel.
Reggel lévén kihalt volt a hely, ami elég kísértetiesnek hatott. Pár lány most hagyta el a diszkót, persze Castiel utánuk nézett. Nem csodálom, a ruhának csúfolt anyagdarabból kilátszott mindaz, amit normális ember fedve hagy. Adtam egy taslit Castielnek.
- Most nem ezért vagyunk itt!- torkoltam le.
Bementünk, ahol pár kidőlt tinédzser még volt. Lysander a pultot lefejelve aludt, legalábbis úgy tűnt, hogy alszik. Odasiettünk hozzá, a csapos odaadta a telefonját, amiről SMS-t küldött Castielnek.
- Ennyit inni egy csaj miatt...- morogta a pultos.
Castiellel két oldalról közrefogtuk, majd a fehér hajú morgott és felemelte a fejét. Egész este ihatott, meg is látszik a fején. A vöröskén állapodott meg a tekintete, majd átvándorolt az én aggódó arcomra.
- Carly...- suttogta és a kezével az arcomat kezdte fogdosni.
- Igen, én vagyok! Gyere, menjünk aludni!- ő erre felállt, vagyis inkább csak próbált.
Mikor sikerült megőriznie az egyensúlyát, megragadta a derekamat és a falhoz préselt. Állati vágy csillant meg a szemében és elkezdte csókolni a nyakamat. Én csak lefagyva álltam ott, akár egy bábu. Mikor enyhén szívni kezdte a nyakamon lévő bőrt, akkor eszméltem fel.
- CASTIEL, GYERE MÁR!!!!!- kiáltok rá a bámészkodó fiúra.
Ő összerezzent, majd lerángatta rólam Lysandert. A fehér hajú fiú konkrétan úgy nézett ki, mint a mosott szar. Castiel vállára támaszkodott, a vöröske meg röhögött.
- Carly...- szólalt meg röhögve a nyakára mutogatva.
- Mi az, idegrángásod van?- kérdeztem.
- A nyakad!- nyögte ki.
Odakaptam a nyakamhoz. Mi lehet ott? Odamentem az egyik fali tükörhöz, ott megnéztem. Egy vörös folt tanúskodott arról, hogy Lysander kiszívta a nyakamat. Egy könnyed, filmbe illő mozdulattal a nyakam köré kanyarítottam a virágos sálamat. Így indultunk el a szórakozóhelyről. Cast nyögve, de elbírta legjobb haverját, aki most tényleg bealudt.
- Majd hívj, ha rendbe szedted Csipkerózsikát!- mosolyogtam rá a vörösre a házunknál.
- Szerintem, majd ő fogja megtenni.- intett egyet és támolyogva ugyan, de gyorsan eltűntek az utcából.
A sálamba temetkezve mentem be a fűtött lakásba. Ott feltűnés nélkül felslisszoltam a szobámba, ott pedig a tükrömhöz mentem.
- Egy szívtelen dög vagy, ugye tudod?- kérdeztem a tükörképemet.- Ráadásul zakkant is.- sóhajtottam, majd levetettem magam az ágyikómra.
Mit csináljak? Lys valószínűleg miattam itta le magát a sárga földig. Kiürítettem az elmém és Lysander mosolygó arcára gondoltam. A szívemet melegség öntötte el, ahogy az arcomat is. Jó érzés, ha valaki szeret. De az is, ha valakit szerethetsz. És én... azt hiszem, hogy... szeretem Lysandert. Mikor erre jutottam, egy nagyot dobbant a szívem. Már mióta rágom magam ezen, de most már őszintén tudom. Ő az, akivel én boldog lehetek, senki más. Késő délutánig ezen gondolkodtam. Amikor mentem volna le, a telefonom megcsörrent. Lysander nevét írta ki a telefon, így félve vettem fel.
- Szia!- köszöntem bele.
- Szia, figyelj, mit csináltam?! Castiel azt mesélte be nekem, hogy letepertelek.- mondta zaklatottan.
- ...- hallgattam, mint a sír.
- ... Ugye nem...?
- Csókolgattál és kiszívtad a nyakamat.- mondtam ki nehezen.- De Castiel leszedett rólam.
- MI??!!! Ugye nem haragszol érte?- kérdezte könyörgően.
- Dehogy.- ráztam a fejemet.- Viszont találkozhatnánk? Mondanom kell valamit.
- A parkban, olyan 20 perc múlva?
- Tökéletes!- mondtam mosolyogva.- Akkor majd talizunk, szia!
- Szia!- letette, majd elkezdtem készülődni.
Még sosem csináltam ilyet. Végül megtaláltam a tökéletes választást egy narancssárga kötött ruha képében. Sietve mentem a parkba, ahol már ott várt a viktoriánus Rómeóm. A tenyerem izzadt, a térdeim remegtek. Mi van velem? Miért vagyok ennyire gyáva?! Nem harap... Csak szív... Oké, troll voltam, elnézést! Lassan odamentem Lysanderhez, aki elém sietett.
- Jobban vagy már?- préseltem ki magamból a kérdést.
- Igen, csak a fejem fáj.- fájdalmas arccal fogta a fejét.- És te? Jól vagy?
- Aham.- bólogattam.- Azért hívtalak ide, mert döntöttem.
- Mivel kapcsolatban?- nézett rám egy ideig, majd beugrott neki.- És... hogyan döntöttél?
- Igen, leszek a barátnőd.- mondtam kipirulva.
Lysander felkapott és megforgatott. Álljunk csak meg egy pillanatra! Itt minden fiú olyan izmos és erős, hogy úgy emelnek/ölelnek/forgatnak akár egy tollpihét. Ez normális jelenség? Letett és lágyan megcsókolt. Szorosan hozzásimultam és élveztem azt a különleges illatot, amit árasztott. Egész nap el tudnék így lenni... A biztonságot nyújtó karjaiban...
"Figyelj, gyere a közeli diszkóba, MOST!"
Eléggé meglepett a kérés, vissza is írtam neki.
"Miért?"
Pár pillanat múlva a telefonom pittyegő hangja adta tudtomra a válasz érkezését.
"Lys berúgott és most hívtak, hogy teljesen bealudt. Lehet, hogy rád hallgatna, ezért gyere és segíts!"
Nem kellett többször mondani, útnak indultam, persze a szüleimet megkérdeztem. Anya mosolyogva mondta, hogy menjek és segítsek a barátomnak. Elindultam a hófedte úton, ami még most is szépen csillogott. A vörös hajú fiú fekete kabátba bugyolálva várt a diszkó előtt. Én, a fehér kabátomban teljes ellentétét képeztem.
- Végre, hogy itt vagy!- morogta fázósan.
- Látom, még tudsz beszélni!- köszöntöttem.- Lys miért rúgott be?
- Nem tudom. Általában mértéket tart, de most valami miatt kibukott.
- Akkor menjünk!- intettem a fejemmel.
Reggel lévén kihalt volt a hely, ami elég kísértetiesnek hatott. Pár lány most hagyta el a diszkót, persze Castiel utánuk nézett. Nem csodálom, a ruhának csúfolt anyagdarabból kilátszott mindaz, amit normális ember fedve hagy. Adtam egy taslit Castielnek.
