26. fejezet: Egy találkozó a barátokkal

Ma izgatottan keltem fel. Pechemre hétvége van, így nem tudom magam semmivel sem lefoglalni estig. Lebattyogtam a lépcsőn és bekukkantottam a konyhába. Finom illatok izgatták az orromat.
- Jó reggelt!- köszöntem anyukámnak.
- Szia, máris fent vagy?- kérdezi friss mosollyal.
- Igen. Olyan izgatott vagyok!
- A hűtőben vannak a dolgok, amit vihetsz a sütögetésre!- mutatott a hűtőszekrény felé.
- Oké. Vettél ketchupot is?- kérdeztem.
- Jaj, azt elfelejtettem.- ütött drámaian a homlokára.
- Akkor majd én megveszem!- mondtam mosolyogva.
- Először reggelizz!- mondta és odatett egy melegszendvicset a tányéromra.
Én megettem, majd felvettem a kabátomat és elindultam. Persze, hogy zenét hallgattam út közben, így nem figyeltem a körülöttem lévő világra. Vidáman dúdolva mentem be a boltba. Éppen egy férfi a bagettel hadonászott a pénztárnál. Ügyesen elhajolva mentem a ketchup felé. Le kellett guggolnom a polcokhoz. Még mindig vidáman dudorászom, mikor valami a fejemre esik. Meglepetésemre egy csomag kenyér volt az. Letolom a fülemről a fejhallgatómat és most már tisztán hallom a fiú sűrű bocsánatkéréseit. Armin volt az, ki más.
- Bocsi, Carly, nem láttalak!- szabadkozik, miközben a kenyeret felé nyújtom.
- Semmi baj! Elfelejtetted a kenyeret?- kérdeztem nevetgélve.
- Igen, úgy látom, te meg a ketchupot!- mondta vigyorogva.
- Mindketten szétszórtak vagyunk!- mondtam és belekaroltam a fiúba.
Így mentünk a pénztárig, majd nevetgélve mentünk ki az utcára. Éppen konzolokról beszélgettünk, mikor egy papírfecnit látok meg a járdán. Pár méterre tőle pedig Lysander állt. Felkaptam a papírkát és odanyomtam Lys kezébe. Persze még mindig Armin karjába csimpaszkodtam.
- Köszi, ezt kerestem!- mondta a felemás szemű. Rám mosolygott, majd a tekintete Arminra vándorolt.- Hello Armin.
- Szia Lysander.- mondta a barátom.
- Mit csináltok?- kérdezi Lysander.
- Bevásároltunk éppen. A boltban akadtunk össze.- mondtam mosolyogva.
- Az estéhez?
- Igen.- bólintottunk egyszerre Arminnal.
Ekkor befutott a vöröske is. Valahogy sejtettem, hogy Lys nincs egyedül! A vörös megtorpant és minket kezdett vizslatni.
- Ki ne essen a szemed!- mondtam.
- Hmm... Úgy látszik, valaki becsajozott!- mondta undorítóan vigyorogva Cast.
- Én... Mi nem...- dadogta Armin elvörösödve.
- Szeretnél te olyan barátnőt, mint én!- mondtam az arcába nevetve.
- Bocsi, zöldike, nem vagy az esetem!- mondta megvetően.
- Jobban bejön a hajfesték?- vágtam rá.
Lys próbálta elfojtani a nevetését. Armin viszont röhögött egy sort. Mi csak szikrázó szemekkel néztünk egymásra a vörössel. Ő kapta el hamarabb a fejét. Dühöngve elcsörtetett Lys oldalán, mi pedig elindultunk Arminnal. A háznál elváltunk egymástól, bementem a nappaliba.
- Húgi, hol voltál?- pattant fel Dan a kanapéról.
- Bevásárolni.- mutattam fel a szatyrot.
Ezzel a lendülettel levágtam a táskát a konyhába, jómagam pedig Dannal beszélgettem. Szóval eltelt az idő, az is elérkezett, mikor lehetett már menni. Fogtam a szatyrokat és emelt fővel ballagtam át a szomszédba. Alexy engedett be és kaptam egy csontropogtató ölelést tőle.
- Szegényt ne fojtsd meg!- jött oda Armin nevetve.
A kék hajú nehezen, de elengedett. Kimentem a kertbe, ahol már fel volt állítva a grill.
- Mit sütünk?- kérdeztem az ikreket.
