31. fejezet: B.U.É.K.!!!

Szilveszter napja is lassan, de eljött.
- Húgi, mi történt veled?- kérdezte gyanakodva Mira.
- Mire gondolsz?
- Folyamatosan mosolyogsz, a telódra nézel félpercenként, néha csak úgy, "minden ok nélkül" elvörösödsz... Bökd már ki, hogy mi történt, megöl a kíváncsiság!- mondta Mira az arcomba hajolva.
- Hát...- vakartam a tarkómat.- Pasim lett.
Mira ledöbbent. De úgy igazából. A szája tátva maradt és olyan, mintha szobrosat játszana.
- Hogy... mi?- kérdezte pár percnyi csend után.
- Jól hallottad.
- Ki az? Ismerem? Dögös? Osztálytárs? Veled egyidős? Művész? Rossz fiú? Mindent tudni akarok a legmocskosabb részletekig!- hadarta Mira egy szuszra.
Válaszolgattam a kérdéseire, ami abból állt, hogy "Igen; Nem; Mondom NEM; Ne legyél perverz; Kiskorú vagyok, nem tűnt fel?!" Szóval cseverésztünk Mirával, mikor apa benyit hozzánk. Mi varázsütésre a családfőt kezdjük nézni, aki úgy tűnik, zavarban van.
- Mi a baj, apa?- kérdeztem nagy szemekkel.
- Egy fiú van itt, téged keres.- apa kihangsúlyozta a fiú szót.
- Máris megyek!- ugrottam fel a helyemről.
Amikor lementem, Daniel éppen az öklét rázta Lys felé.
- És ha...- itt meglátta, hogy lejöttem.- Szia, Carly, összeismerkedtem a barátoddal!- mondta Dan hamiskás mosollyal.
- Ne fenyegesd, jó?- kérdeztem fáradt mosollyal.
Lys nyakába ugrottam, amit apa egy köhögéssel zavart meg. Mi szétrebbentünk és Mira odalépkedett Lysanderhez.
- Szóval te vagy az a híres fiú...- mondta halkan és húzni kezdi az arcát.
Én majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Miért pont nekem jutott ez a lökött család? Véget vetettem nővérkém "vizsgálatának", mikor már Lys hónalját szagolgatta.
- Oké, elég lesz, mielőtt meg is nyúzod!- mondtam és a nővérem elé álltam.
- Szép példány!- mondta lökött mosollyal a nővérem.
- Mi most megyünk.- mondtam, miután tartottam egy kis hatásszünetet.
Kiléptünk a házból és én még láttam, hogy az egész család az egyik ablaknál tobzódik. Én megsemmisítő pillantást vetettem rájuk, ők pedig elhúzták a függönyt. Lys a kipirult arcát dörzsölte.
- Csak poénból csinálta.- mondtam mosolyogva.
- Kérek rá puszit!- mondta kisfiús mosollyal.
Én pipiskedtem és megadtam neki hőn áhított cuppanós pusziját. Ő elégedetten sóhajtott és a derekamnál fogva átölelt.
- Jobb már?
- Sokkal.- mondta nevetve.
- Hova megyünk?
- Egy kávézóba, megfelel?
- Persze! Amíg nem mással vagyok...- mondta vörös arccal.
- Ezt bóknak veszem.- mondta csibész mosollyal.
Úgymond elolvadtam a mosolyától. Kesztyűs kezével maga felé fordította az arcomat és megcsókolt. Puha és gyengéd... Egy leheletnyi vággyal fűszerezve. Cseverészve értünk oda az említett kávézóba, ahol elfoglaltunk egy asztalt. Egy ismerős arcú lány vette fel a rendeléseket. A felnyírt haját már láttam valahol...
- Szia, Carly, fel sem ismersz?- megeresztett egy gúnyos mosolyt, mire leesett, hogy ki áll velem szemben.
- Lindsey?- kérdeztem bizonytalanul.- Tényleg te vagy az! Hogy kerülsz ide?
- A szüleim nem fizetik a tandíjamat, így félműszakban itt húzom az igát. Úgy látom, neked meg randid van!- mondta Lys felé pillantva.- Szia, Lindsey vagyok!