- Most nem ezért vagyunk itt!- torkoltam le.
Bementünk, ahol pár kidőlt tinédzser még volt. Lysander a pultot lefejelve aludt, legalábbis úgy tűnt, hogy alszik. Odasiettünk hozzá, a csapos odaadta a telefonját, amiről SMS-t küldött Castielnek.
- Ennyit inni egy csaj miatt...- morogta a pultos.
Castiellel két oldalról közrefogtuk, majd a fehér hajú morgott és felemelte a fejét. Egész este ihatott, meg is látszik a fején. A vöröskén állapodott meg a tekintete, majd átvándorolt az én aggódó arcomra.
- Carly...- suttogta és a kezével az arcomat kezdte fogdosni.
- Igen, én vagyok! Gyere, menjünk aludni!- ő erre felállt, vagyis inkább csak próbált.
Mikor sikerült megőriznie az egyensúlyát, megragadta a derekamat és a falhoz préselt. Állati vágy csillant meg a szemében és elkezdte csókolni a nyakamat. Én csak lefagyva álltam ott, akár egy bábu. Mikor enyhén szívni kezdte a nyakamon lévő bőrt, akkor eszméltem fel.
- CASTIEL, GYERE MÁR!!!!!- kiáltok rá a bámészkodó fiúra.
Ő összerezzent, majd lerángatta rólam Lysandert. A fehér hajú fiú konkrétan úgy nézett ki, mint a mosott szar. Castiel vállára támaszkodott, a vöröske meg röhögött.
- Carly...- szólalt meg röhögve a nyakára mutogatva.
- Mi az, idegrángásod van?- kérdeztem.
- A nyakad!- nyögte ki.
Odakaptam a nyakamhoz. Mi lehet ott? Odamentem az egyik fali tükörhöz, ott megnéztem. Egy vörös folt tanúskodott arról, hogy Lysander kiszívta a nyakamat. Egy könnyed, filmbe illő mozdulattal a nyakam köré kanyarítottam a virágos sálamat. Így indultunk el a szórakozóhelyről. Cast nyögve, de elbírta legjobb haverját, aki most tényleg bealudt.
- Majd hívj, ha rendbe szedted Csipkerózsikát!- mosolyogtam rá a vörösre a házunknál.
- Szerintem, majd ő fogja megtenni.- intett egyet és támolyogva ugyan, de gyorsan eltűntek az utcából.
A sálamba temetkezve mentem be a fűtött lakásba. Ott feltűnés nélkül felslisszoltam a szobámba, ott pedig a tükrömhöz mentem.
- Egy szívtelen dög vagy, ugye tudod?- kérdeztem a tükörképemet.- Ráadásul zakkant is.- sóhajtottam, majd levetettem magam az ágyikómra.
Mit csináljak? Lys valószínűleg miattam itta le magát a sárga földig. Kiürítettem az elmém és Lysander mosolygó arcára gondoltam. A szívemet melegség öntötte el, ahogy az arcomat is. Jó érzés, ha valaki szeret. De az is, ha valakit szerethetsz. És én... azt hiszem, hogy... szeretem Lysandert. Mikor erre jutottam, egy nagyot dobbant a szívem. Már mióta rágom magam ezen, de most már őszintén tudom. Ő az, akivel én boldog lehetek, senki más. Késő délutánig ezen gondolkodtam. Amikor mentem volna le, a telefonom megcsörrent. Lysander nevét írta ki a telefon, így félve vettem fel.
- Szia!- köszöntem bele.
- Szia, figyelj, mit csináltam?! Castiel azt mesélte be nekem, hogy letepertelek.- mondta zaklatottan.
- ...- hallgattam, mint a sír.
- ... Ugye nem...?
- Csókolgattál és kiszívtad a nyakamat.- mondtam ki nehezen.- De Castiel leszedett rólam.
- MI??!!! Ugye nem haragszol érte?- kérdezte könyörgően.
- Dehogy.- ráztam a fejemet.- Viszont találkozhatnánk? Mondanom kell valamit.
- A parkban, olyan 20 perc múlva?
- Tökéletes!- mondtam mosolyogva.- Akkor majd talizunk, szia!
- Szia!- letette, majd elkezdtem készülődni.
Még sosem csináltam ilyet. Végül megtaláltam a tökéletes választást egy narancssárga kötött ruha képében. Sietve mentem a parkba, ahol már ott várt a viktoriánus Rómeóm. A tenyerem izzadt, a térdeim remegtek. Mi van velem? Miért vagyok ennyire gyáva?! Nem harap... Csak szív... Oké, troll voltam, elnézést! Lassan odamentem Lysanderhez, aki elém sietett.
- Jobban vagy már?- préseltem ki magamból a kérdést.
- Igen, csak a fejem fáj.- fájdalmas arccal fogta a fejét.- És te? Jól vagy?
- Aham.- bólogattam.- Azért hívtalak ide, mert döntöttem.
- Mivel kapcsolatban?- nézett rám egy ideig, majd beugrott neki.- És... hogyan döntöttél?
- Igen, leszek a barátnőd.- mondtam kipirulva.
Lysander felkapott és megforgatott. Álljunk csak meg egy pillanatra! Itt minden fiú olyan izmos és erős, hogy úgy emelnek/ölelnek/forgatnak akár egy tollpihét. Ez normális jelenség? Letett és lágyan megcsókolt. Szorosan hozzásimultam és élveztem azt a különleges illatot, amit árasztott. Egész nap el tudnék így lenni... A biztonságot nyújtó karjaiban...
2014. szeptember 9., kedd
29. fejezet: Mindent a maga idejében
Remegő térdekkel lépkedtem a park felé. Mi lelhette Lysandert? Miért akar beszélni velem? Már majdnem pánikoltam, amikor belépkedtem az ilyenkor még üres parkba. Egy kicsit beljebb mentem. Egy árva lélek sincs itt. Aztán egy papírfecnit látok meg az egyik padon, azon a padon, ahol múltkor is rátaláltam a fehér hajúra. Egy kővel volt lerögzítve, nehogy felkapja egy fuvallat. Remegő kézzel vettem fel azt a kis papírt, amin csak néhány sor állt.
- Tündérkém, mi a baj?- súgja egy kellemes hang a fülembe.
Tündérkém.... Zöld hajú tündérkém.... Lysander volt az?! Most, hogy így végiggondolom, teljesen logikus. Én marha! De nagy barom vagyok!
- Jézusom, Lys, rám hoztad a frászt!- mondtam a nevetés határán.
Ő elengedett és szembe tudtam vele fordulni.
- Meglepődtél?- kérdezte aranyosan.
- Most mondjam azt, hogy számítottam rá? Egyébként igen.- mondtam nevetve.- Nagyon jól csináltad!
- Köszönöm.
