32. fejezet: Matek tanulás másképp

Letelt a téli szünet, itt állok az iskola kapujában. Csak nézem a befele özönlő diáksereget. Minek siet annyira mindenki? Hiszen egy helyre megyünk! Ahogy közelebb értem a sulihoz, nyávogást hallottam. Olyan... Amber frekvenciája volt. Az udvaron voltak, jó hangosan beszélgettek. A diákok körülállták és erősen hadonászva magyarázott. A szőkeség pantomimesnek is elmehetne, olyan jól mutogat.
- ...Olyan kis szégyenlősnek tűnik, mindig a rajztáblája mögé bújik. Pedig már Jade és Dajan is bizonyíthatja, hogy a félénkség csak álca...- pillanatok alatt megértettem, hogy Violáról beszélt.
Ezt nem hagyhatom annyiban! A fehér kabátom zsebéből elővettem a telefonomat. A hó már elolvadt, de nagyon hideg levegő van. Izgatottan fújtam ki a felgyülemlett levegőmet, ami fehér füstként szállt. A telefonom egyik mappájába mentem bele, oda, ahol a suli adatait mentettem le. Párat húztam a képernyőjén, majd gonoszan vigyorogtam.
- 3...2...1...- motyogtam.
Mire az egyhez értem kinyílt az öntözőrendszer az udvaron. Amber pont a füves rész mellett adta elő a hazugságát, a víz meg telibe trafálta. Csak prüszkölt és körbe pillantott. A diákok nevettek rajta, mivel a felsője többet mutatott a kelleténél... A hideg víz miatt tüsszögve vonult le a "porondról", barátnői követték. Én is nevettem, a tesóim tapsolva jönnek oda hozzám.
- Király voltál!- mondta Mira nevetve.
Én is velük mosolyogtam, miközben bementünk az épületbe. Ott valaki megragadott és jól megölelgetett. Alexy volt az, ki más?
- Carly cicaaaa! De jó látni téged!- visította.
- Téged is, de ne akard, hogy gerinctörésem legyen!- szuszogtam, mire elengedett.
- Na, akkor mi megyünk is tanulni!- mondta Armin Alexy vállára rakva a kezét.
- Doga lesz?- kérdeztem ledöbbenve.
- Igen, matekból témazáró! Elfelejtetted?- kérdezte Alexy.
- Neeeem, honnan veszed ezt....- basszus, elfelejtettem!
- Szóval igen, elfelejtetted!- mondta Armin.
- Király vagyok matekból, szóval meg sem fog kottyanni!- mondtam.
- Jaj, a kis egoista!- mondta vihogva Alexy.
Még így beszélgettünk egy jó darabig, majd mindenki indult a maga útjára. Azért átnéztem az anyagot, mikor Lysander futott oda hozzám. A viktoriánus hercegem arca nyugodtságot árasztott.
- Szia! Tudtad, hogy doga lesz matekból?- tértem a lényegre.
- Micsoda?- lefehéredett és leült a mellettem lévő székre.- Mikor?
A témazárókat összevont évfolyammal írjuk, így mindenki egyszerre lehet túl rajta.
- Holnap első óra.- válaszoltam.
- Te jó vagy matekból?- kérdezte hozzám fordulva.
- Igen.- válaszoltam neki lassan.
- Segítesz nekem?- váltott könyörgő stílusba.
- Persze, neked bármit!- simítottam meg az arcát.
Ő megfogta az arcán lévő kezemet. Az ölébe húzott és megcsókolt. Mondanom sem kellett, nagy volt a meglepettség az osztályban. De mi csak egymással foglalkoztunk, megszűnt a külvilág.
- Khm...- köhögés hangzott fel.- Ms. Rin...
A tanár szólt, így visszacsúsztam a saját székemre, Lysander pedig sietősen elhagyta a termet.
- Nem vagyunk kíváncsiak a magánéletére!- mondta a tanár úr.
Én pironkodva hajtottam le a fejem és órán kis angyalként figyeltem. Mikor a tanár kivonult a teremből, Iris a padom előtt termett. Viola is rám nézett azokkal a hatalmas szemeivel.
- Magyarázattal tartozol. Mesélj!- ültek le mellém.
Én álmodozva meséltem el a csók előzményeit. Ahogy meséltem, az említett személy is bejött. A vállamat átölelte és egy puszit nyomott oldalról az arcomra.
- Átmehetek suli után?- suttogta.
Tudtam, hogy a matek miatt jön, így mosolyogva válaszoltam.
- Persze!- súgtam vissza.
- Köszi, tündérkém!- mondta és megcsókolt.
- Ti nem bírjátok ki 2 óra hosszáig, hogy  ne csókoljátok meg egymást?!- kérdezte Iris.
- Tudnád, milyen jól csókol!- böktem oldalba vörös barátnőmet.
- Én csak Carlyt csókolgatom, senki mást!- jelentette ki Lysander még mindig hátulról ölelve.
Elbeszélgettünk még egy kicsit, így telt az egész nap. Rádióznom most nem kellett, így az ebédszünetet is velük töltöttem. Lyssel együtt mentünk haza és bezárkóztunk a szobámba. Amíg én előkészítettem a matekcuccomat, ő körbebámészkodott a szobámban. A gépnél időzött a legtöbbet.
- Mit kezdesz egy ilyen erős géppel?- kérdezte végül.
- Egyszer egy nagyon bölcs fiú azt mondta, a kíváncsiság nagyon rossz tulajdonság.- mondtam behunyt szemmel.
Ő elmosolyodott és lehúzott maga mellé az ágyra. Ránéztem a lovagomra, aki vigyorogva mért végig. Egyszerűen olyan vonzó pasi... Nem tudom, mit eszik rajtam!
- Jó szövege van, nem gondolod?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Van néha egy-egy jó pillanata...- húztam az agyát.
- Néha?- kérdezett vissza "meglepetten".
- Igen, néha.
- Mutassak egy ilyen pillanatot?- húzott közelebb magához.
- Majd én megítélem, hogy jó-e.- suttogtam szinte a szájába.
Megcsókolt, de tiszta szívből. Én majdnem leszédültem az ágy széléről. Egy 2 perce csókolózhattunk így, mikor egy hang félbeszakította.
- Úúúúúúúúú......- szólt a hang az ajtó felől.
Mi szétrebbentünk és Mira mosolygós fejét látom meg. Ő csak mindent tudóan méreget minket, majd perverzen vigyorogva megszólalt.
- Ez ám az aktív tanulás, srácok...- vihogta, majd eltűnt a szobájában.
Én elpirulva mentem az asztalomhoz.
- Gyere, gyakoroljunk!- mondtam vidáman.
- Az előbbit?- kérdezett vissza.
- A matekra gondoltam...- fordultam szembe vele.
- De nekem máshoz lenne kedvem! Tanárnéni, kérem!- mondta és odaállt elém, a kezét a derekamon pihentette.
- Ha megoldod helyesen a matekot, utána mást is gyakorolhatunk...- néztem bele a felemás szemébe.
Nagyon Castieles oldalát mutatta meg, persze korlátokkal. Még ez is jól állt neki. Ennek az ígéretemnek hála Lysanderből matekzsenit csináltam. Egész délután hülyültünk, jól eltelt a nap... Miután elment, sóhajtoztam egy sort. A szemem előtt rózsaszín köd lebegett. Félek, neki fogok valaminek menni, mert nem látok, olyan sűrű ez a köd...