25. fejezet: Unalmas napok...

Hogy szünetben mit is csináltam? Ettem, aludtam, barikat számoltam... Na jó, nem. Kifestettem a tesóim szobáit, emellett azon rágtam magam, hogy most mi is van? Most nem érkezett a "titkos hódolómtól" levél, hogy Mira szavaival éljek. DE KI A FENE LEHET AZ??!!! Igen, időközben az is kiderült, hogy Matt csak iskolalátogatáson volt, hála Istennek! Úgymond fityiszt mutatok neki. Meg boldogan ugrálok. Meg pár cikis videó is összejött. Ezúttal Tomról is, illetve Amberről is sikerült feltennem videót, amin mit ne mondjak, röhögtünk, mint az állat. Minden jó és szép, csak egy gond van: suliba kell mennem. Reggel kócos hajjal és morcosan keltem. Mint gondolom mindenki... Vagy csak én vagyok ennyire szerencsétlen? Na, mindegy. Nehezen, de azért elkészültem. Karikás szemekkel battyogtam le a csigalépcsőn. Fáradtan ültem le és elmajszoltam a reggelimet. Lassan az órámra pillantottam és egyből felgyorsultam. Ugyanis 7.56 volt! Úgy vágtattam az iskolába, hogy majdnem fellöktem egy vörös hajú egyént.
- Hova sietsz ennyire, zöldike?- szól utánam.
- Iskolába, ahol neked is lenni kéne!- néztem a szürke szemeibe.
- Csak azt nem értem, hogy minek ez a nagy sietség...- mosolygott gúnyosan, majd megmutatta a telefonja kijelzőjét.
Én kiguvadt szemekkel néztem a számokat: 6.55. Egy olyan cifra káromkodást lenyomtam, persze törökül, hogy Mekkában börtönbe csuktak volna érte. A lábammal is csapkodtam a fekete aszfaltot. Szóval úgy néztem ki, mint egy őrült.
- Mit mondtál neki, Castiel?- kérdezte egy hang a hátam mögül.
Lassan fordulok hátra. Persze, hogy Lys állt ott. Ki más, b*szd meg! Drámai mozdulattal a kezeimbe temettem az arcomat. Ilyen szerencsés is csak én lehetek. De persze a fiúk frissek és üdék, mint a harmatos virágszirom. Mondjuk Lys a kezében lévő gőzölgő kávé árulkodik arról, hogy ő sem aludt eleget.

- Csak az időt mutatta meg. Én meg kinyírom a drága tesóimat!- mondtam sziszegve.
Mivel érintős órám van és apa jóvoltából videóhívást is tudok indítani (igen, jól olvastátok), így párat húzogattam és kijelezte a hívást.
- Öhm... Mit csinálsz?- kérdezte Castiel a karórámat vizslatva.
- Videóhívás.- mondtam közömbösen.
- De... ez egy karóra.- mutatott rá Lys.
- Bizony.- mondtam bólintva, mintha ez egy természetes helyzet lenne.
Végre megjelent Mira kómás feje a kis képernyőn. Fekvő helyzetben volt, persze csipkemelltartóval.
- Mizu, húgi?- kérdezte egy ásítás kíséretében.
- Wow, ilyet se látunk minden nap!- mondta kanos mosollyal Castiel.
- A fiúk is ott vannak?- kérdezi ijedt hangsúllyal Mira.
- Igen. Személy szerint Lys és Castiel.
- Hadd legyen egyszer nekik is gyereknap!- mondta nevetve.- Mit szeretnél?
- Te állítottad el a karórámat?- kérdeztem ingerülten.
- Igen, én voltam. Hogy le tudd fülelni a "tudod kit"!- mondta sejtelmes arccal.
- Jól van, hívás vége!- mondtam mosolyogva és a karórám bezárta.
A hódolómra gondolt édes testvérkém.
- Kém leszel?- kérdezték nevetve a srácok.
De Lys csak körbe tekingetett. Aztán észrevettem, hogy a kabátjában valamit dugdos.
- Lys, mit dugtál a kabátod alá?- kérdeztem kedves mosollyal.
- A kíváncsiság nagyon rossz tulajdonság!- mondta semleges arccal.
Így elsétáltunk szépen komótosan a sulihoz, ami még kihalt volt. Ott bekukkantottam Peggy barlangjába, ahol letettem pár fotót. Tom és Iris lettek a kiválasztottak, így kattintottam róluk pár fotót. Unalmasan telt az elkövetkező pár nap. Gyorsan eltelt.
- Mit szólnátok egy közös sütögetéshez?- vetette fel az ötletet Iris valamelyik nap.
Mindannyian a padom körül helyezkedtünk el. Az ikrek, Cast és Lys, Viola és Iris, illetve Kentin és én.
- Jó ötlet, támogatom!- mondta Alexy tapsikolva.
- És hol?- vetették fel a létfontosságú kérdést.
- Gyertek hozzánk!- mondta Armin a vállát vonogatva.
És így csúsztunk át a decemberbe. A rejtélyes levélírót nem sikerült lefülelnem, nagyon jól csinálja! Már kezdem azt hinni, hogy csak szórakoznak velem. Folyton "postásokat" küld, így kamerával sem jutok előrébb. A "postások" meg nem hajlandóak elárulni. Hjaj... Mi lesz velem? Kentin is, Lysander is csak barátként tekint rám, de legjobb barátnak mégis Armint tüntettem ki szorgalmáért, bizalmáért.... A lényeg az, hogy közeledtünk a sütögetés napjához. Egyre izgatottabb lettem az ötlettől. Közben már meg is ajándékoztuk egymást mikulás alkalmából. Amber engem húzott és kaptam egy sminkkészletet.
- Szükséged van rá!- vonultak el nevetgélve.
Nem az én orrom tört be, szöszi! Holnap lesz a sütögetés, már úgy várom!