- De mire volt ez jó?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
Ő szó nélkül közelebb lépett és gyengéden megcsókolt. Először lesokkoltam, de utána kezdtem élvezni. Hogy is írhatnám le? Édes és puha ajkai rátapadtak az enyémre. Nem olyan volt, mint Matt erőszakos csókja. Ez végtelenül gyengéd és finom volt. Csak az a baj, hogy rövid ideig tartott. Elvált tőlem és piros fejjel próbált rám nézni.
- Ez... ez.... mi... volt?- kérdeztem dadogva.
- Az érzéseim.- nyögte ki vörös arccal.
Én is elpirultam és csak álltunk ott, mint két szerencsétlen hülye, hogy most akkor mi is van? Mindketten a havat pásztáztuk, majd Lys kellemesen csengő hangja töltötte ki azt a kínos csendet.
- Carly....- nem nézett rám.
- Igen?- kérdeztem vissza a sálam mögül.
- Leszel a barátnőm?- én teljesen lesokkoltam.
Ma már másodjára. Úgy tűnik, a halálomat akarja. A szívem egy ütemet kihagyott. Lehet, hogy nem állok készen egy kapcsolatra. Pontosan 4 nap múlva szülinapom lesz, ami pont belecsúszik a téli szünetbe. 16 leszek, úgy már elfogadhatóan hangzik, hogy van pasim. De az se biztos, hogy érzek valamit Lysander iránt.
- Hagyj gondolkodási időt, kérlek!- mondtam könyörgő hangon és ránéztem.
Ő egy lágy mosolyt küldött felém, hogy megértette. Remélem nem kell majd egy ilyen helyes és aranyos fiút megbántanom. Tudtam, hogy most az egyszer nem az eszemre, hanem a szívemre kell hallgatnom. Könnyű ezt mondani, de tenni nehezebb! Megöleltem és ő beletemette az arcát a zöld hajamba.
- Köszönöm.- súgtam neki és egy puszit nyomtam a fejére.
Még egy kicsit beszélgettünk, majd lassan elindultam haza. Lys is próbára ment, így elváltak útjaink.
"Lysander szemszöge"
Ahogy mentem a próbára, végigpörgettem magamban az előbb történteket. Tényleg szeretem Carlyt, amit nehéz lehet neki elhinni. Még én magam is alig hiszem el, pedig ez az igazság. Mindig, amikor meglátom, úgy gondolom, hogy ő a leggyönyörűbb a Földön. Ha hallom a hangját, ellazulok és önmagam lehetek. A szemeiben el tudok veszni, mikor rám néz. Álmodozva értem oda a próba helyszínére, ahol ezt drágalátos haverom szóvá is tette.
- Na, mit mondott?- kérdezte, miután háromszor elrontottam a szöveget.
- Még átgondolja...- hajtottam le a fejem.
Mi van, ha nemet mond? Abba én belepusztulok. Ezt Castiel is nagyon jól tudja. Letette a gitárját és a falat támasztotta. Amikor meghallotta a válaszom, felszisszent.
- Tudom, hogy érzel.
- Téged is kosaraztak már ki, de azok egy éjszakás kalandok voltak.- mondtam legyintve.
Vörös hajú cimborám 18 lesz júliusban. Bukott is, vissza is tartották... Már van tapasztalata e téren.
- Ez igaz, de akkor is rosszulesett!- mondta röhögve.
- De ő más! Ő különleges...- mondtam nyálasan megfogalmazva.
- Olyan, akár egy szellem. Mindent tud és mindent lát.- mondta fintorogva.
- Peggy.- csak ezt az egy szót mondtam válaszul.
Még beszélgettünk egy darabig, majd újra zenélni kezdtünk. A tökéletest nem lehet siettetni, azt ki kell várni... Carlynál is ezt alkalmazom. Minden meg lesz a maga idejében.
"Ha megtaláltad ezt a papírt, az azt jelenti, hogy eljöttél. Megkönnyebbült a szívem attól az aggálytól, hogy Castiel nem adta át az üzenetet. Ha szeretnéd megtudni, miért is jöttél valójában, kövesd az erdei ösvényt a következő nyomig."Kincskeresőst játszunk? Király, mindig is imádtam azt a játékot! Zsebre tettem a cetlit és elindultam az erdei ösvény felé. Talpam alatt ropogott a friss hó, ahogy sietve szedtem a lábaimat. Már szétcs*szte az idegeimet. A párás szemüvegemet lentebb toltam az orromon, hogy lássak is valamit. Betértem a fák rengetegébe, ahol egy fára szögezett cetli állt, olvasásra készen. Egy gyors mozdulattal letéptem és falni kezdtem a sorokat.
"Szóval hajt a kíváncsiság... Általában ez egy rossz tulajdonság, de nekem most pont jól jön. A távolban van egy hézag a fák között, ha északra nézel... Segítek: amerről a moha benőtte a fát. Indulj el a hézag felé, de óvatosan!"Megnéztem a fa törzsét, ahol egy nagy csomó moha volt. Elnéztem távolabbra és megláttam a hézagot, amiről beszélt. Ahogy nagy bátran elindultam, egy kissé elcsúsztam. Leporoltam magamról a havat, majd tovább folytattam az utamat. Egy tisztásra értem ki, amit hótakaró borított. Gyönyörű volt, még ilyenkor is. A következő lapot a tisztás közepén lévő tölgyfánál találtam meg. Konkrétan két ág tartotta a vékony lapot.
"Nézz be a gyökerek közé, amit ott találsz, az a tiéd! Remélem örömöd leled benne!"Na, mondom én, hogy kincskeresőst játszunk! Ki a király? Én vagyok az! Benéztem a fa gyökereihez, ott egy nagy csokor virágot találtam. Elalélva szagoltam bele az illatozó színkavalkádba. A csokron volt még egy kis fecni. Remegő kézzel emeltem a szememmel egy magasságba.
"Meglepetés!"Körbenéztem és nem tudtam, hogy min kéne meglepődnöm. De amikor hirtelen egy kéz karolta át a derekamat, majdnem felfutottam a hatalmas tölgyfára.
- Tündérkém, mi a baj?- súgja egy kellemes hang a fülembe.
Tündérkém.... Zöld hajú tündérkém.... Lysander volt az?! Most, hogy így végiggondolom, teljesen logikus. Én marha! De nagy barom vagyok!
- Jézusom, Lys, rám hoztad a frászt!- mondtam a nevetés határán.
Ő elengedett és szembe tudtam vele fordulni.
- Meglepődtél?- kérdezte aranyosan.
- Most mondjam azt, hogy számítottam rá? Egyébként igen.- mondtam nevetve.- Nagyon jól csináltad!
- Köszönöm.
- De mire volt ez jó?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
Ő szó nélkül közelebb lépett és gyengéden megcsókolt. Először lesokkoltam, de utána kezdtem élvezni. Hogy is írhatnám le? Édes és puha ajkai rátapadtak az enyémre. Nem olyan volt, mint Matt erőszakos csókja. Ez végtelenül gyengéd és finom volt. Csak az a baj, hogy rövid ideig tartott. Elvált tőlem és piros fejjel próbált rám nézni.
