30. fejezet: A karácsony szépségei

Miután Lys vallomást tett nekem, erősen gondolkodtam ezen. Mármint kettőnkön. Közben a szülinapom és a karácsony is eltelt. Karácsony másnapján, viszont kaptam egy SMS-t, nem mástól, mint Castieltől. Meglepődve nyitottam meg a vöröske levelét. Mit akarhat korán reggel?
"Figyelj, gyere a közeli diszkóba, MOST!"
Eléggé meglepett a kérés, vissza is írtam neki.
"Miért?"
Pár pillanat múlva a telefonom pittyegő hangja adta tudtomra a válasz érkezését.
"Lys berúgott és most hívtak, hogy teljesen bealudt. Lehet, hogy rád hallgatna, ezért gyere és segíts!"
Nem kellett többször mondani, útnak indultam, persze a szüleimet megkérdeztem. Anya mosolyogva mondta, hogy menjek és segítsek a barátomnak. Elindultam a hófedte úton, ami még most is szépen csillogott. A vörös hajú fiú fekete kabátba bugyolálva várt a diszkó előtt. Én, a fehér kabátomban teljes ellentétét képeztem.
- Végre, hogy itt vagy!- morogta fázósan.
- Látom, még tudsz beszélni!- köszöntöttem.- Lys miért rúgott be?
- Nem tudom. Általában mértéket tart, de most valami miatt kibukott.
- Akkor menjünk!- intettem a fejemmel.
Reggel lévén kihalt volt a hely, ami elég kísértetiesnek hatott. Pár lány most hagyta el a diszkót, persze Castiel utánuk nézett. Nem csodálom, a ruhának csúfolt anyagdarabból kilátszott mindaz, amit normális ember fedve hagy. Adtam egy taslit Castielnek.
- Most nem ezért vagyunk itt!- torkoltam le.
Bementünk, ahol pár kidőlt tinédzser még volt. Lysander a pultot lefejelve aludt, legalábbis úgy tűnt, hogy alszik. Odasiettünk hozzá, a csapos odaadta a telefonját, amiről SMS-t küldött Castielnek.
- Ennyit inni egy csaj miatt...- morogta a pultos.
Castiellel két oldalról közrefogtuk, majd a fehér hajú morgott és felemelte a fejét. Egész este ihatott, meg is látszik a fején. A vöröskén állapodott meg a tekintete, majd átvándorolt az én aggódó arcomra.
- Carly...- suttogta és a kezével az arcomat kezdte fogdosni.
- Igen, én vagyok! Gyere, menjünk aludni!- ő erre felállt, vagyis inkább csak próbált.
Mikor sikerült megőriznie az egyensúlyát, megragadta a derekamat és a falhoz préselt. Állati vágy csillant meg a szemében és elkezdte csókolni a nyakamat. Én csak lefagyva álltam ott, akár egy bábu. Mikor enyhén szívni kezdte a nyakamon lévő bőrt, akkor eszméltem fel.
- CASTIEL, GYERE MÁR!!!!!- kiáltok rá a bámészkodó fiúra.
Ő összerezzent, majd lerángatta rólam Lysandert. A fehér hajú fiú konkrétan úgy nézett ki, mint a mosott szar. Castiel vállára támaszkodott, a vöröske meg röhögött.
- Carly...- szólalt meg röhögve a nyakára mutogatva.
- Mi az, idegrángásod van?- kérdeztem.
- A nyakad!- nyögte ki.
Odakaptam a nyakamhoz. Mi lehet ott? Odamentem az egyik fali tükörhöz, ott megnéztem. Egy vörös folt tanúskodott arról, hogy Lysander kiszívta a nyakamat. Egy könnyed, filmbe illő mozdulattal a nyakam köré kanyarítottam a virágos sálamat. Így indultunk el a szórakozóhelyről. Cast nyögve, de elbírta legjobb haverját, aki most tényleg bealudt.
- Majd hívj, ha rendbe szedted Csipkerózsikát!- mosolyogtam rá a vörösre a házunknál.
- Szerintem, majd ő fogja megtenni.- intett egyet és támolyogva ugyan, de gyorsan eltűntek az utcából.
A sálamba temetkezve mentem be a fűtött lakásba. Ott feltűnés nélkül felslisszoltam a szobámba, ott pedig a tükrömhöz mentem.
- Egy szívtelen dög vagy, ugye tudod?- kérdeztem a tükörképemet.- Ráadásul zakkant is.- sóhajtottam, majd levetettem magam az ágyikómra.
Mit csináljak? Lys valószínűleg miattam itta le magát a sárga földig. Kiürítettem az elmém és Lysander mosolygó arcára gondoltam. A szívemet melegség öntötte el, ahogy az arcomat is. Jó érzés, ha valaki szeret. De az is, ha valakit szerethetsz. És én... azt hiszem, hogy... szeretem Lysandert. Mikor erre jutottam, egy nagyot dobbant a szívem. Már mióta rágom magam ezen, de most már őszintén tudom. Ő az, akivel én boldog lehetek, senki más. Késő délutánig ezen gondolkodtam. Amikor mentem volna le, a telefonom megcsörrent. Lysander nevét írta ki a telefon, így félve vettem fel.
- Szia!- köszöntem bele.
- Szia, figyelj, mit csináltam?! Castiel azt mesélte be nekem, hogy letepertelek.- mondta zaklatottan.
- ...- hallgattam, mint a sír.
- ... Ugye nem...?
- Csókolgattál és kiszívtad a nyakamat.- mondtam ki nehezen.- De Castiel leszedett rólam.
- MI??!!! Ugye nem haragszol érte?- kérdezte könyörgően.
- Dehogy.- ráztam a fejemet.- Viszont találkozhatnánk? Mondanom kell valamit.
- A parkban, olyan 20 perc múlva?
- Tökéletes!- mondtam mosolyogva.- Akkor majd talizunk, szia!
- Szia!- letette, majd elkezdtem készülődni.
Még sosem csináltam ilyet. Végül megtaláltam a tökéletes választást egy narancssárga kötött ruha képében. Sietve mentem a parkba, ahol már ott várt a viktoriánus Rómeóm. A tenyerem izzadt, a térdeim remegtek. Mi van velem? Miért vagyok ennyire gyáva?! Nem harap... Csak szív... Oké, troll voltam, elnézést! Lassan odamentem Lysanderhez, aki elém sietett.
- Jobban vagy már?- préseltem ki magamból a kérdést.
- Igen, csak a fejem fáj.- fájdalmas arccal fogta a fejét.- És te? Jól vagy?
- Aham.- bólogattam.- Azért hívtalak ide, mert döntöttem.
- Mivel kapcsolatban?- nézett rám egy ideig, majd beugrott neki.- És... hogyan döntöttél?
- Igen, leszek a barátnőd.- mondtam kipirulva.
Lysander felkapott és megforgatott. Álljunk csak meg egy pillanatra! Itt minden fiú olyan izmos és erős, hogy úgy emelnek/ölelnek/forgatnak akár egy tollpihét. Ez normális jelenség? Letett és lágyan megcsókolt. Szorosan hozzásimultam és élveztem azt a különleges illatot, amit árasztott. Egész nap el tudnék így lenni... A biztonságot nyújtó karjaiban...