- A lányoknak lesz saláta, zsírszegény hús...- sorolta Alexy.
- És most mondj egy normális kaját is!- vágtam közbe.
- Lesz steak.- mondta Armin.
- Én azt kérek!- mondtam vidáman, mire elnevették magukat.
A szatyrokat letettem, az ikrek egyből megtámadták. Közben szállingóztak az emberkék, így elindult a sütögetés is. A lányokkal örültünk egymásnak, Kentinnel pedig lepacsiztunk. A csajok persze noszogató pillantásokat küldtek felém. Armin és Alexy veszekedtek a grillen, Castiel és Lysander pedig most érkeztek meg.
- Sziasztok, srácok!- köszöntem nekik mosolyogva.
- Szia, Carly!- intett vissza Lys és odajött hozzám.- Mit csinál az a két szerencsétlen?- mutatott a hadakozó ikrekre.
- Azon veszekednek, hogy ki süsse a húst.- mondtam feléjük pillantva.- A végén még megfüstöl.
Lys egyből ott termett és átvette a sütést. Leblokkoltam. Lys és a sütés-főzés? Oké.... ha ő mondja.... Mi a többiekkel leültünk a grill közelébe és beszélgetni kezdtünk.
- Carly, milyen az élet Törökországban?- kérdezte Armin.
A többiek is felfigyeltek erre a kérdésre. Igen, körbejárt a híre, hogy én Törökországban is laktam.
- Egy kicsit elavultabb, mint itt. De ott is van jó sok látni- és tanulnivaló.- mondtam, miközben hátradőltem a piknikszékben.
Iris és Viola huncut tekintettel összenéztek, majd Viola elszaladt valamiért. Nagyot nyeltem, mikor Alexy feltett egy újabb kérdést.
- Mondasz nekünk valamit törökül?- kérdezte a kék hajú, mire egy kicsit elgondolkodtam.
Eszembe jutott pár emlék. Mosolyogva idéztem fel egy régi idézetet. A kezeim akaratlanul is mozogni kezdtek.
- "Csak az juthat a mennybe, aki már megjárta a poklot..."- mondtam törökül, utána a magyar megfelelőjét is elárultam a többieknek.
- Szép mondás és milyen igaz...- mondta Lys ábrándozó hangsúllyal.
Ekkor ért vissza Viola egy nagy, fehér szatyorral, ami csörgött. Félve tekintettem Iris győztes arckifejezésére, ami ijesztő volt. Viola Iris kezébe nyomta a zacskót, amit vörös hajú barátnőm gonosz arccal tartott az ölében. Még beszélgettünk egy darabig, de én nem tudtam levenni a szemem a rejtélyes csomagról.
- Mi van a szatyorban?- böktem ki végül, mire a lányok kuncogni kezdtek.
- A srácoknak egy kis meglepetés... gyere!- mondta Iris és mi, lányok, felrohantunk a szobákhoz.
Ekkor a szatyorból Viola előhúzott két török táncos szerelést.
- Honnan szereztetek háremcuccokat?- kérdeztem félve.
- Az nem lényeg!- legyintett Iris.- Megtanítasz táncolni, méghozzá a srácok szeme láttára!- jelentette ki.
- Honnan veszed, hogy én tudok táncolni?!
- Láttam, hogy mozogtál egy helyben! Még mindig benned van!- mondta Iris.
- Jól van...- dünnyögtem.
- Remek!
Felvettük azokat a göncöket. Forogtunk benne egy sort, majd megállapítottuk, hogy szexik vagyunk. Mindkét ruha leheletnyi anyagból volt, csörgős flitterekkel.
Nekem ilyen ruha jutott, kihangsúlyozom, a ruha ilyen:

 Ezért még kinyírom a lányokat!
Iris pedig ilyen hacukát erőltetett magára:

Amikor összeszedtük magunkat, lementünk az udvarra. A fiúk füttykoncerttel fogadtak.
- Leszögezem, nem az én ötletem volt!- mondtam mosolyogva.
- Áldjuk azt a zsenit, aki ezt kitalálta!- mondta Kentin és kacsintott.
Viola nyomott be zenét, majd intettem Irisnek.
- Tiéd az elsőbbség! Válassz srácot, utána elkezdünk gyakorolni.- mosolyogtam rá a zavarban lévő barátnőmre.