- Ez... ez.... mi... volt?- kérdeztem dadogva.
- Az érzéseim.- nyögte ki vörös arccal.
Én is elpirultam és csak álltunk ott, mint két szerencsétlen hülye, hogy most akkor mi is van? Mindketten a havat pásztáztuk, majd Lys kellemesen csengő hangja töltötte ki azt a kínos csendet.
- Carly....- nem nézett rám.
- Igen?- kérdeztem vissza a sálam mögül.
- Leszel a barátnőm?- én teljesen lesokkoltam.
Ma már másodjára. Úgy tűnik, a halálomat akarja. A szívem egy ütemet kihagyott. Lehet, hogy nem állok készen egy kapcsolatra. Pontosan 4 nap múlva szülinapom lesz, ami pont belecsúszik a téli szünetbe. 16 leszek, úgy már elfogadhatóan hangzik, hogy van pasim. De az se biztos, hogy érzek valamit Lysander iránt.
- Hagyj gondolkodási időt, kérlek!- mondtam könyörgő hangon és ránéztem.
Ő egy lágy mosolyt küldött felém, hogy megértette. Remélem nem kell majd egy ilyen helyes és aranyos fiút megbántanom. Tudtam, hogy most az egyszer nem az eszemre, hanem a szívemre kell hallgatnom. Könnyű ezt mondani, de tenni nehezebb! Megöleltem és ő beletemette az arcát a zöld hajamba.
- Köszönöm.- súgtam neki és egy puszit nyomtam a fejére.
Még egy kicsit beszélgettünk, majd lassan elindultam haza. Lys is próbára ment, így elváltak útjaink.
"Lysander szemszöge"
Ahogy mentem a próbára, végigpörgettem magamban az előbb történteket. Tényleg szeretem Carlyt, amit nehéz lehet neki elhinni. Még én magam is alig hiszem el, pedig ez az igazság. Mindig, amikor meglátom, úgy gondolom, hogy ő a leggyönyörűbb a Földön. Ha hallom a hangját, ellazulok és önmagam lehetek. A szemeiben el tudok veszni, mikor rám néz. Álmodozva értem oda a próba helyszínére, ahol ezt drágalátos haverom szóvá is tette.
- Na, mit mondott?- kérdezte, miután háromszor elrontottam a szöveget.
- Még átgondolja...- hajtottam le a fejem.
Mi van, ha nemet mond? Abba én belepusztulok. Ezt Castiel is nagyon jól tudja. Letette a gitárját és a falat támasztotta. Amikor meghallotta a válaszom, felszisszent.
- Tudom, hogy érzel.
- Téged is kosaraztak már ki, de azok egy éjszakás kalandok voltak.- mondtam legyintve.
Vörös hajú cimborám 18 lesz júliusban. Bukott is, vissza is tartották... Már van tapasztalata e téren.
- Ez igaz, de akkor is rosszulesett!- mondta röhögve.
- De ő más! Ő különleges...- mondtam nyálasan megfogalmazva.
- Olyan, akár egy szellem. Mindent tud és mindent lát.- mondta fintorogva.
- Peggy.- csak ezt az egy szót mondtam válaszul.
Még beszélgettünk egy darabig, majd újra zenélni kezdtünk. A tökéletest nem lehet siettetni, azt ki kell várni... Carlynál is ezt alkalmazom. Minden meg lesz a maga idejében.
2014. szeptember 7., vasárnap
28. fejezet: Fogócska
Megint ezek az eseménytelen napok... Sóhajtozva merültem bele a rajzomba, ami az egyik tanárom karikatúrájának készült. Ekkor gurult a lábamhoz egy papírgalacsin. Kíváncsian bontogatom a "csomagomat", amin mindössze egy mondat szerepel.
"Mit rajzolsz?"
Kentin küldte, amin totálisan meglepődtem. Már rég lemondtam arról, hogy felkeltsem a katonafiú figyelmét. Inkább csak haverkodunk, de azt is lazán.
"Karikatúra"
Írtam azt az egy szót a papírra. Dobtam egy hosszút, mikor a tanár elfordult. Egyébként fizika óránk van. Kibontogatta és mosolyogva nézett vissza rám. Gyorsan lefirkantotta a választ, majd a válla felett átdobta. Pont a padomon landolt.
"Kiről?"
Olvastam a kissé csúnyán írt szót. Várakozóan pillantott rám, én pedig már küldtem is az összehajtogatott grafitos rajzomat, amin még pár simítást végeztem. Kihajtogatta és próbálta visszafogni a feltörő nevetését. Hogy mi is volt a rajzomon? Mr. Gibson (ő a fizikatanár) ördögszarvakkal és egy embernyi nagyságú vonalzót tart a kezében. Közben mérgesen ráncolja a homlokát és szúrósan néz kis, fekete gombszemeivel. Kentin visszaküldte a rajzomat és a galacsint is.
"Találó lett, igazi művész vagy!"
Egy kicsit kuncogtam a válaszon. Tudjátok, nem akarok egoistának tűnni, de tudom. Felnevettem az önző gondolataimon, mikor már kicsengettek. Meglepetésemre Peggy jött be a terembe, egyenesen az én padomhoz sietett.
- Hali!- köszöntem.
- Szia, Carly! Beszélhetnénk?
- Persze.
- Mármint négyszemközt!- mondta Peggy és kimentem vele a folyosó egyik távolabbi zugába.
- Mi a baj?- kérdeztem az ujjait tördelő, barna hajú lánytól.
- Kérdezgetnek a fotósról. Már a tanárok is rákérdeztek, de aligha elégednek meg a kitérő válaszaimmal. De nem szegem meg a szavam. Van egy tervem!- mondta.
- Mi lenne az?
- Fotópályázat.- várakozóan nézek rá, hátha mond mást is.
- Fotópályázat?- kérdeztem vissza.
- Igen. Így nem csak egy fotós van, a tanárok és a diákok lenyugszanak.- mondta Peggy és összeállt a fejemben a kép.
- Értem, mire akarsz kilyukadni! Tetszik az ötlet.- mondtam sejtelmes arccal.
- Akkor máris teszem bele a következő számba. Na, szia!
- Majd még találkozunk!
- Mindenképp!- válaszolt, majd mintha ott sem lett volna.
Mentem vissza termembe, de megláttam, hogy mindenki a faliújság körül csoportosul, főleg lányok. Rápillantottam a lapra. Egy Ki mit tud! lesz a suliban. A lányok éppen feliratkoztak, de én fintorogva hagytam el a helyszínt. Mi értelme van? Ha valaki tehetséges, az tehetséges. Én gyorsan tudok rajzolni, illetve fel tudok törni egy katonai számítógépet, de az ismét más téma. Így gondolkozva mentem vissza órára, ami a negyedik a sorban. Még 2 óra és mehetek világgá! Vagyis haza. Az órán pisszegést hallok magam mellől, de nem figyeltem fel rá. Jobban lefoglalt az, hogy a ceruzáim méretét vizsgáljam. Aztán valaki fejbe dobott egy tollal.