- Én Lysander.- mutatkozott be a pasim is.
- Hmm... Szívdöglesztő ez a parfüm! Mit használsz?- kérdezte Lindsey, mire az asztalra csaptam.
- Lindsey, ne akard, hogy betörjem az orrodat!- mondtam ingerülten, mire felnevetett.
- Nyugi, csak vicceltem! Mit hozhatok?- vette elő a kis papírtömbjét.
- A hölgynek egy forrócsokit, nekem egy zöld teát.- mondta Lys helyettem is.
- Máris hozom!- mondta és ránk kacsintott.
Elszáguldott, Lys pedig a szemembe nézett.
- Honnan ismered?
- A büntiszobából...- nevettem az emlékeken.
- Egyébként féltékeny voltál, mikor flörtölni kezdett velem?- a kérdés hirtelen jött.
- Annak kellett volna lennem?- kérdeztem vigyorogva.
Ő csak nevetve hátradőlt a széken. Kellemes nevetése körülölelt. Beszélgettünk, amíg a barátnőm ki nem hozta a rendelést.
- Aztán nehogy itt essetek egymásnak! Én takarítok, nem szeretem a mocskot.- mondta ezt perverzül vigyorogva, majd továbbállt egy másik asztalhoz.
- Mit csinálsz este?- fordult hozzám Lysander.
- Na de Lys...- motyogtam egészséges arcszínnel.
- Szilveszter van, rémlik?- kérdezte nevetve.
Basszus, én egész másra gondoltam! Nem fejteném ki bővebben...
- A tesóimmal fogok játszani.- mondtam mosolyogva.
- Majd elrabolhatlak, hogy együtt megnézzük a tűzijátékot?
- Persze!- feleltem mosolyogva és szürcsölgettem a forrócsokimat.
Kellemesen telt a délután, mikor hazaértem, Mira támadott le. Mindenféle kérdést feltett, én örömmel válaszoltam neki. Izgatottan vártam a fél tizenkettőt, mert akkor találkozunk Lyssel a téren. Mikor tizenegyet mutatott az órám, elindultam. Sötét volt, csak pár lámpa világított. Valaki hátulról a nevemet kiáltozta. Megfordultam és a vörös ördögöt láttam felém közeledni.
- Mi az, tán hiányoztam?- kérdeztem.
- Csakis azért kiáltozok utánad éjnek idején.- válaszolta gúnyosan.
- Tudtam én!- mondtam győzedelmes vigyorral.
- Ha jól tudom, Lysanderhez igyekszel.
- Bizony!- bólogattam.
- Akkor egy helyre megyünk!
Szótlanul ballagtunk egymás mellett, míg a térre értünk. Lys ott várt minket. Beszélgettünk így hármasban, majd átölelte a derekamat. Megkezdődött a visszaszámlálás.
- 10... 9... 8...- üvöltötte a tömeg.
Egymás szemébe néztünk Lysanderrel. Láttam a szemében a vágyat. Elvesztem abban a gyönyörű szempárban, ami áhítozva figyelte az enyémet.
- 3...- suttogta Lysander, az arcunk közeledett.
- 2...- suttogtam én is, miközben belekapaszkodtam a kabátja gallérjába.
- 1...- súgtuk egyszerre és megcsókoltuk egymást.
A tűzijáték és az üvöltések felharsantak. Mi pedig Lysanderrel csókolóztunk.
- Menjetek szobára!- mondta Castiel fintorogva.
Mi csak felnevettünk Lyssel. Még megittunk egy-egy forrócsokit és megnéztük, hogyan próbálkozik Castiel a csajoknál. Olyan dumái vannak! Itt a kedvencem.
- Hiszel a szerelemben első látásra? Vagy elmenjek még egyszer előtted?- ezt egy szőke csajnak mondta, aki éppen egy koktélt tartott a kezében.
A lány ráöntötte Castielre a koktélját és sértődött arckifejezéssel távozott. Mi csak nevettünk rajta, mikor a vöröske elázottan jött oda hozzánk. Egy szóval jól éreztük magunkat. Hazaérve a családomat is megöleltem. B.U.É.K. mindenkinek!