22. fejezet: Szomszédság

Kíváncsian tekingettem, miközben lehúztam a nyakamra a fejhallgatómat. A testvéreimet nem láttam sehol, így bementem a házba. A szüleim közül csak apa volt otthon, ő is éppen készült kimenni az ajtón.
- Új szomszédokat kapunk?- kérdeztem kék szemű apámtól.
- Igen, állítólag olyan idősek, mint te.- mondta és kiment.
Felcsigázódtam. Én is kitolattam az ajtón és körülnéztem. Apa egy harmincas éveiben járó nővel beszélgetett. Nekitámaszkodtam a kerítésnek és úgy néztem őket. A nőnek barna göndör haja és kék szeme volt. Szép alkata és arca vonzotta magára a figyelmet. Elmerültem a nézelődésben, mikor egy energikus hang szól mögülem.
- Szia, te leszel a szomszédunk?- vagy két métert ugrottam ijedtemben.
- Jézusom!- kiáltottam fel.
Lassan és remegő térdekkel megfordultam. Egy vigyorgó, kék hajú egyéntől származott a hang. Rózsaszín szemein látszik, hogy kontaktlencse. A ruhája elég élénk volt és füles volt a nyakában. Ő is végignézett rajtam, majd udvariasan a kezét nyújtotta.
- Alexy vagyok!- mondta egy mosoly kíséretében.
- Carly.- fogtam vele kezet.
Fiúhoz képest nagyon puha a keze.
- Kontaktlencsét hordasz?- kérdezte Alexy kíváncsian.
- Ez a természetes szemszínem.
- Tényleg?! Bezzeg nekem nem jutott ilyen szép lila árnyalatú szem!
- Öhm... Köszi.- mondtam.
Furcsa ez a fiú. Ő különös mosollyal nézett rám, majd elment. Én vállat vonva feltettem a szemüvegemet és tovább nézelődtem. Sok holmijuk van, az biztos!
- Carly!- visította újdonsült kék hajú barátom, Alexy.
- Hmm?- fordultam hátra.
Ledöbbentett a látvány. Egy fiút húzott a karján, aki majdnem ugyanúgy nézett ki, mint ő, csak fekete hajjal és természetellenesen kék szemmel. Ő is divatosan öltözködött. Egy PSP-t szorongatott a kezében, amitől felcsillant a szemem.
- Ikrek vagytok?- kérdeztem, mikor odaértek hozzám.
- Igen.- mondták egyszerre.
- És téged hogy hívnak?- fordultam a fekete hajúhoz.
- Armin.- mondta Alexy helyette, mivel a testvére lassan végigmért.
- Gondolom a tesód kiáltásaiból már rájöttél, hogy Carly vagyok.- mondtam mosolyogva.- Megkukultál?
- Ja, nem... Csak... elgondolkodtam valamin.- mondta végre Armin.
- Csak nehogy megártson!- mondtam nevetve.- Mivel játszol?- kérdeztem a PSP-re mutatva.
- Úgysem értenéd!- mondta a száját húzogatva.
- Gyertek, amíg pakolnak, megmutatom a házunkat!- intettem a fejemmel, a két fiú pedig követett.
Elámultak, ahogy meglátták a házunkat. Armin majdnem elejtette a PSP-jét. Amikor felvezettem őket az emeletre, először Mira szobáját mutattam meg nekik.
- Ez a te szobád?- kérdezték kórusban, ahogy rábámultak a hifire.
- Nem, dehogy! Ez a nővérem birodalma.
- Van testvéred?- kérdezte Alexy.
- Igen, egy bátyám és egy nővérem.- mondtam és kivezettem őket.- Ez pedig a bátyám szobája!
Armin egyből odafutott a játékokhoz és óvatosan végigsimított rajtuk. Alexy csóválta a fejét.
- Gyertek, megígérem, hogy majd játszunk vele!- Armint úgy kellett kihúzni a szobából.- Ez pedig az én lakhelyem!
Alexy agyondicsérte a design-t, Armin pedig ámulva nézte az én drágaságomat. Miután kibámulták magukat, beléjük karoltam és átvezettem őket Dan szobájába.
- Hadd én legyek a Szexinyuszi!- visította Alexy, mikor meglátta a karakterlehetőségeket.
Én furcsállva nyomtam neki, majd elkezdtünk játszani. Armin már megizzasztott rendesen, de akkor is én nyertem! Így büszkén kihúztam magamat.
- Csak úgy dagad a mellizmom a büszkeségtől!- mondtam mosolyogva.
- Látszik!- mondta Alexy és elnevettük magunkat.
Már 5 óra lehetett, mikor az ikrek anyukája bejött hozzánk.