- Au!- sziszegtem, majd a támadóm felé fordultam a fejemet dörzsölve.
A tanár elfordult, így én áthajoltam a padsorok közti hézagon és tarkón vágtam. A vöröskét, kit mást? Ő vágta hozzám a tollat is, szóval megérdemelte!
- Mi az?- kérdeztem suttogva.
- Üzenetet hozok.- mondta úgy, mintha a fehér zászlót lengetné.
- Ki a feladó?
- Lysander.
- Az üzenet?- fordultam felé kíváncsian.
- Tessék.- odaadott egy levélpapírt a pad alatt.
Eltettem a papírt és mikor kiment a tanár, széthajtogattam. Csak pár sor volt ráírva, gyöngybetűkkel. Radírozás nyomai voltak láthatóak, mintha sokat töprengett volna.
- Nos... Elmondod magadtól vagy kiszedem belőled.- kínáltam fel a lehetőségeket.
- Nem törsz meg.- nézett a szemembe.
Én felemeltem a szemöldököm, amolyan "Tényleg? Azt még meglátjuk!" tekintettel.
- Hogy sikerült rávennie, hogy ezt ideadd nekem?- kezdtem körülményeskedni.
- A haveromnak bármit.
- Valamit adott vagy tett cserébe, ugye?
- Igen.- mondta mérgesen.
- Értem. És mit adott?
- Ahhoz neked semmi közöd!
- Szóval valami személyeset. Valamit, amire már régen vágytál. Korlátozott számú Winged Skull cédét?- kérdeztem rá, mire Cast kikerekedő szemmel pillantott rám.
- Honnan...?- harapta be a száját, de későn.
- Szóval azt adott. Akkor valami fontosat akar velem megbeszélni, ha feláldoz egy ilyen, számára becses darabot.- mosolyogtam gonoszan.
Ekkor becsengettek 5. órára, Castiel pedig menekült tőlem. Mosolyogva gondolkoztam a további kvízkérdéseken, miközben számtanpéldákat oldottunk meg. Kint a hóesést figyeltem. December lévén már esik a hó, ami sokat dob a hangulatomon. Mostanában unatkozom, szóval jól jön ez a "Faggassuk ki Castielt!" show. Majd meglátjuk, hogy fog-e csicseregni. Elhangzott a csengő, ő pedig szélsebességgel hagyta el a termet. Én lazán hátradőltem és elővettem a mobilomat. Hátha a kamerák mutatják, merre futkározik. Persze, majd azt hiszi, benézek minden terembe! Naiv vagy Castiel. Tudja, hogy azzal eltelne az egész szünetem. Egy ideig böngésztem a felvételek között, végül ráakadtam a tesiterem mögötti kis részen. Mosolyogva felállok és végigsuhanok a folyosón, majd az udvaron. A hátába kerülök, látom, hogy idegesen próbál meggyújtani egy cigit.
- Halihó!- mondom vidáman, mire összerezzen.
A szája kinyílt csodálkozásában, a meggyújtatlan cigicsikk a fűbe pottyant. Én csak kuncogtam a reakcióján.
- Nem érek rá fogócskázni! Nos...- mondtam várakozóan.
- Nem árulom el Lysandert.- rázta a fejét.
Már nyúltam volna érte, mikor szólt a csengő. Hátat fordítottam és siettem órára. Basszus! Most egész órán ezen fogom rágni magam! Beértem a terembe és duzzogva figyeltem a tanárt. Mit akarhat? Ezen kattogott az agyam végig. Aztán megszólalt a kicsöngő. Áldásnak fogtam fel a hangját. De lehet, hogy valójában átok volt?
"Mit rajzolsz?"
Kentin küldte, amin totálisan meglepődtem. Már rég lemondtam arról, hogy felkeltsem a katonafiú figyelmét. Inkább csak haverkodunk, de azt is lazán.
"Karikatúra"
Írtam azt az egy szót a papírra. Dobtam egy hosszút, mikor a tanár elfordult. Egyébként fizika óránk van. Kibontogatta és mosolyogva nézett vissza rám. Gyorsan lefirkantotta a választ, majd a válla felett átdobta. Pont a padomon landolt.
"Kiről?"
Olvastam a kissé csúnyán írt szót. Várakozóan pillantott rám, én pedig már küldtem is az összehajtogatott grafitos rajzomat, amin még pár simítást végeztem. Kihajtogatta és próbálta visszafogni a feltörő nevetését. Hogy mi is volt a rajzomon? Mr. Gibson (ő a fizikatanár) ördögszarvakkal és egy embernyi nagyságú vonalzót tart a kezében. Közben mérgesen ráncolja a homlokát és szúrósan néz kis, fekete gombszemeivel. Kentin visszaküldte a rajzomat és a galacsint is.
"Találó lett, igazi művész vagy!"
Egy kicsit kuncogtam a válaszon. Tudjátok, nem akarok egoistának tűnni, de tudom. Felnevettem az önző gondolataimon, mikor már kicsengettek. Meglepetésemre Peggy jött be a terembe, egyenesen az én padomhoz sietett.
- Hali!- köszöntem.
- Szia, Carly! Beszélhetnénk?
- Persze.
- Mármint négyszemközt!- mondta Peggy és kimentem vele a folyosó egyik távolabbi zugába.
- Mi a baj?- kérdeztem az ujjait tördelő, barna hajú lánytól.
- Kérdezgetnek a fotósról. Már a tanárok is rákérdeztek, de aligha elégednek meg a kitérő válaszaimmal. De nem szegem meg a szavam. Van egy tervem!- mondta.
- Mi lenne az?
- Fotópályázat.- várakozóan nézek rá, hátha mond mást is.
- Fotópályázat?- kérdeztem vissza.
- Igen. Így nem csak egy fotós van, a tanárok és a diákok lenyugszanak.- mondta Peggy és összeállt a fejemben a kép.
- Értem, mire akarsz kilyukadni! Tetszik az ötlet.- mondtam sejtelmes arccal.
- Akkor máris teszem bele a következő számba. Na, szia!
- Majd még találkozunk!
- Mindenképp!- válaszolt, majd mintha ott sem lett volna.
Mentem vissza termembe, de megláttam, hogy mindenki a faliújság körül csoportosul, főleg lányok. Rápillantottam a lapra. Egy Ki mit tud! lesz a suliban. A lányok éppen feliratkoztak, de én fintorogva hagytam el a helyszínt. Mi értelme van? Ha valaki tehetséges, az tehetséges. Én gyorsan tudok rajzolni, illetve fel tudok törni egy katonai számítógépet, de az ismét más téma. Így gondolkozva mentem vissza órára, ami a negyedik a sorban. Még 2 óra és mehetek világgá! Vagyis haza. Az órán pisszegést hallok magam mellől, de nem figyeltem fel rá. Jobban lefoglalt az, hogy a ceruzáim méretét vizsgáljam. Aztán valaki fejbe dobott egy tollal.
- Au!- sziszegtem, majd a támadóm felé fordultam a fejemet dörzsölve.
