19. fejezet: Büntetések sorozata

Benyitottam a büntiterembe. Sötét alakok voltak mindenütt, akik egyből rám néztek. Ez a terem régebbi és csúnyább volt az többinél. A falakról lepattogzott a festék, a padok sem voltak a legjobb állapotban. Dohos szag lengte be a helyiséget. A székek is tele voltak karcolva, csodálkoztam rajta, hogy az ablak még ép. Levágtam magam egy üres helyre, de a magányom nem tartott sokáig, ugyanis egy gúnyos hang ütötte meg a fülemet.
- Carly cica, micsoda meglepetés!- mondta az illető és leült mellém.
- Tom, ismered ezt a lányt?- várjunk... Thomas?!
Nagy szemekkel odafordultam a jelenlegi padtársamhoz, akiben tényleg a Maddox ház idősebb fiát ismertem meg. Ő csak kanosan rám mosolygott, én pedig mosolyogva forgattam a szemeimet.
- Igen, sajnos ismerem ezt a vadbarmot.- válaszoltam Tom helyett.
- És te miért vagy itt, tündérkém? Tudtommal olyan makulátlan vagy, mint a ma született gyermek.- mondta, amikor a tanár bejött.
Vagyis nem tanár, hanem inkább vénember. Ősz borostája csúnyán lenőtt, ősz haja durva benyomást keltett. Összességében gonosz arca volt. Egy hangos ordítással a helyére parancsolt mindenkit, majd névsort olvasott.
-...Caroline Rin...- mondta.
- Itt vagyok.- szóltam erős hangon.
- Üdvözlünk köreinkben. Látom egy hétig itt leszel.- villantott rám egy pszichopata mosolyt.
A hideg futkosott a hátamon, ahogy rám nézett. Tom észrevehette, hogy megborzongtam. Mikor végzett, kiment a szobából és ismét azt csinált mindenki, amit akart. Egy lány jött oda hozzánk. Még sosem láttam, bár ez nem meglepő. Eléggé alul öltözött volt, ahhoz képest, hogy iskolában vagyunk. Tudta magáról, hogy jól néz ki.

De az összképet elrontotta azzal, hogy megszólalt.
- Ki ez a ribizli?- kérdezte gúnyosan.
- Ő itt Carly.- mutatott be Tom.
- És beszélni is tud, vagy csak a testéért tartod?- kérdezi, mire rángatózni kezdett a szemem.
- Őnagypofájúságodban kit tisztelhetek?- kérdeztem, miközben felemelkedtem a helyemről.
Felálltam és a két kezemmel a köztünk lévő padra támaszkodtam. Alaposan végigmért, majd gúnyosan felhorkant egyet.
- Csak szólíts Istennek, kisanyám!
- Ő itt Lindsey.- világított rá a titokra Tom.- Rongált.
- Mégis mit? A fiúk becsületét azzal, hogy velük mutatkozott?- vágtam vissza.
- De csípős a nyelve valakinek! A szekrényeket telefújtam.- közben egy hatalmas rágólufit fújt.- És te, hercegnő?
- Betörtem egy szőke liba orrát.- mondtam még mindig a szemébe nézve.
- Te vagy az, aki Amber orráért felelős?- kérdezte mosolyogva.
- Igen.- bólintottam.
Még szemeztünk egy ideig, majd vigyorogva megszólalt.
- Ez tetszik!- mondta és belebokszolt a vállamba.
Ő hátrament pár fiúhoz, én pedig szembenéztem a döbbent Tom arcával. Csak most tudtam megnézni igazán közelről. Férfias arca van, akár az öccsének. A tekintetem lejjebb vándorolt. A póló mutatta, hogy foglalkozik a testével. Visszanéztem a hamuszürke szemeibe, amik most már mosolyogtak. Leültem a padra és lengettem a lábaimat.
- Nem is tudtam, hogy ilyen agresszív vagy, cicám!- mondta mosolyogva.
- Sok mindent nem tudsz te még rólam!- mondtam és a szemébe néztem.
Sokan mondták már, hogy a szemeim zavarba ejtőek. Az a természetellenes lila árnyalat sejtelmes kisugárzást ad nekem. Ha valakire úgy istenigazából ránézek, azt a hidegrázás kerülgeti. Most komolyan, ti nem jönnétek zavarba, ha ilyen szem bámulna rátok kitartóan?

Tom is elkapta a tekintetét, mire felkuncogtam.
- Ezért nem szoktam farkasszemet játszani.- mondtam nevetve.
- A szemeid gyönyörűek, de a hideg ráz tőlük.- mondta enyhe pírral az arcán.
- Ha ez bók volt, akkor köszönöm!- mondtam mosolyogva.
- Én csak az igazságot mondom!- mondta és védekező pózba tartotta a kezét.
Végül is jól elvoltunk. Lindsey is megbékélt velem, de azért barátok nem lettünk. Tom végül kikönyörögte a telefonszámomat, amit ráfirkantottam a kezére. A mobilomba én is bepötyögtem az ő számát.
- Ha aztán zaklatsz telefonon, te is úgy végzed, mint Amber!- mondtam viccesen fenyegetve.
Letelt a bünti és egyből szaladtam haza. Anyáék elém ugrottak, mikor beestem az ajtón.
- Hol voltál, kisasszony?- kérdezték összehúzott szemmel és kórusban. Ilyenkor baromi ijesztőek.
- Büntit kaptam.- mondtam halkan.
- MI??
- Betörtem az egyik osztálytársam orrát.- mondtam lehajtott fejjel.
- Dührohamod volt? Megint?- kérdezte apa.
- Igen.
- Kisasszony, ezért büntetés jár! Egy hónapig bokszolni jársz a bátyáddal!- mondta anya szigorúan.
- Miért bokszolni?- kérdeztem értetlen tekintettel.
- Remek dühkiadási módszer. Hogy máskor ne történjen ilyen!- mondta apa, anya pártját fogva.
- Rendben.- mondtam bólintva.
Remek! Járhatok püfölni egy kitömött bábut. Éljen... Lényeg a lényeg, hogy este előkészültem a holnapi rádiós adásra. A cetliket kidobtam, a neveket felírtam a telefonomba. Akkor holnap edzés a bátyámmal, rádióműsor és még bünti is. Lelkiekben felkészültem a holnapra, úgy bújtam a pihe-puha ágyikómba.