- Armin, Alexy! Gyertek.- mondta lágy mosollyal.
- Még 10 percet...- könyörgött Armin, mivel egy játszma közepén voltunk.
- Ezt akkor fejezzétek be és utána lent találkozunk.- csukta be az ajtót.
- Nem kell még 10 perc se!- mondtam, mire a testvérek rám néztek.
- Miért?- kérdezte Armin nagyot nyelve.
- Ezért.- mondtam és felrobbantottam az ikrek kocsijait egy dupla rakétával.
Szépen lassan leraktam a központi konzolt és elégedetten fújtam ki a levegőt. Az ikrek lefagyva bámulták a tv képernyőjét. Felálltak, de én belesüppedtem a fotelomba.
- Még lesz visszavágó!- mondta Armin mosolyogva.
- Még szép!- mondtam és lekísértem őket.
Az anyukájuk lent várt, illedelmesen kezet nyújtottam.
- Carly vagyok!
- Én pedig Holly.- mondta és kezet ráztunk.
- A fiai elragadóak, egy élmény velük játszani!- mondtam nevetve.
- Tegezz nyugodtan és köszönöm! Armin, lázad van?- kérdezte a hátam mögé pillantva.
Armin feje tűzvörös színben pompázott. Ekkor a testvéreim is beléptek az ajtón és Mira vigyorogva karolta át a vállamat.
- Húgi, ilyen jó pasikat hozol és nekem nem is szólsz?- mondta "felháborodva" egyetlen nővérkém.
- Jó pasi?! Hol?!- tekingetett körbe Alexy.
Mi felnevettünk, majd Dan és én elindultunk az edzésre. Egy sötét edzőterem volt a helyszín, ami bűzlött az izzadságszagtól, a bepállott bábuktól és az emberek szagától. De volt egy olyan hangulata, hogy szívesen mozogtam itt. Mivel Dan kérésére haskihagyós pólót és rövidnadrágot vettem fel, jócskán megbámultak. A tesóm szúrósan nézett mindenkire, miközben a bábuk felé somfordáltunk. A bátyám természetesen félmeztelen állapotban mutogatta magát, amitől az ott lévő lányok arca piros árnyalatot vett fel. Nem mondom azt, hogy a testvérem piszkosul ki van gyúrva, de azért vannak kockái. Bemelegítettünk, majd odavezetett egy zsákhoz.
- Üsd meg!- mondta a zsákra mutatva, én meg beleütöttem.- Ennél még a nagyi is nagyobbat üt!
- A nagyi MP5- tel (ez egy nagy tűzerejű fegyver) üdvözölt minket karácsonykor!- mondtam és ránéztem Danielre.
- Igaz, de a lényeg, hogy feszítsd be!- mondta és az izmai megfeszültek.
Két órán keresztül ütöttem, vertem, rúgtam azt a szerencsétlen bábut. A végén földhöz vágtam és letekertem a fejét.
- Jobb lett volna, ha birkózunk!- mondta nevetve a bátyám.
Egy szó, mint száz jól telt az edzés. Már sötétben mentünk haza, mikor egy kéz hirtelen megragadja a derekamat. Dan elöl sétált, így ebből nem vett észre semmit. A szívem hevesen dobogott, egy nagyot nyeltem. Tudtam, hogy most kell bátornak lennem. Meg se nyikkantam, hanem megfordultam és olyan szinten vágtam orrba, hogy felordított. Az öklöm egy kicsit véres lett. Aztán ráfókuszáltam az arcára. Szitkozódva hátrált és a halvány fény megvilágította az arcát. Dake volt az, az orrából pedig csordogált a vér.
- Uram isten, Dake! Ne szórakozz!- mondtam neki és Dan is odasietett.
- Mi történt?- kérdezte értetlenül a bátyám.
- Orrba vágtam, mert hirtelen hátulról megfogta a derekamat, így azt hittem, mást akar.- mondtam hadarva, mire Daniel nagy szemeket meresztett, majd elnevette magát.
- Mi ebben olyan rohadt vicces?!- kérdezte Dake mérgesen.
- M-Mhost- alig kapott levegőt a röhögéstől.- jö-jhöttünk bokszóráról!
- Te vagy az elő tanú, hogy nem akkorát ütök, mint egy nagyi.- mondtam büszkén.
Miután elsimítottuk a konfliktust, hazamentünk és elmeséltük az otthoniaknak. Ők is röhögtek egy sort. Apa szerint minden fiúval így kell bánni. Megcsináltam a leckét és vidáman aludtam el. Néha felébredtem az éjszaka és elkapott a röhögőgörcs a történtek miatt.