A tanár elfordult, így én áthajoltam a padsorok közti hézagon és tarkón vágtam. A vöröskét, kit mást? Ő vágta hozzám a tollat is, szóval megérdemelte!
- Mi az?- kérdeztem suttogva.
- Üzenetet hozok.- mondta úgy, mintha a fehér zászlót lengetné.
- Ki a feladó?
- Lysander.
- Az üzenet?- fordultam felé kíváncsian.
- Tessék.- odaadott egy levélpapírt a pad alatt.
Eltettem a papírt és mikor kiment a tanár, széthajtogattam. Csak pár sor volt ráírva, gyöngybetűkkel. Radírozás nyomai voltak láthatóak, mintha sokat töprengett volna.
"Találkozzunk a parkban, suli után. Fontos dolgot akarok mondani neked. Castiel nem mond semmit, hiába faggatod!"Ránéztem a padom előtt álló vörös hajú egyénre. Lassan letettem a papírt, majd vérfagyasztóan ránéztem.
- Nos... Elmondod magadtól vagy kiszedem belőled.- kínáltam fel a lehetőségeket.
- Nem törsz meg.- nézett a szemembe.
Én felemeltem a szemöldököm, amolyan "Tényleg? Azt még meglátjuk!" tekintettel.
- Hogy sikerült rávennie, hogy ezt ideadd nekem?- kezdtem körülményeskedni.
- A haveromnak bármit.
- Valamit adott vagy tett cserébe, ugye?
- Igen.- mondta mérgesen.
- Értem. És mit adott?
- Ahhoz neked semmi közöd!
- Szóval valami személyeset. Valamit, amire már régen vágytál. Korlátozott számú Winged Skull cédét?- kérdeztem rá, mire Cast kikerekedő szemmel pillantott rám.
- Honnan...?- harapta be a száját, de későn.
- Szóval azt adott. Akkor valami fontosat akar velem megbeszélni, ha feláldoz egy ilyen, számára becses darabot.- mosolyogtam gonoszan.
Ekkor becsengettek 5. órára, Castiel pedig menekült tőlem. Mosolyogva gondolkoztam a további kvízkérdéseken, miközben számtanpéldákat oldottunk meg. Kint a hóesést figyeltem. December lévén már esik a hó, ami sokat dob a hangulatomon. Mostanában unatkozom, szóval jól jön ez a "Faggassuk ki Castielt!" show. Majd meglátjuk, hogy fog-e csicseregni. Elhangzott a csengő, ő pedig szélsebességgel hagyta el a termet. Én lazán hátradőltem és elővettem a mobilomat. Hátha a kamerák mutatják, merre futkározik. Persze, majd azt hiszi, benézek minden terembe! Naiv vagy Castiel. Tudja, hogy azzal eltelne az egész szünetem. Egy ideig böngésztem a felvételek között, végül ráakadtam a tesiterem mögötti kis részen. Mosolyogva felállok és végigsuhanok a folyosón, majd az udvaron. A hátába kerülök, látom, hogy idegesen próbál meggyújtani egy cigit.
- Halihó!- mondom vidáman, mire összerezzen.
A szája kinyílt csodálkozásában, a meggyújtatlan cigicsikk a fűbe pottyant. Én csak kuncogtam a reakcióján.
- Nem érek rá fogócskázni! Nos...- mondtam várakozóan.
- Nem árulom el Lysandert.- rázta a fejét.
Már nyúltam volna érte, mikor szólt a csengő. Hátat fordítottam és siettem órára. Basszus! Most egész órán ezen fogom rágni magam! Beértem a terembe és duzzogva figyeltem a tanárt. Mit akarhat? Ezen kattogott az agyam végig. Aztán megszólalt a kicsöngő. Áldásnak fogtam fel a hangját. De lehet, hogy valójában átok volt?
2014. szeptember 6., szombat
27. fejezet: Táncoktatás magasfokon
Én a melleim előtt összefontam a karjaimat és várakozóan néztem a vörös arcú Irisre.
- Ne feledd! A török táncosnők férfiak kényeztetésére specializálódtak.- mondtam türelmesen.- Válassz fiút!- mutattam a srácokra.
Vonakodva, de odament Arminhoz.
- Oké, ez a srácoknak szól! Nincs tapi, míg nem szólok!- mondtam keményen, míg odamentem Cast és Kentin széke közé.- Most, hogy megvan a fiú, gyere, mutatok pár mozdulatot!
Ezt kimondva mentünk középre. A hátam megfeszült, ahogy széttártam a karom. Lys is kíváncsian nézett minket, mondjuk csak pasiból van... A csípőmet kezdtem körkörösen mozgatni, egyre gyorsabban. A flitterek csörögtek, a zene ritmusát átvette a szívem lüktetése. Iris is próbálta utánozni, végül sikerült neki. Lassítottam a tempón, most sokkal kisebb tempóval, de érzékien tekergettem a csípőmet. A halvány világítás fénye megcsillant a flittereken. Iris utánozta a mozgásomat.
- Most menj Arminhoz és járd el neki.- mondtam.
- De hogyan?- kérdezte kétségbeesetten.
- Mindjárt mutatom Kentinen.- néztem jelentőségteljesen a srácra.
- És velem mi lesz?- kérdezte "nyafogva" Castiel.
- Azt mondtad, nem vagyok az eseted!- néztem rá kiöltött nyelvvel.
Kentinnek kezdtem táncolni, amit Iris is leutánzott. A srácok jól érezték magukat, a végén bementünk mindannyian a kör közepére táncolni. Közben a hús is készen lett, így Lys is szabaddá vált.
- Gyere, Lys!- szóltam neki, de ő rázta a fejét.
Kijöttem és karon ragadtam a fehér hajút. Ő elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Azt akarod, hogy Cassal táncoljak? Gyere, jó muri lesz!- húztam be.
Viola, mint DJ, benyomott egy pörgősebb számot. Irissel huncutan egymásra néztünk. Hozzádörgölőztünk a srácokhoz, ami nem maradt nyom nélkül. Ők is elkezdték használni a kezüket, amit nem tagadok, nagyon jól esett. Egy erős kéz kezdte simogatni a hasamat, miközben hozzádörgölőzve mozgattam a csípőmet. Szólt a zene, így mámoros érzés ragadott el. Nem tudtam, ki az, mivel háttal voltam neki. Aztán megfogta a kezemet és megpörgetett. Szembefordultam vele, aki nem más volt, mint Lysander. Mosolyogva nyitottam szóra a számat.
- Nem is olyan szörnyű, igaz?- kérdeztem vigyorogva.
- Inkább együnk!- mondta Armin és mindenki a grill felé vette az irányt.
A zene halkabb lett, papírtányérokra kitettük a sült húsokat. Mindenki válogatott magának kaját, majd leültünk egy nagy körbe. Lekapcsoltuk a fényeket, majd meggyújtottuk a tábortüzet. Mi nincs Arminék udvarán? Két oldalról a csajok fogtak közre. Eszegettem a steaket, mikor Iris felháborodott hangon megkérdezi.
- Hogyhogy ilyeneket eszel és karcsú maradsz?!- mutatott a húsomra.
- Tudod, a nagyja zsír a mellére megy!- nyögte be Castiel, mire mindenki felnevetett.
- Nem vagyok karcsú, rajtam is van némi felesleg.- mondtam Irishez fordulva.
- Az úgy pont jó. Legalább van rajta mit fogni.- mondta Kentin vigyorogva.
- Te pedig szeretnéd azt a valamit megfogni, ugye haver?- mondta valaki, én pedig majdnem megfulladtam a félrenyelt falattól.
A talpamból indult a melegség és egészen az arcomig felkúszott. Mikor Viola erősen rávágott a hátamra, jobb lett. Nagyokat szippantottam az éltető oxigénből, amihez néhány pillanatig nem jutottam hozzá.
- Szóval azt mondjátok, jobban bejönnek a duci lányok?- kérdezte Viola.
- Igen. Ha telt idomai vannak egy hölgynek, az úgy szép.- mondta Lysander.
- A csont a kutyáknak való.- mondta Armin is.
- Szóval Castielnek odadobhatom ezt a csontot?- mutattam fel a maradékomat, mire röhögésben törtek ki.
- Mire akarsz kilyukadni, Rin?- állt fel a vörös.
- Arra, Maddox,- ha már ő is a vezetéknevemet használja.- hogy egy kutya vagy. Mivel ha meglátsz egy "jó bőrt"- itt idézőjelet mutattam.- csóválni kezded a farkad.
Felálltam és szembenéztem a nálam fél fejjel magasabb fiúval. A szemei szikrákat szórtak, mire én igyekeztem vérfagyasztóan ránézni. Ő gúnyosan elmosolyodott.
- Tudod, néha úgy viselkedsz, mint egy lotyó.- mondta a szemembe nézve.
Ismét ez a szó. Dühömben az ér kidagadt a homlokomon, amit Castiel egy nevetéssel nyugtázott le. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, amit dühös mozdulattal töröltem le.
- Nincs jogod ezt mondani. Nem ismered eléggé a múltamat ahhoz, hogy így nevezz.- mondtam hidegen és visszahuppantam a székembe.
A levegő megfagyott, de én még egy steaket levettem a grillrácsról és azt kezdtem eszegetni. Fogalma sincs, mit érzek. A lelkem legmélyén tudtam, hogy igaza van. Egy lotyó vagyok. A múltam és jelenem ezt bizonyítja. Lysander oldalba vágta vörös hajú barátját.
- Mi történt régen?- kérdezte Lysander gyengéd hangon.
- Hosszú történet és nem éppen evéshez való.- mondtam és kiszakadt belőlem egy nagy sóhaj.
Most mázsás tehernek éreztem a múltamat. Szerettem volna megbízni bennük, lehet, hogy megér egy próbát.
- Elmondom, de csak akkor, ha nem adjátok tovább az életetek árán sem.- néztem komolyan mindenkire.
- Sikkasztottál, vagy mi?- nézett rám Castiel.
- Ez nem vicces. Fájdalmas múltam van, kérlek ne vedd tréfára.- néztem egyenesen a szemébe.
Előttem a tűz sejtelmesen pattogott. Hol is kezdjem? Mély levegőt vettem és halkan kezdtem el a mesét.
- A lotyó megszólításból igaz annyi, hogy már nem vagyok szűz.- mondtam, mire mindenki feszülten figyelt.- 1 évvel ezelőtt történt. Buliba mentem a testvéreimmel. Nagy élményként fogtam fel, hiszen 14 évesen bulizni idősebb emberekkel? Felnőttnek éreztem magam. Akkor még nem álltunk annyira közel egymáshoz a tesóimmal, mint most, úgyhogy mikor megérkeztünk, leváltak tőlem. Az italpultnál megismertem egy srácot. Kedves volt és figyelmes, illetve volt ott fenyőpálinka is. Pár pohár után csókolózni kezdtünk és...- nem bírtam tovább mondani, mert feltörtek a könnyeim.
A fiúk összerázkódtak, a lányok vigasztaltak. A pattogó tűz melengette csupasz vádlimat.
- Mi melletted állunk, Carly!- öleltek meg a lányok, meg persze a velem zokogó Alexy.
- Sajnálom, nem tudtam.- mondta Castiel bűnbánó tekintettel.
- De most, hogy vége lett a sztorizgatásnak, Irist tanítsuk tovább!- nevettem fel.
A hangulat visszarázódott, Castiel és én csipkelődtünk, Lysnek táncoltam, Arminnal beszélgettem és Kentinnel iszogattam. A lányokkal nevetgéltünk.
- Srácok, készen álltok?- kérdeztem az oldalamon lévő fiúktól.
- Igen!- hangzott az egyöntetű válasz.
- Iris, a színpad a tiéd!- konferáltam fel a barátnőmet.
Megtanítottam táncolni és most magánszámot ad elő. A srácok arca tükrözte az elégedettséget. A végére én is beszálltam, így lettünk elkeresztelve "dupla dinamitnak". Mit ne mondjak, a suliban is így szólítottak minket. A buli végeztével hazamentem, de egy erős kéz megfogta az enyémet a kapunknál. Visszafordulok és Lys az.
- Jó éjszakát.- mondta mosolyogva.
- Köszi, neked is!- mondtam.
Adott két puszit, de az egyik félig a számra ment. Andalogva mentem be és dőltem le az ágyamra. Ennél jobb bulin még nem voltam! Mosolyogva aludtam el.
- Ne feledd! A török táncosnők férfiak kényeztetésére specializálódtak.- mondtam türelmesen.- Válassz fiút!- mutattam a srácokra.
Vonakodva, de odament Arminhoz.
- Oké, ez a srácoknak szól! Nincs tapi, míg nem szólok!- mondtam keményen, míg odamentem Cast és Kentin széke közé.- Most, hogy megvan a fiú, gyere, mutatok pár mozdulatot!
Ezt kimondva mentünk középre. A hátam megfeszült, ahogy széttártam a karom. Lys is kíváncsian nézett minket, mondjuk csak pasiból van... A csípőmet kezdtem körkörösen mozgatni, egyre gyorsabban. A flitterek csörögtek, a zene ritmusát átvette a szívem lüktetése. Iris is próbálta utánozni, végül sikerült neki. Lassítottam a tempón, most sokkal kisebb tempóval, de érzékien tekergettem a csípőmet. A halvány világítás fénye megcsillant a flittereken. Iris utánozta a mozgásomat.
- Most menj Arminhoz és járd el neki.- mondtam.
- De hogyan?- kérdezte kétségbeesetten.
- Mindjárt mutatom Kentinen.- néztem jelentőségteljesen a srácra.
- És velem mi lesz?- kérdezte "nyafogva" Castiel.
- Azt mondtad, nem vagyok az eseted!- néztem rá kiöltött nyelvvel.
Kentinnek kezdtem táncolni, amit Iris is leutánzott. A srácok jól érezték magukat, a végén bementünk mindannyian a kör közepére táncolni. Közben a hús is készen lett, így Lys is szabaddá vált.
- Gyere, Lys!- szóltam neki, de ő rázta a fejét.
Kijöttem és karon ragadtam a fehér hajút. Ő elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Azt akarod, hogy Cassal táncoljak? Gyere, jó muri lesz!- húztam be.
Viola, mint DJ, benyomott egy pörgősebb számot. Irissel huncutan egymásra néztünk. Hozzádörgölőztünk a srácokhoz, ami nem maradt nyom nélkül. Ők is elkezdték használni a kezüket, amit nem tagadok, nagyon jól esett. Egy erős kéz kezdte simogatni a hasamat, miközben hozzádörgölőzve mozgattam a csípőmet. Szólt a zene, így mámoros érzés ragadott el. Nem tudtam, ki az, mivel háttal voltam neki. Aztán megfogta a kezemet és megpörgetett. Szembefordultam vele, aki nem más volt, mint Lysander. Mosolyogva nyitottam szóra a számat.
- Nem is olyan szörnyű, igaz?- kérdeztem vigyorogva.
- Inkább együnk!- mondta Armin és mindenki a grill felé vette az irányt.
A zene halkabb lett, papírtányérokra kitettük a sült húsokat. Mindenki válogatott magának kaját, majd leültünk egy nagy körbe. Lekapcsoltuk a fényeket, majd meggyújtottuk a tábortüzet. Mi nincs Arminék udvarán? Két oldalról a csajok fogtak közre. Eszegettem a steaket, mikor Iris felháborodott hangon megkérdezi.
- Hogyhogy ilyeneket eszel és karcsú maradsz?!- mutatott a húsomra.
- Tudod, a nagyja zsír a mellére megy!- nyögte be Castiel, mire mindenki felnevetett.
- Nem vagyok karcsú, rajtam is van némi felesleg.- mondtam Irishez fordulva.
- Az úgy pont jó. Legalább van rajta mit fogni.- mondta Kentin vigyorogva.
- Te pedig szeretnéd azt a valamit megfogni, ugye haver?- mondta valaki, én pedig majdnem megfulladtam a félrenyelt falattól.
A talpamból indult a melegség és egészen az arcomig felkúszott. Mikor Viola erősen rávágott a hátamra, jobb lett. Nagyokat szippantottam az éltető oxigénből, amihez néhány pillanatig nem jutottam hozzá.
- Szóval azt mondjátok, jobban bejönnek a duci lányok?- kérdezte Viola.
- Igen. Ha telt idomai vannak egy hölgynek, az úgy szép.- mondta Lysander.
- A csont a kutyáknak való.- mondta Armin is.
- Szóval Castielnek odadobhatom ezt a csontot?- mutattam fel a maradékomat, mire röhögésben törtek ki.
- Mire akarsz kilyukadni, Rin?- állt fel a vörös.
- Arra, Maddox,- ha már ő is a vezetéknevemet használja.- hogy egy kutya vagy. Mivel ha meglátsz egy "jó bőrt"- itt idézőjelet mutattam.- csóválni kezded a farkad.
Felálltam és szembenéztem a nálam fél fejjel magasabb fiúval. A szemei szikrákat szórtak, mire én igyekeztem vérfagyasztóan ránézni. Ő gúnyosan elmosolyodott.
- Tudod, néha úgy viselkedsz, mint egy lotyó.- mondta a szemembe nézve.
Ismét ez a szó. Dühömben az ér kidagadt a homlokomon, amit Castiel egy nevetéssel nyugtázott le. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, amit dühös mozdulattal töröltem le.
- Nincs jogod ezt mondani. Nem ismered eléggé a múltamat ahhoz, hogy így nevezz.- mondtam hidegen és visszahuppantam a székembe.
A levegő megfagyott, de én még egy steaket levettem a grillrácsról és azt kezdtem eszegetni. Fogalma sincs, mit érzek. A lelkem legmélyén tudtam, hogy igaza van. Egy lotyó vagyok. A múltam és jelenem ezt bizonyítja. Lysander oldalba vágta vörös hajú barátját.
- Mi történt régen?- kérdezte Lysander gyengéd hangon.
- Hosszú történet és nem éppen evéshez való.- mondtam és kiszakadt belőlem egy nagy sóhaj.
Most mázsás tehernek éreztem a múltamat. Szerettem volna megbízni bennük, lehet, hogy megér egy próbát.
- Elmondom, de csak akkor, ha nem adjátok tovább az életetek árán sem.- néztem komolyan mindenkire.
- Sikkasztottál, vagy mi?- nézett rám Castiel.
- Ez nem vicces. Fájdalmas múltam van, kérlek ne vedd tréfára.- néztem egyenesen a szemébe.
Előttem a tűz sejtelmesen pattogott. Hol is kezdjem? Mély levegőt vettem és halkan kezdtem el a mesét.
- A lotyó megszólításból igaz annyi, hogy már nem vagyok szűz.- mondtam, mire mindenki feszülten figyelt.- 1 évvel ezelőtt történt. Buliba mentem a testvéreimmel. Nagy élményként fogtam fel, hiszen 14 évesen bulizni idősebb emberekkel? Felnőttnek éreztem magam. Akkor még nem álltunk annyira közel egymáshoz a tesóimmal, mint most, úgyhogy mikor megérkeztünk, leváltak tőlem. Az italpultnál megismertem egy srácot. Kedves volt és figyelmes, illetve volt ott fenyőpálinka is. Pár pohár után csókolózni kezdtünk és...- nem bírtam tovább mondani, mert feltörtek a könnyeim.
A fiúk összerázkódtak, a lányok vigasztaltak. A pattogó tűz melengette csupasz vádlimat.
- Mi melletted állunk, Carly!- öleltek meg a lányok, meg persze a velem zokogó Alexy.
- Sajnálom, nem tudtam.- mondta Castiel bűnbánó tekintettel.
- De most, hogy vége lett a sztorizgatásnak, Irist tanítsuk tovább!- nevettem fel.
A hangulat visszarázódott, Castiel és én csipkelődtünk, Lysnek táncoltam, Arminnal beszélgettem és Kentinnel iszogattam. A lányokkal nevetgéltünk.
- Srácok, készen álltok?- kérdeztem az oldalamon lévő fiúktól.
- Igen!- hangzott az egyöntetű válasz.
- Iris, a színpad a tiéd!- konferáltam fel a barátnőmet.
Megtanítottam táncolni és most magánszámot ad elő. A srácok arca tükrözte az elégedettséget. A végére én is beszálltam, így lettünk elkeresztelve "dupla dinamitnak". Mit ne mondjak, a suliban is így szólítottak minket. A buli végeztével hazamentem, de egy erős kéz megfogta az enyémet a kapunknál. Visszafordulok és Lys az.
- Jó éjszakát.- mondta mosolyogva.
- Köszi, neked is!- mondtam.
Adott két puszit, de az egyik félig a számra ment. Andalogva mentem be és dőltem le az ágyamra. Ennél jobb bulin még nem voltam! Mosolyogva aludtam el.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)